Sebián-Petrovszki László (DK)

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Több előttem felszólalóhoz hasonlóan nekem is azzal a sajátos helyzettel kell kezdenem, hogy egy 2019. évi beszámoló fekszik itt előttünk, és annak az elfogadásáról vitatkozunk vagy beszélgetünk inkább talán, miközben időközben az, aki ezt a beszámolót fő felelősként készíttette, már nincsen itt a Ház falai között, nem ő terjesztette ezt elő, hanem időközben utóda lett. És bizony ám a kettő, a kettő közötti különbség azért fontos, legalábbis a Demokratikus Koalíció számára mindenképpen ‑ de ezt én a bizottsági szakaszban is elmondtam ‑, mert egészen más a viszonyulásunk a 2019. évi beszámolóhoz, mint Varga Zs. András kúriai elnök úrhoz. Mind a kettőre kitérnék külön-külön, azt hiszem, hogy meglepetést nem fog okozni egyik sem.

Az előttem szólókhoz hasonlóan én csak dicsérni tudom ezt a beszámolót. Ez a beszámoló egy akkurátus, pontos, precíz látképe annak, ami 2019-ben történt, és noha egyik-másik szakmai felvetéshez a bizottsági szakaszban is volt véleményünk, hozzászólásom, igazából az egész úgy kerek, ahogy van, és miközben számos ügyben nekünk is van olyan megérzésünk, hogy talán lehetett volna többet tenni, lehetett volna jobban tenni dolgokat, de maga a beszámoló, illetve az a kép, amely ebből sugárzódik, az egy pozitív, az egy támogatandó, az egy jó kép, és ezért én magam is megszavaztam ezt a bizottsági ülésen az összes képviselőtársamhoz hasonlóan.

Ugyanakkor beszélni kell arról, már csak azért is, mert most a kúriai elnök úr is meg több előttem szóló is, például Gyüre Csaba képviselőtársam beszélt a bíróságok függetlenségét érő kihívásokról és arról a politikai helyzetről, amiben most, tíz év után vagyunk ebben az országban, hogy konkrétan a Fidesz rendszere, az, amiben működünk, arról szól, az elmúlt tíz év arról szólt, hogy a kormányzat, a Fidesz igyekezett lebontani azokat az intézményeket, azokat a végrehajtó hatalmat ellenőrző, bizonyos szempontból korlátozó intézményeket, amelyek korlátozták az ő mindenhatóságát, és ennek a folyamatnak az egyik eszköze volt, amit oly sok helyen láttunk, hogy lecserélte ezeknek a hatóságoknak, hivataloknak, független intézményeknek a vezetőit hozzá hű, hozzá sokkal könnyebben viszonyuló ‑ hogy így mondjam, és talán így belül vagyok a perelhetőség határán belül is ‑, szóval, olyan emberekre, akik sokkal inkább vallják azt, amit a kormányzati filozófia jelenleg vall. És ez történt a Kúria esetében is, mondjuk ki nyíltan!

Darák Péter elnök úr nyolc- vagy kilenc-, azt hiszem, kilencévnyi kúriai elnökösködése után Varga Zs. Andrást a DK nem támogatta, nem is szavazta meg, nem támogatja most sem, most sem szavazná meg, hogyha erre sor kerülne; azt gondoljuk, hogy az ő jogi pályafutása vagy inkább azt mondom, hogy nem pályafutása, hiszen olyan emberről beszélünk, akinek bírói tapasztalata nem volt ‑ értem én, majd azt mondják, hogy de az Alkotmánybíróságon olyan ügyekkel foglalkozott, ami olyan, minthogyha bíró lett volna, bírói tapasztalata lenne; tudjuk, hogy nem ‑, illetve az, hogy Polt Péter helyetteseként hat évig, talán hét évig tevékenykedett egy olyan rendszerben, ahol… ‑ majd mindjárt, egy-két óra múlva Polt Péter is itt lesz, és ugyanezeket a mondatokat el fogom neki is mondani; tehát ahol az ügyészség gyakorlatilag a kormány végrehajtójaként dolgozik, miközben nem ez lenne a feladata, nem ez lenne az alkotmányjogi szerepe, legalábbis egyelőre; szóval, hogy nem tudjuk elfogadni azt a nézőpontot, amit önök nyilván vallanak, hogy a Kúria marad független, független a politikai ráhatástól, független a Fidesz és a kormány ráhatásától.

