Balczó Zoltán (Jobbik)

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Orbán Viktor évnyitó parlamenti beszédében kijelentette, hogy a magyar gazdaság a járvány előtt Európa egyik legstabilabb, gyorsan növekvő gazdasága volt, növekvő jövedelmek, csökkenő szegénység és óriási befektetésvonzó képesség. Hát, nézzük, hogyan állunk a jövedelmek tekintetében a Fidesz-kormányzás 11. évében!

Az életszínvonalat nemzetközi összehasonlításban az egy főre eső tényleges egyéni fogyasztásban mérik. Az Európai Unióban Magyarország csak Horvátországot és Bulgáriát előzi meg, és mindez egy szétszakadó társadalomban jövedelemszempontból, hiszen a legalsó tizedbe tartozó háztartások az összjövedelemnek csupán 3 százalékát birtokolják, az alsó 30 százalékba tartozók pedig 14 százalékot. Csökkenő szegénység? A GKI tanulmánya szerint Magyarországon 2 millió állampolgár él a létminimum szintjén, illetve az alatt. Óriási befektetésvonzó képesség? Ez igen, hiszen ez az orbáni gazdaságpolitika alapja, a nagy, döntően multinacionális cégeknek olcsó és kiszolgáltatott munkaerővel való ellátása, ha kell, Ukrajnából betelepítve a béreket lenyomva tartó munkaerőt. Szaúd-Arábiában annak idején Orbán Viktor ezt teljesen világosan megfogalmazta, amikor arra biztatta a szaúd-arábiai befektetőket, jöjjenek Magyarországra beruházni, mert a magyar munkaerő képzettségéhez mérten meglepően olcsó, és a munka törvénykönyve pedig rugalmas. Hát igen, ezt még jobban rugalmassá tette a fideszes többség annak idején a megfelelő, úgynevezett rabszolgatörvénnyel.

Orbán Viktor a válságkezelésről azt fogalmazta még meg, hogy a lényege a munkahelyek megvédése volt: „Ismerik a felfogásunkat, ha munka van, minden van. Ez volt a gazdaságvédelmi akcióterv feladata.” Nos, igen, de ugyanebben a beszédben elmondja, hogy ő min kívánja ezt mérni: „A gazdaságvédelmünk eredményessége abban mérhető le, hogy az Eurostat-előrejelzések szerint a 2020-as évben a magyar nemzeti össztermék csak 5,2 százaléka fog csökkenni.”

Igen, az orbáni gazdaságpolitika a GDP-t úgy-ahogy védeni tudja, de a minőségi munkahelyeket megőrizni nem tudja, mert nem is akarja. Van erre a miniszterelnöknek ajánlata: „Egyébként pedig, aki kiesik a munkanélküli-segély időtartamából, azok számára továbbra is korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a közmunka, senki nem marad munka nélkül. Most mi becsüljük azokat, akik közfoglalkoztatottként dolgoznak.” A kormány becsülje őket azzal (sic!), hogy teljes munkaidőben foglalkoztatva, képzettségtől függően nettó 57 ezer vagy 73 ezer forintot biztosít számukra.

Miközben Orbán Viktor 2017 novemberében Göteborgban maga is aláírta a nyilatkozatot az Európai Unió szociális jogáról, az európai pillérről, és egyben a következőket vállalta és ismerte el: „A munkavállalóknak joguk van tisztességes megélhetést nyújtó, méltányos bérezésben részesülni, és ezért gondoskodni kell a megfelelő összegű minimálbérről.” És amit még hozzátett a miniszterelnök: „Amivel szerintem meg fogjuk nyerni a 2021-22-es évet, az pedig az, hogy a beruházás nemzetiössztermék-arányos szintje 27 százalék felett marad.” Hát igen, az orbáni birodalomban a „hajózni muszáj, élni nem” megfelelője a „beruházni muszáj, élni nem”. Hiszen a beruházások kellenek ahhoz, hogy táplálni tudja a hűbéri láncolatát, valamint elnyerni nagy nemzetközi cégek támogatását, miközben mértékadó szakemberek hangsúlyozták, hogy a gazdaságpolitikai eszközeinket a humán tőke megtartására kellett volna összpontosítani.

„Újraindítjuk a gazdaságot” ‑ hirdetik a plakátok a kormány ígéretét. A Jobbiknak pedig azt kell biztosítania, hogy a mai ellenzék választási győzelmét követően olyan új gazdaság- és társadalompolitika valósuljon meg, amelynek célja jólét és szabadság mindenkinek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)