Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Gyorsan reagálnék Font Sándor képviselő úrnak az amúgy konstruktív hangvételű felszólalására. Én nagyon örülök, amikor ilyen konstruktív módon kormánypárti képviselők részt vesznek egy vitában, és nem azt kell megélni, hogy felolvasott expozé, majd utána egy szintén előre elkészített zárszó, hanem tudunk esetleg vitatkozni. Ezért is örülök, hogy Nyitrai képviselő úr is felszólalt.

Tisztelt Font Képviselő Úr! Arról, amit ön elmondott, vagy annak a hitelességéről ‑ most nem önre, hanem a kormányzat munkájára hivatkoztatva ‑ elég megnézni a statisztikát egy jelenleg folyamatban lévő törvényjavaslat kapcsán: a bányászati törvény módosítása éppen folyamatban van. A KSH alapján láthatjuk, hogy a környezeti tanulmányok szerint a hazánkban keletkező hulladék összetételében igen jelentős változás volt az elmúlt időszakban. 2004-ben a keletkező hulladékok között az építési és bontási hulladékok aránya 16 százalék volt, ez 2017-re 39 százalékra nőtt. És ahelyett, hogy ezzel a helyzettel kezdene valamit a tíz éve regnáló kormány, azzal szemben, hogy kezelné ezt a helyzetet ez a kormány, egy olyan bányászati törvényt nyújtottak be, amely a kitermelést, az építőipari igényeknek a kitermelést lehetővé teszi, módosít mindenféle olyan jogszabályt, ami pontosan a környezeti értékek védelmét hivatott szolgálni, ahelyett hogy önök a kormányzati pozícióból, kétharmados felhatalmazással kezdenének valamit ezzel a helyzettel, és megoldanák ezeknek az építési törmelékeknek a felhasználását, újrahasznosítását és igénybevételét az építőipari igények kielégítése szempontjából. De sorolhatnám még hosszan a példákat.

Talán Nagy Csaba képviselő úr megerősíti, amit elmondok: Pécs mellett, Pécs és Cserkút község határán hosszú évek óta van egy döbbenetes mértékű használtgumiabroncs-lerakó. Már feljelentést tettem az ügyben, konzultáltam a hatóságokkal, leveleztem az Innovációs és Technológiai Minisztériummal, és az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy semmit nem tudnak vele kezdeni a hatóságok. Egyrészt rosszak a törvények, másrészt pedig ‑ aminek a fontosságáról beszél ‑ az újrahasznosítás rendszerét meg kellene oldani, és olyan szabályozásokat, olyan gazdasági szabályozásokat kellene életbe léptetni, hogy a szereplők érdekeltté legyenek téve, hogy újrahasznosításra kerüljenek ezek a hulladékok. Önök tíz éve kormányoznak, és ezek a problémák halmozódnak, nem jutottak el a megoldásokhoz. Tíz év után persze lehet az ellenzéket kritizálni, de én azt gondolom, hogy az önkritika ebben a helyzetben sokkal fontosabb lenne.

Hasonlóképpen szintén egy pécsi példával élek, én magam, ugye, pécsi vagyok: nem olyan régen egy csodálatos természeti környezet, egy védett terület közelében helyeztek el építési vállalkozók építési törmeléket. Ez megint csak arra utal, hogy egyrészt a hatósági ellenőrzésre nincsenek meg a kapacitások, nem elég szigorúak az ezzel kapcsolatos szankciók. Annak örülünk, hogy ezeknek a szigorítása szintén napirenden van, ezeket természetesen örömmel fogadjuk, de látszik, hogy itt olyan alapvető probléma van, hogy nem oldják meg a keletkező hulladékok feldolgozását, és igazából elkezdtek már az elmúlt időszakban beszélni a körkörös gazdaság megvalósításának a fontosságáról, csak tíz év alatt semmit nem tettek ennek érdekében. Most beszélnek, oké, tehát retorikában legalábbis megjelent az illegális hulladéklerakók felszámolásának a szándéka, de eredményeket még egyelőre nem látunk, ezért egy picit több önkritikát szeretnék kérni öntől is, tisztelt képviselő úr.

Nyitrai képviselő úr is rövid felszólalásában a környezeti értékekről beszélt. Én is ezekkel kapcsolatban szeretném kérdezni, államtitkár asszony, hogy ez a törvény nemcsak arról szól, amiről leginkább vagy a leghosszabban beszéltek a képviselőtársaim, nemcsak a hulladékgazdálkodásba nyúl bele, hanem módosítja a közúti közlekedésről szóló törvényt, módosítja az önkormányzati törvényt, és látjuk, hogy itt azért igen jelentős rendszerproblémák vannak ‑ vissza is jött Nyitrai képviselő úr ‑, amelyek szoros összefüggésben vannak azokkal a környezeti problémákkal, amelyekről ön is beszélt, tisztelt képviselő úr.

