Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hát, tényleg tátottam a számat itt az elmúlt félórában, különösen itt jobbikos képviselőtársam fejtegetései kapcsán. Talán egy picit próbáljuk meg visszahúzni ezt a problémát azért arra a szintre, amit nekünk itt mint jogalkotóknak meg kell tennünk, és talán foglalkozzunk tényleg azzal, hogy akiket ebben az ügyben nekünk valószínűleg picit alaposabban kell védenünk, ezek pedig azok, akik bizonyos szempontú tartalmakat készítenek, és szembemennek valamifajta komolyabb, nagyobb multinacionális céggel, milyen típusú jogvédelmet kapnak.

Én is azt várnám el vagy azt gondolnám egy ilyen európai uniós szabályozástól, meg attól, amit utána itt Magyarországon mi hozzáteszünk, hogy ebben a digitális térben, ami nyilvánvalóan állandóan változik, és sokkal, de sokkal gyorsabban változik, mint amilyen módon mi a szabályokat hozzá tudjuk rendelni, azért védjük meg mindazokat, akik valamilyen értéket hoznak létre. Ezt a jogászok szerzői jogként próbálják meg megfogalmazni. Én azt gondolom, hogy ebben az is benne kell hogy legyen, és ezért néha nem értettem egyet jobbikos képviselőtársammal, hogy persze biztosítanunk kell mindezekhez a tartalmakhoz való rendkívül széles hozzáférést, tehát semmilyen formában nem tartanám azt egy szerencsés iránynak, hogyha pusztán csak a szerzőijog-védelem okán valamilyen módon elkezdenénk túlzottan komoly korlátokat felállítani.

Nagyon fontos lenne, hogy mindez, amiről beszélünk majd, vagy amit el fognak itt fogadni ‑ nyilvánvalóan a többség ‑ a következő időszakban, ennek mindenképpen legyen egy meglehetősen hatékony végrehajtási rendszere, és erről szeretnék azért néhány szót szólni.

Nacsa képviselő úr mondta, hogy amikor az ominózus irányelv vitája volt, akkor nagyon sokan az internet végéről beszéltek, hiszen akkor az volt az elképzelés, hogy gyakorlatilag minden egyes tartalomszolgáltató felelős azért, hogy milyen tartalom kerül ki oda. Gyakorlatilag, ha belegondolunk egy ilyen komolyabb tartalomszolgáltató életébe, tulajdonképpen megfejthetetlen lenne, több százórányi anyag kerül fel, gyakorlatilag emberi erőforrásokkal ellenőrizhetetlen mennyiség. Akkor jönnek a gépi ellenőrzési formák, amelyek nyilvánvalóan jelentősen zártabbá és korlátozottabbá teszik azt, ami fennmarad, és itt ebbe nagyon könnyen kerülhetnek bele egyébként rendkívül értékes és izgalmas tartalmak.

Ehhez képest aztán az Európai Unió a végső döntésében lényegesen puhább megfogalmazásokat használt. Tehát valóban az a fajta megközelítés, miszerint a valószínűsíthetően nem jogsértő tartalmak fennmaradnak, ha pedig a későbbiekben van valamilyen jogvita, akkor azokat lehet valamilyen módon korrigálni.

Nyilvánvalóan van egy pici aggodalom ebben az ügyben, és ahogy mondtam, próbáljuk meg egy picit magyar szemmel nézni. Képviselőtársam, Szabó képviselő úr többször is ebben a témában megszólította már a kormányt, szólt itt a parlament előtt, éppen egyszer Völner államtitkár úr válaszolt neki, aki azt mondta, hogy nem mutatkozik szükségesnek a paródia kivételével nevesítése a hazai szabályozásban bármi másnak. Úgyhogy örömmel látjuk, hogy ezt egy picit megváltoztatták, hiszen ebben a javaslatban most már a hazai nevesítés lényegesen alaposabban szerepel.

Azt is érzékeljük, meg azt is látjuk, és ezt többen itt elmondták, hogy végül is az uniós irányelv lényegesen több mozgásteret ad a tagállamok számára, mint általában szokott. Tehát ebben az esetben nem arról van szó, hogy kvázi egy az egyben a kereteken belül maradva lehet csak bármilyen módon a lokális, hazai szabályozást megtenni; itt a mozgásterünk egy picit nagyobb. A kritikai észrevételünk ezzel kapcsolatban pont ehhez kötődik.

Itt az az igazi kérdés, hogy ha valakinek megtagadják a tartalomszolgáltatását, vagy bármilyen szempontból jogvitába keverednek, van‑e lehetőség egy hatékony, gyors panasztételi eljárásra és egy viszonylag hatékony, gyors korrekcióra és döntésre a szolgáltatást igénybe vevő számára. Mi úgy látjuk, hogy az Európai Unió mindenképpen, de picit mintha a magyar javaslat is sokkal inkább azt a könnyebb utat választja, hogy egy tartalommegosztó szolgáltató számára még mindig könnyebb a vita azzal, aki a tartalmat gyártja, mint egyébként a szerzői jog jogosultjával a vita. Tehát sokkal inkább a szerzői jog jogosultját védi ez a fajta szabályozás és az európai uniós szabályozás is.

Egyértelműen azt látjuk, hogy a magyar tartalomszolgáltatók számára ez a törvényjavaslat nem jelent az állam által többletvédelmet. Nem érzékeljük azt a fajta lehetőséget, ami alapján ők akár itthon, akár pedig… ‑ pont ezt akartam mondani, pont ez úgy van, hogy a jogviták többsége nem magyar bíróságok előtt, hanem nemzetközi jogi terepen zajlik, miközben egyébként én azt gondolom, hogy meg lehetne próbálni, meg lehetne fontolni azt, hogy nem lehetne ebben az ügyben egy nagyon markáns és határozott lépés, mint egyébként oly sok ügyben egyébként a Fidesz-kormány megtett, tehát sokkal inkább védeni azokat a magyar tartalomszolgáltatókat, akik ebből a szempontból kiszolgáltatott helyzetbe fognak kerülni.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, én semmiképpen sem szeretnék belemenni azokba a nagyon-nagyon mély jogfilozófiai elemzésekbe, amiket a kormánypárti képviselőktől hallottam, és semmiképpen sem szeretném azt a fajta történelmi áttekintést megtenni, amit itt a jobbikos képviselőtársam megtett. Csak zárszóban azt szeretném mondani, megdöbbenéssel hallottam, hogy Nacsa képviselő úr ilyen idős, hiszen olyan fiatalnak látszódik. Én nem tudtam, hogy az a kazettás magnó időszakában ez a… ‑ már az lett volna csak egy pillanat, hogyha azt mondja, hogy mindezt a Szabad Európa Rádió Cseke László-estjében hallotta. (Balczó Zoltán közbeszól.)

Köszönöm szépen a figyelmet Balczó képviselő úrtól. Köszönöm szépen. (Nacsa Lőrinc: Annyira azért nem!)