Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt körülbelül 20-25 esztendőben az elektronikában, a szórakoztató elektronikában robbanásszerű fejlődés volt az egész világon, egy olyanfajta fejlődést, egy olyan technikai fejlődést figyelhettünk meg, amely talán azelőtt ötszáz év alatt sem fordult elő, és ez bizony nagyon-nagyon sok mindent átírt. Ma már nem az első törvényjavaslatot tárgyaljuk, ahol az elektronikai fejlődés teszi szükségessé azt, hogy a törvényalkotás kövesse ezt a fejlődési irányvonalat, és bizony-bizony csak lassú lépésekben tudjuk követni azt a folyamatot, amely a nagyvilágban történik, és a jogalkotó sokszor csak öt év múlva, tíz év múlva, tizenöt év múlva tudja az addigi tapasztalatok alapján leszűrni azt, hogy mi is az, amin változtatni kell, mi is az, amit tenni kell.

A szerzői jogi szabályozás egy eléggé betonba öntött folyamat volt, hiszen tudtuk azt, hogy mikor mit kell fizetni, és ez így nem sokat változott az évek, az évtizedek során, és volt egy-egy technikai fejlődés, például a televíziózás megjelenése, ami egy új korszakot jelentett benne, és egy új korszak jött be az ezredfordulón is, amikor is bekövetkezett ez a robbanásszerű elektronikai fejlődés. Ez számtalan problémát hozott a szerzői jogokkal kapcsolatosan is, mégpedig 2015-16-ra odajutottunk, hogy az International Artist Organisation szervezett egy aláírásgyűjtést az Európai Unióban, és tíz országban összesen 15 ezer előadóművész írta alá azt a petíciót, amelyet benyújtottak az Európai Uniónak, amelyben arra hívták fel a figyelmet ezek az előadóművészek, hogy mennyire elavultak a jogszabályok, hogy az Európai Unió jogalkotása sem követi figyelemmel azt a folyamatot, amely a nagyvilágban globálisan lejátszódik, és felhívták az Európai Unió figyelmét arra, hogy bizony változtatni kell ezeken a szabályokon ‑ és az Európai Unió figyelembe is vette ezeket az igényeket, hiszen nemcsak ez a 15 ezer művész hívta fel erre a figyelmet, hanem rendkívüli sok társadalmi probléma mutatott rá arra, hogy valami nincs rendben a szerzői joggal kapcsolatban. Mégpedig itt a legfontosabb probléma a value gap problémája volt.

Mi is ez a probléma, amely felmerült? Magyarra fordítva talán az „értékszakadék” az, amire a legjobban le lehetne fordítani, tehát hogy megalkották a szerzők a műveket, de a pénz nem folyt be hozzájuk, tehát egy szakadék, egy hatalmas szakadék tátongott, nem érkeztek be ezek a szerzői jogdíjak. Elsősorban az ingyenesen elérhető, az interneten ingyenesen elérhető szolgáltatások okozták ezt a szakadékot, és majd a későbbiek során megjelent előfizetéses platformok voltak azok, amelyek elkezdték kifehéríteni ezen a téren a gazdaságot. Megjelent a swimmingelés, a videó, kép-, hanganyag elérhetővé tétele internetes formában, és ez anélkül történt meg, hogy azt akár le kellett volna tölteni, tehát nem kellett letölteni, ezáltal ez nem igényelt nagyméretű tárhelyet, viszont volt némi hátránya is: hogy folyamatos internetelérés kell hozzá, illetve hogy megnövekedett az adatforgalom, de azt látjuk ma már, a XXI. század 20-as éveinek az elején, hogy ma már gyakorlatilag szinte mindenütt tudják biztosítani a nagyméretű adatforgalmat is, semmi probléma nincsen ezzel. A későbbiek során aztán megjelent a Netflix, a Spotify, a YouTube és más hasonló ilyen megosztócsatornák is, és ezzel nagyon naggyá vált az elérés mindenütt a világon. Ez hozta ezt a problémát, ami miatt a 15 ezer művész felszólalt az Európai Unióban a csökkenő bevételek miatt, hiszen a szerzői jogi bevételek folyamatosan csökkentek.

