Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai nap már felidéztem azon kedves emlékemet, melynek értelmében 2016-ban miniszterelnök úr egy koccintásra invitált minden magyar családot abban az esetben, amikor az IMF-től, illetve az EU-tól felvett hitelt valamilyen úton-módon végre visszafizették, és én osztoztam abban az örömben, hogy Magyarország nincsen kitéve külföldi hiteleknek, azok irreális kamatainak.

Akkor is osztoztam ebben az örömben, ha alapvetően az orbáni gazdaságpolitika nem tudott változtatni, sőt sok tekintetben rontott azon a kitettségen, amely már a korábbi évtizedekben is tapasztalható volt. És láttuk azt a megegyezést Orbán Viktor és a német multi cégek, hálózatok között, melynek értelmében tökéletes szálláscsinálóként a Fidesz-KDNP mindenben teljesíti ‑ akár gyarmati szintre levive a magyar gazdasági klímát ‑ a német elvárásokat, cserébe az európai uniós hadszíntéren egy harcias küzdelemnek a látszatát adhatja elő az Orbán-miniszterek csapata.

Azt is láttuk ugyanakkor, hogy megjelent egy másik szándék retorikai szinten, miszerint az államadósságban lévő devizarészarányt folyamatosan csökkenteni akarta ez a kormányzat, és igyekezett minél nagyobb hányadot lecserélni ‑ jellemzően a magyar lakossági szuper állampapír értékesítésével ‑ lakossági és hazai részarányra.

Önmagában ez sem lenne egy elvetendő cél, ami viszont meglepő, az az utóbbi néhány nap elképesztő híre, mely szerint Magyarország felvett 800-900 milliárd forintnyi deviza hátterű hitelt, tette mindezt 10-30 évre; az egyik felét 10, a másik felét 30 évre.

Egyáltalán nem illik mindez az orbáni vízióba, és talán az előremenekülés jegyében ezt miniszterelnök úr maga kívánta bejelenteni, de ettől még elképesztően roncsolódik a patriotizmusnak pusztán a látszata is, hiszen eddig is csak egy látszatot tudtak fenntartani, azáltal, hogy az egyik irányban a Budapest-Belgrád vasútvonal mögött 800 milliárdos nagyságrendű kínai hitel lelhető fel, keleti irányból még további megahitelről vitatkoztunk rengeteget az utóbbi években a parlamentben. Most itt egy újabb devizakötvény-kibocsátás, amely egyébként idén már a második nagyobb, azt azért jegyezzük meg, és hát további kisebbeket tudnánk akár a zöldkötvény mellé sorolni, és további olyan akciókat, amelyek értelmében 2 milliárd euró értékben, majd 1,5 milliárd euró értékben, majd 500 millió eurónyi jenben denominált államkötvény formájában sorra és folyamatosan az adósítási spirált folytatja ez a kormányzat.

(15.50)

Talán ezért egészen elképesztő, hogy mi állhat a folyamatok hátterében: az orbáni vétó értékelése, hiszen a vétóra készülve vehették fel azokat az óriási összegeket, amelyeket átmeneti pufferként használva talán a gazdasági összeomlásból megpróbálják kimenekíteni Magyarországot. Néhány hónapra sikerülhet ez, ha csak ezen összegekből dolgoznak, hiszen látható az, hogy az Unió részéről felvett akár hitelnek, akár a segélyalapnak az igénybevétele senkinek sem a legfőbb kívánsága. Senki nem szeret egyébként a gazdaságpolitikusok között sem hosszú távra eladósodni, de azt látni kell, hogy a koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzetben itt szó szerinti és átvitt értelmű lélegeztetőgépekre is szükség van.

Ha választanunk kell az ügyben, hogy akár uniós forrásból elveszett magyar munkahelyek tízezreit támogassuk meg vagy hozzuk vissza vagy tartsuk fenn, akkor azt kell mondjam, ez egy abszolút legitim felvetés, és egyrészt érthetetlen az Orbán-kormány vétója. A másik oldalról nagyon is érthető, hiszen azok a jogállamisági kritériumok, amelyeket adott esetben az Unió lefektet, teljes egészében, rendszerszinten tudnák az orbáni maffiaállam mindenféle korrupciós csatornáját leleplezni, ezáltal számonkérhetővé és elszámoltathatóvá tenni azt, ami egy normális demokráciában meg sem történhetett volna, mert álláspontom szerint vegytiszta demokratikus közegben az Orbán-kormány elképesztő hatalomkoncentrációja, perverz újraelosztása meg sem valósulhatott volna, aminek csak csimborasszója az, hogy ha nagy vagy akár nemzetközi cégek veszteségeket szenvednek, azt a magyar adófizetőktől szedi össze az Orbán-kormány, és tőlük pótolja ki. Egészen elképesztő folyamatábra lelhető fel.

Tehát szögezzük le: ha a jogállamisági kritériumok körében bármilyen migrációs diktátumot próbálna Magyarországra kényszeríteni az Unió, mi ellenállnánk ezzel szemben; ha bármiféle, a genderlogika kategóriájába tartozó diktátumot próbálnának Magyarországra erőltetni, mi ezt nem támogatnánk, ellenállnánk ezekben a kérdésekben. Csakhogy én ezen nap elején, közepén felhívtam Gyöngyösi Márton EP-képviselőnket, részletesen egyeztetve vele minden létező csomagot, amely az Unió asztalán most jelen pillanatban fekszik, és arra jutottunk, hogy a Fidesz-KDNP nettó hazugságai egyszerűen nem lelhetőek fel még a brüsszeli-strasbourgi szinten sem.

Éppen ezért szólítom fel a hazai politikai boszorkánykonyha kormányzati részét arra, hogy hagyja abba a hazudozást, ne vegye el a magyaroktól az életük megszokott színvonalának a megtartását, lehetőségét, és pótolja ki a kieső munkabéreket. Ha már a béruniót nem csinálta meg, legalább azokat ne engedje elveszni, akik most akut és folyamatos veszélyben vannak! Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki sorokból.)