Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA, a MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Valóban, hosszasan dilemmáztunk Hiller képviselőtársammal, hiszen hagyományosan a felsőoktatási, oktatási ügyekkel ő foglalkozik, de aztán amikor úgy jobban belemélyedtünk a törvényjavaslatba, nem volt illúziónk, hogy itt valójában arról van csak szó, hogy a felsőoktatás mint egy álca oda van rakva egy meglehetősen komoly csomag elé. Ha azt mondjuk, hogy salátatörvény, akkor ezzel egy ilyen kedves szót mondunk, de mondjuk, salátahegyek vagy saláta salátával leöntve, nem tudom, mit lehet erre mondani, hosszasabban is sorolhatnám.

12 törvényt módosítanak: a közalkalmazottak jogállását, a polgárok személyi adatainak nyilvántartását, a muzeális törvényt, sok mindent, a nemzeti felsőoktatást, az oktatási nyilvántartást, de van itt két dolog, amiről szeretnék mindenképpen beszélni, és azért érdemes róluk szólni és világossá tenni, hogy miért nem fogjuk tudni támogatni, bármennyire is majd államtitkár úr a végén adott esetben meggyőző mondatokat fog mondani nekünk, hogy miért látjuk hibásan, és miért lenne helyes, ha mégis ezeket megszavaznánk.

Egyértelműen azt gondolom, hogy ez abba a csomagba illik, amit önök azért készítenek, mert egyre kevésbé hisznek abban, hogy 2022-ben meg lehet ezt a hatalmat ebben a formában tartani, és egyre inkább azon dolgoznak, hogy hogyan, miképpen lehet addig az időszakig is közpénzeket odaterelni, hogy lehetőség szerint a leghatékonyabban tudják a saját maguk politikáját közvetíteni. A második pedig az, hogy 2022 után a felálló kormány a lehető legnehezebb helyzetben legyen ahhoz, hogy akár a saját szándékait megvalósítsa, akár pedig adott esetben önök vagy az önök által oda kinevezett emberek, vagy az önök által létrehozott konstrukciók befolyásától mentesen tudjon ügyeket véghez vinni, tudja ezt a dolgot megtenni.

Az mégiscsak elgondolkoztató, hogy a felsőoktatás szabályozásáról szóló törvényben önök veszik a fáradságot, és a közszolgálati televízió reklámidejét mintegy 50 százalékkal megnövelik. 50 százalékkal megnövelik a közszolgálati televízió reklámidejét a fő műsorsávokban és az utána lévő műsorsávokban is, módosítják az európai tartalmakra vonatkozó szabályokat, módosítják a pályázat nyerésének a lehetséges szabályait; annak a közszolgálati televíziónak, amelyik már így is tulajdonképpen rendkívül jelentős közpénzből gazdálkodik, és itt az elmúlt napokban, hetekben tanúi lehettünk annak, hogy milyen békésen, megengedően és demokrata módon nyilatkoznak és szólnak az ellenzéki politikusok lehetséges mozgásáról. És az is teljesen nyilvánvaló, hogy itt nemhogy BBC-elvek, nemhogy valamilyen elvek alapján, hanem a normalitás talajától is elrugaszkodva működnek itt egyes szerkesztők, és működnek itt a dolgok.

(14.10)

Szerintem ez nem okoz már senkinek semmi problémát, csak az a baj, hogy van Magyarországon néhány millió ember, akinek technikai okok miatt tulajdonképpen a hozzáférése a normális médiákhoz gyakorlatilag megszűnt vagy megszűnik, és kénytelenek azt nézni, amit önök ebben az ügyben sugallnak. Most arról nem is beszélek, hogy adott esetben az a szerencsétlen sorsú magyar ember, aki a magyar válogatottat akarja megnézni, ott is közben az egy perceket el kell szenvednie. Azt akarom önnek mondani, államtitkár úr, és önön keresztül mindenkinek, hogy ezek a hatalmak nem szoktak tartósak lenni, ezek ideig-óráig működnek, tulajdonképpen nagyon szépnek tűnnek a vezér irodájából, amikor végignézi a jelentéseket, hogy megint hányszor és mit sikerült közvetítenünk a nép felé, csak az a baj, hogy tartósan, amikor a valóság és a sugallt kép kettéválik egymástól, és ez hosszú ideig így van az embereknél, annak nagyon-nagyon csúnya vége szokott lenni.

