Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Törvényhozás! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért a kormány nem tagadja meg önmagát, hiszen egy vadregényes szerda éjszaka, éjfél előtt egypár perccel nyújtották be ezt az előttünk fekvő salátatörvényt, amely valóban húsz, kivételesen valóban rendészeti tárgyú törvényt módosít.

Látjuk azt, hogy a törvényjavaslat jelentős része európai uniós kötelezettség teljesítéséből fakad, elhangzott itt már, hogy különös tekintettel a külső határellenőrzésre, a visszaküldés, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, a tartózkodási engedély és a menekültügy területét átfogva. Azonban a kérdés az, hogy a vállalt feladatok megfelelő szakmai színvonalú teljesítéséhez lesz‑e egyáltalán elég megfelelő képzettségű rendőr. Hiszen mindenki számára köztudott, nem kell hozzá nagy képzelőerő, mindenki szinte naponta tapasztalhatja, olvashatja ezeket a híreket, hogy a rendőrségen belül évek óta egyre feszültebb a hangulat. Túlterhelt, több ezer, a pályát elhagyni készülő állomány, ahol egyre többen az állományból például nehezményezik azt, hogy nem azért szereltek amúgy fel, hogy egy kerítést őrizzenek, sokszor embertelen körülmények között. De a jelenlegi pandémiahelyzet ‑ ez is elhangzott már ‑, a szakmai elismerés hiánya is egyre nagyobb probléma, mint ahogy a megígért, ám évek óta elmaradt béremelés is. A rendvédelmi alkalmazotti jogállásba átmenetkor ugyanis ígéret hangzott el önöktől arra vonatkozóan, hogy a jogállási változással végbement átlag bruttó 47 ezer forintos illetménynövekedést 2020-2022 között további évi 5-5 százalék fogja követni. Azonban most arról olvashatunk, hogy több hivatásos egyáltalán nem, vagy lényegesen kevesebb mint 5 százalék emelést kapott annak ellenére, hogy a jogszabály szerint végrehajtott teljesítményértékelésük kiváló és kimagasló volt.

(11.10)

Elsősorban a közalkalmazottból munkavállalóvá visszaminősített dolgozók számára jelent nagy érvágást az, hogy a közalkalmazotti státusszal együtt a közszférában leszolgált évek után járó jubileumi jutalomtól is elestek sokan.

Látjuk azt, hogy a szakszervezet is nehezményezi többek között a rendvédelemben gyakorlatilag megszűnt érdekegyeztetést is. Korábban a Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete, néhány napja pedig a Független Rendőr Szakszervezet fordult Balogh János országos főkapitányhoz és Pintér Sándor belügyminiszterhez, akik azonban még csak reagálni sem reagáltak a megkeresésükre. Ennek, mármint az érdekegyeztetésnek a visszaállítását folyamatosan szorgalmazzák az érdekképviseletek is, eddig, látjuk, hogy mindhiába. Az érdekvédők szerint pedig a legnagyobb gond, hogy idén még szóba sem került, számíthatnak‑e egyáltalán bármiféle béremelésre a hivatásos állomány tagjai.

A szakszervezetek az illetményalap és az éjszakai pótlék megemelését, továbbá a tavalyi 10 százalékos kiegészítés alapbérbe emelését is szeretnék elérni; egyelőre úgy tűnik, hogy süket fülekre találtak.

A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyát érintő módosítások között van persze több támogatható elem is, de sajnálattal mégiscsak meg kell hogy állapítsam azt, hogy a szakszervezetek által jelzett, a hivatásos állomány személyi és munkakörülményeit leginkább befolyásoló problémák megoldásával ez a javaslat egyáltalán nem foglalkozik.

A másik kérdés, amiről beszélni szeretnék: a törvényjavaslat a kiberbiztonsági tanúsítvány bevezetésével, illetve az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítésével szintén az Unió rendeletben foglalt kötelezettségének tesz eleget, amit így, ebben a formában akár elfogadhatónak is tartunk, azonban az uniós kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó jogharmonizációs szándék ugyan támogatható, azonban a törvényjavaslat nem szabályozza a tanúsító hatóság feladatait, eljárásrendjét, az általa kiszabható bírság mértékét. Ezeket mind kormányrendeletben akarják majd rendezni, holott az alapvető rendelkezéseknek törvényi szinten kellene megfogalmazódniuk.

