Győri Enikő

GYŐRI ENIKŐ európai parlamenti képviselő: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megtiszteltetés számomra, hogy európai parlamenti képviselőként szót kapok a mai vitában. A kormány már vázolta a számokat, a terveket, meghallgattuk a pártok elsőkörös reakcióit is. Engedjék meg, hogy én arról beszéljek, hogy hogy fest mindez Brüsszelből nézve.

(Folytatás 185/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2021. március 22. hétfő 185/2. szám

Országgyűlési Napló

Kezdeném egy visszatekintéssel, hogy milyen veszélyeket kellett elhárítanunk. 2020 decemberében megszületett ugyan a megegyezés a hétéves költségvetésről és a helyreállítási alapról, tudni kell, és ez el is hangzott a vitában, hogy közös eladósodást von maga után, amire eddig nem volt példa az Unióban. A magyar kormány teljesen érthetően húzódozott tőle, de elfogadta, hiszen a járvány első hulláma által kiemelten sújtotta a déli országokat, és őket másképp nem lehetett segíteni. Magyarország tehát minden ellenkező híreszteléssel szemben szolidáris volt, pedig nincsenek jó tapasztalataink az adósságszolgálatról.

A csata fő iránya nem is ez volt, hanem egy másik téma, az elhíresült kondicionalitás. Jól tudjuk, politikai ellenfeleink évek óta mesterkednek azon, hogyan lehetne azokat, akiknek más elképzeléseik vannak a világról és Európáról, valamiképpen móresre tanítani. Kitalálták a jogállamisági eljárást: többségi alapon el is fogadtak erről egy rendeletet, ennek alkalmazásával, meggyőződésem, akár az Uniót szét is lehetne verni.

A jogállamiságot ugyanis egy, a jogállamiság alapvető elveibe ütköző szabállyal akarják megvédeni Brüsszelben. E fogalomnak nincsen általánosan elfogadott definíciója, nehéz pontosan megragadni, elemeit kimerítően felsorolni. A jogállamiság megőrzése a szerződések szerint is a nemzeti alkotmányos intézmények felelőssége és nem Brüsszelé. Nagyon helyes, hogy a kormány megtámadta a jogszabályt a luxembourgi bíróságon.

Szerencsére az állam- és kormányfők szintjén győzött a józan ész, megadták a rendelet értelmezési keretét, megteremtették az összhangját az alapító szerződésekkel, és elejét vették annak, hogy politikai zsarolásra lehessen használni. Magyar és lengyel győzelem volt, mert kitartottunk, de meggyőződésem, hogy az Unió egységének és jogszerű működésének hívei triumfáltak, és azok maradtak alul, akik háborúskodást erőltetnek.

A megállapodással megvédtük Magyarország szuverenitását, jogát arra, hogy minden olyan kérdésben, amely nemzeti hatáskörbe tartozik, maga dönthessen. Ideológiai vagy politikai nézeteltérésnek nem lehetnek költségvetési következményei. A magyaroknak járó uniós forrásokat tehát megvédtük.

Hadd hangsúlyozzam, hogy az Európai Parlament többsége által erőltetett politikai feltételességnek semmi köze nincs a felelős pénzköltéshez. Magyarország mindig is elfogadta, hogy az európai adófizetők pénzével eurócentre el kell tudni számolni, a korrupcióval szemben zéró toleranciát kell mutatni. Az ellenőrzésnek mind Brüsszelben, mind itthon megvannak az intézményei, mechanizmusa; erről szólt az Állami Számvevőszék elnöke is, valamint államtitkár úr is.

A politikai kondicionalitásnak ehhez semmi köze nem lett volna, ez egy politikai fegyver lett volna a sorba be nem álló tagállamok ellen. Ami szomorú, az az, hogy az Európai Parlament a mai napig utóvédharcot folytat, nem akar beletörődni, hogy rajta kívül más legitim szereplők is vannak az európai politikai porondon, amelyek ráadásul még a jogaikat is gyakorolni akarják. Az EP magának vindikálja az egyetlen legitim „európai aktor” kitüntető címet, amellyel tulajdonképpen folyamatosan megkérdőjelezi az Unió intézményi felépítését.

Már decemberben elfogadott egy határozatot, melynek jogi kötőereje nincs, csak egy politikai deklaráció, ebben szembehelyezkedett az Európai Tanács döntésével, azt hangsúlyozva, hogy az ET-nek nincs semmiféle joga pontosítani a jogállamiságról szóló rendeletet. Ezzel megtagadta a legfőbb politikai döntéshozó fórum létjogosultságát, szembement az intézmények közötti lojális együttműködés elvével, felborította az intézményi egyensúlyt, tehát szerződésekbe ütköző módon járt el.

