Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kúriai Elnök Úr! Mindig nagy örvendezést jelent egy jogász számára, amikor a Kúria éves beszámolóiról kell beszélnünk, és ily módon mindannyian, akik jogászokként ülünk a Parlamentben, valahogy a hivatásunkba picit visszalépve tudunk gondolkodni és szavainkat a többiek számára előadni.

Örvendetes számomra, hogy amikor elnök úr a beszámolójában a Kúria azon 2019-es állásfoglalását adta elő, amikor is a szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményei vonatkozásában történt a munkacsoport elvi megnyilatkozása, akkor rám nézett; ami számomra azért nagy öröm, mert ezek szerint a személyemet valamilyen módon az ilyenfajta szerződések jogérvényesítőjeként ismeri (Dr. Varga Zs. András bólint.), és számomra ez mindenképpen nagy büszkeséget jelent, és köszönöm a tekintetét.

Mintha összebeszéltünk volna, mert én a kúriai beszámoló ügyében kizárólagosan a devizahiteleket érintő és a devizahiteleknek a bírósági rendszerben való megítéléséről szeretnék beszélni, azt is kiemelve, hogy ami a múlt, egy 2019-es év, azon változtatni nem lehet, legfeljebb, ha bármilyen módon abban az évben bizonyos folyamatok nem az elvárások szerint alakultak, még javítani lehet, de azt gondolom, hogy parlamenti képviselők hozzászólásaiban inkább arra kell törekedni, hogy a biztos és szép jövő zálogát próbáljuk bármilyen kérdésben letenni.

2011-ben elkészítettem egy tanulmányt, amikor felfedeztem egyáltalán ezt a szerződési formát, és sok ilyen embert láttam magam előtt. Itt ül lent képviselőtársam, Z. Kárpát Dániel, aki meg már politikusként, parlamenti képviselőként próbálta ezeknek az embereknek az érdekeit képviselni. Rácsodálkoztunk erre az abnormitásra, ami ezekből a szerződésekből árad, és első felindulásomban írtam egy 52 oldalas dolgozatot, egyszerűen semmi más okból, csak azért, mert pontosan tudtam, ha a bírósági rendszerre, a bírákra van rábízva egy ilyen ügyfajta, 1 millió 200 ezer szerződés sorsa, a miatt a hiányosság miatt, amivel nem találkozhattak a bírák munkájuk során, esetlegesen minél kevésbé hozzanak majd nem az igazságnak és nem a törvényeknek megfelelő ítéletet.

Az is fontos volt számomra, hogy ne a bírósági rendszerre bízza a kormányzat ennek az ügyfajtának a megoldását, hiszen 1 millió 200 ezer szerződést nem lehet a bíróság elé vinni, még ha egyes intézmények egyes szerződésfajtája került volna a bíróság elé, már az is több száz vagy akár több ezer ügyet generált volna. Tehát az volt a szándékom, hogy mindazokat az érveket, amelyeket az első pillanatban fel lehetett hozni ezen szerződések hibás jellege okán, azt a kormányzat tegye magáévá, és ezen elvek mentén jogalkotással szabjon gátat a bankok követeléseinek.

Nem találtam akkor meghallgatásra, vélhetően nagyrészben a szakmai sovinizmus miatt, hiszen hogy jön ahhoz egy kis egyszeri jogtanácsos, hogy megmondja a kormányzatnak vagy a bírósági rendszernek, hogy a polgári törvénykönyv mely szabályai azok, amelyeket ha alkalmaznak, akkor az adósokat nem lehet kifosztani, és a szerződések gazdasági egyensúlya helyreáll. Nem sikerült, viszont míg élünk, remélünk, eljött 2019, és bár a korábbi években magam is számtalan olyan ügyet képviseltem, amely a devizahitel-szerződések érvénytelenségének kimondását szolgálta, de bizony sorra kaptam azokat az ítéleteket, amelyekben a bíróságok nem osztották az álláspontomat.

(16.30)

Ezzel a szomorú múlttal érkeztem meg 2018 májusában a parlamentbe és csak abban reménykedtem, hogy hátha egyszer csak eljön egy olyan világ a bíróságok életében, amikor rádöbbennek arra, hogy bizony azok az elvek, amelyeket addig követtek, nem helyesek. Majd mi történt? Az Európai Bíróság számtalan döntést hozott ügyekben, amelyeket különböző országok joghatóságai terjesztettek elébük, különböző bírák az adott pereikben tették fel a kérdéseiket, és a már jóval korábban fennállt európai uniós irányelvek, például az 1983-as irányelv alapján az Európai Bíróság megadta a szempontokat, hogy miként kell ezeknek a szerződéseknek konkrétan és elsősorban az árfolyamkockázat vállalására irányuló rendelkezéseit értékelni, értelmezni és eljárni a bíráknak. Azt kell mondanom, és ez mindenképpen a bírósági rendszert dicséri, azt gondolom, még ha a korábbi döntésekről ezt nem mondhatom el, hogy 2019-től megtalálhatjuk azokat az ítéleteket, amelyek pontosan azokat az elveket mutatják be és pontosan azokat az elveket vezetik be a döntéseikbe, amelyekről addigra már hosszú évek óta beszéltünk.

