Dr. Boros Anita

DR. BOROS ANITA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szépen köszönöm. A kormány T/13958. számon nyújtotta be az egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé. Magyarország Alaptörvényének Nemzeti hitvallása szerint vállaljuk, hogy örökségünket, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk; felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. A jövő nemzedékének védelme érdekében a kormány az idén egyértelműen állást foglalt a klíma- és természetvédelmi akciótervében számos környezetvédelmi, természetvédelmi kérdés kapcsán, és kinyilatkoztatta azt is, hogy az ökológiai fejlődés érdekében ökonómiai döntéseket is meg kell hozni.

A most önök előtt álló törvénytervezet az elmúlt harminc év környezetvédelemmel összefüggő egyik legjelentősebb zöldgazdasági javaslata. Egy olyan javaslatcsomag, amelyben egy nagyon jelentős paradigmaváltásra kerül sor, hiszen egyértelműen lerakjuk a voksunkat a felívelő zöldgazdasági fejlődési motor, azaz a körforgásos gazdaságra történő átállás mellett.

Tisztelt Országgyűlés! A tervezet általános célja nem más, mint az, hogy az Alaptörvényben foglalt célkitűzéseknek megfelelően a jövő nemzedékének egyfajta biztosítása megtörténjen. Ezzel a biztosítással ugyanis megteremtjük, hogy azok az értékek, javak, amelyek most nekünk elérhetők, a gyermekeink számára is azok maradjanak, magától azonban ez nem fog menni. 1970-2017 között a nyersanyagok éves globális kitermelése több mint megháromszorozódott, 27 milliárd tonnáról 92 milliárd tonnára nőtt.

(15.00)

2000 óta a kitermelési méretek felgyorsultak, és átlagosan 3,2 százalékkal nőttek évente. Most ezeket a nyersanyagokat kitermeljük, a belőlük készült termékeket használjuk, majd, ha már nem szükségesek, kidobjuk őket. Egyúttal kidobjuk velük együtt az értékkel bíró alapanyagot is.

Jelenleg fejenként nagyjából 16 tonnányi anyagot használunk fel évente az Unióban, amelyből 10 tonna kerül az anyagkészletekbe, értve ez alatt az infrastruktúrát, a lakhatást vagy a tartós árukat, és 6 tonna pedig hulladékként hagyja el a gazdaságot. Világszerte személyekre lebontva és a naponta keletkező hulladék átlagosan 0,74 kilogramm. A jövőre nézve a globális hulladék 2050-re várhatóan 3,4 milliárd tonnára nő. Ha fennmaradnak a jelenlegi tendenciák, a természeti erőforrások mennyiségének csökkenése és kimerítése is folytatódni fog, akárcsak a hulladéktermelés.

Az Unió körforgásos gazdaságra vonatkozó csomagja négy hulladékgazdálkodási irányelvben határozza meg a követendő szabályokat: egyfelől a hulladékokról szóló keretirányelvben; másfelől a hulladéklerakókról szóló irányelvben; harmadrészt a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló irányelvben; végezetül pedig az elhasználódott járművekről, elemekről és akkumulátorokról, valamint hulladékelemekről szóló irányelvben. Ez a négy irányelv a tagállamok számára is új hulladékgazdálkodási feladatokat, illetve elérendő célokat határoz meg, a települési hulladékok tekintetében 2035-re 65 százalékos közös uniós újrafeldolgozási célértéket, 2025-re 55, ’30-ra pedig 60 százalékot. Másfelől a csomagolási hulladék tekintetében 2030-ra 70 százalékos közös uniós újrafeldolgozási célérték került meghatározásra, a hulladéklerakók igénybevételének csökkentésére vonatkozóan pedig meghatároz egy másik célértéket, 2035-re legfeljebb a települési hulladék 10 százaléka kerülhet majd lerakóba.

Az elkülönítetten gyűjtött hulladék hulladéklerakóba való elhelyezésének tilalma egy olyan szabály, amelyre a hulladékáram kapcsán számos egyéb előírást tartalmaz az irányelvi csomag: 2023-ra a biohulladék, 2025-re pedig a háztartásokban keletkező textil- és veszélyes hulladék elkülönített gyűjtésének előírása is megtörténik.

