Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr, az expozé általában… (Pillanatnyi szünetet tart.) Nem általában, az expozék a parlamentben arra valók elsősorban, hogy az előterjesztő részletesen elmondja, mi van egy törvényjavaslatban. Ezt csak azért teszem szóvá, mert az ön expozéja picit lakonikusra sikerült szerintem ahhoz képest, hogy egy húsz törvényből álló salátatörvényt tárgyalunk ma. Ez nem személyeskedés, félre ne értse, de én most csak azokra a kérdésekre fogok reagálni, amelyek megítélésünk szerint akár pozitív, akár negatív értelemben külön magyarázatra vagy kommentre szorulnak, és azt gondolom, a kormánynak lenne dolga itt a parlamentben, hogy egy ilyen nagyon átfogó és nagyon nagy törvényjavaslatot egy picit részletesebben ismertessen.

Az első és legfontosabb pont, a terjedelem tekintetében is az egyik leghosszabb rész a Frontex-rendelet magyarországi elvarrása, ami nem más, tisztelt képviselőtársaim, mint egy beismerő vallomás. Bár nem a Belügyminisztérium volt az, amely az elmúlt években összevissza beszélt vagy konkrétan hazudozott arról, hogy az Európai Unió hogyan is áll ehhez a kérdéshez és milyen erőfeszítéseket tesz a külső határok védelmére, de azért ennek a kormánynak vannak olyan, erre szakosodott szervei, amelyek ontják magukból ezeket a… Hogy is szokták mostanában mondani? Félretájékoztatás? Álhírek, bocsánat! Ontják magukból ezeket az álhíreket, igen. (Dr. Gyüre Csaba: Fake news!) Fake news, igen, álhírek. Szóval, ez a szabály pontosan arról szól, hogy az Európai Unió, bár a maga kicsit lassabb módján, nyilván ennyi tagállammal és ennyi sok-sok százmillió ember közös életét szervezve egy picit lassabban, de abba az irányba menetel, hogy az Európai Unió külső határait élőerővel és technikával is megvédje.

Ez a javaslat arról szól, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségen keresztül, konkrétan határőrökkel és egyébként megnövekedett technikai eszközökkel akár a magyar határon is védjék az Unió külső határát. Ez a javaslat konkrétan arról szól, hogy ez Magyarországon hogyan fog majd működni, kinek kell engedélyeznie, milyen módon kell kérni ezeket az erőket. Az egész pontosan azt mutatja, hogy az a politikai üzenet, amely arról szól, hogy az Unió a bevándorlás pártján áll, pont, és egyébként nem akarja megvédeni a határait, az egyszerűen nem igaz.

Egyébként abszolút támogatható maga a javaslat is, az, hogy a magyar kormány, legalábbis azon belül a Belügyminisztérium felismeri, milyen fontos, hogy az Unió fog közös segítséget adni akár a magyar határ védelméhez is. Fontos valószínűleg azért, mert ha valakik, akkor önök pontosan tudják, hogy egyszerűen fenntarthatatlan a mai állomány létszámhiánya mellett mind a honvédség, mind a rendvédelem területén, hogy folyamatos levezénylésekkel tartják vagy próbálják tartani a frontot lenn a déli határszakaszon. Nem megy. Azért sem megy, mert máshonnan hiányoznak ezek az emberek, azért sem megy, mert egyébként a határvadászszázadokban belengettek ugyan 3 ezer új rendőrt, mégis a leszereléseknek meg minden másnak köszönhetően nem tudják biztosítani az állandó létszámot lenn a határon, folyamatosan vezénylik le az embereket, és ez elsősorban a honvédség kötelékében egyre nagyobb problémát jelent, főleg, hogy most a vírusjárvány miatt számtalan más rendkívüli feladatot kell és kellene ellátni mindkét szervnek, a fegyveres, illetve rendvédelmi szervnek. Ezért aztán jó dolog és nagyon fontos segítség tud lenni, ha a koncepciónak megfelelően olyan országok rendőrei, határőrei, akiket a külső határvédelem elsősorban nem érint, például be tudnak segíteni akár itt a magyar határon is.