Tájékoztatom önöket, hogy az EP nem állt le. Az e heti plenáris ülésen is hasonló manőverre készül, ahelyett, hogy mondjuk, a félresikerült vakcinabeszerzéssel foglalkozna. A határozattervezet célkeresztjében ezúttal az Európai Bizottság áll, amely számonkéri az EP-n, hogy miért nem megy szembe az Európai Tanács döntésével, miért nem alkalmazza máris a jogállamisági rendeletet. Retroaktív eljárást sürget, folyamatban lévő ügyekre alkalmazná a jogállamisági eszközt, magyarul, a büntetőpadon szeretné látni máris Magyarországot és Lengyelországot.

Még bizalmatlansági indítvánnyal is megfenyegeti a Bizottságot, hogy miért nem fogadja el mielőbb a rendelet alkalmazási elvét, és azokat vele miért nem egyeztetik. Hangsúlyozza, hogy az Európai Bíróság előtti megtámadása a rendeletnek nem felfüggesztő hatályú, míg az Európai Tanács kimondta, hogy a bíróság ítélete előtt nem lehet azt alkalmazni.

A Parlament tehát szokásos módon túlterjeszkedik a hatáskörén, intézményi háborúra készül, zsarol és fenyegetőzik. A szöveg még súlyosabb, mint a de-cemberi, még az Európai Bíróságot is nyomás alá helyezi. A tervezet egyik társszerzője Cseh Katalin, momentumos EP-képviselő. (Nacsa Lőrinc: Szégyen!)

Pedig az Európai Parlamentnek bőven lenne valódi teendője a saját jogosítványai mentén a politikaishow-kreálás helyett. Az uniós források tekintetében is létrejött egy úgynevezett monitoringcsoport, melynek feladata a nemzeti helyreállítási és ellenállóképességi tervek tartalmi értékelése, az uniós prioritásoknak való megfelelése. Meggyőződésem, hogy már ez is súrolja a határát annak, amit a szerződések lehetővé tesznek, de a Tanács ezt elfogadta.

A Fidesz európai parlamenti delegációja minden erejével azon lesz, hogy az EP a maga politikai megfontolásaival ne lassíthassa a folyamatokat. Nincs kétségem, hogy az európai balliberális oldal kukacoskodni fog, ami értékes idővesztéshez vezethetne a projektek indítása terén.

De bizonyos eredményeket már elértünk. Az európai szemeszter keretében a Bizottság idén nem fog országspecifikus ajánlásokat intézni a tagállamokhoz, hogy mit tegyenek és mit ne a gazdaságpolitikai koordináció terén, hanem ezt beépíti a helyreállítási és ellenállóképességi tervek tárgyalásának folyamatába. Ennek a dossziénak a fő felelőse én voltam.

Sikerült elérni, hogy nem vették be a határozat szövegébe a jogállamisági kondicionalitást, illetve hogy hangsúlyozzák, a Bizottságnak kötelessége a tagállamokkal érdemi párbeszédet folytatni és igényeikhez igazítani a terveket, ne egy kaptafára készüljenek a brüsszeli elvárások.

Szintúgy kimondta a határozat, hogy a nemzeti parlamenteknek érdemi szerepet kell játszaniuk a tagállami helyreállítási elképzelések tárgyalásában. Én tehát arra buzdítom önöket, hogy folytassanak vitát, még többet, még akár a bizottságokban is a kormány fejlesztési elképzeléseiről, szállítsák az információt az ország minden szegletéből, hogy ezeket a sosem látott méretű forrásokat miként lehet a legjobban hasznosítani.

A nagyságrendről volt szó, nem óhajtom megismételni. Annyit azért elmondanék, hogy az az 51,6 milliárd euró, 18 000 milliárd forint, amelyet államtitkár úr említett, ugye, 10 milliárd eurós befizetési kötelezettséget is jelent, a nettó egyenlegünk 31 milliárd euró, ami minden korábbinál kedvezőbb.

Litvánia kivételével hazánkat csak a nálunk kevésbé fejlett tagállamok előzik meg az egy főre jutó nettó pozíció tekintetében, és az egy főre jutó uniós forrásunk is 210 euróval nőtt az előző ciklushoz képest.

A feladat, hogy éljünk ezzel a páratlan lehetőséggel, az, hogy Magyarországon Zempléntől Baranyáig, Hajdú-Bihartól Nógrádig minden magyar polgár számára érzékelhető fejlesztések történjenek.

Sok minden elhangzott ma a zöld- és digitális fejlesztésekről, infrastruktúráról. Én hadd emeljem ki a társadalmi innováció fontosságát, és ajánljam a kormány figyelmébe a társadalmi vállalkozásokat! Ezek olyan profitorientált, a piacról megélni próbáló cégek, amelyek sokakat érintő társadalmi problémákat oldanak meg üzleti alapon.

