Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Minority SafePack elnevezésű európai polgári kezdeményezés határozati javaslatát tárgyaljuk. Egy rendkívül hosszadalmas jogi procedúra végén vagyunk ‑ remélem egyébként, hogy ezzel itt most nem ért véget ez a folyamat ‑, rendkívül komoly erőfeszítés, nagyon sok ember nagyon sok munkája van ebben a kezdeményezésben, és ezért is rendkívül sajnálatos az Európai Bizottság döntése.

Köszönetet szeretnék mondani minden kezdeményezőnek. Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, politikusnak, civil személyeknek és szervezeteknek, akik a legszélesebb körben igyekeztek az aláírásokat határidőben és megfelelő számban összegyűjteni.

Melyek az országgyűlési határozati javaslat legfőbb elemei? Az Országgyűlés megerősíti, hogy üdvözli az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által közösen elindított Minority SafePack elnevezésű európai polgári kezdeményezést; az Országgyűlés örömét fejezi ki, hogy a kezdeményezők a megadott határidőig összegyűjtöttek több mint 1,1 millió érvényes támogató nyilatkozatot, amelyek száma 11 tagállamban elérte a szükséges küszöbértékeket, így a kezdeményezés sikerrel járt; az Országgyűlés örömét fejezi ki, hogy a Minority SafePack kezdeményezést az Európai Parlament plenáris ülése is megvitatta, ezt követően kiadott állásfoglalásában pedig támogatásáról biztosította azt, jogalkotásra szólítva fel az Európai Bizottságot; az Országgyűlés mély megdöbbenéssel fogadja, hogy az Európai Parlament nagy többséggel elfogadott, a Minority SafePack célkitűzéseit támogató állásfoglalásával ellentétben az Európai Bizottság a kezdeményezést teljes egészében elutasította, így nem csak az Európai Parlament támogató véleményét hagyta figyelmen kívül, hanem az európai polgárok akaratát is semmibe vette.

Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Európai Bizottság nem ismerte fel az ebben a kezdeményezésben meglévő jövőbeni lehetőségeket, hanem szűklátókörűen, a saját pillanatnyi politikai sértettségéből kiindulva hozott meg hosszú időre bélyegként rásülő döntést. Miként indokolta az Európai Bizottság ezt az elutasítást? Azt közölte, hogy 2013 óta olyan jogalkotási folyamat valósult meg az Európai Unióban, amely már eddig teljesítette mindazokat a követeléseket, amelyeket a kezdeményezés tartalmaz, ezért számára nem teremtődött jogalkotási kényszer.

Az Európai Bizottság nem vette figyelembe azt az alapvető tételt, hogy a politikusok jönnek-mennek, de a nép marad. Az sem érthető számomra, hogy nem ismerték fel: amely európai politikusok miatt meghozták ezt a pitiáner döntést, azok ebből a döntésből hosszú távra politikai erényt fognak kovácsolni maguknak, s megalapozottan kampányolnak az Európai Közösség ellen. Azt is elfelejtették az Európai Bizottság képviselői, hogy az Európai Unióban az összlakosságon belül nemcsak egyes személyek, egyes népcsoportok, hanem kivétel nélkül mindegyik nemzet kisebbséget alkot, s a nemzeti integritás és azonosságtudat megadása törvényi, alkotmányos garanciái nélkül valamennyi kisebbséghez tartozó nemzet méltósága és értékei sérülhetnek. Itt csatlakozom KDNP-s képviselőtársnőm azon előadásához, amikor arról beszélt, hogy még odáig sem jutottunk el az Európai Unióban, hogy a kisebbség mint fogalom valójában definiálva legyen.

Azt is elfelejtették az Európai Bizottságban, hogy mindazoknak a kezdeményezőknek és azoknak a kisebbségeknek, amelyek Európában őshonosként élnek, azoknak már eddig is fenntartásaik voltak az Európai Unió és az Európai Bizottság bürokratikus rendszerével szemben, és ezek a fenntartások fel fognak erősödni, és azok a hangok is, amelyek gyakran emlegetik ‑ és ezt európai polgároktól Portugáliától Romániáig hallhatjuk ‑, hogy nagyon gyakran úgy tűnik, az európai közösségi politika színterére vezető pozícióba egyre több országból olyan politikusokat delegálnak, akikkel otthon már nem tudnak mit kezdeni. Én sem szeretem ezeket a hangokat, de az ilyen döntések bizony az Európai Unió teljes intézményrendszerével szemben komoly állampolgári elégedetlenséget és engedelmességnélküliséget fognak eredményezni.

Magyarországon a nemzeti kisebbségek jogai és intézményrendszere példamutatóan alakult ki és működik a kormányok ideológiai beágyazottságától függetlenül. El is várhatnánk azon országokból, amelyek népéből származó nemzeti kisebbségek élnek hazánkban, hogy az ő országukban is ilyen példamutatóan épüljön fel, működjön a nemzeti kisebbségeket támogató politikai, tudományos, oktatási és kulturális intézményrendszer.