A körforgásos gazdaságra történő átállásnak számos nemzetgazdasági előnye van. A körforgás elvét alkalmazó megközelítés fő célja a gazdasági növekedés szétválasztása az erőforrások felhasználásától, ezáltal az erőforrás termelékenységjavítása. A célunk az, hogy minél előbb át tudjunk térni a körforgásos gazdaságra, csökkentve a hulladéklerakást, növelve az újrafeldolgozást és az újrafelhasználást, és a zárt láncú termékciklus megvalósítása érdekében olyan intézkedéseket hozzunk, amelyeknek célja, hogy az értéklánc minden egyes állomásán támogatva legyen a körforgásos gazdaság elve, a termeléstől a fogyasztásig, a javítástól a gyártásig, beleértve a hulladékgazdálkodást és a gazdaságba visszaforgatott másodnyersanyagokat, illetve a túlzó vagy pazarló fogyasztás csökkentését is.

Magyarországon a keletkezett hulladék összmennyisége 2004-ben közel 25,5 millió tonna volt, 2010-ben 15,3, 2015-ben 15,5 millió tonna, 2019-ben 19 millió tonna volt.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez azt jelenti, hogy a hulladék mennyisége az elmúlt 15 év alatt lényegesen lecsökkent. Ezt mutatja az egy főre jutó hulladék mennyisége is, hiszen még 2004-ben 2518 kilogramm hulladék jutott egy főre, 2019-ben ez az érték már csak 1950 kilogramm/fő volt. Ha nem a teljes, hanem csak a kommunális, azaz a települési hulladékot tekintjük, ez az érték még kedvezőbb, hiszen 2004-ben 454 kilogramm jutott egy főre a települési hulladékból, 2010-ben ez már csak 403, 2019-ben pedig már csak 388 kilogramm.

A magyarországi hulladék összetételét tekintve az elmúlt 15 évben megfigyelhető, hogy 2004-ben még közel 10 millió tonnát tett ki az ipari és egyéb gazdálkodói hulladék, ez a fajta hulladékfajta a mennyiség tekintetében megőrizte vezető szerepét közel tíz évig, majd visszaszorult a második helyre, és 2018-ban 5,9 millió, ’19-ben 5,6 millió tonna keletkezett belőle. Ezzel együtt az utóbbi évek infrastrukturális beruházásainak köszönhetően megnőtt az építési-bontási hulladék mennyisége, 2019-ben az elmúlt 15 év legmagasabb értékével, 8,1 millió tonnával, az építőipar 2019-es kiemelkedő nemzetgazdasági eredményeihez igazodva.

A települési hulladék mértéke szintén jelentős mértékben csökkent, hiszen 2004-ben még csak 4,5 millió tonna volt, 2010-ben kicsit több mint 4 millió, 2015 óta azonban csak 3,7 millió tonna termelődik belőle, és hasonló tendenciák figyelhetők meg a sokkal kisebb részarányt képviselő mezőgazdasági és veszélyes hulladék arányát tekintve is.

Egy nagyon fontos és érdekes gazdasági szempont, amelyet érdemes egy ágazat tekintetében vizsgálni, hogy a keletkezett hulladék mennyisége a teljes éves GDP arányában mennyi, azaz ezer euró GDP megtermelése során mennyi hulladék keletkezik. Ez a mutatónk 2018-ban a második legjobb volt a V4-eken belül, és azt is hozzá kell tennünk, hogy az elmúlt 15 évben mi, magyarok 55 százalékot javultunk, a csehek csak 35, a szlovákok 25, a lengyelek 20 százalékot tudtak javítani a 2004-es teljesítményükhöz képest, noha 2004-ben még mi, magyarok voltunk a legszennyezőbbek.

A körforgásos gazdaság egyik legfontosabb jellemzője, hogy a másodnyersanyagokat is visszajuttatja a gazdaságba, így újra meg újra kiaknázza annak termelőképességét. Ennek a körforgásnak az alapja tehát valójában nem más, mint a hulladék másodnyersanyag-termelése, amely alkalmas arra, hogy visszavezethetővé váljon a gazdaságba.