Miből is adódtak ezek a szerzői jogi bevételek addig, azt megelőzően? Elsősorban a fizikai eladásból származtak a bevételek, adathordozókat adtak el ténylegesen, fizikai formában, ilyen volt a CD, régen a kazetta, a bakelitlemez, a DVD lemez, a CD lemez, tehát ezek voltak azok, amelyek fizikai eladásából származott a bevétel, amelynek egy jó része a szerzői jogra került kifizetésre. Aztán egy másik bevételi forma volt a digitális eladás, ezek a digitális fájlok eladásából származó bevételek, amikor a filmet, a dalt, az albumokat, a letöltéseket adták el, illetve idetartoznak a fizetős streaming szolgáltatások is. Aztán a harmadik fokozat a szerzői jogi bevételek tekintetében az előadások, például egy színházi előadás után járó szerzői jogi bevételek, vagy a televíziós, rádiós lejátszás jogdíjaiból származó bevételek tartoznak ide. A negyedik formája pedig ennek a szinkronizálásból származó díjak, amelyek egyébként csekély mértékűek, ez alig 2-3 százaléka az összes bevételnek.

Amint azt már említettem, az 1990-es évek második felétől a bevételek jelentős visszaesése volt megfigyelhető, egyébként globálisan az egész világon, majd 2010-től figyelhető meg egy stagnálási folyamat, és 2015 az az időszak, amikortól egy nagyon-nagyon pici emelkedés már megfigyelhető. Korábban tehát a CD-k, a DVD-k, a kazetták, a lemezek eladásából származott a bevétel, azokat hallgatták az emberek, azokat hallgatták elsősorban a fiatalok, ezekről hallgatták a zenét, majd az 1990-es évek végétől forradalmi újításként megjelent az MP3-as lejátszó, majd megjelent a többi modern digitális adathordozó, amelyek már jóval kisebb méretűek voltak, kitűnő hangminőséget tudtak produkálni, és nagyon nagy tárhellyel rendelkeztek, tehát hatalmas előnyei voltak ezeknek az új és modern tárhelyeknek, illetve lejátszóknak, és ezeken rohamosan elterjedt a peer to peer adatforgalom, amely megint elég rendesen odatett a bevételeknek, amelyek a jogdíjakból származtak.

Ez a peer to peer adatforgalom a világhálón terjedt, ami a fájlok cseréjét jelentette a világhálón. Az első ilyen jelentős peer to peer megosztó a Napster volt, pillanatok alatt több millió felhasználója lett ennek a szolgáltatónak, amely adatcserét biztosított a felhasználók között, de ezek az adatcserék a központi szervertől függetlenül zajlottak le, és semmiféle szerzőijogdíj-fizetés nem történt, és mindemellett elárasztották a kalóz zenei műsorok vagy a kalóz módon megszerzett zenék a világot, és számos zenei anyagot tudtak letölteni a felhasználók. És ezek után mi történt? A szerzői jog tulajdonosai pereltek, és odajutottak, hogy a Napstert be is zárták egy időre, majd később fizetős zenebolttá alakult ‑ de ez már a mostani kifehérítésnek a része, ennek a területnek, a jogi terület kifehérítésének a része.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A szerzői jogi bevételek visszaesése tehát a peer to peer technológia elterjedésével volt megfigyelhető, a fájlmegosztó technológia elterjedése okozta elsősorban, és ez gyakorlatilag egy zenei kalózkodást jelentett.

(20.00)

Odáig jutottunk, hogy a 2010-es évek elejére az illegális film- és zeneletöltések száma folyamatosan nőtt, 2011-re az összes internetes sávszélességnek 22 százalékát az online kalózkodás tette ki. Tehát ez egy döbbenetes mértékű folyamat volt, ami megfigyelhető volt a 2010-es évek elejére. A kalóz módon letöltött fájloknak a 36 százaléka pornográf film volt, a 35 százaléka egyéb film, 14,5 százaléka tévéműsor, 6,7 százaléka PC-játék, 6,7 százaléka szoftver, tehát ellopott szoftverek, 3 százaléka zene, és milyen érdekes, 0,2 százaléka e-könyv, tehát itt azért ez egy csekély mérték. A zene azért csak 3 százalék, mert a zenei fájlok olyan kis méretűek, mondjuk, egy filmhez képest, lényegesen kisebbek, ezáltal a sávszélességnek csak egy kis százalékát teszik ki, és ezért beszélhetünk zene esetében 3 százalékról, bár ez a legnépszerűbb a kalózkodás céljaként, a zene, illetve a filmek is.

Aztán a 2010-es évek elején indult meg kis lépésekben a digitális adatátvitelnek a kifehérítése. Ez elsősorban a megjelenő fizetős szolgáltatók számával arányosan változott, tehát ahogy nőtt a fizetős szolgáltatók száma, úgy fehéredett ki ez a gazdasági terület is, hiszen a fizetős szolgáltatók már fizettek szerzői jogdíjat, és így ezzel fehéredett ki ez a terület is. De azért 2010 előttig jelentős változások nem történtek.

