Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Mielőtt az atomhulladékok kezeléséről szóló határozat módosítására rátérnék, röviden általánosságban ismertetném a Párbeszéd álláspontját az atomenergiával kapcsolatban. Van néhány tévhit, sőt tudatosan generált álhír, amit a kormányzati oldalról keltenek az atomenergia alapvető megítélésével kapcsolatban. Elsősorban ezeket szeretném eloszlatni.

Az első ilyen fontos, hamis tényállítás, hogy az atomenergia olcsó lenne. Épp ellenkezőleg, az atomenergia előállítása jelenleg a legdrágább. A legolcsóbb pedig a nap- és a szélerőművekben megtermelt áram. Az atomenergia akkor olcsó, ha már felépült az erőmű ‑ mint Paks I. esetében ‑, és a beruházási költségeket nem számítjuk, de amikor Paks II.-ről beszélnek és az atomerőmű bővítéséről beszélnek, akkor egyértelmű, hogy a létesítés költségeit ideszámítva a legdrágább formája ez az energia előállításának. Úgyhogy ezt felejtsük is el, és tényleg tegyük ad acta ezt a kérdést gazdasági szempontból.

A második fontos állítás, hogy az atomenergia klímasemleges lenne, hogy ne bocsátana ki szén-dioxidot. Épp ellenkezőleg, ha megint csak az egész élettartamát, az egész ciklust nézzük, egy atomerőmű felépítése, működése és lebontásának az életciklusát, akkor bizony ez több szén-dioxidot bocsát ki egy előállított megawattra vetítve, mint egy gázerőmű. Tehát még a gázerőművek is környezetbarátabbak, klímabarátabbak, mint az atomerőművek építése, úgyhogy ilyen szempontból is kérem, hogy felejtsük el ezt a történetet, és ha valóban klímasemleges Magyarországot akarunk, akkor jegyezzük meg, hogy ebbe az irányba nem újabb atomerőművek építésén át vezet az út.

Harmadjára mondjuk ki, hogy nem igaz az sem, hogy az atomenergia biztonságos lenne. Az atomenergia rettentően veszélyes. Gondoljunk csak Majakra, Three Mile Islandre, Csernobilra vagy Fukusimára. Hatalmas katasztrófák történtek az atomenergia békés célú felhasználása miatt is, és akkor még a háborús célú felhasználásról nem is beszéltünk. Úgyhogy az atomenergia a legveszélyesebb energiaforrás, amit csak el lehet képzelni, és különösen súlyos a helyzet, hogyha azt nézzük, hogy olyan hulladék, olyan sugárzó anyag marad utána, amiről ez a határozat is szól, ami soha nem szűnik meg egészségre ártalmas lenni. Magyarországon most éppen arról folyik a társadalmi diskurzus, hogy hova létesítsenek a nagy aktivitású, tehát a legveszélyesebb radioaktív hulladék részére végleges, örök időkig itt lévő atomtemetőt Magyarországon.

Elmondom, hogy hol: sehol. Az egy teljes nonszensz, hogy százezer év múlva is sugárzó hulladékot egy sűrűn lakott ország egyik nagyvárosa mellé, Pécstől 10 kilométerre, de bárhol az ország területén létesítsenek. Nem véletlen, hogy az a különleges kapcsolat az atomenergia felhasználásában, ami Magyarország és Oroszország között kialakult az elmúlt évtizedekben, részben arra alapul, nemcsak az orosz technológia használatára és az orosz fűtőanyag megvásárlására, hanem arra is, hogy a radioaktív hulladékot az oroszok átvették és kezelik. Ezt az együttműködést kéne kiterjeszteni, hogy a végleges kezelése, elhelyezése ezeknek a nagyon veszélyes radioaktív hulladékoknak is Oroszország területén történjen, ahol milliónyi négyzetkilométer áll lakatlanul, az emberi életre, egészségre semmilyen módon nem ártalmas helyszínek adottak arra, hogy elhelyezzük ezeket a hulladékokat. Ott létesítsenek olyan atomtemetőket, amik kiállják az előttünk álló százezer évek próbáját, és ne Magyarországon legyen a végleges atomtemető.

Mindent latba vetve, azt kell mondanunk, hogy az atomenergia használata Magyarország számára egyáltalán nem kívánatos, nem egy jó alternatíva, nem vonzó opció a legkevésbé sem. Nem mondjuk azt mi, a Párbeszédben sem, mi, zöldek sem, hogy Paks I.-et azonnal állítsuk le, ennek nyilván beláthatatlan következményei lennének energetikailag, gazdaságilag, társadalmilag is, azt viszont mondjuk, hogy amikor lejár az üzemideje a Paks I.-es reaktoroknak, akkor hagyjunk fel az atomenergia használatával, előállításával Magyarországon.