Természetesen ennek a javaslatnak a másik része a visszaküldési műveletekre való nagyobb hangsúly fektetése és ezen eljárásnak az elrendezése Magyarországon is, ami pedig az irreguláris vagy illegális bevándorlás tekintetében az egyik legfontosabb eszköz, hiszen azokkal, akiknek nincs joguk belépni az Európai Unióba, valamit nyilvánvalóan kezdeni kell, és leginkább vissza kell tudni őket juttatni a saját hazájukba, a saját kibocsátó országukba. Erre Magyarország egymagában eszköztelen. Ezt is önök pontosan tudják.

Elfogadhatatlan a javaslat azon része, amely a minimális vagyonvédelmi szolgáltatási rezsióradíj évenkénti megállapításának kötelezettségét eltörli. Nem is értjük pontosan, hogy erre miért van szükség. Kérdezném államtitkár úrtól, hogy ennek mi az oka. Mert azt, hogy mi a következménye, nagyjából józan paraszti ésszel ki lehet számolni. Következménye az tud lenni, hogy akár éveken keresztül ez a kötelező rezsióradíj befagyasztásra kerül, szépen csendben akár három-öt, nyolc, akárhány évig ‑ nézzék meg, hogy akár a rendészeti illetményalappal vagy éppen a minimálnyugdíjjal mit művel a kormány most már tizenvalahány éve ‑, akár egy évtizedre el lehet felejteni ennek a szektornak a rezsióradíj-rendezését. Ha nem ez a szándék, akkor viszont legyen kedves valami érvet mondani, hogy miért nincs a miniszternek évente tíz perce arra, hogy ezt a munkát elvégezze, nyilvánvalóan elsősorban azzal a szándékkal, hogy a minimálbér, az átlagbér, a szektorban lévő folyamatok figyelembevételével évente ezeket a rezsióradíjakat meg lehessen állapítani.

Ez az egész intézmény azért jött létre, amennyire én jól emlékszem, és ebben volt közös munkánk is, mert egyszerűen rabszolgatartó körülmények vannak ebben a szektorban, államtitkár úr. Ez ellen a kormány is igyekezett az elmúlt időszakban néhány lépést tenni, például ezt. Most miért ölik meg gyakorlatilag ezt az intézményt ezzel a lépéssel? Ha erre tud válaszolni, nagy örömmel venném, hiszen itt 70-100 ezer emberről, nagyon sok család életéről és sorsáról beszélünk, köztük egyébként nagyon sok volt belügyis, rendvédelmis kollégáról.

A hivatásos állomány ideiglenes átrendezésére jelenleg biztosított 30 napos maximális időtartam 30 nappal történő meghosszabbítása számunkra elfogadhatatlan, főleg úgy, hogy nem látjuk ennek az indokát. Ezt is szeretném kérni államtitkár úrtól, hogy legyen kedves megmondani, miért van erre szükség. Ez a 30 napos átrendelés sem piskóta, az emberek életében biztosan nem az, mármint azok számára, akiket átrendelnek, de hogy ezt még 30 nappal meg kell hosszabbítani, ennek mi az indoka. Ha az az indoka, amit sejtünk és gondolunk, amit az előbb is elmondtam, hogy elképesztő létszámhiány van továbbra is a rendvédelem területén és nyilvánvalóan a vírusjárvány miatt is elképesztő pluszterhek is jelentkeznek, akkor szeretném önnek mondani, hogy még kevésbé támogatható ez törvényi szinten. Ez nem mehet így tovább, államtitkár úr!

(11.00)

Nem lehet a honvédelem meg a rendvédelem területén folyamatosan a szolgálati törvényeket módosítgatni, hogy még több terhet, még több terhet, még több terhet rakunk az emberekre, még több jogot, még több lehetőséget meg még több juttatást veszünk el tőlük, aztán valahogy majd kihúzzuk, gondolom, a választásokig, vagy nem tudom, meddig. Muszáj lenne konstrukcióban olyan szabályokat hozni, ami például a leszerelési hullámot, a pályaelhagyást megakadályozza.

