Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Amikor előzetesen nézegettem a listában, hogy ki szól hozzá, és akkor még, ha figyelték, ilyen éjféli időpont volt, törtem a fejemet, hogy mi ez a csillaghullás itt éjféltájt a magyar parlamentben. Sok híres ember bejön, európai parlamenti képviselő is megtisztelt minket, köszöntöm őt is. De most rájöttem, és örülök, hogy levezető elnök úr is ezt most itt jelezte előttem, mert rájöttem, hogy valójában itt mindenki a saját, egyébként szépen összerakott világlátását és pozícióját próbálja meg mindenki számára felvillantani, és megpróbálja mindenki megmagyarázni azt, hogy hogyan, miképpen gondolkozik erről a kialakult helyzetről.

De higgyék el, tisztelt hölgyeim és uraim, különösen most a kormánypártiaknak mondom: nem önök fogják saját magukat megítélni. Ahogy nyilván rá lehet bárki fejére olvasni azt, amit önök most megtettek, az önök ítéletét majd néhány esztendő múlva, amikor sok minden láthatóvá válik, akkor fogja megtenni a világ.

Szerintem az az igazi kérdés, és akkor valóban visszatérek arra, amit elnök úr itt tőlünk kért, hogy ez egy fontos pillanat. De én megmondom őszintén, megijedtem egy picit, hogy egyre tolódik ennek a javaslatnak a benyújtása, és amikor hallgattam Hörcsik képviselő urat, akkor megértettem, hogy azért egy picit ők is izgultak, hogy mit fog kitalálni a miniszterelnök, és nagy kő esett le a szívünkről, hogy most nem magunkat kell valamilyen módon elmagyarázni, hogy miért nem fogadjuk el, hanem lehet a németeket kritizálni. Tehát igen, rendkívül fontos dologról van szó, és igen, azt is pontosan tudjuk, hogy az önök számára ezek a fajta források az életben maradás és valamilyen módon a továbblépésnek az egyetlen és lehetséges forrásai.

Hadd mondjak egy nagyon rövid reakciót! Azt, hogy önök milyen Magyarországot csináltak az elmúlt tíz esztendőben akkor, amikor egyébként a világpolitikai folyamatok jelentős részben kedvezőek voltak, amikor ilyen források álltak rendelkezésre, ezt nem ön fogja megmondani, képviselő úr, és nem önök fogják ezt megmondani. Mert azt gondolom, hogy elfelejtettek egyvalamit megtenni, hogy egy igazi működőképes, modern Magyarországot csináljanak.

Betonba fektették a pénzek jelentős részét, virtuális fejlesztéseket hajtottak végre, amik a holnaputáni napot nem fogják megélni, gyakran többe kerül működtetni, mint egyébként amennyit ér az az egész rendszer, és elfelejtették azt megtenni, amire egyébként oly büszkék vagyunk mi, magyar emberek, hogy az a fajta magyaros virtus és az a magyar tudástőke hogyan, miképpen fog ebben a folyamatban hasznosulni.

Mondják már el azt, tényleg kérem, ezt párszor elmondtam, és most pont ránéztem államtitkár úrra, a múltkor, amikor ön volt, akkor mondtam ugyanezt: mondják már el azt, hogy melyik az az iparág, ahol nem összeszerelünk, hanem tényleg valamilyen módon a fejlesztések irányába megyünk! És mondják meg azt is, hogy ebben az időszakban a gazdaságfejlesztési akciótervből mennyi ment ténylegesen olyan tevékenységre, amelyik valamilyen módon új munkahelyeket teremt, vagy valamilyen módon produkciót állít elő. De valóban nem akarok ebbe a vitába túlzottan belemenni.

Arról beszélünk most, hogy minden magyar család fog kapni közel hétmillió forintot a következő esztendőben. Ez nagyon szép szám, ugye, szoktunk ilyeneket mondani, hogy hogyan, miképpen lehet ezt lehúzni az emberek számára. És valóban, a következő hét esztendőben el fog dőlni az, hogy véglegesen lemaradunk‑e attól a világtól, amelyik meglehetősen komoly tempóban halad akár ipari fejlesztések területén, akár innováció, akár egyéb területen, és továbbra is úgy gondoljuk, hogy egy XIX. századra visszakacsintó XX. századi gazdasági struktúrát akarunk bebetonozni, vagy pedig valóban képesek leszünk arra, hogy mind az infrastruktúra-fejlesztésben, mind pedig az egyéb területeken nagyon-nagyon komolyat lépjünk.

Önök valóban megpróbálják a nyomokat elfedni, de Balczó képviselő úr szerintem elég világosan elmondta, sokkal több információval rendelkezik nyilván, mint én, de azért itt mégiscsak vannak komoly szabályai ennek a pénzfelhasználásnak, amit nem fognak tudni önök átugrani. Én szeretném egy elemét most megemelni, ami eddig nem hangzott el a vitában: önöknek igenis kell konzultálnia mindazokkal, akik felé irányul ez a pénz.

És hadd emeljem ki például a települési önkormányzatok dolgát! Tudják, ez egy régi mániám, magam, ugye, ennek a szövetségnek voltam az elnöke egy időben. Az mégsem lehetséges, hogy ebben az ügyben is úgy gondolják, hogy jobban tudják azt, hogy mi kell egy adott településen, mint az ott demokratikusan megválasztott polgármester vagy a térség vezetői.

(21.20)

Tehát nagyon kérem önöket, hogy ebben az ügyben ne legyenek olyanok, mint minden másban, hogy lényegesen jobban tudják a megoldást mindenki másnál.

És igen, valóban vannak célok, amelyek meg vannak fogalmazva, ebben a szociális kérdések, a zöldkérdés, a digitális jövő, átállás kérdései. Ezek mind olyanok, amikkel önöknek most tényleg foglalkozni kell, és nem lehet például 25 centis kilátókat építeni ezekből a pénzekből, hanem valóságos ügyekre kell ezt a pénzt elkölteni. Itt fognak láthatóan pörögni ebben a jogállami mechanizmusban.

Én ezt készséggel elfogadom, hogy onnan, ahol önök ülnek, onnan nézvést ez a világ ilyen. Ismerjük azt a klasszikus viccet, hogy vigyázzanak mert egy bolond szembemegy az autópályán. Milyen egy? Mindegyik. Én értem, hogy önök most így élik meg ezt a világot, és ha már itt nosztalgiáztunk a másik napirend kapcsán, van az a klasszikus Cserháti-szám: „Buta kis játék, hazudok és elhiszed.” Nincs ezzel probléma.

Még egyszer mondom, nem fogunk tudni ezzel vitatkozni azon a szinten vagy azon a módon, hogy ezt a dolgot megpróbálják beállítani 11 évvel egyébként azután, hogy azok a kormányok működtek. Nem fogunk tudni ezzel mit kezdeni. Még egyszer mondom, az idő ezeket helyre fogja tenni.

Ha önöknek valóban igaz az a szlogenjük, hogy Magyarország az első, akkor itt van egy óriási bizonyíték arra, hogy ezt a családonkénti 7 millió forintot hogyan, miképpen lehet úgy elkölteni, hogy ténylegesen a családok szociális jóllétét és tényleg egy modern Magyarországot építsünk a következő esztendőkben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)