Az kétségtelen, hogy jelentős előrelépés történt a hulladék újrahasznosítása tekintetében, azonban a tényleges gazdasági áttöréstől még messze vagyunk. Noha az anyagában hasznosított hulladékok aránya 2007-től kezdve trendjében folyamatosan emelkedik, 2004-ben 35,3 százalékról ’19-ben már 65,3 százalékra nőtt, emellett trendjében folyamatosan csökken a megfigyelt teljes időtávban a csupán lerakással ártalmatlanított hulladék aránya az összes hulladékkezelési mód között. 2004-ben a hulladék majdnem 60 százalékát raktuk le hulladéklerakókban, 2010-ben már csak 48,7 százalékát, ’15-ben 40 százalékát, ’19-ben pedig már csak 27,8 százalékát.

Ha csak a települési hulladékot nézzük, ott is az látható, hogy 2004-ben még a hulladék 84 százaléka került lerakóba, ’10-ben és ’15-ben 51 százaléka, ’18-ban 48 százaléka, ’19-ben egy picit több mint 48 százaléka, 50 százaléka. Az újrahasznosítási arány a települési hulladékok esetében 2004-ben 11 százalékról 2019-re 35,8 százalékos mértékre javult, ez a V4-es országok között a legjobb eredménynek tekinthető, de még mindig jelentősen elmaradunk az Unió 47,4-es átlagától.

A tendencia tehát Magyarországon valójában az, hogy növeltük az újrahasznosítás arányát, de még mindig nagyon sok hulladék kerül a lerakóba, és csak ezt követi valójában harmadikként az energetikai típusú hasznosítás.

Ugyanakkor érdemes megjegyeznünk azt is, hogy jelentős mennyiségű újrafeldolgozható nyersanyagot exportálunk. Ennek aránya az elmúlt 15 évben több mint háromszorosára nőtt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ezek a nyersanyagok nem a magyar gazdaságban kezdik meg a körforgásukat.

A teljes körforgásos gazdaságban a hulladék fogalmát a lehetőségekhez mérten minimalizálják a termékek és az ipari folyamatok gondos átgondolása, megtervezése révén, hogy az erőforrásokat folyamatosan a felhasználásban tartsák, és az elkerülhetetlen hulladékok vagy maradványok újrahasznosítása vagy hasznosítása is megvalósuljon.

Az Ellen MacArthur-féle modell a gazdaságot egy rendszerdiagramban írja le, amely két anyagciklusból áll, egy biológiai ciklusból, amelyben a maradványok felhasználás után visszatérnek a természetbe, és van egy másik lába, egy technikai ciklus, amelyben a termékeket, alkatrészeket vagy anyagokat tervezik és forgalmazzák, és így minimalizálják a pazarlást.

Egy ilyen kör alakú rendszer célja a tiszta, olyan tiszta és nem mérgező anyagok és termékek felhasználásának a maximalizálása, amelyek könnyen karbantarthatók, újrafelhasználhatóak, javíthatóak vagy felújíthatóak, így meghosszabbítható az élettartama a termékeknek, később pedig könnyen szétszerelhetők és új termékekké újrahasznosíthatók, minimálisra csökkentve a pazarlás lehetőségét.

A hulladékgazdálkodás központi szerepet játszik a körforgásos gazdaságban, meghatározza az EU hulladékhierarchiájának gyakorlati megvalósítását. A hulladékhierarchia prioritási sorrendet határoz meg a megelőzéstől, az újrafelhasználásra vonatkozó felkészüléstől, az újrafeldolgozástól az energiafelhasználásig, az ártalmatlanításig, és természetesen a hulladéklerakásig is.

A jó minőségű újrahasznosítás szintjének növelése érdekében ugyanakkor azt látjuk, hogy beavatkozásra van szükség a hulladékgyűjtés és -válogatás terén. Ilyen előzmények után döntött úgy a magyar kormány, hogy a hulladékgazdálkodási ágazatot új alapokra kell helyezni, és megkezdjük a folyamatos átállást a körforgásos gazdasági modellre, vagyis a lineáris, magas erőforrás-igényű, károsanyag-kibocsátással, hulladéktermeléssel járó, valamint az ökoszisztémára és a természeti tőkére károsan ható rendszerről áttérés történik a körforgásos, kevésbé pazarló, hatékony nyersanyag-felhasználású és fenntartható rendszerre, amely munkalehetőségeket és magas életszínvonalat biztosít.

