Dr. Zsigmond Barna Pál (Fidesz)

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az európai polgári kezdeményezés intézményét, ahogy elhangzott, 2012-ben vezette be a lisszaboni szerződés. Az új jogintézmény értelmében a legalább hét tagállamból származó egymillió aláírás összegyűjtése esetén az Európai Bizottság köteles jogalkotási folyamatot indítani a polgárok által javasolt tárgyban, de még mielőtt sor kerülne az aláírásgyűjtésre, a témajavaslatnak át kell esnie az Európai Bizottság jogi vizsgálatán, amely az uniós hatáskörökbe illeszkedést elemzi.

A Minority SafePack európai polgári kezdeményezés a FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója legfontosabb politikai projektje, amelyet a FUEN, az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Ifjúsága kezdeményezett. A „Nem vagy egyedül. Egymillió aláírás a sokszínű Európáért!” mottót viselő dokumentum tizenegy intézkedést és jogszabályt javasolt az EU-nak, amely az európai őshonos nemzeti és etnikai kisebbségek védelmét és érdekét szolgálja a következő területeken: regionális és kisebbségi nyelvek, kultúra és oktatás, regionális politika, közképviselet, egyenlő bánásmód, audiovizuális és egyéb média, regionális állami támogatás.

A kisebbségijavaslat-csomagot a kezdeményező bizottság 2013-ban nyújtotta be az Európai Bizottságnál, amely azt elutasította. Ezt a döntést támadták meg a kezdeményezők az EU bíróságán. Az ügymenet során Magyarország a kisebbségek oldalán, és ugye, beszédes, Szlovákia és Románia pedig az Európai Bizottság oldalán lépett fel. A tárgyalásra 2016. szep-tember 16-án került sor. A luxembourgi Európai Bí-róság az ítéletében végül érvénytelenítette a Bizottság döntését. Az érvénytelenítés formai okokból történt, mert az EB nem indokolta meg kellőképpen a kezdeményezés elutasítását, és nem nevezte meg pontosan azokat a javaslatokat, amelyek uniós hatáskörön kívül esnek.

A határidő lejártával, április elején a Bizottság végül a Minority SafePack tizenegy javaslatából kilencet befogadott, ezekre vonatkozott az egy évig tartó aláírásgyűjtési időszak, tehát 2018. április 2-áig lehetett gyűjteni az aláírásokat. Az aláírásgyűjtés hivatalosan a 2017. május 17. és 21. között megtartott kolozsvári FUEN-kongresszuson kezdődött el. Az ünnepélyes mozzanatnak a bonchidai Bánffy-kastély adott otthont.

Tisztelt Képviselőtársaim! Határmódosítások és múltbéli történelmi események következtében az Európai Unió területén több tízmillió ember, 50 millió ember él saját szülőföldjén nemzeti kisebbségben valamely uniós tagállam polgáraként, közülük közel kétmillió magyar Románia, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria területén. Ezen magyar közösségekhez tartozó személyek ugyanúgy tagjai az Európai Uniónak, mint egy párizsi francia vagy egy frankfurti német, vagy éppen egy Budapesten született magyar, mégsem élhetnek ugyanúgy: nap mint nap akadályokba ütköznek, amikor anyanyelvüket, nemzeti szimbólumaikat használni akarják, amikor kultúrájukat gyermekeiknek továbbadni szeretnék; gyakran még a települések neve sem jelzi, hogy léteznek, magyar nyelvű városnévtáblához sok esetben nincs joguk, vagy nem érvényesíthetik, ha ez írva vagyon, annak ellenére, hogy már őseik is ott éltek, dolgoztak vagy építették az adott települést.

