Dr. Szél Bernadett (független)

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért ez nagyon méltatlan, amit itt csinálnak. Kiket csalóznak? Miről beszélnek? Tudják, hogy kit csalózzanak? A Mészáros Lőrincet, a Forbes-listán a 2035. embert, Orbán Viktor strómanját, azt csalózzák! Azért ez tényleg mindennek a teteje, hogy egy ilyen törvény vitáján itt vagyunk, és kenetteljes hangon elkezdenek egy olyan víziót felépíteni, amelyben nagyon sértő módon gondolkodnak és beszélnek a magyar Országgyűlésben azokról az emberekről, akik közül sokat én személyesen is ismerek. Mert én ott voltam, amikor önök a Széll Kálmán névre elkeresztelt ilyen megszorító csomagot csinálták, és rokkantnyugdíjasok százezreit fosztották meg visszamenőlegesen attól a joguktól, hogy megkapják azt a pénzt, ami nekik elvileg járt volna.

(Folytatás 188/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2021. április 8. csütörtök 188/2. szám

Országgyűlési Napló

Emlékszem rá, én a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban voltam, akkor még volt ez a bizottság és ott volt egy rehabilitációs albizottság. Most már az sincs. Na, annak én voltam az utolsó elnöke. Behívtam oda ezeket az embereket, az érintetteket, a civil szervezeteket, akik elmondták, hogy koldusbotra fognak jutni. Sőt, elmentem egy felülvizsgálatra is, végigcsináltam az egyik érintettel azt a felülvizsgálatot, amikor megállapították, hogy az ő egészségkárosodása mennyiben és hogyan változott és javult. Én pontosan emlékszem ezekre a napokra. Meg arra is emlékszem, hogy 70 ezer forintról hogyan csúsztak le egyik napról a másikra 30-40 ezer forintos szociális ellátásra emberek, akiknek körülbelül a gyógyszerszámlája volt ennyi egyébként. Nem valódi állapotjavulás volt ezeknél az embereknél. Az történt, hogy egyszerűen önök megváltoztatták a százalékolást, és papíron visszaminősítették ezeket az embereket. Ki volt adva, önök ezt kiadták, hogy iksz embert ki kell rakni a rokkantellátásból. Jöttek ezzel a szöveggel, hogy csalók, ezt hallgattuk itt a magyar parlamentben, rehabilitálni kell őket három évig, és aztán majd mehetnek a nyílt munkaerőpiacra, lesz, ami lesz.

Hiába módosították az alkotmányt, az kevés volt, 2018-ban mégis találtak egy fogást ezen a törvényen, két oldalról is. Mind a kettőt mondtuk egyébként. Az egyik, hogy figyelembe kell venni a korábbi nyugdíj összegét, a másik pedig az, hogy a tényleges fizikaiállapot-javulást is figyelembe kell venni. Egyébként ez is egy szégyen, hogy most 2021. április 8-a van, az Alkotmánybíróság pedig azt mondta, hogy 2019. március 31. napjáig kell eleget tenni a jogalkotói feladatnak, és módosítani kell a szabályozást. Ez nem történt meg. Két évvel vagyunk a határidő után, és az egyébként, amire most készülnek, szintén nem az, amiről beszélünk. Igen, elmondták a kollégáim, hogy választhatnak az érintettek: vagy egyszeri félmillió forintot kapnak és lemondanak minden további igényükről, vagy pedig 2022. június 30-áig egy benyújtott kérelemre a rehabilitációs hatóság ’23. június 30-áig egy állapotvizsgálatot fog végezni.

Itt már megint az van, hogy a szabályokat majd később mutatják meg. Látnunk kellene a szabályokat, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselők! Nyilván szándékosan nem mutatják, ismerjük önöket már annyira, hogy arra tereljék az embereket, hogy a biztos pénzt válasszák, még akkor is, ha ez a pénz egy szégyenletes alamizsna. Mert sok millió forinttól estek el ezek az emberek, meg volt határozva, hogy ez a pénz nekik jár, szerzett joguk volt alkotmányban biztosítva. Úgyhogy azt gondolom, hogy nem ezt érdemlik a lecsalózott emberek, nem ezt érdemlik azok az emberek, akik sok esetben az egészségükkel fizettek olyan kemény munkáért, amiért inkább tiszteletet vagy megbecsülést érdemelnének.

