Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is hadd köszönjem meg az előterjesztést támogató véleményeket. Örülök, hogy ismét egy olyan előterjesztés került a tisztelt Ház elé, ahol nemcsak kormánypárti frakciók oldaláról, hanem ellenzéki padsorokból is támogató szavak is elhangzottak. Ezzel be is fejezhetném, de mégis engedjék meg, hogy a vitában elhangzott néhány észrevételre, hozzászólásra reagáljak, ígérem, igyekszem nem visszaélni az idejükkel.

A részleteket illetően abban is egyetértés volt Hörcsik Richárd képviselő úr, az uniós ügyekkel foglalkozó bizottság elnöke és Balczó Zoltán képviselő úr között, hogy az RRF néven futó új uniós program hitelrészénél egy teljesen új kezdeményezésről van szó, ami továbbgondolva a kezdeményezés mögötti elveket, és hosszabb távon elképzelve egy ilyen hitelt, akár egy európai egyesült államok irányába mutató elképzelésről is beszélhetnénk. Egyetértek mind Hörcsik képviselő úrral, mind Balczó képviselő úrral, hogy nem ez az út, amit Magyarországnak az Európai Unió jövőjét illetően követni kellene.

Ugyanakkor vitatkozom azzal, amit Varga-Damm Andrea képviselő asszony mondott, hogy a hitel kapcsán milyen kritikákat fogalmaztunk meg, és vitatkozom azzal is, amikor képviselő asszony immár sokadszorra a magyar államadósság alakulásának számait mondja el. Arra hívom föl a figyelmet, hogy az államadósság tekintetében a nemzetközi szervezetek, ideértve a hitelminősítőket, az Európai Bizottságot, az IMF-et, és ami talán ennél fontosabb, a befektetők nem az államadósság nominális szintjét nézik, hanem a GDP-arányos mutatót. (Dr. Varga-Damm Andrea: 80 százalék…) Nem önmagában a GDP-arányos mutató alakulását nézik, hanem annak a belső összetételét, és nem önmagában az államadósság alakulását figyelik, hanem az egyéb makrogazdasági folyamatokat. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.)

Tehát teljesen konkrét és tényszerű akkor lett volna a képviselő asszony, hogyha azt is elmondja, hogy a magyar államadósság 2010 óta nominálisan ugyan növekedett, de GDP-arányosan jelentősen csökkent (Nacsa Lőrinc: Így van!); ha azt is elmondja, hogy ezen belül a devizában fennálló államadósság aránya 50 százalék fölötti szintről 20 százalék alá csökkent; ha azt is elmondja, hogy az államadósságon belül a lakossági finanszírozás drasztikusan növekedett; és ha azt is elmondja, hogy ennek eredményeképp a magyar államadósság finanszírozási terhe GDP-arányosan bőven 4 százalék fölötti szintről a 2 százalékos szint felé közeledett. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Tehát ezek a tények.

És miért beszélünk erről, amikor az RRF-hitelről beszélünk? Mert igenis egyetértek Balczó képviselő úrral, egyetértek Hörcsik képviselő úrral, hogy e tekintetben az Európai Unió intézményrendszere átlépte a Rubicont. És miért beszélünk erről a saját források határozatában? Mert ha a képviselő asszony ismerné az Unió saját forrásának rendszerét, ahogy azt Deutsch képviselő úr is kifejtette, tudhatná, hogy az Unió saját forrásai tekintetében az összes beszedett bevétel finanszírozta eddig az összes kiadást, hiány és adósság nélkül. E tekintetben van tehát egy teljesen új helyzet, és e tekintetben képviselte azt korábban a magyar kormányzat, hogy meggondolandó, hogy ezzel a hitellel az Unió, az Európai Bizottság él‑e vagy sem. Ismétlem, korábban erre jogi lehetőség nem volt.

Mi azt mondtuk, hogy nem célszerű ezzel a lehetőséggel élni. De meghallva számos tagállam javaslatát, azt mondtuk, hogy ha elsősorban a déli országoknak erre a hitelre, erre az új eszközre van szüksége, akkor nem ellenezzük ennek az új eszköznek a bevezetését. És most az a döntési helyzet a kormány előtt, és itt megint egyetértek Balczó képviselő úrral, hogy él‑e ezzel a lehetőséggel, vagy sem. Én azt mondom, hogy erre a hitelre mint egy olcsó devizaforrásra kell tekinteni.

Ha továbbra is tudjuk azt tartani, hogy az államadósságon belül a devizaarányt csökkentjük, és optimalizáljuk a finanszírozási költségeket, akkor értelmes célokra igenis racionális lehet ennek a hitelnek az igénybevétele, tudva azt, hogy ez a hitel természetesen az államadósság növekedéséhez hozzájárul.