(15.10)

Tisztelt Országgyűlés! Az említett, nemzetgazdasági szinten megfogalmazott célok eléréséhez új alapokra kell helyezni a magyar hulladékgazdálkodást. Ehhez az új modellhez azt kell megvizsgálni, hogy a termékek életútja milyen szabályozási területeken vezet át. Ezeknek a reformja ugyanis elengedhetetlen a teljes modell megvalósításához. Mindenekelőtt a körforgásos gazdaság tekintetében vannak olyan sarokpontok, amelyeket célul tűztünk ki magunk elé. Szeretnénk minimalizálni a lerakott hulladék mennyiségét, és ennek ellenpólusán optimalizálni az újrahasznosítást, újrahasználatot. Ehhez el kell érnünk azt, hogy a hulladék, legyen az a háztartásokban vagy éppen a vállalkozásoknál keletkező, egy szabályozott, átlátható rendszerben kerüljön összegyűjtésre.

Emellett azt is szeretnénk elérni, ha tisztulna a hulladék. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy egyszerűsítjük a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségét, amihez egy egymásra épülő modellt dolgoztunk ki. Mindenekelőtt szeretnénk megteremteni annak a lehetőségét, hogy legyenek olyan helyek, ahol le lehet adni a felesleges dolgainkat, a használati tárgyainkat, a ruhákat, a könyveket, akár munkába menet is. Ennek a következő fázisa, hogy minden településen szeretnénk települési gyűjtőpontokat létrehozni, ahová bármilyen típusú hulladék leadható lesz szétválogatva. Az említett gyűjtőpontok kialakítására vonatkozó pályázatokat jövőre fogjuk kiírni.

(Folytatás 173/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2020. december 1. kedd 173/2. szám

Országgyűlési Napló

Ennek egy következő lépcsőfoka a már meglévő hulladékudvarok bővítése és új hulladékudvarok kialakításának támogatása. Szintén ezt a célt fogja szolgálni az úgynevezett visszaváltási rendszer bevezetése is. Több ütemben szeretnénk ugyanis elérni a csomagolási hulladékok újrahasznosításának a fokozását. Ezt első ütemben a PET, az alumínium és az üveg termékek visszaváltási modelljének a bevezetésével szeretnénk támogatni.

Mindemellett érdemes arra is utalnunk, hogy az általam említett statisztikai adatokban szereplő hulladék mellett van egy másik is, az úgynevezett illegálisan lerakott, környezetszennyező módon, a többi szabálykövető magyar életminőségét rontó hulladék. Megkezdődött a „Tisztítsuk meg az országot!” projekt első üteme, amelynek egyik sajnálatos tapasztalata, hogy több megtisztított helyszín néhány napon belül ismét az illegális hulladéklerakók célpontjává válik.

Ezért a javaslatcsomagunk külön foglalkozik az illegális hulladéklerakók szigorú szankcionálásával, az ennek ellenőrzésére szakosodott hulladékgazdálkodási hatósági feladatok szabályozásával. Ez utóbbi azért is fontos, mert a kormányhivatalok szervezeti keretein belül jön létre, és nem utolsósorban kiterjed majd hatáskörük az ország teljes területére. Mellettük a helyszíni ellenőrzések és bírságolások lebonyolítására felhatalmazást kapnak a különböző őrök, ellenőrök is, ezzel egy teljesen új típusú hatósági együttműködési modellt vezetünk be a hulladékgazdálkodás területén.

A szankciórendszer az arányosság elve mentén úgy került kialakításra, hogy annak a tettenérés esetén elrettentő hatása legyen. A jogellenes hulladékkezeléssel kapcsolatos büntető-, szabálysértési és közigazgatási szabályrendszer jelenleg nehezen áttekinthető, nem koherens, és sok esetben alkalmas a szabályok megkerülésére is. A hulladékokkal kapcsolatos jogellenes cselekmények rendkívül sokfélék, a bejelentési kötelezettség elmulasztásától egészen a közterületi szemetelésig terjednek. A javaslatunk éppen ezért erre való tekintettel egymásra épülő, szigorú szankciórendszer bevezetését támogatja, mégpedig akként, hogy szigorítjuk a büntetőjogi szankciókat, kisebb mértékben módosítani javasoljuk a szabálysértési tényállások rendszerét, és szigorú közigazgatási szankciók bevezetését javasoljuk.

