Dr. Steinmetz Ádám (Jobbik)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Az előttünk fekvő törvény valóban a bor-szőlő ágazat átlátható és fenntartható működésének elősegítése végett került a tisztelt Ház elé. Az előttem szólókhoz csatlakozva, valóban nagyon sok hasznos és előremutató szabályozás található ebben. Erre majd röviden ki is fogok térni. Mindazonáltal az ördög mindig a részletekben rejlik, és nagyon várjuk a kormányrendeleteket, végrehajtási rendeleteket, hogy mit is fog majd jelenteni a gyakorlatban arra a több tízezer személyre, családra, akik a mai napig szőlészetből, borászatból élnek.

Ugye, évtizedekkel ezelőtt, a szocializmusban még majdnem dupla annyi szőlőterületünk volt, mint napjainkban, és a gépesítés folytán is már lényegesen kevesebb kézimunkát igényel ez az ágazat, de még így is rengeteg emberről van szó, és éppen ezért fontos, hogy szakmailag megfelelő felkészültséggel, tudással segítsük egy minél jobb minőségű törvény megszületését.

Valóban így van, csak pár, a szívemhez közel álló dolgot ebből a javaslatból megemlítenék. Az e-pincekönyv bevezetésével sokkal átláthatóbb lesz a jövőben a szőlészet-borászat, sokkal jobban ki lehet majd szűrni az ügyeskedőket. A felvásárlási jegy pedig tartalmazni fogja a szüretelt szőlő cukortartalmát is, ami azért fontos, mert ez egy fontos értékmérője egyébként ennek a terméknek, tehát ezáltal is a minőség irányába tudunk elindulni.

Ha már minőségről beszélünk, egy harmadik fontos dolgot kiemelvén a törvény tervezetéből, az európai gazdasági térségen kívülről érkező borászati termékeket analitikai és érzékszervi vizsgálatnak is alá tudjuk majd vetni, kiszűrve ezáltal a pancsolt alacsony minőségű vagy egyáltalán bornak nem igazán nevezhető termékeket. Bár tudom, hogy az Európai Unióban ezt borzasztó nehéz megtenni, hogy minőségi kritériumokhoz fűzzünk magyarországi forgalmazást, de azért jó lenne végre eljutni oda, hogy különösen az Olaszországból érkező, rettenetesen alacsony minőségű import lédig borok esetében is ki tudjuk szűrni azokat, amelyek nem valók a magyar piacra.

És akkor megszokva azt, hogy a Mezőgazdasági bizottságban szintén szakmai alapon folynak a viták, ehhez tartva magamat, én is igyekszem szakmai szempontból, ha megengedik, most egy-két javaslatot megtenni.

A 4. § (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy az új telepítési engedély kiadására irányuló eljárásban az ügyintézési határidő 70 nap. Ezt mi soknak tartjuk. Javasoljuk a 30 napos ügyintézési határidőt, hogy meggyorsítsa az eljárást, ez mindenképpen a szőlészek érdekeit szolgálja. Szeretném jelezni, hogy egyébként a gyakorlat 3 és 10 nap között van sok esetben, amikor is kiadják a telepítési engedélyt, illetőleg a szerkezetátalakításhoz hozzájárulnak. Tehát még így is, úgy gondolom, hogy ez a 30 nap teljesen vállalható határidő.

A 4. § (3) bekezdésében pedig azt látjuk, hogy az ültetvények telepítésének és kivágásának tényét az ültetvényhasználó bejelenti a hegybírónak, a hegybíró pedig a bejelentést követő 120 napon belül ellenőrzi a telepítés vagy a kivágás megtörténtét. Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Ezt is nagyon hosszú időnek tartjuk. Itt van egy elvi és egy gyakorlati megfontolás is. Elviekben, ha csak józan paraszti ésszel belegondolunk, hogy négy hónapja van a hegybírónak arra, hogy beüljön a terepjáróba és kimenjen a hegyre, indokolatlanul hosszú határidő. De sokkal fontosabb gyakorlati kérdés, hiszen 120 nap vegetációban szinte majdnem teljesen lefedi ezt az időszakot, amikor permetezni kell, és amikor a hegybíró már odaér, lehet, hogy már okafogyottá válik mindenfajta intézkedés. Úgyhogy ezért is kérem a tárca páholyban helyet foglaló képviselőit, hogy fontolják majd meg ezt a két változtatást.

