Burány Sándor (Párbeszéd)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Ön a hozzászólásában, amikor a gazdasági adatokat idézte, akkor azért finoman csúsztatott, erre hadd emlékeztessem, hiszen elég volt felmenni a Központi Statisztikai Hivatal nyitóoldalára, hogy lássuk, hogy azok a számok enyhén fényezettek, melyekről miniszterelnök-helyettes úr beszámolt.

Hiszen a negyedévi GDP-adatok azt mutatják, hogy még mindig 4,6 százalékos mínuszban van a gazdaság az előző év hasonló időszakához képest. Persze ha innen nézünk vissza, mert miniszterelnök-helyettes úr azt mondta, hogy egyik negyedévről a másikra mennyit javultunk, ha innen nézünk bele a 13,6-es mínuszba, ami a második negyedév adata volt, akkor valóban van fejlődés, csak hát két dolgot tennék ehhez hozzá. Ha gödörben állunk és onnan nézünk bele a szakadékba, akkor még a gödörben lévő helyzetünk is nagyjából rendben lenne. Ön pontosan ezt tette az előbb. A másik pedig, hogy 13,6 százalékos visszaesés még a 2008-as világgazdasági válság idején sem volt a hazai GDP-ben. Most sikerült egy ennél is mélyebb szakadékba esnie a magyar gazdaságnak.

Miniszterelnök-helyettes úr említett még néhány számot. Említette, hogy mennyi munkahelyet sikerült munkavédelmi támogatás révén megvédeni. (Balla György: Munkahelyvédelmi.) Na, most szeretném elmondani, hogy teljesen jogosak azok a kritikák, amelyek ennek a segítségnek az elégtelen voltáról adtak számot, hiszen az önök saját számai szerint is ‑ hiszen államtitkárok nyilatkoztak erről ‑ valamivel 200 ezer fölött van azon munkavállalóknak a száma, akiknek a munkahelye megvédéséhez bérkiegészítő támogatást adtak. Ez a hazai munkavállalók számához képest nagyjából 5 százalék. Pénzügyminiszter úr, ugyanez a szám Ausztriában és Németországban ‑ attól függ, melyik ország adatát idézzük ‑ 20, illetve 30 százalék. Ennyit az önök munkavédelmi programjáról. (Balla György: Munkahelyvédelmi!)

Na, most ennek, következtében a munkanélküliség számai is szépen alakultak, pontosabban botrányosan rosszul alakultak. Emelkedőben van ez az szám. Ha megnézzük, hogy mennyien dolgoztak a vállalkozásoknál, legalább ötfős vállalkozásoknál és intézményeknél, akkor 110 ezer fővel kevesebben az utolsó ismert adat szerint a KSH honlapján, mint egy évvel korábban. Ennyivel csökkent a dolgozó emberek száma. Ennyire sikerült megvédeni a munkahelyeket, miniszterelnök-helyettes úr.

És egyébként azt, hogy a GDP visszaesett, azt, hogy az államháztartási hiány elszállt, én magam a részéről nem hánytorgatnám fel, hiszen válságos időszakot élünk át. Nem követem például az ön vagy az önök retorikáját, amikor még a világgazdasági válságért is az előző kormányokat teszik felelőssé, én nem teszem ugyanezt. Azt viszont állítom, hogy most, amikor Európában azért mégiscsak pénzbőség van 2008-2009-hez képest, és minden ország és az Európai Unió is azt mondja, hogy most a válságkezelés fontosabb, mint a költségvetés hiánya, akkor nem olyan meglepő, ha ezek a számok elszállnak. Az a kérdés, hogy ezt mire fordítjuk. Az a baj, hogy ellentétben Németországgal és Ausztriával, amilyen számokat az előbb meghivatkoztam, Magyarországon nem a munkahelyek megvédésére fordítottuk ezeket az összegeket. Meg sem tudtuk védeni a munkahelyeket, de el is szállt az államháztartás hiánya. Hát, ez nem egy nagy teljesítmény, miniszterelnök-helyettes úr, mert az önök kedvenc céljaira, sportberuházásokra, Belgrád-vasútvonalra kínai beruházásban, és sorolhatnám a Mészáros Lőrincnek adott támogatásokat, arra bőségesen költöttek ebben az időszakban is.

Amire költeni kellene sokkal nagyobb mértékben: a munkavédelemre, munkahelyvédelemre bérkiegészítő támogatások formájában, hiszen ez a környező országokban eléri a 80 százalékot is adott esetben. Nem kell ilyen mértékű jövedelemkieséstől tartani az ottani embereknek. Magyarországon sajnos igen.

A másik, amire költeni kellene: a tömeges ingyenes tesztelésre. Világos, hogy azokat kéne otthon tartani, nem az országot bezárni, akik fertőzőként enyhe tünetekkel járják az országot.

És végül költeni kellene a 100 százalékos táppénzre. Magyarországon enyhe tünetekkel soha nem volt divat otthon maradni táppénzen, ráadásul a táppénz 60 százalékos, tehát azokat a családokat, akik mondjuk, Covid miatt otthon maradnak táppénzen, komoly jövedelemkiesés fenyegeti. Fel kéne járvány idején emelni ezt a táppénzt 100 százalékra. De még azt sem sikerült elérni ott, ahol a Covid-fertőzés munkahelyi balesetnek minősülhetne, orvosoknál, mentősöknél, ápolóknál (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), pedagógusoknál, hogy ott legalább 100 százalék legyen a táppénz.

S végül: Demeter Szilárd lemondásáról miért nem adott tájékoztatást? Erre várjuk a válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)