Államtitkár asszony, tegnap reggel volt Palkovics László miniszter úrnak a bizottsági meghallgatása a Gazdasági bizottság ülésén. Az önök minisztériumának, ha jól emlékszem, az a szlogenje, hogy „Feladatunk a jövő”. Ehhez képest én azt látom, hogy kormányzati megszorító politikával, az olyan politikai indíttatásból vezérelt módosításokkal, mint amit most is tárgyal az Országgyűlés, illetve alapvetően a rossz minőségű kormányzással önök felélik a jövőt. Tehát van egy gigantikus minisztérium, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, egészen elképesztően szerteágazó szakpolitikai portfóliókért felel Palkovics László. Megnézhetjük, a jelenlegi helyzetben a gazdaságvédelem, a gazdaságpolitika, a járványügyi helyzetben a gazdaságvédelem intézkedéseiért ez a minisztérium felel, de itt van a tudománypolitika, a felsőoktatástól kezdve szinte minden, ami a fenntarthatóság kérdésével összefüggésben van, vízgazdálkodás, közlekedéspolitika, és még nagyon-nagyon hosszan sorolhatnánk. Tegnap kiderült a bizottsági ülésen, volt egy ilyen kérdés, hogy az űrprogram nem, az űrprogram a külügyekhez tartozik. Mondjuk, ez valamilyen szempontból logikus, az űr külterületnek számít, nyilván az a Külügyminisztérium alá tartozik.

De a lényeg az, hogy Palkovics miniszter úrnak igyekeztem kérdéseket feltenni, örültem, hogy végre személyesen is ezt meg tudom tenni, mert a minisztériummal levelezek, és általában csak nagyon-nagyon alacsony színvonalú politikai szlogeneket kapok vissza, nem az államtitkár asszonyról beszélek, általában Schanda Tamás miniszterhelyettes úr örvendeztet meg azzal, hogy a Gyurcsány név mindig kétszer-háromszor szerepel ezekben a szakpolitikai kérdésekben, ez valamiért beakadt, ami önmagában nem is lenne baj, ha előtte vagy utána ott lenne az érdemi válasz a kérdésekre.

De ha már egy ilyen súlyos rendszerproblémáról van szó, és egy huszárvágással alapvetően tenyerel bele egy nagyon fontos közszolgáltatás rendszerébe a minisztérium, akkor már szeretném megkérdezni, hogy mi várható az egyéb közszolgáltatások tekintetében. Nagyon sok törvény módosításáról van szó. Itt van az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés kérdése. Azt talán a kormánypárti képviselők is tudják, hogy ez milyen szoros összefüggésben van a környezeti értékekkel. Szennyvízelvezetés nélkül nem tudjuk megvédeni a vízbázisokat, és ha a vízbázisok sérülnek, akkor azokat nem lehet utána helyrehozni. Tehát olyan helyrehozhatatlan károkat okoz ez, amiket nyilván el kell kerülni minden eszközzel. A másik oldalról pedig az ivóvízellátás nyilvánvalóan a legfontosabb közszolgáltatás, és nem csak egy ilyen nehéz helyzetben, egy ilyen járványügyi helyzetben kell ennek a fontosságát hangsúlyozni. Mégis ez a szolgáltatás gyakorlatilag már az összeomlás szélére került, és láthatóan nem tud vele mit kezdeni ez a gigantikus minisztérium.

Azt már a miniszterelnök úr nem olyan régen, egy-két hónapja elismerte, hogy ezermilliárdos nagyságrend hiányzik a rendszerből. Ehhez képest önök mindenféle szakmai irányból érkező ‑ nem politikai, hanem a szakmai szervezetek irányából érkező ‑ javaslatot lesöpörnek az asztalról, és elmaradnak az intézkedések.

(17.30)

Én magam már ötször-hatszor beterjesztettem a közműadó kivezetésére vonatkozó javaslatot, amely tűzoltási jelleggel egy pici mentőövet adna a közműszolgáltató cégeknek, hogy a felszínen tudjanak maradni, és esetleg egy picivel több pénzt tudjanak fordítani a megelőző karbantartásra, mert itt megint csak az anyagiak tekintetében is élik fel a jövőt. Ezt lesöpörték ismét az asztalról, valamiféle furcsa átrendezést hajtottak végre, de ezzel igazából nem segítettek az ágazatnak, a közműadót nem vezették ki, és ugyanúgy nincsenek meg a források a megfelelő karbantartásokra és pótlási munkákra.

