Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Így, hogy a vita vége felé tudok hozzászólni, tudok én is reagálni néhány, a vitában elhangzott észrevételre. És ebben egy picit néha talán lehet, hogy vitatkozom az ellenzéki képviselőkkel is.

Én nem értek egyet azzal az elvvel, hogy legyen minél több nagykövetség, szerintem annyi nagykövetség kell, ami hatékonyan tudja képviselni Magyarország nemzeti érdekeit, mert ha csak azért hozunk létre egy nagykövetséget, hogy oda az egyik haverunkat ki tudjuk nagykövetnek tenni, és egyébként onnantól kezdve soha többet ne halljunk annak a nagykövetségnek a munkájáról, akkor azt gondolom, hogy ez egy felesleges közpénzpazarlás. Ha viszont olyan nemzeti érdeket vagy olyan gazdasági érdeket szolgál, ami nélkülözhetetlen, akkor, azt gondolom, hogy természetesen érdemes növelni ezen nagykövetségek számát. Hogy teljesen korrekt legyek, azt tudom mondani, hogy a mostani Külügyminisztérium csinált ilyet is meg olyat is. Magyarul, volt valóban olyan nagykövetségi létszámbővítés, ami szerintem is indokolt volt, de volt olyan is, amelyik nem, és talán így pontosan érthető az én hozzáállásom.

(9.20)

Én úgy mondanám, az, hogy most ez törvényben vagy rendeletben van szabályozva, szerintem az teljesen mindegy lenne. Valóban igaz az, hogy korábban majdnem a 80-85 százaléka ennek a törvénynek rendeletben volt, akkor is működött, tehát igazából az élet vagy a napi gyakorlat szempontjából tényleg mindegy, hogy ez most törvény vagy rendelet, de azzal egyetértek, hogy ha már hozzáfogtak ahhoz, hogy egy törvényt csináljanak, akkor érdemes lenne azt jól megcsinálni. Itt most nemcsak arra gondolok, hogy 12-szer módosították már, azért 2016 óta az élet akkorát nem változott, hogy ha tökéletesen csinálták volna meg ezt a törvényt elsőre, akkor ennyiszer kelljen hozzányúlni ehhez, akár szócseréket alkalmazva, mert hogyha szót kell cserélni, akkor az valószínűleg nem a világ változása miatt van, hanem mert valami rosszul lett megfogalmazva. De ettől függetlenül én azt gondolom, hogy van szükség olyan törvényre, ami ezt a külszolgálatot és a külügyi kérdéseket szabályozza, tehát alapvetően azzal, hogy ez törvényi formában legyen, ahogy ezt képviselőtársaim is elmondták, egyet lehet érteni.

Azzal is vitatkoznék, hogy nem látszik a kormány külpolitikája ‑ de! Pont az a baj, hogy nagyon is látszik a kormány külpolitikája, már olyan értelemben, hogy a mi szempontunkból nézve az a baj, mert egy csomó mindennel nem értek én személyesen egyet, amit csinálnak. Ha nem látszana, akkor nem tudnánk mivel vitatkozni, akkor maximum azt mondhatnánk, hogy lusták, aztán miért nem csinálnak már valamit. Én azt látom, hogy pont sok olyat csinálnak, amit szerintem külpolitikaként nem szabadna csinálni, a nemzetközi kapcsolatainkat alapvetően rombolja, Magyarország nemzeti érdekérvényesítő képességét rombolja, és ez az állandó harc, amit a külképviseletek vagy a Külügyminisztérium jelenleg képvisel, szerintem nem éri el a kívánt hatást.

Magyar belpolitikai fogyasztásra kiváló, félreértés ne essék, tehát itthon egészen biztosan megsüvegelik a külügyminisztert, amikor elküld mindenkit a csudába, amikor berendel különböző nagyköveteket különböző sérelmekért, van, amikor ennek természetesen van oka és helye, de az, hogy éppen legutóbb az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnökét küldte el a csudába a külügyminiszter, az lehet, hogy nem feltétlenül rögtön segíti a magyar-amerikai kapcsolatoknak a kiépítését, és adott esetben számos más olyan nyilatkozatot is idézhetnénk, ami valóban magyar belpolitikai használatra egészen biztosan kiváló, de ha csak szakmapolitikailag nézzük, ha Magyarország külkapcsolatai szempontjából nézzük, és ezáltal azért az érdekérvényesítő képességünk szempontjából nézzük, akkor szerintem ennek a külpolitikának valóban számos káros hatása van, és nagyon sokat romlott Magyarország megítélése nagyon sok helyütt, amit természetesen a mostani Külügyminisztérium soha nem fog elfogadni.

Azt én is szeretném jelezni, mert nagyon sok diplomatát ismerek, hogy azt, hogy a magyar diplomaták nem a hazájukat és nem a nemzetüket szolgálják, nem merném állítani. Inkább az ellenkezőjét állítanám, hogy a legtöbben, és természetesen nem száz százalék, tehát ha a kritika úgy hangzik el, hogy vannak olyan politikai kinevezettek, akik nem az országuk érdekét, hanem a pártpolitikai érdekeket képviselik, akkor azt tudom, mondani, hogy egyetértek ezzel az állítással, vagy legalábbis ezt a dolog elé helyezik. Ha megengedő vagyok, azt mondom, hogy azt hiszik, hogy ennek a pártpolitikai érdeknek a képviselete az nemzeti érdek, de alapvetően én is azt vallom, hogy a magyar diplomaták külföldön alapvetően a nemzeti érdeket képviselik, alapvetően azt a célt szolgálják, hogy az ország érdekét, az ország állampolgárainak az érdekét szolgálják, és van, amikor megnehezítik ezt a munkájukat politikai érdekből, de azért nem ezek a diplomaták a felelősek, hanem azok, akik ilyen politikai célokat vagy követelményeket állítanak eléjük. Ők pedig nem tudnak mást tenni, mint végrehajtják adott esetben ezeket az utasításokat.

