Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem élek vissza az idővel, csak röviden reagálok két képviselőtársunk felszólalására. Nacsa Lőrincére, mondjuk, túl sok részletében nem érdemes, hiszen gyakorlatilag kizárólag csúsztatásokat, helyenként hazugsággal vegyes csúsztatásokat mondott, illetve személyeskedett. (Nacsa Lőrinc: Mondd el tényszerűen!) Ami ebből tényszerűen bármilyen reflexióra érdemes, az Paks II. megtérülése. Paks II. akkor térül meg, hogyha a mostani lakossági áramárak dupláján veszik át majd az atomerőműtől az áramot, aminek most a harmada a Paks I.-es ár. Tehát hogyha a hatszoros ár a számítás alapja, akkor megtérülő persze, de ki akar hatszoros árat fizetni az áramért? Tehát ez nem beruházásként kell hogy megtérülő legyen, hanem Magyarország számára, a fogyasztók, a lakosság számára kell hogy egy jó üzlet legyen. Nagyon rossz üzlet, a lehető legrosszabb üzlet.

A másik pedig Balczó Zoltán képviselőtársamnak menne. Egyrészt örülök, hogy tudjuk arra használni az Országgyűlést, hogy a közös ellenzéki kormányprogramot, amelyet 2022-től megvalósítunk, itt is egy kicsit csiszolgassuk, bár van erre egy hatpárti ellenzéki programíró munkacsoport, nyilván ott folytatjuk ezt a munkát (Balczó Zoltán közbeszól.), de fontos, hogy azért az alapvető különbségekre rávilágítsunk, és nyilván megtaláljuk majd a megegyezés útját is. Én attól tartok, hogy nagyon sok olyan energiaügyi szervezet, agytröszt, alapítvány és hasonló van a világon, amelyet az atomenergia-lobbi finanszíroz. Nem akarok egyes konkrét szervezeteket minősíteni, de tudjuk, hogy hány milliárd dollárt költenek el világszerte az atomenergiában érintett, érdekelt cégek arra, hogy a számukra kedvező eredmények minél nagyobb hangsúlyt kapjanak. Úgyhogy én olyan, gazdasági érdekektől mentes szervezetek, szerzők adatait szeretném csak idézni, akik nem elkötelezettek egyik energiaforrás iránt sem.

Úgy érdemes az atomenergiának a szén-dioxid-kibocsátását vizsgálni, hogy beleszámítjuk tényleg a teljes életciklust, tehát az urán bányászatát, tisztítását, szállítását, az atomerőmű építését, működtetését, leszerelését és a több ezer vagy több százezer évre szóló tárolási feladatnak a szén-dioxid-kibocsátását is. Hogyha mindezt belevesszük, akkor a szerintem legelfogadottabb szervezet, a Kormányközi Panel a Klímaváltozásról, vagyis röviden az IPCC azt mondja, hogy ez 110 gramm is lehet kilowattóránként. Marc Jacobson, a Stanfordi Egyetem professzora 70 grammal számol, az Energy Research & Social Science főszerkesztője, Benjamin Sovacool pedig akár 288 grammot is mond mint kilowattóránkénti szén-dioxid-terhelés az atomenergia esetében. Úgyhogy nem érdemes kiragadni egy konkrét kedvező értéket, mert olyankor, hogyha ráadásul egy nagyságrenddel kisebb, mint az elfogadott legnevesebb szakértőknek és intézeteknek a konszenzuális álláspontja, akkor ez a forrás valószínűleg téved, de itt tényleg az a kérdés, hogy akarunk‑e atomenergiát hosszú távon Magyarországon, szükség van‑e rá, és ebben szerintem van egy alapvető vitánk.

Meg kell nézni, a fenntarthatoenergia.hu-n elérhető Jávor Benedek és szakmai csapatának a tanulmánya, hogy hogyan lehet 2050-re atomenergia-mentesen és klímasemlegesen megvalósítani egy magyar energiastratégiát, beszéljük meg ezeket. Van honnan kiindulnunk, és van remény arra, hogy Magyarország az évszázad közepére vagy akár még előbb tényleg atomenergia-mentes és klímasemleges energiapolitikát alakítson ki. Az ellenzék részéről mi ezen fogunk dolgozni. Köszönöm szépen.

(Dr. Tiba Istvánt a jegyzői székben Földi László váltja fel.)