Ha megengedi, elnök úr, pár bíróságot pozitívan kiemelnék, egyszerűen azért, hogy megmutassam mind a képviselőtársaimnak, mind önnek akár, mind a közvéleménynek, hogy bizony elértük azt a célt és áttörtük együttesen azt a falat, amely most már ledönti annak mítoszát, hogy a devizahiteles szerződések érvényességét nem lehet vitatni. Áttörtük azt a falat, hogy elfogadják bírák, hogy bizony, ha tetszik, ha nem, egy szerződéses konstrukcióban, ha a másik fél nem tudja, hogy milyen kötelezettséget vállal valójában, nem tudja felismerni annak a kötelezettségnek korlátlan mértékét, akkor azt a mértéket korlátozni kell, és nem lehet többet elvárni, mint amit vállalt teljesíteni a kötelezett.

A Budapest Környéki Törvényszék 2020. december 7-én egy K&H Pannonlízing által kötött szerződés ügyében azt mondta, hogy az a kitétel a szerződésben és az üzletszabályzatban, hogy az árfolyamváltozás kockázatát az ügyfél köteles viselni, tisztességtelen, tehát semmis. Mit mondott a bíróság? ‑ merthogy nem volt egyértelmű, hogy az árfolyamváltozás esetére milyen gazdasági következményekkel számolhat az adós. El nem tudja képzelni, elnök úr, milyen öröm volt számomra ezt a mondatot olvasni, mert 2011-ben én ugyanezt a mondatot írtam le. Csakhogy akkor még úgy volt ez a dolog, hogy ne már, hogy ő mondja meg, majd hogy bíráljuk el ezeket az ügyeket. Pedig mi, jogászok tudjuk, hogy ezek a legalapvetőbb polgári jogi elvek. Nem kell nagy tudósnak lenni hozzá, hogy tudjuk alkalmazni.

A Fővárosi Ítélőtábla 2020. november 18-án azt mondta, hogy a devizakölcsön nyújtására az AXA Bank által kötött szerződés érvénytelen, mert az árfolyamkockázatról való tájékoztatásuk valójában az adósok egyoldalú kötelezettségvállalása volt, és semmiféle tájékoztatás nem volt arra, hogy mi lehet a valós mérték. Visszacsengtek az én írott szavaim.

A Fővárosi Törvényszék 2020. szeptember 24-én azt mondta a Raiffeisen gépjárműlízing-szerződéséről, hogy érvénytelen, mert az egyedi rész még csak forintban sem tünteti fel összegszerűen a nyújtott kölcsönt, csak az ÁSZF bizonyos pontjából lehet következtetni arra, hogy mennyi a kölcsön összege. Pedig egy kölcsönösszeg meghatározása nélkül nem lehet egy szerződést kölcsönszerződésnek nevezni. Képzeljék el, képviselőtársaim, ilyen szerződések voltak, hogy még a kölcsön összege sem szerepelt, pedig higgyék el, az összes intézmény ügyében, akiről beszélek, képviseltem feleket korábban, és bizony a bírák nagyon vaskalaposak voltak és nem fogadták el ezeket az érveket!

Ki kell emelnem, elnök úr, a Kecskeméti Járásbíróságot és a Kecskeméti Törvényszéket, akik bátrak voltak és azt mondták ki, amit szintén évek óta kértünk: hogyha egy THM mértéke nem felel meg annak a költségcsomagnak, amit elvárnak az ügyféltől, és nem tudja a bank bizonyítani, hogy miből állt ez a THM, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy nem határozta meg, mert az ügyfélnek fel kell mérnie, hogy az a THM milyen kötelezettséget mutat számára évente. Azt is kimondták, hogy a tájékoztatásból nem tűnik ki, hogy a forint/CHF árfolyamának negatív irányba történő jelentős változására reális esély van, amelynek bekövetkezte esetén a törlesztőrészlet korlátozás nélkül megemelkedik, és ennek kockázata kizárólag az adóst terheli, és a tájékoztatás csak lehetőségként és nem veszélyként utalt a forint gyengülésére. Azt képzelje el, elnök úr, hogy az első a Kecskeméti Törvényszék volt, aki észrevette azt, amit mi már évek óta mondtunk, hogy a forintgyengülés és két valuta egymáshoz viszonyított arányának változása nem ugyanaz. A forint gyengülhet úgy is, hogy egy másik valutával szemben nem változik az árfolyam. A Kecskeméti Törvényszék volt olyan bátor azt mondani, hogy amíg a szerződésben csak annyi van írva, hogy a forint gyengülhet, az nem jelenti azt, hogy a két deviza közti árfolyam is változni fog, és ezáltal lehetetlen, hogy egy ügyfél meg tudja határozni, neki milyen terhei vannak.

