Schanda Tamás János

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem rövid lenni a válaszok során, már csak azért is, mert a képviselőknek, akiknek válaszolnom kell, a jelentős része már nem tartózkodik a teremben. De a jegyzőkönyv kedvéért mindenképpen le szeretnék szögezni néhány dolgot.

Egyrészt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy messze nem arról van szó, amit Molnár képviselő úr jelzett, hogy itt valami álca csupán a felsőoktatási törvénynek a módosítása. Hiszen ha megnézi a törvénymódosítási javaslatcsomagot, akkor ön is pontosan látja, hogy a felsőoktatáshoz kapcsolódóan módosítunk számtalan olyan törvényt ‑ az oktatási nyilvántartásoktól kezdve hosszasan lehetne sorolni ‑, amelyek valóban szükségesek azoknak az intézkedéseknek az eléréséhez, amit a felsőoktatás kapcsán szeretnénk végigvinni.

Ráadásul azt is lehet mondani, hogy ez a felsőoktatási módosító csomag valóban olyan kérdéseket kezel, amiben, azt gondolom, hogy nagy vita, legalábbis a célok kapcsán, nem kéne hogy közöttünk létrejöjjön. Éppen ezért, bár meglepő fordulat volt, de azért engedjék meg, hogy kihangosítsam, hogy Arató képviselő úr az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a felsőoktatási részét megdicsérte. Ezt köszönöm, még akkor is, hogyha egyébként arra viszont szeretném a képviselő urat kérni, hogy amikor a Demokratikus Koalíció a felsőoktatásról beszél, akkor semmiképpen ne terjesszenek álhíreket, mint legutóbb az orvosképzésben, egészségügyi képzésben részt vevő hallgatók kapcsán tették, mert ez nem tesz jót a magyar felsőoktatásnak, és nem tesz jót egyébként annak a rendszernek, amit az egyetemeink, főiskoláink alkotnak.

Másrészt engedjék meg, hogy felhívjam arra is a figyelmet, hogy a vagyonkezelő alapítványok szabályozása kapcsán pontosan az a szabályozási irány és pontosan az a szabályozási cél, hogy ezeknek az egyetemeknek az autonómiáját, a szabadságát megerősítsük, hogy a politikától és a külső befolyástól a lehető legkevésbé függővé tegyük ezeket az intézményeket, ezektől a külső hatásoktól függetlenül tudják végezni a munkájukat, legyen szó kutatásról, fejlesztésről, nemzetközi együttműködésről vagy éppen oktatásról.

Az is fontos, hogy mindezek a változások, amik ebben a törvényjavaslatban megjelennek és amelyek az egész modellváltást kísérik, a nemzetközi versenyképességét is jelentősen növelik ezeknek az intézményeknek, hiszen mégiscsak arról van szó, hogy szabadabban, a jogszabályok által meghatározott terheket csökkentve, könnyebben tudnak működni ezek a felsőoktatási intézmények, és így gyorsabban tudnak reagálni nemcsak a piaci, hanem egyébként a nemzetközi igényekre is.

(14.50)

Nem véletlen az sem, tisztelt Országgyűlés, hogy a TOP 10 egyetemből hét ebben a modellben működik a világon. Erre érdemes újra és újra emlékeztetnünk magunkat, hiszen ha az az ambíciónk, hogy a lehető legjobb felsőoktatásunk legyen Magyarországon, tovább szeretnénk erősíteni a magyar felsőoktatást, akkor bizony érdemes megnéznünk azt, hogy ehhez milyen lépéseket kell megtennünk, és hogyan érhetjük el a nemzetközi topligát.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, vagy egyetérteni Keresztes képviselő úrral, hogy a bérek emelése valóban mindig egy fontos kérdés. Hála az istennek, sikerült már az elmúlt években is emelnünk a béreket a magyar felsőoktatásban, de a szándékunk nem változott, egyetértünk azzal, hogy ezeket növelni kell. Az intézmények egy részénél, a modellváltó intézményeknél szabadabb bérmegállapodással ez lehetővé is válik. A fedezet is rendelkezésre áll, és egyébként olyan struktúrát alakítunk ki, amelyben ez könnyedebben meg is tud valósulni, ettől a merev bértáblától elszakításra kerül a díjazás. Ez egy jobb és minőségibb bérezést tesz lehetővé, ezért is gondolom azt, hogy érdemes támogatni ezeket a módosításokat, de a célban abszolút egyetértünk Keresztes frakcióvezető úrral.