Sok szó esett, és engem is nagyon izgat a közlekedési bűncselekményekkel kapcsolatos javaslat. Annak ellenére, hogy tudjuk nagyon jól, elhangzott előttem is, hogy Molnár Zsolt eredeti javaslatát egyszerűen lesöpörték az asztalról, mégiscsak értékelni kell a jogalkotó szándékát a prevenció tekintetében a szabálysértési törvény és a büntető törvénykönyv engedély nélküli járművezetéssel kapcsolatos szabályozására, ami szintén támogatható eleme a javaslatnak.

Látjuk azt, mindnyájan tapasztalhatjuk, akik közlekedünk: az utóbbi években a közlekedési morál, ha lehet, még az előtte lévőknél is tovább romlott, és nevezzük nevén a dolgokat: néhány Fidesz-közeli gazember lassan sportot űz abból, hogy bebizonyítsa, rá nem vonatkoznak ezek a törvények. És sajnos ez a helyzet most jelen pillanatban működőképes, megállja a helyét. Úgy tűnik, vannak, akik talán a kormányzat hallgatólagos támogatásának köszönhetően most bármit megtehetnek, a közutakon is. Bevonhatósági… ‑ vezetési engedélyük ellenére is volán mögé ülhetnek, nemegyszer így okozva súlyos, akár halállal végződő közúti baleseteket is. Mindnyájan ismerjük a sztorit, amiről beszélek. Hogy a szabadságvesztés büntetéssel való fenyegetésnek aztán majd lesz‑e visszatartó ereje, ez bizony nagyban függ majd a bírósági jogalkalmazástól.

Én is és a DK teljes közössége is úgy véljük, hogy az egyéb súlyos közlekedési kihágások, mint például az utóbbi időben egyre inkább elszaporodó büntetőfékezés, extrém sebességtúllépés, a piros lámpán való rendszeres áthajtás a társadalomra való veszélyessége miatt szintén a súlyosabban szankcionált magatartások közé kell hogy tartozzon. Ezzel maximálisan egyetértek.

Viszont nem javaslom támogatásra a szabálysértési törvény azon módosítását, amely a jogalkalmazó számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy szubjektív mérlegelési szempontok szerint és annak figyelembevételével döntsön a szabálysértési őrizet elrendeléséről. Éppen ezek miatt a szubjektív szempontok miatt nem zárható ki az alapvető joggal összefüggő visszaélés; objektív szempontoknak kellene a javaslatban meghatároznia egy ilyen súlyos szankció bevezetését vagy használását.

Határozottan ellenezzük a menedékjogról szóló törvény módosításait, amelyek lehetővé teszik vagy tennék, hogy a menekültügyi hatóság szükség esetén az eddigi hat hónapos maximumhoz képest a menekültügyi őrizet további két hónappal történő meghosszabbítását indítványozza. A módosítás álláspontom szerint nem tartalmazza a menekültügyi őrizet tekintetében a szükséges garanciákat, különösen, hogy a kétfokozatú bírósági felülvizsgálat lehetőségét is megszünteti ez az előttünk fekvő javaslat. A menedékkérelem benyújtását követően a 14. életévét betöltött személyek esetén a magyar hatóságok rögzítik a kérelmező ujjlenyomatát, és azt megküldik. Ezt az életkori határt a törvényjavaslat hat évre szállítja le, ami egyenesen megdöbbentő.

A tömeges migráció okozta válsághelyzet, úgy tűnik, hogy a Fidesz csodafegyvere volt, és úgy tűnik, hogy marad is. Ha arról van szó, hogy a valódi problémákról, a tehetetlen, rossz kormányzásról kell elterelni a figyelmet, akkor a Fidesz számára semmi nem drága, és hát, az Orbán-kormány embertelen menekültpolitikája ellen a Demokratikus Koalíció ‑ emlékezhetünk ‑ többször is felemelte, felemeltük a szavunkat. A mostani szigorítások ellen is tiltakozni fogunk, tiltakozunk most is.

Az eddigiek alapján elmondható, hogy a törvényjavaslatnak igen, vannak pozitív, előremutató elemei, különösen a jogharmonizáció terén, ugyanakkor számos olyan módosítást is tartalmaz az előttünk fekvő salátatörvény, melyek a mi politikai nézeteinkkel nem egyeztethetők össze, ezért a törvényjavaslatot ebben a formában nem törvényszerűen fogjuk támogatni. Köszönöm szépen.