Van közel 20 évünk. Közel 20 év alatt véghez lehet vinni egy teljes energetikai forradalmat. Ha a kormány valóban olyan elkötelezett, ha valóban azt mondja, hogy 2050-re legyünk klímasemlegesek, akkor nézzük végig, hogy milyen úton lehet eljutni oda. A Párbeszéd politikusa, Jávor Benedek nemrég elkészítette a „Zöld Magyarország energia útiterv”-et, ami lépésről lépésre, számokkal, adatokkal alátámasztva, szakértői elemzésekre támaszkodva kimutatja, hogy hogyan lehet 2050-re klímasemleges energiapolitikája Magyarországnak, hogy lehet úgy csökkenteni az energiafelhasználást, amiről nagyon kevés szó esik sajnos a kormányzati körökben, ha energiapolitikáról van szó, hogy egyszerűen ne legyen szükség az atomerőműben előállított áramra.

Ezt meg tudjuk csinálni, lehet kisebb fogyasztással és a megújuló energiák használatával számolva egy teljesen klímabarát energiapolitikát, energiamixet Magyarországon létrehozni. Ráadásul ez gazdaságilag is kedvezőbb, és a biztonsági kockázatai a nullával egyenértékűek; ellentétben ezzel a rettentően veszélyes atomenergia sztorival, illetve azokkal az atomhulladékokkal, amiknek az elhelyezéséről most beszélünk.

S akkor rátérnék erre a határozati javaslatra. Tudjuk, hogy az atomhulladék kezeléséről szóló határozat módosítását a nemzeti stratégia ötévenként kötelező felülvizsgálata, illetve uniós jogharmonizáció indokolja. Azt viszont nem indokolja semmi, hogy a kormánytöbbségnek miért kell minden alkalommal rosszabb minőségű, a nukleáris biztonságot egyre kevésbé szolgáló határozati szöveget előállítania. Hogy most is ez történt, arról leginkább az árulkodik, ami kimaradt a most hatályos változatból. Nem szerepel például az új változatban az a passzus, amely szerint, idézem: „a biztonság érdekében a nukleáris létesítmények teljes élettartama alatt figyelembe kell venni az emberi teljesítőképesség lehetőségeit és korlátait.” Pedig nyilván önök is tisztában vannak vele, hogy éppen az emberi tényező figyelmen kívül hagyása vezetett a legsúlyosabb nukleáris balesetekhez szerte a világon, és ugyanígy Magyarországon, Pakson is 2003-ban. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az emberi tényezőt, nem is értem, hogy miért jó kiiktatni a szövegből az arra való utalást, hogy az emberek hibázhatnak. Márpedig egy ilyen hiba egy atomerőmű vagy atomhulladék kezelésekor végzetes is lehet.

(14.20)

Kikerült a szövegből az is, hogy a radioaktív hulladékok kezelésének nemzeti programjára vonatkozó döntéseknek ‑ idézem: ‑ „a döntéshozatal nyíltságának szem előtt tartásával kell megszületniük”. Ezzel, mondjuk, a kormánytöbbség tényleg csak hozzáigazítja a stratégiát vagy a határozatot a Fidesz-kormány gyakorlatához, de nem gondolnám, hogy a suba alatt történő döntéshozatal az atomenergia-használatról, az atomhulladékról ilyen kérdésekben általában a magyar lakosság biztonságát szolgálná. Hogy mennyire nem, arra éppen önök kínálnak példát a határozati javaslatban, amikor becsempészik a szövegbe a nagy aktivitású sugárzó hulladék véglegesnek szánt elhelyezésére a kormány által már kiválasztott területet anélkül, hogy erre a környező települések, például a kutatási zóna határától 10 kilométerre lévő Pécs lakosságával konzultáltak volna.

Mindezek miatt ezt a határozati javaslatot nem lehet megszavazni, mi nem fogjuk megszavazni, és arra kérjük önöket is, hogy fontolják meg az álláspontjukat, vonják vissza a javaslatot, írják át, és legalább olyan javaslatot terjesszenek az Országgyűlés elé, amely növeli és nem csökkenti az atomenergia-használat biztonságát.

Ahogy önök szokták mondogatni mostanában, azt tudom csak én is mondani önöknek: ha már segíteni nem tudnak, legalább ne ártsanak! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)