(22.20)

A következő pont, amiben viszont már vitatkoznom kell Balczó képviselő úrral, az a preambulum. Képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a tisztelt Országgyűlés előtt lévő indítványnak van egy olyan preambulumrésze, ami ‑ lehet, hogy nem szó szerint idézem képviselő urat, ezért elnézést kérek ‑ nem illeszkedik a javaslathoz, hanem politikai felhangokat tartalmaz. Most engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy arra hívjam fel a figyelmet, hogy ez a preambulum mindössze az Európai Tanács 2020. december 11-ei következtetéseit hivatkozza be, és ennek igenis jelentősége van abból a szempontból, hogy a saját források rendszerének kérdését csak úgy szemléljük‑e, mint egy pénzügyi kérdés, vagy pedig igenis szóba jöhetnek a pénzügyi kérdésekhez szorosan nem kapcsolódó kérdések, mint például a jogállamiság. És azért hivatkozza be az előterjesztő, a kormányzat ezt a tanácsi rendeletet, ugyanis a tanácsi következtetések szó szerint azt tartalmazzák, hogy: „Az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendelet célja az Unió költségvetésének, hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának és az Unió pénzügyi érdekeinek a vé-delme” ‑ ez idézet volt a tanácsi következtetésekből. (Balczó Zoltán: Erről beszéltem!) „Az Unió költségvetését, beleértve a Next Generation EU-t is, mindenfajta csalással, korrupcióval és összeférhetetlenséggel szemben védeni kell.”

Az a rendelet, ami a védelmet szolgálja, idézek megint: „A rendelet szerinti feltételrendszer-mechanizmus alkalmazása objektív, tisztességes, pártatlan és tényeken alapuló lesz, biztosítva a jogszerű eljárást, a megkülönböztetés tilalmát és a tagállamokkal szembeni egyenlő bánásmódot.” Tehát amikor az uniós források felhasználásáról, a ’21-27-es időszak forrásainak felhasználásáról és esetlegesen ehhez kötött más feltételekről beszélünk, akkor látni kell, hogy ezek a bizonyos más feltételek objektívek, lekövethetőek, minden tagállamra vonatkozóan egységesek kell hogy legyenek.

És itt azért a jogállamiságnál el kell mondani, hogy ennek a szónak nincs egy egyértelmű definíciója. Azért olyan kezdeményezéseket láttunk, hivatkozva itt az uniós források felhasználásához kapcsolódó szabályrendszerre, melyek szerint szankciók lehetnek érvényesíthetőek tagállamokkal szemben, a rendelkezésre álló releváns forrásokból származó releváns információk alapján. Szankciókról lehet dönteni, teljesen megfoghatatlan, lekövethetetlen információk és szubjektív értékítélet alapján ‑ ez az, amivel nem értett egyet a kormányzat, és éppen ezért szerepel az önök előtt lévő javaslatban az, hogy azzal a tudattal javasolta a kormányzat a sajátforrás-határozatot elfogadni, hogy a hétéves uniós költségvetést, benne a saját forrásokról és támogatásokról szóló tanácsi megállapodást, mindenki komolyan veszi, és nem lesznek szubjektív, átláthatatlan, nehezen követhető feltételek összekapcsolva az uniós támogatások felhasználásával.

Még egy gondolatot engedjenek meg annak kapcsán, hogy miért is kell beszélnünk arról, hogy a következő évek uniós támogatásainak felhasználása vajon objektív feltételek szerint történhet‑e, vagy pedig valamilyen egyéb, a pénzfelhasználáshoz közvetlenül nem kapcsolódó kritérium is hozzá lesz kötve az uniós források felhasználásához. Itt pedig arra gondolok, hogy én magam is nehezen értem azt, hogy amikor a kötelezettségszegési eljárások intézményével az uniós intézményrendszer most is élhet ‑ ha valamely jogszabályt, európai uniós direktívát, irányelvet vagy közösségi jogszabályt, közvetlenül alkalmazandó közösségi jogszabályt egy tagállam nem tart be, akkor az ellen kötelezettségszegési eljárást lehet indítani, lehetett indítani öt évvel, tíz évvel ezelőtt is ‑, ez nem pusztán egy jogi folyamat, ez egy nagyon komoly pénzügyi szankcióra futhat ki. Tehát most is megvan az az intézményrendszer, amelyben az egyes tagállamok jogsértéseit számon lehet kérni, és amely jogsértéseket helyre lehet billenteni. Nem világos tehát számomra sem, ez személyes vélemény, hogy miért volt szükség arra az új intézményre, amely, ismétlem, nem objektív mutatók alapján tenne büntethetővé pénzügyi szempontból is egyes országokat.

Ami végül az utolsó nagy kérdést illeti, amiről a mai vitában szó volt, nevezetesen azt a kérdést, hogy hogyan éltünk az európai uniós támogatások adta lehetőséggel, mi az, amit ebből elértünk, engedjék meg, hogy először idézzek a vitában elhangzottakból, és ezt követően kifejtsem saját véleményemet. Molnár Gyula képviselő úr úgy fogalmazott, hogy: az uniós támogatásokat valóságos ügyekre kellene elkölteni; most nincs működőképes Magyarország, virtuális forrásfelhasználás történik.