Azért sem tudom elfogadni, hát, itt most előttünk egy tíz perce Vejkey képviselő úr gyakorlatilag egy menetrendet mondott és adott elő, majdnem intézkedési tervet postázott így élőszóban a Kúria elnökének, hogy mit kéne a Kúria elnökének csinálnia a bírákkal: ne legyen érzékenyítés, illetve a bírák szellemiségét kell vizsgálni, mondta Vejkey képviselő úr szó szerint, tehát itt meg is kapta azt az utasítást, hogy hogyan kell eljárni. (Dr. Vejkey Imre közbeszól.) Nagyon kíváncsi leszek, hogy a következő hónapokban hány és milyen olyan hír fog erről szólni, hogy hogy, hogy nem, a Kúria tényleg így jár el, megszünteti, mondjuk, az érzékenyítő tanfolyamokat a bíráknak, illetve hogy az ilyeneket végző civil szervezetekkel való kapcsolatot hogyan számolja fel. (Nacsa Lőrinc: Álcivil! Álcivil!) Civil kapcsolatokat, mint mondtam.

Szóval, egy szó, mint száz, ebben az országban élünk, tisztelt hölgyeim és uraim, pontosan tudjuk, hogy ez zajlik, pontosan tudjuk, hogy ez van, és elbábozhatjuk itt a szavak szintjén, hogy itt minden szépen és jól történik, de nem, itt egy romlás tapasztalható a Kúria helyzetét illetően. A Kúria elvesztette függetlenségét mintegy két hónappal ezelőtt, és ez borzasztó sajnálatos tény, borzasztó nagy gond, és ennek hosszú távú, messze ható hatása tud lenni.

A jelentés kapcsán két olyan félig szakmai, félig gyakorlatilag a mindennapi életünket is érintő megjegyzésem lenne, amely kérdésként azért felmerült bennem, miközben most újraolvastam a jelentést. Az egyik, hogy kiemeli a jelentés azt az ítéletet, a Kúriának azt az ítéletét, amikor egy Facebook-bejegyzés alapján bocsátanak el egy tanárt, és az a kérdés merül fel, hogy jogszerű‑e ez, magyarán, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága meddig terjed, és vajon a privát életében a véleményének a posztolása a Facebookon kellő ok‑e arra, hogy kirúgják őt ‑ hogyha jól értem, egész pontosan ez történt ebben az esetben.

Ez vetette fel bennem annak a kérdését, amit feltennék a Kúria elnökének, hogy az elmúlt hónapok arról szólnak a magyar közéletben, hogy a Facebookot így-úgy-amúgy szeretné korlátozni, szabályozni a Fidesz, illetve a kormány, sőt Orbán Viktor egyik tanácsadója azt is mondta, hogy az internetet kell lezárni ‑ ugye, Földi László ‑, és érdekelne, hogy a Facebook-szabályozás kapcsán kereste‑e a kormányzat a Kúria illetékeseit, szakértőit, kikérte‑e a véleményét, volt‑e ilyen típusú konzultáció, folyik‑e bármiféle előzetes szakmai háttérmunka ennek kapcsán. Mert azt gondolnám, akkor ez ránk is tartozik, szívesen meghallgatnánk, hogyha ilyen tényleg történt, különös tekintettel arra ‑ nem belemenve a részletekbe, bár értelmes vitának egyébként lenne helye ‑, hogy több országban felmerült ez a téma. Látunk erre különböző nemzetközi megoldásokat, javaslatokat, és a helyzetet persze bonyolítja az, hogy ezek magáncégek, a social mediát irányító cégek magáncégek, amelyeknek van saját szabályzatuk, amely elvben rendelkezik arról, hogy mi történik akkor, ha valaki ezt nem fogadja el vagy nem úgy jár el, ahogy azt elfogadta, amikor belépett.

És természetesen van a véleménynyilvánítás szabadságának az egyre szélesedő folyója ‑ mondjuk így ‑, az ön elődje, Darák Péter pont egy korábbi vitában mondta el, hogy az egy nemzetközi tendencia az Unión belül, hogy egyre szélesebb körben ítélik meg a véleménynyilvánítás szabadságát, tehát olyan megjegyzéseket, olyan politikai kijelentéseket is véleményként tételeznek ma már bíróságok uniós szinten is és ma már Magyarországon is, amelyekről lehet hogy a hétköznapi ember azt gondolja, hogy de hát ez ténybeli hazugság, mégis a véleménynyilvánítás szabadságába tartozik.

