Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem majd jó hasonlatokat mondani, és visszakanyarodni egy kicsit Matolcsy elnök úr beszámolójához, mert közben végigpörgettem magamban, meg a jegyzeteimet megnéztem, miket mondott még a jegybankelnök úr. Azt kérem a Fidesz- és a KDNP-frakciók jelen lévő tagjaitól, hogy vigyék haza magukkal ezt az üzenetet, mert úgy gondolom, hogy ez önmaguknak is egy komoly óvás ebben a tekintetben.

Azt mondta itt a jegybankelnök, ezzel zárta valójában a mondandóját, hogy minél kevesebb külföldi hitelt kell fölvenni, mert a hitelből mindig hitel lesz, és azt mindig vissza kell fizetni, és ez csapda lesz. Ha már egyszer visszanyúlnak önök 2008-ig, 2006-ig, meg ameddig akarnak, meg a jegybankelnök is beszélt itt az elmúlt tíz, végtelenül sikeres évről, akkor elmondjuk, hogy miből volt az, amiből önök gazdálkodtak. Azt már többször elmondtuk, hogy önök elvették a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat, köddé vált 3000 milliárd forint, aztán utána, ahogy összedőltek brókercégek, összedőltek bankok, ott is 400-500 milliárd forint köddé vált, kézen-közön eltűnt, és ha idekanyarodunk a jegybankelnök óvásához, hogy nehogy túl nagy külföldi adósságba verje magát az ország, akkor érdemes megemlékezni arról, hogy mit tesz a kormány, már csak azért is, mert a jegybankelnök azt mondta, hogy stratégiai partnerségben a gazdaságpolitikát és a fejlesztéseket támogatják. De úgy látszik, akkor ebben valószínűleg mégsem értenek egyet.

Nézzük, miket tettek önök! Sorrendben fogom mondani. Először is orosz hitelből építenek Pakson még két reaktort. Ez az önök bevallása szerint egy olyan 3500-4000 milliárd forint nagyjában-egészében. Aztán kínai hitelből építenek Budapest-Belgrád vasútvonalat, ez olyan 750 milliárd forint nagyjában-egészében. Saját maguk bevallása szerint pedig azért, mert az Európai Unióban politikai viták vannak ‑ halkan megjegyzem, hogy amit önök generálnak ‑, ezért kellett devizakötvényt kibocsátani, és ebből is egy 960 milliárd forintot sikerült a költségvetésbe beszippantani adósságként, amit vissza kell majd fizetni. Ezt csak azért mondom, mert ha megfogadják a jegybankelnök óvását önök felé, akkor ezt nem lett volna szabad megcsinálni, mert ennyire nem szabad eladósodni a külvilág felé.

Még egy dolgot hadd mondjak a letelepedési kötvények tekintetében! Éppen most járnak le, nem kevés pénzt hoztak ide. Tudják, ezek a gazdag migránsok, akiket önök szeretnek, akik pénzt hoznak, adnak maguknak pénzt, akkor azok jöhetnek, akik letelepedési kötvényt vettek, betelepítettek ide, Magyarországra önök egy kisvárosnyi embert hitelért, azt is vissza kell fizetni.

Na most, ezt csak azért mondom, hogy ebben a kormány politikája csak szembemegy a jegybankelnök stratégiai intelmével, ezt érdemes végiggondolni. Én emlékszem egyébként még a miniszterelnök hétfői beszédére, bár tudom, hogy ez szerdán néha rendhagyó, de ő nagyon sokat beszélt akkor a szuverenitásról, az önrendelkezésről. Nézzék, tartozunk az oroszoknak nagyon sok pénzzel, a kínaiaknak nagyon sok pénzzel, devizaalapú kötvényt bocsátanak ki nagyon sok pénzért, és a letelepedési kötvényt pedig vissza kell fizetni ‑ általában egyébként láttuk annak idején a statisztikákat ‑ közel-keleti állampolgároknak, hát, ez bizony már fölvet szuverenitási kérdéseket.

Ez nemcsak a pénzügyi stabilitás kérdéseit veti fel, a politikai stabilitás kérdéseit is fölveti. Hát, miről dönt még ez a kormány, amiről nem Moszkvában meg Pekingben döntenek?! Önöknek mindenbe bele kellett ugrani, mindenbe bele kell nyúlni, rengeteg hitelt vesznek fel, majd utána megy a magyarázkodás a szövetségi rendszerben is, a NATO felé is, meg az Európai Unió felé is, meg a nem teljesítés miatt pedig megy egyébként kelet felé is a magyarázkodás. Mi ezt látjuk. Tehát ez nemcsak pénzügyi, hanem szuverenitási kérdéseket is fölvet. Ebben csak annyi a jelzésem az alelnök úr felé, hogy ha ebben komolyan vesszük azt, amit a Matolcsy elnök úr mondott, akkor ennek szerezzenek jobban érvényt, hogy mégse adósodjon el a külföld felé ennél jobban most már Magyarország, már most is szerintem a politikailag elviselhető szint fölött vagyunk.