Az egyetemek finanszírozása pedig épp ellenkezőleg igaz; ahogy a képviselő úr, frakcióvezető úr jelezte, hogy kiszámíthatatlanabbá válik, hát, pont az ellenkezője az igaz. Azok a hosszú távú szerződések, azok a kiszámítható keretek, amelyek egyébként megjelennek a modellváltó intézmények esetében, pont a stabilitást és a kiszámíthatóságot fogják elősegíteni. Úgyhogy azt hiszem, alaptalan frakcióvezető úr félelme az egyetemek kapcsán. Másrészt pedig az egyházi felsőoktatási intézmények esetében is ez a törvénymódosítás az elfogadás esetében kedvezőbb szabályokat tesz lehetővé az intézmények számára, hiszen a nemzetközi szerződés alapján járó, a felsőoktatási intézményeknek járó forrásokról nem tételes elszámolásra, hanem tájékoztatásra és beszámolásra fog már csak sor kerülni, ezzel is biztosítva egyébként az egyházi felsőoktatás autonómiájának a további növelését.

Engedjék meg, hogy reagáljak azokra a felvetésekre is, amelyekre részben Pósán képviselő úr is reagált már. Egyrészt az MMA létszáma kapcsán voltak pikírt megjegyzések. Azt gondolom, méltányos a bővítés, hiszen olyan művészek akadémiai tagsága válik így lehetővé, akik egyébként magas kitüntetésben részesültek. Azt hiszem, ez illő és méltányos, és azt gondolom, ízléstelen dolog elvitatni ezektől a kiváló művészeinktől, hogy ők megérdemlik‑e az akadémiai tagságot, és amit Pósán képviselő úr már aláhúzott, hogy egyébként így válhat majd az MMA olyan méretűvé, mint az MTA.

Másrészt arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt nem a kormány szabályozási javaslata jelenik meg a Művészeti Akadémia kapcsán, hanem a Művészeti Akadémia tett javaslatot a kormány számára, és mi ezeket a javaslatokat elfogadtuk. Azt gondolom, lehet kritizálni ezt a javaslatot természetesen, erre mindenkinek joga és lehetősége van, de azért arra hívjuk fel a figyelmet, hogy nem a kormány álláspontját kritizálják, hanem a Művészeti Akadémia álláspontját, ahol ezt megtárgyalták, megvitatták, elemezték, és egyébként a belső logikájukból, a belső működésből fakadó tapasztalatok alapján azt kérik a kormánytól és a kormányon keresztül a teljes Országgyűléstől, hogy ezeket a módosításokat támogassuk.

Azt gondolom, minden frakciónak érdemes megfontolnia azt, hogy a magyar művészeket, a Művészeti Akadémia tagjait tartja‑e annyira komolynak, hogy az ő kérésüket meghallgatva egyébként elfogadja ezeket a változtatásokat.

Én csak azt tudom javasolni, hogy érdemes ezt alaposan átgondolni és megfontolni, hiszen komoly emberekről van szó és egy komoly szervezetről. Ha ők kérnek egy ilyen módosítást, akkor azt gondolom, nekünk azt támogatnunk érdemes.

A műsorszolgáltatás kapcsán is voltak felvetések. Engedjék meg, hogy néhány mondattal megpróbáljam ezeket a felmerült kérdéseket is megválaszolni. Egyrészt a havi médiaszolgáltatási díj a negyedéves helyett valójában rugalmasságot jelent; azt gondolom, hogy ha rugalmasságot vezetünk be, az mindenképpen előnyös a szereplők számára. Másrészt a műsorkvóta-kötelezettség az uniós követelményeket szolgálja ki; illetve engedjék meg, hogy arra is felhívjam a figyelmet, hogy a pályáztatás kapcsán egyszerűbb szabályokat fogalmaz meg a módosító javaslat, hiszen indokolatlan volt eddig az egyszerűsített eljárás korlátozása a helyi jogosultságok esetében.

A médiaszolgáltatási díj felülvizsgálatáról is szó volt. Engedjék meg, hogy azt a pontosítást megtegyem, hogy ez kérelemre is megtörténhet, és nem pedig kizárólag csak hivatalból. Ez is egy fontos eleme a módosításnak.

Azt remélem, hogy a kérdések mindegyikére sikerült reagálnom. Remélem, hogy sikerült eloszlatnom azokat a kételyeket, amelyek az egyes felszólalásokból kitűntek. Ebben a reményemben bízva engedjék meg, hogy azt kérjem a tisztelt Országgyűléstől, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)