(16.20)

Egy szó, mint száz, ha ebben a koordináta-rendszerben vizsgáljuk ezt a Facebook-kérdést, akkor érdekelne, hogy a Kúria szakmai véleményt nyilvánított‑e erről bármiféle belső megbeszélésen, kikérték‑e a véleményét.

A másik ilyen típusú megjegyzésem, amely egy kicsit a mindennapokkal foglalkozik, az az, hogy ugyan a jelentésben az szerepel, hogy egyre csökken azoknak a pereknek a száma, illetve „arány” van, azt hiszem, a beszámolóban, ami két évnél is túl nyúlik első fokon, azt hiszem; tehát summa summarum hamarabb születnek ítéletek, vagy legalábbis csökken azoknak az ügyeknek a száma, amelyek elnyúlnak, mint a rétestészta. Nem kételkedek abban, hogy ez a statisztika valódi, én elhiszem azt, hogy ez tényleg így van, és ez örvendetes és ez jó, ugyanakkor engem érdekelne, hogy van‑e a Kúriának további feladata azzal kapcsolatban, hogy ez még jobb legyen, még javuljon. Ugyanis lehet, hogy a statisztika jó és javuló tendenciát mutat, de azért bizonyára önök is találkoztak azzal, amivel én találkozom akár saját ügyeinkben, akár hozzánk forduló állampolgárok ügyeiben, hogy elhangzik az a panasz, hogy hosszú-hosszú időbe telik egy-egy ítélet megszületése. Tehát még így is sokallják az emberek azt az időt, amíg ítélet születik az ügyeikben.

Kiemelnék egy ügycsoportot, most hívjuk így, amely kapcsán ez különösen problémás, a sajtóperek kérdése, mégpedig azért, mert a médiában elhangzó és nyilvánosan elhangzó vádak, hazugságok nagy kárt tudnak okozni, és nyilván az a sértett érdeke ‑ most hívjuk sértettnek ‑, hogy minél hamarabb annak cáfolata legyen, és ha ezt bírói úton tudja kikényszeríteni, akkor az minél hamarabb megszülethessen, tehát a kettő között minél rövidebb idő teljen el. Ehhez képest tudom azt mondani, hogy a DK politikusai rendszeresen indítanak sajtópereket, előbb a helyreigazítást kérjük, utána pedig sajtóper kezdődik, és ezeknek a 95 százalékát meg is nyerjük, hála istennek, ugyanakkor az egy probléma, hogy van, hogy a kettő között egy-másfél év eltelik, és az idő alatt bizony az eredeti vád már beleült a fülekbe, már megtörtént a károkozás, és egy-másfél évvel a történtek után egy még akár elmarasztaló ítélet is vajmi kevés szépségtapasz az ügyön.

Hadd hozzak konkrét példát, ugye, jön a választás, számtalan ilyen helyzet elő fog fordulni nyilván: 2019 őszén László Imre DK-s polgármesterjelöltet Budapest XI. kerületében a TV2 azzal vádolta, illetve egy hölgy kikockázott szemmel és megváltoztatott hanggal, hogy szexuálisan zaklatta. Természetesen abban a pillanatban minden jogi lépést megtettünk, hogy a hazugság ellen fellépjünk. Ez a választások előtt egy héttel volt nagyjából. Utána ezt természetesen minden jobboldali és kormányzati médium átvette, harsogta, minden híradóban minden órában elmondta. László Imre, jelentem, minden pert megnyert, huszonvalahány pert minden fokon, hála istennek. Csak ez egy év két hónapba tellett. Nagyon nagy szerencsénk, hogy ez a választás eredményére nem volt hatással, László Imrét sikeresen megválasztották polgármesternek. De nem vagyunk abban biztosak, hogy minden esetben ugyanez lesz az eredmény, és akár jövő tavasszal tömegével előforduló ilyen ügyekben ‑ kérdésként fogalmazom meg a Kúria elnöke felé ‑ nem lehetne‑e valami olyan megoldást, még további gyorsítást, nevezzük így, találni a rendszerben, ami elvezet oda, hogy az ilyen ügyek, amikor tényleg nyilvánvalóan súlyos érdek van amellett, hogy minél hamarabb ítélet szülessen, az az ítélet tényleg nagyon hamar megszülethessen?

Végezetül én is szeretném Darák elnök úrnak a köszönetemet kifejezni a munkájáért, ezért a jelentésért és azért, amit a Kúriáért és a bírákért tett. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)