Van még két téma. Előkerestem az akkori jegyzeteimet meg az albizottsági üléseket, és elég sokat vitatkoztunk arról, hogy legyen‑e kereseti plafon az ilyen ellátásban részesülők esetében. Önöktől is most megkaptuk, hogy márpedig ezeknek az embereknek a munkaerőpiacon van a helyük, és dolgozzanak. Önök azok, akik bevezették ezt a kereseti plafont a minimálbér százalékában. Tíz évet vártunk arra, hogy ’21. januárban szép csendben eltörölték ezt a korlátot. De akkor – értik – miért fosztották meg ezeket az embereket a járandóságuktól? Nőtt is egyébként a munkát vállalók száma. Ez is egy hiba volt, amit anno mondtunk önöknek, hogy nem szabad ilyet csinálni. De, de kell, mert végül még túl sok pénz jutna ezekhez az emberekhez. Igaz, hogy ezt gondolták? Mert van, akitől önök sajnálják a pénzt, és van, akitől nem sajnálják a pénzt. (Nacsa Lőrinc: Ne adjon a szánkba olyat, amit nem mondtunk!) Ugye? Ne haragudjon, nem hallom, mit mond, de nem is önnél van a szó!

A másik pedig, és ez nagyon fontos, hogy most Covid-járvány van. Szeretném önöknek felhívni a figyelmét arra, amit nagyon sokszor mondanak az emberek, hogy sikertelen állásinterjúk vannak, mert a Covid-helyzetben még rosszabb állást keresni. Mindenkinek nyilvánvalóan, de képzeljék el azokat, akiknek amúgy is sokkal nehezebb! A fogyatékossággal élőkre gondolok. A hallássérülteknek lehetetlen jellemzően a szájról olvasás, ha meg valaki látássérült, annak például, hogy eljusson a munkahelyére, nagyon sok esetben közvetlen fizikai érintkezésre van szükség. Azt is látjuk közben, hogy a cégek a rehabilitációs hozzájárulás arányos csökkentését persze pozitívan fogadták, de ha a fogyatékossággal élők szempontjából nézzük a másik oldalról, ez nem jó, és azzal a hatással jár, hogy nincsenek annyira ösztönözve a foglalkoztatásra, sőt könnyebb is megválni a fogyatékossággal élő munkavállalóktól. Erre a helyzetre is kellene gondolni.

Ha kicsit ezt a perspektivikus gondolkodást látnám az önök munkájában, akkor azt mondanám, hogy végre valamit letettek az asztalra, ha két év késéssel is. Ezért mondom, hogy most kell megemelni a fogyatékossági támogatást, meg a vakok személyi járadékát meg kell emelni egyszerűen, és pont most kell járulékkedvezménnyel ösztönözni a foglalkoztatásukat. Egyébként pedig azt is gondolom, hogy a nem megváltozott munkaképességű, de fogyatékossággal élő embereknél, egyéni vállalkozóknál most kellene adómentességet biztosítani. Úgyhogy azt javaslom, hogy inkább ebbe a felvázolt irányba tereljék a gondolataikat, és ne próbálják meg az Alkotmánybíróság elmarasztalását ennyivel kipipálni és bezsarolni ezeket az embereket. Ez nagyon elfogadhatatlan, felháborító, és azt gondolom, hogy nem ezt érdemlik ezek az emberek.

Azt pedig, legyenek szívesek, fejezzék be, hogy csalózzák ezeket az embereket! Mondom, a rehabilitációs bizottság volt elnökeként kérem önöket, hogy ne tegyenek különbséget emberek között. Ne tegyenek különbséget emberek között semmilyen szinten! Akinek megvolt ez a járandósága, és akitől önök ezt jogellenesen elvették, az vissza kell hogy kapja, de nem félmillió forintot. És ha munkavállalás, akkor könnyítsék meg! Most mondtam, hogy mit kell csinálni. Írják fel, csinálják meg, ott van a hatalom, de a felelősség is! Ezt várom önöktől a következő időszakban. (Taps az ellenzéki padsorokból.)