Az Európai Unió nemcsak gazdasági, hanem érdekközösség is. Ez nem működhet hosszú távon, ha az őt alkotó népek nem érzik magukat biztonságban. Elkeserítő és felháborító, hogy még mindig nem jelenik meg a hivatalos európai közbeszédben, az uniós jogalkotásban a tradicionális európai kisebbségek védelmének és támogatásának fontossága. Pedig ha az Unió általános elveit, mint sokszínűség, változatosság, diszkrimináció tilalma, hívom segítségül, akkor igenis értelmezhető lenne európai perspektívában is a nemzeti kisebbségek helyzete, mert értékesek, mert legalább kétnyelvű polgárok, két kultúra ismerői. Ha szülőföldjükön nyugodtan, védve, biztonságban élnének, ezt a plusztudást és energiájukat teljes mértékben a közösségük és lakóhelyük gyarapodására tudnák fordítani. Óriási potenciál van bennük a régió gazdasági és kulturális életének katalizátori szerepére, és szerepük meghatározó lehet a szomszédos államok közötti kapcsolatok építéséhez, a régiós összefogáshoz, együttműködéshez.

Tisztelt Ház! Magyarország felemeli a szavát a határon túli magyar kisebbségek védelmében, valahányszor őket érő jogsértések jutnak tudomásunkra. Az adott ország vezetőit azonban ritkán lehet jobb belátásra bírni, vélt vagy valós belpolitikai érdekeik mentén cselekednek, többnyire a magyar közösségek hátrányára. A problémás kérdéseket ki lehet vinni európai fórumokra, de mindaddig, amíg nincs egységes uniós törvényi szabályozás a kisebbségek védelmében, ezek többfrontos, többfordulós, sok esetben szélmalomharcok.

Ismételten hangsúlyozzuk, az Európai Unió nem hagyhat védtelenül 50 millió uniós polgárt, az Unió nem hagyhat törvényi védelem nélkül kétmillió magyart. Az európai stabilitás alapfeltétele, ahogy államtitkár úr is hangsúlyozta, hogy az Unió területén béke legyen, ne terheljék lokális feszültségek az egyre több külső kihívással szembesülő szövetséget. Az európai gyarapodás feltétele, hogy az egyes régiók jól működjenek. Az egyes régiók akkor tudnak jól működni, ha minden európai polgár jól érzi magát ott, ahol él. Ha valamely régióban belső konfliktusok vannak, az hátráltató tényező.

(17.50)

Az elmúlt bő negyedszázad azt bizonyítja, hogy a tagállamok nem tudnak és hogy nem akarnak egyenrangú állampolgárokként bánni a kisebbségeikkel. Számos esetben bebizonyosodott, hogy belpolitikai síkon nem kezelhetőek a nemzetiségi konfliktusok, mert az erősebbik többségi fél nem ismeri fel, hogy érdekelt a rendezésben, és a nacionalizmus kísértése rendszerint erősebbnek bizonyul a politikai térben. A kisebbségi népcsoportok a szisztematikus manipulált többségi közvélemény céltáblái, folyamatosan ki vannak szolgáltatva aktuálpolitikai érdekeknek, rendszeres elszenvedői a helyi nacionalista erők játszmáinak. Nincs intézményes fékje az ellenük irányuló támadásoknak.

Európai szinten kell biztosítani a kisebbségvédelmet, hogy tiszta jogi helyzetet teremtsen. Egyértelmű irányelveket kell megfogalmazni a tagállamok irányába, ne kelljen megküzdeni minden egyes magyar osztályért, iskoláért vagy himnuszért, nyelvhasználatért, ne Budapestről kelljen emlékeztetni a szomszédos államok vezetőit, hogy tartsák tiszteletben a magyar kisebbségek alapvető jogait.