Énnekem is az a gondom ezzel a mostani javaslattal, valóban legutóbb tartózkodtunk az eredeti törvényjavaslat vitája után a szavazáskor, pont ezekből az okokból kifolyólag, hogy szerintünk lehetne egy ilyen törvény, 85 százalékban ugyanaz volt benne, mint egy kormányrendeletben, igaz, hogy a maradék 15 százalék szerintem nem lett annyira jó, ezért tartózkodtunk. Most viszont nemet fogunk mi is mondani erre a törvényjavaslatra, mégpedig azért, mert nagymértékben sérülnek a munkavállalóknak a jogai, tehát azok, amiket itt több képviselő is elmondott, hogy kirendelhetik indoklás nélkül, nem kell megkérdezni az adott személyt arról, hogy hova rendelik át, ezek szerintünk nem elfogadhatóak.

Én azt gondolom, hogy ez beleillik abba a tempóba, amit a magyar külügyminisztertől már többször láttunk, nevezetesen, hogy ő legutóbb is úgy nyilatkozott, hogy nem játszunk szakszervezetesdit a Külügyminisztériumban; vagy éppen azt mondta, hogy senkinek nem engedélyez semmiféle home office-t, bárhogy is tomboljon a vírus; vagy éppen amikor kiszivárgásokról volt szó, már információszivárgásról a minisztériumból, akkor az volt talán az egyik államtitkárnak a véleménye, vagy lehet, hogy a miniszternek magának, hogy úgy látszik, még nem rúgtak ki elég embert a Külügyminisztériumból, hogy ezeket a szivárgásokat el tudják zárni. Tehát én azt látom, hogy a teljes szemléletmód egy ilyen katonai irányba megy el.

Úgy látszik, hogy a miniszterelnök úrnak a stílusa ragadós a külügyminisztert illetően, úgy gondolja, hogy ő is a honvédséget vezeti, és katonaságot irányít, ezért azt gondolja, hogy tulajdonképpen ezek az emberek bábuk, és mint hadvezér vagy kicsi hadvezér, vagy alhadvezér, nem tudom, hogy mondjam, ő is ugyanúgy játszhat ezekkel az emberekkel, és tologathatja őket a sakktáblán, ahogy éppen kénye-kedve tartja. Szerintünk ez nem helyes.

Zsigmond képviselőtársam mondta, hogy sokat változott a világ. Bizony, sokat változott, ma már vannak munkavállalói jogok például, amiket szeretünk képviselni baloldali pártként. Tehát ez nem elfogadható. Lehet valakit átrendelni, lehet valakit hazarendelni, sőt, néha kell is hazarendelni, mint ahogy láttuk a legutóbbi alkalommal, akár egy pedofil nagykövetnek a példájából, hogy olyan jól végezték az Alkotmányvédelmi Hivatalban a munkát, hogy simán kiküldték nagykövetnek.

Olyan jól végezte az Információs Hivatal a munkáját, hogy nem tudták felderíteni azt, hogy a hivatali laptopján több tízezer pedofil képet tárolt ez a személy, tehát igen, ilyenkor valóban gyorsan haza kell rendelni ezt az illetőt, de lehet hozzá indoklást tenni: azért rendeltük haza, mert pedofil volt, és eddig nem tudtuk felderíteni.

Tehát én azt gondolom az indoklásnélküliség és a katonai hozzáállás kapcsán, hogy lassan már fegyvert is kell majd viselni a diplomatáknak a toll helyett, úgyhogy mi ezért azt gondoljuk, hogy rossz irányba indult el ez a törvény. Lehetne jó irányba is vinni ezt a törvényt, sokat lehetne javítani rajta, vagy lehetett volna a 11. módosítás és most a 12. módosítás kapcsán is, de ez most egészen biztosan nem sikerült. Ezért az MSZP nem fogja támogatni most ezt a törvényt.

Amit Zsigmond képviselőtársam mondott, hogy ilyen gyorsan megszüntetnek valamit, és ez a múltat idézi: kár, hogy nem volt itt az elmúlt napok vitáiban, mert amikor az Egyenlő Bánásmód Hatóságról vitatkoztunk, akkor nehéz azt mondani, hogy fontos hatástanulmányok, átgondolt, hosszú tervezés után, sok szakmai vita után nehezen, de meghozták azt a döntést, hogy beszántják az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Ehelyett az történt, hogy gondoltak egyet, aztán pártpolitikai okból, most passzol ehhez a homofób megközelítéshez, amit itt használnak különböző törvények kapcsán, ezért gyorsan ezt a hatóságot is beszántották. Nem kellett sokat várni, képviselőtársam, egyik pillanatról a másikra megtették.

Tehát hogyha egy törvényt lehet változtatni, vagy ön szerint nem lehet változtatni egyik pillanatról a másikra, akkor valószínűleg ilyen döntéseket sem lehet meghozni, sőt olyan képviselői indítványokat sem érdemes tenni, amiket 24 órán belül vagy 48 órán belül vernek át a Házon, amikben olyan módosítások vannak, amik alapvetően írják át akár családok életét, vagy akár különböző gazdasági szektoroknak a működési feltételeit, csak azért, mert éppen valamilyen pártpolitikai érdekük vagy valamelyik barátjuknak az anyagi érdeke éppen azt szolgálja. Úgyhogy ebben kioktatást maguktól egészen biztosan nem fogadunk el, hogy mit lehet és mit nem adott esetben egy törvénymódosítás kapcsán megtenni. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)