Továbbmegyek. Az 5. § (3) bekezdése szól arról, hogy a hegybíró mulasztási bírság kiszabása mellett kötelezheti a tulajdonost a szőlőültetvény kivágására. A 4. § pedig: ha a nyilatkozattételnek az ültetvény használója vagy az ültetvény tulajdonosa eleget tesz, de a szőlőültetvény a figyelmeztetéstől számított egy év elteltével sem áll rendeltetésszerű művelés alatt, a hegybíró értesíti a növénytermesztési hatóságot, amely elrendeli a szőlőültetvény tulajdonos költségére történő kivágását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nagyon durva. Ez azért durva, mert egy hektár szőlő telepítése most olyan 6 millió forint körüli összegbe kerül. Értelemszerűen ebből következik, hogy egy hektár szőlő több millió forintos értéket képvisel. Két javaslatunk is van erre a problémára. Egyrészt szintén a határidők lerövidítésében rejlik, mivel már eleve a figyelmeztetési határidő is nagyon hosszú, ez a 30 nap, de az egy év meg kirívóan sok, hiszen pontosan ennyi idő alatt egy nem művelt szőlőültetvény fertőzheti a közelében található szomszédos ültetvényeket, indokolatlan kárt okozva ezzel a többi gazdálkodónak. Úgyhogy egyrészt ezért is fontos lenne, ha már határidőhöz kötjük a javaslatot, ezen elgondolkodni.

De van egy sokkal gyakorlatiasabb módosítási javaslatunk is, amely pedig abban rejlik, hogy a felszólítást követően, ha annak nem tesz eleget a tulajdonos, illetve a terület használója ‑ ez egyébként lehet akár abból kifolyólag is, hogy az érintettet, mondjuk, tartós betegség akadályozza ebben, vagy adott esetben elhalálozott, és a hagyatéki eljárás folyamatban van, nem lehet tudni, hogy az örökösök közül ki lesz a tulajdonos ‑, hogy ne maradjon gazdátlanul ez a szőlő, és meg legyen művelve, ezért azt gondoljuk, hogy a hegybíró elrendelheti, illetőleg vállalkozót fogadhatna fel ennek az elhanyagolt területnek a megművelésére, rendbetételére egy szerződés alapján. A hegyközség fizetné ki ennek a költségeit, amit aztán ráterhelve az érintett ingatlanra, kielégítést nyerhet akár abból, hogy az így megmentett szőlő, amely piacképessé válik, esetleg annak a bevételéből, vagy ha ez nem lehetséges vagy nem elegendő, akkor pedig egy árverezést követően.

Tovább menve a tokaji borvidékre vonatkozó különleges szabályokhoz, itt Hörcsik Richárd képviselőtársamra nézek, szerintem meg fogja tudni erősíteni a 16. § (5) bekezdésében foglalt szabályozást. Szintén érdemes lenne elgondolkodni ezen, hiszen úgy fogalmaz a tervezett jogszabály, hogy a tokaji borkülönlegességekre utaló neveket nem borászati termékeken feltüntetni tilos.

(20.00)

Alapvetően én egyetértek ezzel. Viszont van olyan termék vagy esetleg vannak olyan termékek, amelyek már hosszú ideje forgalomban vannak, ilyen például a hungarikumként 18 éve forgalomban lévő tokaji aszú bonbon, amelyet én még sajnos nem kóstoltam, de biztosan finom, hiszen ez egy tokaji aszúborba áztatott mazsolával töltött étcsokoládés desszert. Hogyha ezt a törvényt elfogadjuk, akkor ezt a terméket ‑ és gondolom, vannak más hasonló termékek is ‑ diszkrimináljuk és eltüntetjük a piacról, jelentős érdeksérelmet okozva egyébként a hosszú ideje forgalmazók számára. Esetleg érdemes lenne kivételt tenni bizonyos esetekben.

