Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Kicsit az volt az érzésem, mintha a 2010-ben történt vitákat éltük volna újra, akkor tapasztalhattuk azt, hogy százszor, ezerszer eltemették a magyar sajtószabadságot az új szabályozás miatt. Csakhogy, tisztelt képviselő úr, az a helyzet, hogy egy párbeszéd végén még az Európai Bizottság is azt mondta, hogy a magyar szabályozás rendben van, tehát még Brüsszelből is van arról pecsétes papírunk, hogy megfelel a jogállami alapelveknek.

Egyébként, ami a delegáltakat illeti, a korábbi médiafelügyeleti rendszerben ültek pártdelegáltak, olyannyira, hogy még a civilnek mondott delegáltak körében is olyan civileket találtunk, mint például Ujhelyi István, érti? (Dr. Rétvári Bence: Igazi jó civil Ujhelyi István!) Tehát annak a médiaszabályozási rendszernek lett vége, annak az álszent médiaszabályozási rendszernek.

Egyébként, ami a tágabb kérdéseket illeti a magyar médiával kapcsolatban, én természetesnek tartom, hogy a magyar közéletben időről időre vita zajlik a magyar média helyzetéről, a nyilvánosságban uralkodó hangnemről és úgy általában a sajtóviszonyokról. Ez gyakorlatilag így van egyébként a rendszerváltás óta. Sokféle vélemény elhangzik, de ami a lényeg szerintem, az az, hogy elmondhatjuk‑e azt, hogy a magyar sajtó sokszínű, és azt, hogy minden vélemény, minden információ utat tud törni magának.

(9.50)

Márpedig ezt elmondhatjuk, mert a magyar sajtó sokszínű, mindenki megtalálhatja a saját ízlésének, világnézetének, igényének megfelelő médiumokat, és arra a jelenségre lettünk figyelmesek, hogy minél sokszínűbb a magyar nyilvánosság, önök és a külföldi szövetségeseik annál hangosabban kiabálják, hogy a magyar sajtószabadsággal gond van. Például ‑ hogy a számok felől is megközelítsem a dolgot ‑ a magyar nyomtatott sajtótermékek száma 2013-ban 3200 volt, most megközelíti a 7 ezret; televízióból is több van; az internetes portálok száma 40 százalékkal emelkedett, ma 3-4 ezer között van ‑ sokkal sokszínűbb a magyar nyilvánosság, mint korábban volt. Ráadásul hogyha megnézi azokat a médiumokat, amelyek azt állítják magukról, hogy a legnagyobbak, azok kivétel nélkül mind kormánykritikusak. Ez a helyzet. És ezek után beszélnek önök korlátozott nyilvánosságról.

Egyébként a felvetéseit azért furcsállom egy kicsit, ha a nyilvánosságról beszélünk, meg az önök politikájáról, mert a Jobbik pártalapítványa közvetlenül finanszíroz Jobbik-közeli portálokat. (Dr. Rétvári Bence: Hűha! ‑ Dr. Brenner Koloman: Hű!) Nem kétforintos, hanem százmilliós tételben, nem egyszer, hanem hosszú évek óta folyamatosan (Dr. Rétvári Bence: Közpénzből!), és a finanszírozó alapítványban pártemberek ülnek ‑ hogyha már ön felvetette ezt a kérdést ‑, országgyűlési képviselő, kommunikációs igazgató, regionális igazgató. (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) Az említett médiumok között lejárató oldalt is találunk és olyan médiumot is, amely megemlékezett Adolf Hitler születésnapjáról (Dr. Rétvári Bence: Közpénzből!), hogyha már a tartalmi kérdésekről is beszélünk.

Ha a médiáról van szó, sok mindenről van véleményünk, de azt semmiképpen sem tartom feladatomnak, hogy az egyes szerkesztőségek munkáját, tevékenységét minősítsem. Önök ezzel máshogy vannak, és ez nemcsak szóbeli minősítést jelent ‑ ha csak arról lenne szó! ‑, hanem személyes nyomásgyakorlást is. Nem mi rontottunk be szerkesztőségbe, hanem önök. (Dr. Rétvári Bence: Így van!) Nem mi törtünk be tévészékházba, hanem önök. (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) Nem mi beszélünk arról, hogy el kellene tiltani újságírókat akár évekre, hanem önök. Nem a kormánypártok vezetői bojkottálnak egyes televíziókat, hanem a baloldali vezetők, hogy aztán ugyanazzal a lendülettel szaladgáljanak Brüsszelbe azzal, hogy sirassák a magyar sajtószabadságot.

Sajnálom, hogy egyébként rácsatlakoznak arra a fenyegetési sorozatra, amelyet az elmúlt hetekben, hónapokban Gyurcsány Ferenc indított, és nemcsak hogy rácsatlakoznak, hanem versenyeznek is egymással, nemcsak mondandóban, hanem ahogy elnéztem a felszólalását, stílusban is. Szerintem ez sajnálatos, ez méltatlan. Így aztán ilyen körülmények között hogyha van politikai erő, amely fenyegeti a magyar nyilvánosság sokszínűségét, az a baloldal. Visszamennének abba az időbe, amikor kis túlzással a Nap-kelte jelentette a magyar közéleti nyilvánosságot. Akkor nem volt senkinek sem egy szava sem, sem a baloldalon, sem az EBESZ-ben ‑ talán az EBESZ-t említette ‑, senkinek nem volt egy szava sem, amikor azt mondta Medgyessy Péter, hogy akinek televízió kell, az vegyen magának. Hol voltak akkor ezek a hangok? Hol voltak a nemzetközi szervezetek? Arra válaszoljon, legyen szíves!

Mi nem szeretnénk ezt az időszakot viszontlátni, mert ma már sokkal több vélemény van a magyar nyilvánosságban, a magyar média sokkal sokszínűbb (Az elnök csenget.), és ez egyébként akkor is jól van így, hogyha önöknek nem tetszik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)