Ahogyan említettük, a reform egyik fontos eleme az állam ellenőrző funkcióinak a megőrzése és megerősítése is. Ennek megfelelően az átalakuló hulladékgazdálkodás korábbi hatósági jellegű feladatai mellett új típusú feladatokat is kapna a hulladékgazdálkodási hatóság, egyrészt a termékértéklánc ellenőrzését a körforgásosra való áttérés érdekében. Ennek az a jelentősége, hogy a lineáris gazdaságról át kell térnünk a körforgásos gazdaságra. A következő néhány évben át kell térni az újrafeldolgozás, -hasznosítás gazdaságpolitikájára. Figyelemmel arra, hogy ez valószínűleg időigényesebb, mindenképpen szükség van a hulladékgazdálkodás valamennyi etapjának megfelelőségi ellenőrzésére és a minőségbiztosítási szabályok lefektetésére. Ehhez elengedhetetlen, hogy a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó, szigorú szabályokon alapuló engedélyezési, felügyeleti és egyéb ellenőrzési funkciók is törvényi szinten megerősítést nyerjenek.

Az új modellünkben a hulladék mint nyersanyag a kiindulópont. Ezt kell olyan módon gyűjteni, szelektálni, előkezelni, majd újrahasznosítani, hogy elérjük a gazdasági termelékenység tekintetében a változáshoz vezető küszöbértékeket. Ezt az államnak kell megfelelő szabályozással lefednie és nem utolsósorban ellenőriznie. Az államnak tehát erős szabályozási, ellenőrzési, piacfelügyeleti és minőségbiztosítási funkciókat szerettünk volna biztosítani. Ez ugyanakkor nem lehetséges egy széttöredezett felelősségi rendszerre alapított, sokak között megoszló feladatellátási rendszerben. Éppen ezért a kormány úgy döntött, hogy kijelöli azokat a tevékenységeket, amelyeket inkább maga szeretne ellátni.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a tartós eredmények eléréséhez óriási infrastrukturális beruházásokra van szükség. Új technológiákat kell bevezetnünk, növelnünk kell a különböző válogatóművek számát, ki kell építenünk a már említett gyűjtőpontok rendszerét és a visszaváltás bevezetéséhez szükséges eszközparkot.

Az óriási beruházási igényt jelentő konstrukcióban a kormánynak meg kellett hoznia egy nagyon fontos döntést. A jelenlegi járványhelyzetben a kormány az emberéletek megóvásához szükséges feladatokra koncentrál, majd igyekszünk nyilván a gazdaság motorjait is ismét nagyobb fordulatszámra kapcsolni. Egy teljes ágazat reformját, infrastrukturális megújítását biztosító beruházás hatékony finanszírozásához más modell felé indultunk. Éppen ezért szeretnénk azoknak a bevonásával megvalósítani ezt a nagy állami feladatot, akik most is a hulladékgazdálkodási piacon tevékenykednek. Ez azt jelenti, hogy a hulladékgazdálkodási feladatok egy részét az állam rábízná egy koncessziós társaságra, amely vállalja, hogy az Unió által meghatározott, évekre lebontott célszámokat teljesíteni fogja, nem emeli a szolgáltatási árakat, és az említett célszámokhoz szükséges beruházásokat elvégzi. Az elsődleges nyersanyagok esetében eddig is ismert volt a koncessziós modell; most a másodlagos nyersanyagok esetében is elmozdulás történik ebbe az irányba.

Ugyanakkor a körforgásos gazdaságra való átállás csakis a hazai iparpolitika hathatós támogatásával párhuzamosan valósulhat meg, az erőforráskorlátok, erőforrás-felhasználások újragondolását kívánják meg. Ehhez technológiai fejlesztésekre van szükség, olyan technológiák bevezetésére, amelyek lehetővé teszik a termékek vagy anyagok nyomon követését, a hosszabb élettartamot és a lehető legmagasabb érték fenntartását. Eközben a tervezés és a gyártás képességének, az anyagtudománynak is a továbbfejlesztése szükséges.