Tisztelt Ház! Magyarország arra törekszik, hogy minden magyar a szülőföldjén boldoguljon határon innen és túl. Amíg egy szabadkai vagy egy kolozsvári magyar másodrendű állampolgárnak érzi magát saját szülőföldjén, nagy a kísértés annak elhagyására vagy éppen az asszimilációra. Magyarország ott áll a külhoni magyarok mellett, és nemzetközi szinten is mindent elkövet a kisebbségi jogok elismerése érdekében. Ma egy erős Magyarország vág neki a következő száz évnek egy olyan helyzetben, amikor ismét egymásra találtak a magyarok a Kárpát-medencében, megvalósult a közjogi egység az állampolgárság formájában, és egy szélsőséges párt kivételével ma már a magyar társadalom nemzetben gondolkodik, és nem csodálkozik, ha egy szabadkai, kassai, lendvai, eszéki, marosvásárhelyi, beregszászi magyar magyarul beszél.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy véget ért a száz év magány, ma vannak szövetségeseink, vannak sikereink. Szerbiával soha nem voltak olyan jók a kapcsolatok, mint ma. Szlovákiával a V4 keretén belül nagyon sok kérdésben egyetértünk, bár vannak megoldandó ügyek. A szerb példa bizonyítja, hogy nem a magyarokon múlik az, hogy ma nincs jó viszonyunk például Ukrajnával. Őszintén reméljük, hogy Romániával sikerül rendezni közös dolgainkat, az új kormány új lehetőségeket kínál, rajtunk ez eddig sem múlott.

Tisztelt Ház! A kapcsolatok kétoldalú rendezése mellett fontosak a nemzetközi intézmények, és csak akkor érhetünk el sikereket, ha mi, magyarok egységesen lépünk fel a nemzetközi szervezetek előtt. A nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés kapcsán is kialakult egy nemzeti konszenzus, és fontosnak tartjuk ennek megőrzését. Nem szolgálja az egységet, ha a baloldal egyik parlamenti vagy parlamenten kívüli pártja a külhoni magyarok ellen vagy a külhoni magyarok érdekei ellen román pártok mellett érvel. A nemzeti egység szép példája volt az, amikor 2017. november 10-én elfogadtuk a Magyar Állandó Értekezlet 16. ülésének zárónyilatkozatát. A dokumentum leszögezi, hogy a tagszervezetek kiemelt törekvésként kezelik, hogy az anyaországban, a Kárpát-medencében és a diaszpórában aláírásukkal minél többen támogassak a „Minority SafePack ‑ Egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű, a kisebbségi közösségek európai uniós jogvédelmének megteremtését célzó nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezést.

A zárónyilatkozat értelmében a tagszervezetek üdvözlik, hogy a Rákóczi Szövetség közreműködik a magyarországi aláírásgyűjtésben. És valóban, az akcióban mindenki részt vett, ugyan nem egyenlő mértékben és lelkesedéssel, de végzett feladatot. Kiemelném a mi pártunk, a Fidesz által végzett országos nagyszabású akciók mellett a Rákóczi Szövetség szerepét, de köszönet illeti a hazai nemzeti kisebbségeket, az egyházakat, az állami vállalatokat, például a Postát, a gazdákat, gazdaszervezeteket. A nemzeti összefogás sikerre vezetett, és hadd emeljem még ki Vincze Loránt FUEN-elnök szerepét, továbbá minden határon túli magyar szerepvállalását. Nem véletlen, hogy ahogy Magyarországról, úgy Felvidékről és Erdélyből is az előírt aláírások többszöröse érkezett.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő politikai nyilatkozat üdvözli a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezést, a sikeres aláírásgyűjtést és az Európai Parlament támogató hozzáállását. A nyilatkozat ugyanakkor kinyilvánítja, hogy a demokratikus szabályokba ütközik és megdöbbentő az, hogy az Európai Parlament nagy többséggel elfogadott támogató állásfoglalásával ellentétben az Európai Bizottság a kezdeményezést teljes egészében elutasította, így nemcsak az Európai Parlament támogató véleményét hagyta figyelmen kívül, hanem az európai polgárok akaratát is semmibe vette. Én is úgy érzem, hogy az Európai Bizottság döntésével elmulasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy konkrét intézkedésekkel tegyen tanúbizonyságot az európai őshonos nemzeti kisebbségek iránti elkötelezettségéről, kultúrájuk támogatásáról és védelméről, és vétett a demokrácia szabályai ellen is.