Képviselőtársaim rendkívül széleskörűen mutatták be ennek a polgári kezdeményezésnek a történetét, rendkívül széles jogi és politikai aspektusból közelítették meg azt, hogy miként és miért hozott az Európai Bizottság helytelen döntést. S nagyon ritkán van alkalmunk ebben a Házban a kisebbségek kérdése vonatkozásában olyan típusú vitát folytatni, amikor az ember talán megengedheti magának, hogy a kisebbségek kérdését egy kicsit más oldalról és más aspektusból, politikai kérdésként a Ház elé hozza, ezért ha tisztelt képviselőtársaim megengedik, mondanék erről pár gondolatot.

(18.50)

Ha már a kisebbségek jogainak kérdése ennek a határozati javaslatnak témája, élnék azzal a lehetőséggel, hogy egy kicsit Magyarországot a fókuszba helyezve a kisebbség és többség kérdését szóba hozzam. A demokrácia nem azt jelenti, hogy a többség uralkodik a kisebbség felett, de azt sem, hogy a kisebbség sajátíthatja ki a hatalmat, legyen akár politikai, akár társadalmi, kulturális vagy akár gazdasági hatalom. Ha ilyesmi mégis előfordulna, akkor sérülne a demokrácia elve, és ezt egészen másnak kellene nevezni. További problémát szokott jelenteni, amikor egy kisebbség vagy többséghez tartozó csoport uralja, illetve csoportok uralják, esetleg uralni akarják a politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági szférát, netán rettegésben tartják nemcsak saját népcsoportbeli társaikat, hanem a többséget vagy az olyan többséghez tartozókat is, akik az adott helyen, településen kisebbségben élnek. A problémafeltevés nem mesterkélt, hanem valós tényeken alapul. Ez idézet Balogh Gábor volt parlamenti képviselőtársunk azon felszólalásából, amikor a nemzetiségek jogairól szóló törvényt tárgyalta az Országgyűlés. Azért hoztam ide, tisztelt képviselőtársaim, ezt a pár évtizeddel korábbi gondolatot, mert élve a jelenlegi nem elfogadható európai bizottsági döntés okán keletkezett vitával, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ne dugjuk homokba a fejünket. Ne csak akkor gondolkozzunk a kisebbségek kérdéséről, amikor a nemzetiségi kisebbségekről beszélünk, illetőleg az őshonos európai kisebbségek jogairól, hanem arról is beszéljünk, és ne hallgassuk el azokat a körülményeket, azokat a szervezeteket, politikai, gazdasági szervezeteket és személyeket, akik ‑ ha tetszik, ha nem ‑ próbálnak kisebbségként a többség felett uralkodni. Ha politikai színtéren szeretnék megnevezni valakit, aki a legnagyobb tökélyre vitte ezt Magyarországon, akkor az az SZDSZ volt; ennek szellemi örökösei ma is itt ülnek közöttünk.

A mai társadalomban már nagyon széles körben nem a többség akarata érvényesül, hanem a kisebbségé, gyakran odáig eljutva, hogy a többség inkább igazodik a kisebbséghez azért, hogy ne nevezzék őket kirekesztőnek, gyakran a legnevetségesebb kérdésekben is. Gyakran úgy érzem, hogy a példamutató nyugati demokráciák is kisebbségi demokráciává alakulnak át, mert rettegnek attól a politikusok, hogy ha valami blődségnek ellene mondanak, akkor az iszonyatos lobbierővel bíró kisebbségek hadjáratot indítanak ellenük. Vagy leszűkítve akár a hazai viszonyunkra is, retteg a hivatalnok, ha jogosan fellép a kisebbséghez tartozó bűnözővel, szabálysértővel szemben, mert akkor tömegek bosszújától tarthat, hiszen az állam képviselői nem védik meg őket, mert a vezető politikusok is tartanak a kisebbségek megbélyegzésétől.

Konklúzióként azt kérem a jelenlegi és jövőbeni politikusoktól, hogy ne legyen semmi tabu, merjük bármiről elmondani őszintén a véleményünket, és a nagy tolerancia jegyében ne segítsünk abban, hogy foglyul ejtse bármelyik kisebbség bármilyen többséget. A határozati javaslat, amely az őshonos európai kisebbségek jogait és jogos érdekeit védi, és elvárja, hogy európai színtéren jogalkotás deklarálja jogaikat, kulturális, politikai és egyéb jogaikat, ez ne maradjon el, ne vesszen el, és igenis álljunk ki azért, hogy ha mi Magyarországon már a nemzeti kisebbségekkel, az őshonos kisebbségekkel szemben ilyen rendkívül széleskörűen és mindenfajta jogaikat garantálva, óriási erőfeszítésekkel kialakított rendszert tudtunk megvalósítani, akkor Magyarország mint példa legyen az Európai Unió országainak és az Európai Bizottság előtt is példaként, és minden erőnkkel legyünk azon, hogy ezt az Európai Bizottságnál el tudjuk érni. Nemcsak a kisebbségek, nemcsak a nemzeti kisebbségeink tekintélye, nemcsak az európai őshonos kisebbségek tekintélye, hanem Magyarország tekintélye is növekedhet, ha ezzel a határozati javaslattal a nemzetközi fórumon, az európai uniós fórumokon Magyarország Országgyűlése egységes, egybehangzó szavazattal ezt a javaslatot meg tudja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)