Azzal borzolják a kedélyeket a közvéleményben is megjelent hírként is, és tényleg egyébként hozzánk is megérkezett ilyen kérés, hogy a rendőrök egy jó része a munkakörülmények és a tarthatatlan állapotok miatt le akarna szerelni most azonnal, elegük volt. Nyilvánvalóan a veszélyhelyzet kihirdetése miatt ezt nem tehetik meg, és sokan azon gondolkoznak, hogy hogyan lehet ezt megoldani, és ahogy a hírekben is megjelent, jelentkeztek különböző pártokba párttagnak, mert azt kizárja a törvény, a rendvédelmi szolgálati jogviszonyt. Ami nem jó, és természetesen mi nem mondtunk mást rá, mint hogy törvénytelenségben politikai párt semmilyen módon nem vehet részt, még akkor sem, ha megértjük az ő problémáikat.

No de a jelenséget tessék már észrevenni, államtitkár úr! Erre biztos, hogy nem az a megoldás, hogy akkor még 30 nappal meghosszabbíthatom az ő átrendelésüket. Hanem az lenne a megoldás, hogy normális bérrendezés van, normális munkakörülmények vannak, kiszámítható életpálya van, és például óriási dolog lenne az állománynak, és biztos, hogy még többet vagy legalábbis jobb kedvvel vinnének a hátukon ezek az emberek, ha azt a szolgálatinyugdíj-rendszert végre visszakapnák. Nem azt, ami volt, de valamilyen szolgálatinyugdíj-rendszert végre visszakapnának a jelenleg aktív állományban lévők is, nem beszélve a lekádárhuszározott volt elöljáróikról, vezetőikről, kollégáikról.

A hivatásos állomány juttatásait meghatározó illetménytáblák törvényben mellékletként való elhelyezése garanciális kérdés. Még egyszer, itt százezres nagyságrendű munkavállalóról ‑ sőt annál egy kicsit több, hiszen ők esküt tesznek, és életüket és testi épségüket veszélyeztetve végzik a szolgálatukat ‑, emberekről beszélünk, az egy minimális garancia, hogy az ő bértáblájuk törvény mellékleteként legyen, és ne legyen semmilyen miniszternek vagy akár más vezetőnek a kénye-kedvére bízva ennek a módosítása, mondjuk, egy jó éjszaka 11 órakor kiadott miniszteri rendelettel.

Ezért nem tudjuk támogatni azt, hogy a tisztjelöltek ösztöndíját meghatározó törvényi rendelkezés kerüljön ki a törvényből és kerüljön miniszteri rendeleti hatáskörbe. Azt gondolom, hogy jó érzéssel ezt a kormánypárti képviselők sem támogathatják. Ha szükség van az emelésre ‑ remélem, hogy azért van ez a megoldás, és nem azért, mert csökkenteni akarják az ösztöndíjakat ‑, hozzák a parlament elé, szerintem százszázalékos döntéssel fogja a magyar Országgyűlés bármikor ezt a szabályt meghozni.

Ugyanakkor valóban el kell ismerni, van számos előremutató intézkedés, javaslat is ebben a törvényjavaslatban, az állomány részére is előnyös, egy bizonyos részüknek, például a börtönlelkészek rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyára vonatkozó speciális rendelkezések meghatározása, vagy éppen a Riasz. alá tartozó 50 év felettiek pótszabadsága, vagy a nyugdíjba helyezésük utáni róluk való személyes szociális gondoskodás megteremtése, ezek mind kifejezetten támogathatóak.