A 16. § (10) bekezdésével kapcsolatban pedig szintén egy szakmai észrevétel, amely bekezdés úgy szól: „Tokaj eredetmegjelöléssel ellátott bor nem édesíthető.” Ugye, itt a szakma nem egységes, pontosabban egységes abban, hogy Tokaj-Hegyalján a szerencsi napfénynek nevezett kristálycukor ne kerüljön a tokaji borokba, ez nyilvánvaló, tehát egyértelmű, de nem is arról van szó, hanem hogy a szakma egy része a saját borából készült mustsűrítményt, amely egy természetes anyag, szintén a termelő szőlőjéből származik, miért ne használhatná a termékei előállításához. Ezen szintén érdemes elgondolkozni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végezetül mi nincs benne ebben a törvényben, amit nagyon szerettünk volna látni? Érdemes lenne azon is elgondolkozni, hogy a borászatoknak nyújtott jelentős közpénztámogatásokat, állami támogatásokat ahhoz kötni, hogy ezek a borászatok a felvásárolt szőlőt, a feldolgozott szőlő egy jelentős részét az adott borvidékről, adott esetben 50, legalább 50 százalékát az adott borvidékről vásárolják fel, ezzel is segítve a szőlőtermelőket.

És ha már itt tartunk, jó lenne elérni, hogy ezek az állami támogatások ne látványpincészetekre vagy esetleg olyan nyaralókra fordítódjanak, amelyek borászatoknak vannak álcázva, ezeket a csalókat jó lenne kiszűrni a rendszerből. De az is egy észszerű elképzelés lehetne egyébként, hogy a közpénzzel a közösségi érdekeket megvalósító közösségi szőlőfeldolgozó üzemeket kellene támogatni.

Továbbmegyek, szintén egy régóta élő probléma, ugye, azt szokták mondani, hogy jó bornak nem kell cégér. Hát, azt kell látni, hogy nekünk alapvetően jó boraink vannak, jó borászaink vannak, viszont a borászatok annak ellenére eladási problémával küzdenek, hogy a szőlőfelvásárlási árak hihetetlen módon csökkentek az elmúlt években, sok esetben még a művelési költséget sem fedezik, ezért aztán óriási problémával küzdenek a szőlőtermelők. A borok nem lettek olcsóbbak, viszont sok esetben nem tudják eladni azokat, tele vannak a pincék. Nem látom a törvényjavaslatban azt, hogy egy piackutatáson alapuló valódi marketingstratégia megvalósulna, hogy hogyan lehetne jó borpiacot csinálni, bár kétségtelen, és ezt egyben el is ismerem, hogy a bormarketingre a Fidesz-kormány az elmúlt időben jelentős forrásokat szánt, de ezt sokkal tudatosabban kellene felhasználni, mert mint láthatjuk, a statisztikák azt mutatják, az utóbbi tíz évben csökkentek a szőlőterületek, ahogy említettem, csökkent az export, és sajnálatos módon a hazai fogyasztás is.

Végezetül, de nem utolsósorban a felvásárlással kapcsolatos problémák. Énszerintem nem lenne ördögtől való dolog a törvényjavaslatba foglalni azt, hogy a felvásárló köteles harminc napon belül kifizetni a termelőnek a felvásárolt szőlő árát, ne fordulhasson elő az, hogy a termelők fél évet vagy akár egy évet várnak a munkájuk gyümölcsére, miközben a szőlőből már időközben bor készült, adott esetben már el is adták azt. Ez szerintem méltatlan a gazdákhoz, és hogyha belegondolunk, hogyha ez a törvény valóban a szőlő-bor ágazat átlátható és fenntartható működése elősegítése mellett, ugye, az ágazat fejlesztését is szolgálja, akkor tisztelettel kérem, hogy ezekre a szőlőtermelőkre is gondoljunk, akiket ‑ hát, hogy is mondjam? ‑ jelentősen kihasználnak a nagyok, az integrátorok és egyes borkereskedők.

Úgyhogy én nagyon remélem, hogy ezeket a szakmai alapú javaslataimat a miniszterhelyettes úr és a tárca is meghallgatja, remélem, hogy ezeket befogadják. Én ezt egy jó törvényjavaslatnak tartom, éppen ezért a Jobbik-frakciónak a támogatást fogom javasolni, és még jobb szívvel fogom ezt megtenni, amennyiben ezek a változtatások valóra válnak, és ezek a módosító javaslatok majd átmennek a bizottságon és a parlamenten is, hiszen közös érdekünk, hogy minél jobb minőségű törvény szülessen.

Én köszönöm a figyelmet, köszönöm, hogy meghallgattak, és remélem, meg is hallották, amiket mondtam. Köszönöm szépen. (Taps.)