Varga-Damm Andrea képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy szinte láthatatlanul tűntek el az uniós támogatások, és Balczó Zoltán képviselő úr is azt mondta, hogy az uniós támogatások kapcsán ugyan mindig talán a GDP-t mutatjuk, de a gazdaság nem öncélú. Ez utóbbi megállapítással egyébként egyetértek. De ami azt illeti, hogy hogyan használtuk fel az uniós forrásokat, megint Deutsch Tamás képviselő úr konkrét statisztikákat említett.

Én is azért hadd folytassam egy kicsit a statisztikákat. A gazdaság nem öncélú, de azért a GDP mégiscsak egy bevett és általában használt mutatószám. Tudjuk azt, hogy 2010 után milyen gazdasági konszolidációt, pénzügyi konszolidációt kellett végrehajtani. Ezt követően egy olyan gazdasági növekedés indult meg Magyarországon, ami jóval meghaladta az uniós átlagot. A válság előtti utolsó év a 2019-es, és az azt megelőző öt év adatát nézve azt látjuk, hogy az Unió átlagos növekedése 2,1 százalék volt, a magyar átlagos növekedés 4,1 százalékos, tehát majdnem duplaakkora volt a magyar gazdaság bővülése. Ismétlem, egyetértek azzal, hogy ez egy mutató, és pont az a jó abban, hogyha megnézzük részletesen a statisztikai adatokat, mert azt látjuk, hogy nemcsak a gazdaság bővült, hanem ahogy elhangzott, a foglalkoztatottak száma is és a reáljövedelmek is.

Itt hadd hivatkozzak ismét Balczó képviselő úrra, aki azt mondta, hogy a fogyasztás tekintetében rosszul állunk. Hát, akkor nézzük meg közgazdasági oldalról, hogy milyen tényszámokat látunk, és a lakosság pluszjövedelme mire kerülhet elköltésre. Képviselő úr, hogyha abból indulunk ki, hogy a reálbér alakulása azért mégiscsak jól mutatja azt, hogy az adott személynek a jövedelme növekszik‑e vagy sem, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt években voltak olyan évek, amikor 8 százalékkal vagy azt meghaladó értékben nőtt a bérek szintje ‑ 8 százalékkal, messze az infláció fölött. Hozzáteszem, egyébként a bérek tekintetében ez 2020-ban is így volt, a válság ideje alatt is az átlagbérek Magyarországon az inflációt meghaladó mértékben növekedtek.

Mit lehet csinálni a többletjövedelemmel, mit csinál belőle a lakosság? Elfogyaszthatja, amint arra képviselő úr utalt; beruházásokat hajthat végre, vagy megtakarításokat csinál. Képviselő úr, akkor lenne teljes a kép, hogyha a fogyasztás egyébként növekvő statisztikája mellett azt is elmondanánk, hogy a lakossági megtakarítások soha nem voltak ilyen szinten: 5000 milliárd forint fölött van a lakossági állampapírokban lévő forrás. Ha azt is elmondanánk, hogy milyen beruházások voltak ‑ megint a válságot hadd idézzem ‑ 2020 első három negyedévében, a koronavírus-időszak alatt is: 12 876 új lakás épült, ez 25 százalékkal több, mint a megelőző évben volt.

Tehát arra hívom fel mindnyájunknak a figyelmét, hogy igen, a statisztikák azt mutatják, hogy az elmúlt időszakban Magyarország, élve az európai uniós támogatásokkal, és egy új gazdaságpolitikát végrehajtva, az Európai Unió átlagát érdemben meghaladó növekedést tudott elérni. Ez a plusznövekedés a foglalkoztatottak számának és a reálbéreknek a növekedésével járt együtt, és abban bízunk, hogy ez a folyamat az elkövetkezendő években is folytatódni fog.

De ha vélemények, itt hadd idézzem Angela Merkelt, aki 2019 augusztusában azt mondta, hogy Magyarország jól használja fel az uniós forrásokat. Tehát azt gondolom, hogy a statisztikák mellett azért külföldről is vannak olyan mértékadó vélemények, amelyek pozitívan értékelik a hazai uniósforrás-felhasználást.

És végül azt engedjék meg, hogy abbéli reményemet mondjam el, hogy amennyiben a tisztelt Országgyűlés és az uniós országok mindegyike elfogadja ezt az új sajátforrás-határozatot, amennyiben megindulhat az új uniós forrásoknak a felhasználása, akkor az a gazdaságpolitika, amit eddig követtünk ‑ kiegészülve az uniós források értelmes felhasználásával ‑, azt fogja eredményezni, hogy a kedvező gazdasági folyamatok folytatódnak. Azt fogja eredményezni, hogy többet és többet fizetünk be az Unió költségvetésébe, és ezáltal tehát mindnyájunknak az életszínvonala növekedni fog.

Ezzel a reménnyel javaslom a tisztelt Országgyűlésnek az önök előtt lévő indítvány későbbi elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(22.30)