Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A múlt héten ünnepeltük a szociális munka napját, és ennek tapasztalatai mentén szeretném néhány dologra ráirányítani valamennyiünk figyelmét.

Az „ünnep” szó persze túlzás, és ezért érdemes többször is visszatérni erre, hiszen a miniszter úr két rövid mondattal intézte el az egészet. Bár a Fidesz kormányzásának napról napra több kárvallottja van, a legfőbb kárvallottak, páriaként kezelt elszenvedők egyik csoportja éppen a szociális dolgozók, gondozók, akik ezen a területen dolgoznak, akik a szegények, elesettek, öregek, fogyatékkal élők és hátrányos helyzetű gyermekek életét próbálják meg megkönnyíteni.

A szociális ágazatban dolgozók átlagkeresete, mint ahogy ma itt a parlamentben már szóba is került, 193 ezer forint volt, messze a legalacsonyabb az egyes nemzetgazdasági ágak átlagkeresetei közül. Nem új keletű ez a helyzet: az önök kormányra kerülése óta folyamatosan a legrosszabbul fizetett nemzetgazdasági ág, ami példátlan, hiszen 2010-ben a dolgozók átlagkeresete az előző évhez képest ötödrészével csökkent, 2011-től 2015-ig pedig évről évre tovább csökkent, és 2018-ig kellett várniuk arra, hogy a havi keresetük meghaladja a 2009-es szintet. Mindez nem szóbeszéd, hanem ahogy hallottuk és ahogy látjuk, hivatalosan megtekinthető a KSH honlapján.

Eközben a veszélynek kitéve a járványhelyzetben sokat kell túlórázniuk a szociális gondozóknak, és tőlük a bérkiegészítést megtagadták. A szociális ágazat veszélyeztetett dolgozói esetében azonban legalább annyira indokolt lett volna maga a bérkiegészítés, ám a tesztelésüket is még csak most kezdték meg a múlt héten, és nem tudni, hogy végrehajtják‑e valójában. Az Orbán-kormány egyik legnagyobb bűne ez a szociális érzéketlenség, ami ezen terület irányában megnyilvánul. És akkor nem beszélünk az érintettek százezreiről, akikről nem vesznek tudomást. A múlt héten, tehát a szociális munka napján, amikor alkalom és lehetőség nyílt volna arra, hogy mindennek kapcsán ezzel foglalkozzanak, ezt is elmulasztották.

Éppen ezért azt gondolom, különleges jelentősége van annak, hogy vannak szervezetek, amelyek kifejezetten figyelmet fordítanak erre a területre, jelesül most éppen az újpesti önkormányzat konkrét és fontos lépésre szánta el magát.

Van jó példa ebből a szempontból: ezen a napon a választókerületemben az újpesti önkormányzat 50 ezer forint jutalmat adott a kerület minden szociális dolgozójának. „Nem fogyhat el az erő!” ‑ ez volt a figyelemfelhívás legfontosabb mondata, és adott biztatást egyébként Déri Tibor polgármester és Kanász-Nagy Máté alpolgármester, amikor az ünnepelteket és a díjazottakat köszöntötte, mivel az újpesti „Nyárindító plusz jutalom” program után a területipótlék-kiegészítéssel és ezzel az egyszeri jutalommal az önkormányzat, erejének megfeszítésével, az újpestiek köszönetét és tiszteletét fejezi ki és mondja el az áldozatos munkáért, amit az ezen a területen dolgozók végeznek. 180 munkatársunk van, akik ezt a kiegészítést kaphatták. A Fővárosi Önkormányzat juttatása is egyébként ehhez hozzájárult, amit az idősotthonokban, a hajléktalanszállókon dolgozóknak kívántak juttatni.

Éppen ezért, azt gondolom, ez a kiegészítés hallatlanul fontos azoknak, akik olyan területen dolgoznak, mint a szociális munka területe, és akik veszélyeztetettek, és mégis a kormány figyelmen kívül hagyja az ő helyzetüket, nem segít nekik, és azokat az önkormányzatokat, amelyek tesznek ennek érdekében, azt gondolom, elismerés illeti. Éppen ezért természetesen a dolgozók felé, akik mindezt a munkát végzik, kell közvetítenünk azt, hogy köszönjük az áldozatos munkájukat, és bízom benne, hogy lesz erejük tovább folytatni, mert mondhatjuk, hogy: „Nem fogyhat el az erő!” Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a DK soraiban.)