A másik, ami a jegybankelnök úr expozéjában szerepelt, félig-meddig el is harapta a mondatot, majd aztán kiegészítette, hogy legalább jogilag rendben legyen, azt mondta, hogy „a jól gazdálkodó jegybank, amikor bajban volt az állam, akkor ezermilliárdnyi kötvényt tudott vásárolni”. Aztán, gondolom, mondat közben rájött, hogy ez tilos ‑ már, hogy a törvény szerint ‑, és akkor gyorsan mellé tette, hogy a másodlagos piacon. Az se helyes! Ha így történt, az sem helyes, hogy a jegybank kamatra kölcsönt ad a magyar államnak, a tulajdonosának, még akkor is, ha ezt a másodlagos piacon teszi. Fizesse be osztalékként ezt a pénzt! Nyugodtan befizetheti osztalékként. Én láttam, hogy elszólta magát, ő is tudja, hogy elszólta magát, ezért kellett mellé tenni. Az, hogy a kereskedelmi bankoknak pénzt ad, hogy azok vegyenek államkötvényt, azt legalább akkor még egy körben körbefuttatták, de hogy a másodlagos piacon vesz magyar államkötvényt a magyar jegybank, és így finanszírozza a magyar államot, ez úgy európai uniós jogszabályokba ütközik, mint ahogy a magyar jogszabályokba is ütközik. Ezt önök is tudják, mi is tudjuk. Ehelyett ezt be kell fizetni osztalékba. Sokkal egyszerűbb, nem kell egyébként törvényeket sem megszegni miatta, sőt a magyar államnak még kamatot sem kell fizetni annak a stratégiai partner jegybanknak, amelyikkel egyébként közösen alakítják Magyarország gazdaságpolitikáját.

Erre mindenképpen fel akartam hívni a figyelmet. Nem helyes, nem is törvényes, és a törvényes út sokkal járhatóbb, sokkal kevésbé rögös. Nem kell körbejáratni azért a pénzt, hogy a Matolcsy-féle jegybank még több száz milliárd forintot esetleg lecsapoljon még itt kamatnyereségként is, azért, mert a magyar államnak hitelt adott, és a magyar adófizetők pedig fizessenek kamatot a jegybanknak arra a pénzre, amit egyébként osztalékként is befizethetett volna. A magyar adófizetőkkel önök kamatot fizettetnek a magyar állampapírokra annak a magyar jegybanknak, amely egyébként nyugodtan osztalékba is odaadhatta volna a költségvetésnek ezt a pénzt. Nyilvánvalóan a törvények betűjéből meg még a szelleméből is kiolvasható, hogy ez miért helytelen. Azt gondolom, hogy erre érdemes volt felhívni a figyelmet.

Nacsa képviselőtársamnak: reálértéken megőrizték, nemhogy megőrizték ‑ mit mondott? ‑, még növelték is a nyugdíjak értékét. Akkor, amikor idén 6 százalékos inflációról beszélnek, és 3,4 százalékos nyugdíjemelésről? Ez hogy jön ki? Az, amikor tavaly 3,4 százalékos infláció volt, és önök 1,9 százalékot emeltek? Hogy jön ki ez a matek? Reálértéken. Az, hogy amikor 2018-ban fogták magukat és egész egyszerűen odadobtak a nyugdíjasok elé 0,9 százalékot emelésként, majd amikor jött erre a népharag, akkor a kegyes vezető azt mondta, hogy jó, akkor adunk még 1 százalékot. Ez az, amikor megterveznek egy nyugdíjemelést, megtervezik Magyarország egyik legnagyobb népcsoportjának a következő évét, és utána pedig cselekszenek, ez így néz ki? (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Népcsoport, igen; a nyugdíjasokról beszélünk. Akkor társadalmi csoportot mondok. (Nacsa Lőrinc: Az más!) Így van. A legnagyobb társadalmi csoport, köszönöm, képviselőtársam, hogy erre felhívta a figyelmemet. Tényleg így néz ki egy tervezés? A költségvetésbe beterveznek 0,9 százalékot, aztán, amikor jött a népharag, akkor azt mondta a kedves vezető, hogy jó, akkor még 1 százalék. Ez nem tervezés! Akkor itt igaza van Matolcsy jegybankelnök úrnak, ennek a válságnak akkor, úgy tűnik, nem ilyen tervezési szakaszai vannak, hanem ilyen lélektani szakaszai vannak. Lelkesedés, felismerés, pánik ‑ ezt látjuk.

Emlékszünk rá, a jegybankelnök lelkesedett tavasszal, ebből még növekedés is lehet, 2,2 százalék. Már akkor Varga Mihállyal összevesztek, aki azt mondta, hogy ez inkább mínusz 2 lesz. Az volt a lelkesedés szakasza. Aztán jött a felismerés szakasza, amikor kiderült, hogy a növekedési és hitelprogramból már nemcsak a haverokat, barátokat meg a Mészárost, a Szíjj Lászlót meg a Tiborczot finanszírozták, hanem más kisvállalkozók is kaphattak belőle.

(14.00)

Az volt a felismerés szakasza, a mostani meg a magyarázkodás már. Ennek ilyen lélektani szakaszai vannak: lelkesedés, felismerés, pánik. Én ezt látom ebben, a többi meg egyszerű magyarázkodás, aminél ennél, én azt gondolom, többet érdemelne egy ilyen beszámoló. Érdekes lesz a jövő évi beszámolónak a megvitatása. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)