Fontos paradigmaváltás lehet a büntetés-végrehajtást érintően, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet ellátási kötelezettsége a jövőben nemcsak a költségvetési szervekre, hanem az állami többségi befolyás alatt álló gazdasági társaságokra is kiterjed. Mondjuk, egy jó kérdés az, hogy ez ki fogja‑e állni az Unió jogi környezetének próbáját, meg egy másik nagy kérdés lesz, hogy egyébként pontosan mire gondolt a költő, amikor ezt a javaslatot az asztalra letette, tehát mely állami cégek ellátásában, milyen volumenben, hogyan kíván a büntetés-végrehajtás részt venni, és fogja‑e bírni, és képes lesz‑e megfelelő módon ellátni a feladatát. És még egy nagyon fontos kérdés van, hogy reméljük, nem olyan megoldást fognak keresni, mint amit egyébként például az egyenruha előállítása tekintetében láttunk, hogy papíron a büntetés-végrehajtás kezei közül jönnek ki az új egyenruhák, gyakorlatilag pontosan tudjuk ‑ hiszen megvan a nyoma, ez nem eltüntethető ‑, hogy külső cégeknél csinálják a ruha-összeállítás legfontosabb mozzanatait, mert a bv erre képtelen, majd a végén bv belső előállítási termékként számolnak el, egyébként nem kevés, vagy pont, hogy nem sok embernek nem kevés pénzt, megrendelést és bizniszt juttatva. Ez biztos, hogy nem a büntetés-végrehajtás érdeke. Reméljük, hogy ez jelen esetben nem így lesz.

Meglehetősen szigorúnak tűnik az a rendelkezés, ami a harmadik országbeli állampolgárok munkaviszonya megszűnésének bejelentése esetén kizárja a tartózkodási engedélyek meghosszabbítását. Ha ezt a magyar piac így jónak látja, önök tudják, nem biztos, hogy jelen esetben ez biztosan működni fog, de ebben mi nem kívánunk állást foglalni.

Kifejezetten figyelemre méltó rendelkezés, ami hatályon kívül helyezi azt a rendelkezést, miszerint tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben a menekültügyi feladatokat szolgáló beruházásokra, beszerzésekre nem kellett eddig alkalmazni a közbeszerzési törvényt. Engedjék meg, hogy itt az indoklást is felolvassam, mert szerintem nagyon bájos. Azt írja a törvényjavaslat ‑ idézem -: „A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet Magyarországon 2015. szeptember 15‑e óta áll fenn. Az előre nem látható események által kiváltott rendkívüli sürgősség már nem áll fenn, így a szabályozást nem indokolt fenntartani.” Ebben teljesen igazuk van, csak egyetlenegy kérdés van ilyenkor persze, csak az, hogy akkor magának a rendkívüli helyzetnek a fennállását mi indokolja, ha önök szerint sem indokolt már.

Végezetül a legfontosabb kérdés. Molnár Zsolt képviselőtársunk benyújtott egy saját javaslatot az engedély nélküli járművezetés elleni fellépés hatékonyabbá tételéről. Ezt a Fidesz leszavazta. Most annak örülünk, hogy ebben a törvényjavaslatban, egy salátatörvényben visszaköszön, ha nem is teljesen ugyanaz a javaslat, de tartalmában szinte teljesen megegyezik. Az a helyzet, hogy ebben az ügyben a közvéleményt nem véletlenül hergelő helyzetek álltak elő, és azt gondoljuk, hogy ez a szabályozás elengedhetetlen, és mindenféleképpen támogatandó, hogy ez elfogadásra kerüljön. (Az elnök felé: ) Egy percet kérek! Ugye, 15 percem volt? Egy percet kérek, elnök úr!

Összességében azt tudom mondani ‑ és majd még hozzászólok, államtitkár úr ‑, hogy számos jó pont van ebben a törvényjavaslatban. Három olyan biztos van, amit nagyon szívesen meg is szavaznánk. Benyújtunk majd módosító javaslatokat. Ha az állományt, illetve a magánbiztonsági szektort negatívan érintő néhány pontot hajlandó a Belügyminisztérium kivenni, akkor mi ezt a törvényt akár meg is szavazzuk. Majd folytatom még később. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)