Annak érdekében, hogy az újrafeldolgozási, újrahasznosítási iparunk fejlődésnek induljon, szeretnénk a hulladékgazdálkodási iparpolitikai támogatások rendszerét is kialakítani, éppen abból a célból, hogy a piacon jelenleg működő hazai hulladékgazdálkodási vállalkozások könnyen bekapcsolódjanak az új modellbe.

A koncesszió jogosultságainak működését a megerősített hatáskörökkel rendelkező hulladékgazdálkodási hatóság és az autonóm jogállású Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal fogja ellenőrizni és felügyelni.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a hulladékgazdálkodási szakterületen kívül más elemeket is tartalmaz. A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény, a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény, valamint a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény módosítása a cégtörvény és az ágazati jogszabályok szerinti cégjogi eseményre és befolyásszerzésre vonatkozó eljárási határidőkkel kapcsolatos rendelkezések összhangjának a megteremtését szolgálja. Emellett a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal jogorvoslati eljárására vonatkozó szabályok egyszerűsítését is célozza.

A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 2013. évi XXIII. törvény módosítása kizárólag jogharmonizációs és technikai jellegű módosítási igényt szolgál. Az energetikai tárgyú jogszabályokban további módosításokat a hatósági tapasztalatok alapján felmerült, a hivatal feladatainak hatékony és gyors ellátását segítő eljárási korrekciók indokolták. Jelentős eljárási könnyítést tartalmaz a bányászatról szóló törvény módosítása is.

A közlekedési szektor károsanyag-kibocsátásának csökkentése globális érdek, amelyet az uniós és a nemzeti energiapolitika is elsődlegesnek tart. A közlekedési dekarbonizáció terén tett vállalásaink szerves részét képezi a hosszú távú klímavédelmi törekvéseinknek való megfelelés.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat biztosítja, hogy a mára elért eredményekből visszalépni nem lehet, az, hogy a közlekedési üzemanyagok forgalmazása terén 2020-ban elért ÜHG-csökkentési eredmények megmaradjanak a későbbiekben, biztos alapot adva a jövőre kitűzött célok eléréséhez.

A törvényjavaslat másik jelentős rendelkezése, hogy 2030-cal elérendő kötelező célként tűzné ki azt, hogy a közlekedési szektor energiafelhasználása 14 százalékban megújuló energiaforrásokból származzon. Ez az arány 2020-ban mindössze 10 százalék. Tehát fontos és időszerű a jelen törvényjavaslat elfogadása.

(15.20)

A kitűzött 14 százalékos cél teljesíthető bioüzemanyagok vagy biogázok felhasználásával vagy akár az elektromos közlekedés térnyerésével is. Jelentős és fenntarthatóságot szolgáló újítása az alapul fekvő uniós szabályozásnak, hogy a 2030-ra elérendő célszám vonatkozásában az elérendő 14 százalékból legalább 3,5 százaléknak fejlett bioüzemanyagnak vagy biogáznak kell lennie, amelyek előállításához hulladékot vagy valamilyen másodlagos terméket használnak fel, szemben a hagyományos bioüzemanyagokkal, amelyek alapja főként valamilyen emberi vagy állati fogyasztásra alkalmas élelmiszer.

Hangsúlyozni kell, hogy az Európai Unió jogának való megfelelés egyben szolgálja a hazai iparpolitikai és agrárérdekeket is, a fejlett bioüzemanyagok gyártása, az elektromobilitás térnyerése vagy a biogáz közlekedési felhasználása egyaránt hazai iparfejlesztési potenciállal bíró területek mind az üzemanyag-előállítás, mind a kiszolgáló infrastruktúra, mind pedig a járműfejlesztés területén. A közlekedési szektor károsanyag-kibocsátásának csökkentése kiemelt érdek, kapcsolódik a hosszú távú klímavédelmi törekvésekhez. Ezt támogatandó a törvényjavaslat biztosítja, hogy a közlekedési üzemanyagok forgalmazása terén 2020-ban elért ÜHG-csökkentési eredmények megmaradjanak a későbbiekben is.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat az ország környezetvédelmi érdekeit szolgálja, és egyúttal hozzájárul az európai uniós kötelezettségek teljesítéséhez is. Az általam most bemutatott célok, hulladékkeletkezési és -feldolgozási adottságok, uniós determinációk ismertetése után kérem, hogy az elmondott indokok alapján a törvénymódosítási javaslatot megtárgyalni, majd azt követően elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)