(18.30)

Tehát egyszerre átlagos vállalkozások, de közben mindannyiunknak hasznot hajtanak, legyen szó a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról vagy környezetvédelmi projektekről. Ők a gyakorlatban valósítják meg a „segély helyett munkát” elvet. Méltatlanul keveset tudunk róluk, kevés rájuk vonatkozó program van, pedig az az értékteremtő munka, amelyet a Kék Madár Alapítvány folytat Szekszárdon és Budapesten vagy a Szimbiózis Alapítvány Miskolcon, mindannyiunk elismerésére méltó.

Kérem a kormányt, hogy a program véglegesítésekor számoljon velük. Nyisson számukra utat, hogy részesedhessenek a forrásokból. Ne feledjük: közfeladatot oldanak meg, a kormány terheit csökkentik. Dolgozni akarnak, nem segélyből élni.

Végezetül néhány szó a maradék időben, hogy mit tapasztalok a magyar ellenzéki képviselők részéről Brüsszelben. Szomorúan kell azt mondani önöknek, hogy a magyar balliberális oldal és a Jobbik a költségvetési tárgyalások alatt minden energiáját mozgósítva azon dolgozott, miként tud ártani hazánknak. Élharcosai voltak a politikai feltételességnek, hogy zsarolhatóvá váljon az ország bármilyen értékvitában. A céljuk az volt, hogy elvegyék, csökkentsék a neki nyújtott támogatásokat, hogy a válságból hasznot húzva politikai előnyt szerezzenek a 2022-es parlamenti választásokat megelőzően, mindegy, milyen áron.

Ismeretes, hogy arról nyújtottak be javaslatot, hogy az önkormányzatoknak egyetértési joguk legyen a források felhasználásáról szóló tervben. Államtitkár úr is utalt erre. Szerencsére Brüsszelben erre nem voltak vevők. Az ellenzék a magyar helyreállítási terv elfogadását is meg kívánja torpedózni, volt erről egy európai parlamenti vita, ahol csak hazugság hangzott el magyar ellenzéki képviselők szájából. Azt állították, hogy nem volt társadalmi párbeszéd, nem ismétlem el az előbb elhangzottakat, csak egyetlenegy dologra térnék ki, arra, hogy miért csak most kerülnek fel bizonyos tervek az internetre. Ennek van egy eljárása. Fölkerül az első terv, utána folyik a konzultáció Brüsszellel, utána át kell dolgozni a terveket, folyik a társadalmi párbeszéd, beépítik a javaslatokat, újabb és újabb tervek készülnek, és ezek folyamatosan kerülnek föl az internetre.

Tehát aki azt állítja, hogy decemberi a terv, és utána miért tegnap meg két nappal ezelőtt került föl egy terv ‑ azért, mert egy folyamat. Jó lenne először tájékozódni, mielőtt valaki kritizál.

Végül néhány tény és statisztika az ellenzéki kinti aktivitásról. Megvizsgálva nyilvános fellépéseiket, módosító indítványaikat, azt látjuk, a magyar balliberális erők az EP-ben túlnyomórészt a magyar kormánnyal szemben ellenséges partnerekkel működnek együtt, nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően kormányellenes attitűdöt tanúsítva. Különösen aktívak az ideológiai vitákban, és alig mutatnak fel valamit szakpolitikai kérdésekben.

A 27 uniós tagállam közül Horvátországot leszámítva Magyarország az az állam, ahol az Európai Parlamentben kifejtett tevékenységük alapján az ellenzéki erők leginkább a kormányzat ellen dolgoznak.

A magyar balliberális és jobbikos európai parlamenti képviselők számára tehát a ’19 óta tartó ciklusban a nemzeti érdekérvényesítés helyett a kormány lejáratása és hiteltelenítése az egyetlen cél, amelyben jeleskednek.

Mindezek után napnál világosabb, hogy egyetlen cél van: ártani. Ezután már nemcsak Magyarország jó hírétől, hanem még a fejlesztési forrásoktól is megfosztanák a válság által leginkább sújtott magyar kis- és középvállalkozásokat, illetve a polgárokat: éljenek a fővárosban vagy vidéken.

Bízom benne, hogy a Bizottság kellő objektivitással jár majd el, és nem ül fel a hazug állításoknak. Kérem a tisztelt ellenzéki képviselőket, hogy ezekben a nehéz időkben váltsanak. Váltsanak, hogy milyen hangot használnak az Európai Parlamentben. Ne keltsék hazánk rossz hírét! Kezdjék el végre a magyar polgárok érdekét szolgálni, segítsék a munkát, a válságkezelést, a vakcinaszerzést, ne pedig mindezt akadályozzák!

Mindannyiunknak az az érdeke, hogy a fejlesztési források mielőbb ideérkezzenek az országba, és megkezdődjön ezek okos felhasználása. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)