Így jutunk el 2015-re, oda, amivel kezdtem, hogy 15 ezer művész aláírással fordult az Európai Unióhoz, hogy ezen változtatni kell. Tehát 2015-re értünk el ide, hogy csekély mértékben ugyan elkezdtek változni a bevételek, a szerzői jogi bevételek, de fontos és sürgős változásokra volt szükség. Ekkor értünk oda 2010-15-re, hogy a digitális eladások az eladások számában megelőzték a tényleges fizikai eladásokat.

Sok megoldás látszik arra, hogy hogyan lehet kifehéríteni ezt a gazdasági ágazatot. Erre vonatkozóan sokan tettek javaslatot. Elsősorban a fizetős felhasználók arányának a növelése az egyik megoldás, illetve az ingyenes streaming szolgáltatásoknak a korlátozása, az adatátvitelnek a nehezítése, a műszaki megoldásoknak a nehezítése, minőségrontás az ingyenes streamingnél, hogy ne legyen olyan minőségű. Tehát sokféle egyéb beavatkozási lehetőség van, és erre vonatkozóan tettek javaslatot az Európai Bizottságnak is.

Az Európai Bizottság is figyelembe vette ezeket a javaslatokat, és ezért állt elő az új európai digitális egységes piaci stratégiájával, amely egyrészről a digitális választék bővítése, a kulturális tartalmak online elérhetőségének javítása, a jobb szerzői jogi szabályozás kialakítása és a hozzáférés feltételeinek javítása, valamint a méltányosabb feltételeket garantáló, fenntartható piactér megalkotása az alkotók és a sajtó számára.

Ezek alapján hozták meg a 2019. április 17-ei EU-irányelvet, parlamenti és tanácsi irányelvet, a 2019. április 17-ei 2019/790-es európai parlamenti és tanácsi irányelvet. Ezek az irányelvek 2019. május 17. napján kerültek kihirdetésre az Európai Unió hivatalos lapjában. 2021. július 7-éig, tehát még két hónapunk van rá, hogy ennek megfelelően átültessük a saját államunknak a jogrendszerébe. Ezért van ma itt ez a törvényjavaslat előttünk, és ezért kell ennek a két irányelvnek megfelelően módosítani a szerzői jogi törvényt.

Ennek a célja tehát a szerzői jog modernizálása, a digitális környezethez való igazítása. A szerzői jogi kivételekkel foglalkozik ez az új jogszabály. Két kivételt állapít meg: örökségvédelmi intézetek tekintetében a digitális megőrzés, archiválás fejlődése vonatkozásában szükséges ez, illetve tudományos és kutatási cél esetén vannak kivételek.

Aztán az engedélyezési gyakorlatok fejlesztésére, a tartalmak szélesebb körben való hozzáférhetővé tételére irányuló intézkedéseket fogalmazza meg, az úgynevezett árvaművekkel kapcsolatos jogi szabályozásra tesz javaslatot. Aztán a szerzők és az előadóművészek helyzetének erősítése érdekében felhasználási engedéllyel és átruházással érintett jogaik tekintetében gondoskodnak a méltányos díjazás folytonos biztosításáról, amely több évtizedig tehát nem valósult meg, a megfelelő szerződési pozíció megteremtéséről. Tehát ezek azok, amelyek folyamatosan hiányoztak az 1990-es évek végétől kezdve egészen 2015-ig, illetve mind napjainkig az Európai Unióban. Illetve ez az irányelv rögzíti a megfelelő és arányos díjazás elvét is, amivel végre talán szabályozottá válnak majd a szerzői jogi bevételek is. Illetve még egy ponttal foglalkozik, a SatCab irányelvvel, amely javítja a televíziós és rádiós műsorok határokon átnyúló elérhetőségét az Európai Unió egységes piacán, és megkönnyíti a szerzői jogi engedélyeknek a megszerzését, illetve tisztázza a felhasználás kapcsán felmerülő szerzői jogi kérdéseket.

Én azt gondolom, hogy egy 15-20 éves elmaradásban vagyunk ezen a téren, igenis nagyon fontos az, hogy az Európai Unió irányelveinek megfelelően ezek megfelelően átültetésre kerüljenek a magyar jogszabályba is, hogy végre ezen a területen is ki tudjuk fehéríteni azokat a területeket, amelyek a feketegazdaságban, illetve a szürkegazdaságban voltak az elmúlt évtizedekben. Azt gondolom, hogy egész Európára nézve és Magyarországra nézve is hasznos ezeknek az irányelveknek az átültetése, tehát mindenféleképpen támogatjuk azt. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)