Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Nagy veszteség lett volna, ha nem hallhattam volna Nacsa képviselő úr örökbecsű szavait, akit mindig elképesztő irigység fog el, hogy nem jöhet velünk közös listára, de hát erről már le tetszett csúszni. Én azt gondolom, hogy együtt lehet ezzel élni, ön is együtt tud vele élni, mi is együtt tudunk vele élni. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Kár irigykedni a jobbikosokra.

Tisztelt Ház! Én azért mégis beszélnék egy kicsit mégis az alaptörvény-módosításról is, és ha már képviselő asszony mint a bizottság előadója, inkább az általános vita műfajába tartozó hozzászólást tett, akkor, ha megengedik, én sem ragaszkodnék szigorúan a bizottsági jelentés pontjaihoz. Izgatottan vártam, ahogy képviselő asszonynak az egyébként tényleg megható és fontos felsorolását és ismertetését hallgattuk arról, hogy milyennek kell lennie önök szerint az ideális családnak, hogy ez hogy néz ki, hogy mikor jönnek be a képbe a 25 fős, csak férfiak által látogatott bulik, a hátizsákban tartott drogok, valamint az ereszcsatornák. Nem kéne ezt abbahagyni, képviselő asszony meg képviselő urak? Nem kéne abbahagyni azt, hogy magas lóról erkölcsöt prédikálnak egy egész országnak? ‑ és aztán kiderül, hogy hát, bizony önök között is vannak gyarló emberek, mint ahogy mindenütt vannak.

Én azt javaslom önöknek, hogy hagyják ezt abba, hagyják békén ezt az országot. Van egy sor megoldandó problémánk, de ezek közé nem tartozik bele az, hogy önök megpróbálják megmondani az embereknek, hogy hogyan kell élniük, hogy megpróbálják megvédeni őket nem létező veszélyektől. Senki nem tiltja, senki nem támadja a hagyományos családot, mindenki élhet boldogan, emlékeim szerint lehet Magyarországon házasodni, senki nem mondja, hogy ne lehessen, lehet gyereket vállalni.

Akik azt mondják, hogy ez nem az állam dolga, köztük én is, azt mondom, hogy csak azt kérjük, hogy ne önök döntsék már el azt, hogy ki kit szeressen, hogy kinek lehet gyereke, ki fogadhat örökbe. Ne önök döntsék el azt, hogy mi a normális és a nem normális, mert erre egyrészt nincsen erkölcsi alapjuk önöknek se, másrészt meg semelyik kormánynak se lenne rá erkölcsi alapja, mert ezek olyan dolgok, amik nem az Országgyűlés és nem a kormány hatókörébe tartoznak.

Erről önöknek lehet véleménye, ezt diktálhatja a neveltetésük, a hitük, gondolhatják azt, hogy ez vagy az az ideális, jó megoldás, biztosan sokan egyetértenek önökkel, csak ne akarják másnak előírni, hogy hogyan éljenek! Csak ennyit kérünk: ne akarják Alaptörvénybe írni!

És ki lehet találni, már bocsánat, ehhez ilyen apa-férfi, anya-nő, a bicikli, az ég meg kék típusú alkotmánymódosításokat, de tudjuk, hogy ennek egyébként jogi értelme, hatálya nincsen. Ez kizárólag arról szól, hogy megpróbálják elhitetni a magyar társadalommal, hogy ha önök nem védik meg, akkor majd nem lehetnek a férfiak apák vagy az apák férfiak és a nők anyák; mert majd jönnek a genderek, ahogy ezt Nacsa képviselő úrtól hallhattuk, és mindenkit megesznek. Azt kell mondanom, képviselőtársaim, hogy ez még önökhöz is méltatlan.

Tehát ez az a típusú… ‑ én értem, látom, megnézték, hogy mi történt Lengyelországban, látták, hogy ez a „jön a liberalizmus, meg megesz minket, meg széthullik a világ” típusú dolog meg halódó nyugati típusú propaganda, amit a szovjet időkben hallottunk utoljára ilyen lenyűgöző módon, az talán hoz szavazatokat. Szerintem egyébként nem hoz, de egy dolgot biztosan hoz: feszültséget, gyűlölködést, fölösleges vitákat.

Az önök kinyújtott karja, Dúró Dóra képviselő asszony be is nyújtotta már a maga kilencedik alkotmánymódosítását, majd nézzék meg, ezt önök csinálják, önök generálják. Most még a mesekönyvek darálásánál tartanak, meg az erről hozott önkormányzati határozatoknál, de teljesen világos, hogy miről van szó: kiválasztanak egy aktuális kisebbséget, mikor kit, akivel szemben gyűlöletet lehet kelteni, mert ha nem elég a Soros meg a Gyurcsány, akkor keresnek még másik célpontot mellé. Azt kell önöknek mondanom, hogy ez nemcsak méltatlan, de egyben gusztustalan és veszélyes is.

És hát, ehhez képest az alaptörvény-módosítás többi része már szinte könnyed bohózat, ugye, benne van a lex Kósa, ami azt mondja, hogy amire önök azt mondják, hogy nem közpénz, az nem közpénz. Benne van az, hogy amit egyszer elloptak magánalapítványba, az ott is marad. Benne van az, és ez egy veszélyesebb történet, amit a veszélyhelyzet miatt a rendkívüli jogrenddel kapcsolatban csinálnak, mert ugye, ott volt egy kiegyensúlyozott rend, ezt átvették egyébként még a ’89-es alkotmánymódosításból. Ezt Nacsa képviselő úrnak csak azért mondom, hogy világosítsa fel valaki, hogy ’49 után volt még alkotmánymódosítás, tehát nem úgy volt hatályban, ahogy ’49-ben elfogadták. Ezt átvették korábban, amikor az Alaptörvény született, lényegében a régi alkotmányból, egyébként jól tették, mert az egy jól kiegyensúlyozott rendszer volt.

Most elmondta Dunai képviselő asszony, mindenhez a kormány ért, mindent a kormány tud jobban, nem kell semmilyen ellenőrzés. Hát, bebizonyították a válság alatt, hogy milyen jól kezelnek önök egyébként egy kritikus helyzetet. Gratulálok! Erre akarnak szinte korlátlan felhatalmazást kérni. Azt nagy örömmel hallottam, hogy a jogbiztonság érdekében erre hosszabb felkészülési idő van. Ezek szerint a következő két évben nem készülnek háborúra, csak 2023-tól, és csak akkor akarnak hadiállapotot kihirdetni. Ez mindenképpen megnyugtató.

Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy ez az alkotmánymódosítás politikai termék, ráadásul lejárt szavatosságú politikai termék, mert a Szájer-ügy után meg a Borkai-ügy, meg az összes többi ügy után ez a fajta álszent álkereszténység, ez már önöktől sem hiteles, nem ér el semmit. A lopást nem tudják az Alaptörvényben megvédeni, azt vissza fogjuk venni, amit elloptak, és egyébként pedig, hála istennek, ezek a hadiállapotra vonatkozó jogszabályok vélhetően sose fognak valójában hatályba lépni.

(22.20)

Vonják ezt vissza ‑ mondom teljesen reménytelenül, úgyis meg fogják holnap szavazni, de ez a fajta alkotmánymódosítás meg fog bukni önökkel együtt.

Az meg ‑ drága Nacsa képviselő úr, még van képe az Alaptörvény stabilitásáról beszélni, amikor itt tartunk? ‑, hogy kevesebb mint kilenc év alatt a kilencedik alaptörvény-módosításról beszélünk, mondhatnám, hogy vicces, ha nem lenne szomorú. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)