Államtitkár Asszony! Önt is már egyszer próbáltam erről kérdezni, és nem teszek le arról, hogy az információhoz hozzájussak; nem azért, hogy én vagyok rettenetesen kíváncsi, hanem szeretném ezt továbbítani az érintettek felé, az önkormányzatok felé, a szakmai szervezetek felé, a víziközmű-szolgáltató cégek felé. Abban már megegyeztünk, mondjuk így, miniszterelnök úrral, hogy a probléma ezermilliárdos nagyságrendű. Ugye, még nagyon lelkesen mondta a miniszterelnök úr, hogy majd jön az Európai Uniótól a nagy fejlesztési támogatási forrás, akkor ebből az összegből ezermilliárdot hozzáteszünk, azóta aztán megint elindult a kalandor külpolitika.

Na, de én kérdeztem miniszter urat, hogy milyen forrásból fogják tudni ezt az ezermilliárdos nagyságrendet pótolni a rendszerben. Hangsúlyozom, ez nem ahhoz kell, hogy ennyiből lehetne helyrehozni a magyar közműhálózatot, hanem a meglévő óriási mennyiségű és az ehhez szükséges tervezhető forrásokon túl ennyi hiányzik a rendszerből. Itt 1500 milliárdról beszél a Víziközmű Szövetség, 3000 milliárd forintról beszél a Megyei Jogú Városok Szövetsége. Ez egy súlyos rendszerprobléma, tisztelt államtitkár asszony, ezt mikor fogják megoldani? És hogyan érvényesül az önök által nagyon gyakran hangoztatott stratégiai szemlélet és szakmaiság egy ilyen fontos rendszerprobléma megoldásában?

A másik a szintén a fenntarthatóság kérdésével nagyon erős összefüggést mutató közösségi közlekedés rendszere. Ezzel kapcsolatban is próbáltam kérdőre vonni tegnap Palkovics miniszter urat, ma ismét Schanda államtitkár urat. A közösségi közlekedés tekintetében most hozott a kormány javaslatára az Országgyűlés egy olyan döntést, hogy gyakorlatilag kivonultak az állami finanszírozásból, magyarul: magára hagyták ezzel a fontos közfeladat-ellátással az önkormányzatokat, a városokat, ami egy ilyen helyzetben rendkívül veszélyes. Nem olyan régen a kormány hozott egy intézkedést, elrendelte, hogy sűríteni kell a járatokat, de ehhez források is kellenek. Tehát hajlandó‑e végre ezzel a problémával szembenézni a minisztérium, visszavonni ezeket a megszorításokat, és pótolni az önkormányzatok felé a forrásokat?

Itt van egy izgalmas kérdés. A múlt év szeptemberében a kormány hozott egy olyan döntést, amely felszólítja Palkovics miniszter urat, hogy dolgozzon ki egy javaslatot a helyi közösségi közlekedés állami finanszírozásának a modelljére, és ezt terjessze elő a kormányülésen. Én erre rákérdeztem tegnap a miniszter úr meghallgatásán, és ő azzal válaszolt nekem, hogy én rosszul tudom, mert ő a helyközi közlekedés állami finanszírozására kapott feladatot. Hát, sajnos nem így van, átküldtem egyébként utána a kormány tisztelt képviselőjének, hogy nem, konkrétan a helyi közösségi közlekedés finanszírozási modelljének kidolgozására kapott feladatot. Tehát itt egy picit, úgy érzem, már megbicsaklott a rendszer, amikor nem tudja a miniszter, hogy mire utasította a kormány, és már rég lejárt egyébként a határidő. Ezzel kapcsolatban mire számíthatunk?

Szeretnék egy nagyon világos választ kapni államtitkár asszonytól. Ilyen fontos rendszerproblémákkal szembesülünk, amelyek alapvetően a magyar emberek mindennapjait érintik. Önök rettenetesen komoly stratégiákat gyártanak, nagyon érdekes, jövőbe mutató terveket tesznek le az asztalra, de mintha nem tudnának megbirkózni a mindennapi, hétköznapi problémákkal. Mire számíthatunk, mi vár ezekre az ágazatokra, a legfontosabb közszolgáltatásokra, és most nem akarom sorolni a többi problémát, az ivóvízellátásra, a közösségi közlekedésre? Mikor tudnak ezzel szembenézni, és milyen módon fogják a forrásokat ezeknek a feladatoknak az ellátására biztosítani?

Még azt szeretném megkérdezni államtitkár asszonytól, hogy ha ilyen jellegű javaslatokat hoznak be, mint amiről ma is tárgyal az Országgyűlés, akkor azt milyen egyeztetés előzi meg. Tehát most ennél a javaslatnál konkrétan milyen körben, milyen szervezetekkel, hogyan folytatták az egyeztetést, ki folytatta ezeket, és ezeknek mi volt a tapasztalata? Esetleg utána lehet nézni, mondjuk, ezen egyeztetések jegyzőkönyveinek vagy az ezekről készült összefoglalóknak, hogy a különböző érdekelt szereplők mit mondtak erről a kérdésről. Köszönöm szépen. (Schmuck Erzsébet tapsol.)