És azt is örömmel venném, ha valamilyen módon felvillantanák, hogy a felsőoktatási törvénybe hogyan illeszkedik az, hogy a közszolgálati televíziónál ott lehet hagyni a pénzeket, a pénzükkel innentől kezdve szabadon gazdálkodhatnak. Tehát hogy túl az állami támogatáson a többletbevételek is ott maradnak. Erre szokták azt mondani, hogy ez már-már egy választási költségvetés, ez már-már egy választási finanszírozása a köztévének.

És akkor nézzük a másikat, ami elé szerintünk ez a tizenvalahány elemű álcaháló oda lett dobva: ez nyilván az állam által létrehozott vagyonkezelő közalapítványok ügye. Én továbbra is azt gondolom, és itt döntöttünk úgy Hiller képviselőtársammal, alelnök úrral, hogy szerencsésebb, ha ezt én mondom el, mert egyértelműen itt egy fedősztoriról van szó, amely a valóságos szándékot mindenképpen elfedi. Ez pedig arról szól, hogy hogyan, miképpen lehet végleg bebetonozni ezekbe az állami vagyonkezelőkbe mind a vagyont, mind pedig a későbbi működésmódot.

Önök nyilván azt fogják mondani, és azt is szokták ilyenkor mondani, hogy kérem, a normálisan működő világban ezek teljesen bevett, hagyományos dolgok. Igen, ez kétségtelenül így van. Ha már ezt a folyamatot elkezdték, akkor talán érdemesebb lett volna, ami a végeredményében lett ezekből, a bizalmi vagyonkezelés felé menni, mert önök valamilyen módon keverték a német és az angolszász modellt, mert a német modellt hozták létre abból a szempontból, ami a vagyonkezelő alapítványok működése és a modellje, de valójában a bizalmi vagyonkezelés felé mentek a kinevezésekkel, a saját klientúra kinevezésével, a gazdasági érdekcsoportok kinevezésével, és azzal, hogy gyakorlatilag ezek az emberek leválthatatlanok és visszahívhatatlanok.

Teljesen egyértelmű számunkra, hogy amikor arról beszélünk, hogy önök azt mondják, az alapítvány milyen módon transzparens, azt gondoljuk, hogy itt óriási különbség van egy átlagos alapítvány és a létrehozott alapítványok között. Hiszen egy átlagos alapítvány a cél érdekében, az alapító szándéka szerint gyűjt bizonyos forrásokat, és eljuttatja a felhasználási helyre, ezek az alapítványok azonban ennél lényegesen többet csinálnak, ezek az alapítványok működtetik is ezeket az intézményeket, vagy valamin keresztül működtetik ‑ nyilván olyan méreteket fognak ölteni, hogy előbb-utóbb létrehoznak valami vagyonkezelőket is külön ‑, és egyértelműen direkt módon belefolynak és bele tudnak szólni mindabba, hogy hogyan, miképpen működik.

A kulcs ebből a szempontból szerintünk az ‑ és ezt értsék meg, hogy ezért nem nézzük ezt jó szemmel ‑, hogy ezeknek a vagyonkezelő alapítványoknak a létrejöttével ez száz százalékban tud szakítani az alapító szándékával. Ez azt jelenti, hogy bármikor valamilyen változás van az alapító személyében ‑ ugye, jelen esetben az állam képviselőiben ‑, akkor ezek a vagyonkezelő közalapítványok teljesen önállóan és teljesen szuverén módon, eltérően a kormány szándékától tudnak működni. Itt tulajdonképpen egyértelműen azt is látni véljük, hogyan, miképpen kerülnek adott esetben ezek az állami vagyonok magántulajdonba.

Szóval, tisztelt államtitkár úr és tisztelt Pósán képviselőtársam, minden szép szólam ellenére, amit önök itt megfogalmaztak ebben a törvényben, mi pontosan látjuk azt, hogy elfednek bizonyos dolgokat ezekkel a látszólagos, kamuügyekkel, ahogy ön is mondta, több oldalon keresztül stilisztikai és nyelvhelyességi javítások vannak benne. Valójában, úgy gondoljuk, hogy mi megtaláltuk ebben az ügyben a betlit, szerintünk a köztévé kistafírungozása és a vagyonkezelő közalapítványok további bebetonozása és további ellehetetlenítése annak, hogy bármilyen szempontból egy normális működésre álljunk át később, ez a valódi célja. Ha valamit nem vettünk észre, akkor nyugodtan szóljanak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)