Szükséges lenne, hogy az Európai Unió végre az illegális migránsok jogai helyett az őshonos európai kisebbségek jogaival is foglalkozzon. Tűrhetetlennek tartjuk azt, hogy amíg az uniós bürokrácia gondolkodás nélkül, az európai polgárok megkérdezése nélkül túlterjeszti a hatáskörét és beleavatkozva a nemzetállami szuverenitásba, szabályokat alkot az uniós állampolgársággal nem rendelkező illegális migránsok jogainak védelméről, addig több mint egymillió nemzeti kisebbségben élő, de uniós állampolgár saját jogainak védelmére vonatkozó kezdeményezését indokolás nélkül lesöpri az asztalról.

Az előbbi kérdések uniós szintű koordinálása, irányítása éppen ahhoz a Vĕra Jourovához tartozik, aki a Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke, aki egyébként nem spórol időt és energiát, ha éppen Magyarországot és annak kormányát kell bírálni. Nem gondolja‑e az Európai Bizottság és annak elnöke, hogy Jourová biztos tevékenysége, többek között Minority SafePack ügyében képviselt álláspontja alapvetően káros az EU egésze számára, és ahelyett, hogy az európai értékeket és az átláthatóságot képviselné, éppen a polgárok Unióba vetett bizalmát ássa alá? Itt az ideje, hogy most, amikor a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament közös kezdeményezésére május 9-én konferenciasorozat indul, amelynek célja az EU jövőjének felvázolása az állampolgárok és civil szervezetek bevonásával, végre eljussunk oda, hogy az Európa jövőjét meghatározó legfontosabb kérdésekről őszinte párbeszéd induljon. Ezek közül az egyik kétségkívül az őshonos kisebbségek európai helyzete.

Fel kell szólítani a Bizottságot, hogy keresse meg azokat a jogi megoldásokat, amelyeken keresztül ténylegesen tenni képes a Minority SafePackben jelzett problémák megoldásáért, mert egyébként az európai polgároknak azt a következtetést kell levonniuk, hogy a Bizottság nem tölti be a neki szánt szerepet. Most ott tartunk, hogy jogi és politikai eszközökkel is tovább kell harcolnunk. Egyrészt igénybe kell venni jogi eszközöket, ezért az Európai Bizottság döntésének semmissé nyilvánítását kéri az Európai Unió Bíróságánál a Minority SafePack kezdeményező bizottsága. A kezdeményező bizottság, amelyet Hans Heinrich Hansen, korábbi FUEN-elnök és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vezet, március 24-én nyújtotta be a keresetet, miután a Bizottság 2021. január 15-én közölte, nem indítja be a jogalkotást az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés kilenc pontja kapcsán.

Másrészt politikai eszközöket is használnunk kell, mint most ez a nyilatkozat, határozati javaslat. A Minority SafePack és a Székely Nemzeti Tanács szintén folyamatban lévő kezdeményezése a nemzeti régiókról, mindkettő nemzetstratégiai ügyek. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy elmenjünk a végsőkig. A Székely Nemzeti Tanács által a nemzeti régiók védelmében indított polgári kezdeményezés érdekében még mindig folyik az aláírásgyűjtés, a kitartás ott is eredményre vezethet. Dabis Attila, Izsák Balázs, Pesty László és mások kiállása arra példa, hogy még a reménytelennek látszó helyzetekben is érdemes harcolni, jogorvoslatért folyamodni, ha közösségi ügyről, illetve alapvető jogok védelméről van szó.

Tisztelt Ház! Folytatnunk kell a küzdelmet, energiát kell fektetni a kétoldalú kapcsolatokba, de aktívan kell képviselni a nemzeti kisebbségek ügyét a nemzetközi fórumokon is. El kell érni, hogy Brüsszel belássa, hogy nem söpörheti szőnyeg alá 50 millió európai polgár akaratát. Májustól Magyarország látja el az Európa Tanács elnökségét, ez is jó lehetőség, hogy a nemzetközi figyelem középpontjába állítsuk a kisebbségi kérdést, és ezt meg is fogjuk tenni, hiszen elnökségünk fő prioritása a nemzeti kisebbségek védelme.

Végezetül, a Fidesz képviselőcsoportja támogatja a nyilatkozatot. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)