Aztán a Budapest Környéki Törvényszék 2020. szeptember 7-én egy UCB-hitel vonatkozásában azt mondta, hogy kizárólag arról rendelkezik a szerződés, hogy a kockázatot az adósok viselik, de egyetlen szó nincs arról, hogy milyen kockázatot. Pedig ezeket a szerződéseket tömegével vizsgálták korábban is a bíróságok. Aztán természetesen tovább taglalja, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatást ugyan megkapták, csak éppen a tartalma nem állapítható meg és még utalás sincs arra, hogy a törlesztőrészletek emelkedhetnek.

Aztán itt van egy újabb bátor bíróság, az Egri Járásbíróság, amely 2020. december 3-án azt mondta, hogy nem fogadható el átláthatónak az a szerződési kikötés, ha a fogyasztó több külön okiratban szereplő szerződési feltétel együttes értelmezése után tudja csak meg, hogy őt valójában milyen árfolyamkockázat terheli, és ez a fizetési kötelezettségre milyen hatást gyakorol. Nem lehet áttekinteni szerkezeti kialakítása miatt egy árfolyamkockázattal kapcsolatos összefüggéseket, eltérő helyen lévő kikötések felkutatásával és értelmezésével magának megkísérelnie, az adóst nem lehet ilyen helyzetbe hozni.

Aztán például a Fővárosi Ítélőtábla 2020. október 21-én egy Merkantil bankos szerződésnél, amikor kimondta, hogy érvénytelen, azt mondta végre, hogy amennyiben az árfolyamváltozás irányát és mértékét a pénzügyi intézmény maga nem láthatta előre, úgy arról a fogyasztó sem tudhatott, vagyis egyik fél sem számolhatott vis maior jellegű nagymértékű árfolyamváltozást okozó esemény bekövetkeztével, és miután nem várhatta sem a bank, sem az ügyfél ezt az óriási változást, így az egyik ügyfélre nem lehet a korlátlan árfolyamkockázatot terhelni. 2012-ben, amikor talán a Bankszövetség elnöke vagy valamelyik nagybank vezetője mondta, hogy de kérem, hát a bankszektor sem számított komoly árfolyamváltozásra, hogy tudtuk volna erről tájékoztatni az adósokat, számtalan sajtómegjelenés alkalmával mondtam el, hogy ekkor azt kellett volna mondani a kormányzatnak, hogy de kérem, hát, ha ti, profi szervezetek nem számítottak rá, akkor az adósok hogyan számítottak volna. Hogy számíthat egy egyszerű adós arra, hogy mi következik be? Arról nem beszélve, elnök úr, hogy a ’11-es munkámban azt is bemutattam 30 évre visszamenőleg, hogy az árfolyamváltozás, a magyar infláció és a jövedelmek emelkedése egymáshoz milyen arányban van. Bemutattam, hogy ha az a tendencia érvényesült volna még a következő 20 évben, akkor az emberek gazdasági terhe még ilyen árfolyam-emelkedésnél sem nőtt volna, mert a bérek és a forintinfláció követte volna az árfolyammozgást. De pont ellentétes hatások történtek, és ezért lett ez az óriási gazdasági krízis.

Nagy tisztelettel annyit kérnék elnök úrtól mint új elnök úrtól, tegyék meg, hogy az ítélkezési gyakorlatukban visszatérve kicsit pár évre, vizsgálják meg azokat az ügyeket, ahol ma az adósok számára kedvező döntést hoztak, ugyanakkor a pont ugyanilyen szerződések pont ugyanilyen kereseti kérelmeit az azelőtti években bizony ellentétesen ítélték meg, a jogegységi elvek mentén valahogy találjanak arra megoldást, hogy hogy tudják azok az adósok reparálni a helyzetüket, akiknek egyetlenegy szerencsétlenségük volt, hogy túl korán kerültek bíróság elé. Azokkal szemben, akik szerencsére 2019 után részesülhettek az első- és másodfokú ítéletekben, amikor már a bíróságok osztják a korábban is hangoztatott elveket, valahogyan találják meg, hogy milyen módon lehet azt elérni, hogy csak azokat, akik túl korán léptek vagy hamarabb szerették volna ezt a bizonytalan helyzetet ítélettel rendezni, azokat ne érje emiatt óriási hátrány, hiszen az egyenlő elbánás elve, a bíróságok ítélkezésének jogegységessége a társadalmi bizalmat és a biztonságot jelenti.

(16.40)

Ha megengedi, elnök úr, majd a következő hozzászólásomban, már a helyemről, az önkormányzati normakontroll jegyében egypár gondolatot szeretnék majd önnel megosztani. Tisztelettel köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki sorokból.)