Dr. Zsigmond Barna Pál (Fidesz)

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Reagálnék azokra az ellenzéki vádakra, hogy a határon túli magyarok szavazáson való részvételét könnyíti, a külföldön dolgozó magyarok szavazási jogát pedig nehezíti a kormány. Akár Szakács képviselő úr vagy Varga-Damm Andrea képviselő asszony jogvégzett kollégaként, azt gondolom, vagy mellőzték a közjogi, alkotmányjogi előadásokat egyetemi éveik alatt (Dr. Szakács László: Na! ‑ Dr. Varga-Damm Andrea: Tessék?), vagy félrevezetik a magyar közvéleményt, hiszen a magyar jogszabályok és az Alkotmánybíróság döntései, döntése egyértelműen szabályozzák a kérdést.

És az ellenzék ismételten valótlan dolgokat állít évek óta. Vegyük sorra! A választójog megléte szempontjából a magyar állampolgárság a meghatározó tényező, ugyanakkor a szavazópolgárok többféle módon gyakorolhatják e jogukat. Azok a szavazásra jogosult magyar állampolgárok, akik rendelkeznek magyarországi lakóhellyel, a lakóhelyük szerinti szavazókörben személyesen adják le szavazatukat. Ha pedig a szavazás napján egyébként külföldön tartózkodnak, akkor számukra a törvény garantálja a külképviseleti szavazás lehetőségét. Ezen szavazók pártlistára is voksolnak, és a lakóhelyük szerinti választókerületben induló jelöltek közül is választanak. Ma egyébként 50-nel több külképviseleten lehet szavazni, mint 2010-ben. Tehát a személyes szavazás a magyar szabályozásban a főszabály, melyhez képest kisegítő szabály a levélben történő szavazás.

Külföldi lakcím esetén azonban a szavazókör fogalma nem értelmezhető, így a külföldön élő állampolgárok levélben adhatják le szavazatukat, és mivel az ő esetükben nem értelmezhető a lakóhely szerinti egyéni jelölt, ezért csak listára szavazhatnak. További eltérés, hogy csak akkor vehetnek részt a választásokon, ha kérik a felvételüket a választói névjegyzékbe, azaz regisztrálnak.

Tehát az eltérő szabályozás alapja kizárólag a belföldi lakcím megléte vagy éppen hiánya. Irreleváns tehát, hangsúlyozom, irreleváns, hogy egy magyar állampolgár lakcíme Londonban ‑ erre hivatkoztak ‑ vagy Kézdivásárhelyen vagy éppen Ausztráliában van, mivel valamennyi magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárra ugyanazok a szabályok vonatkoznak. (Nacsa Lőrinc: Így van!)

(17.00)

Amennyiben pedig egy választópolgár életvitelszerűen külföldön tartózkodik ‑ jogászok értik ezt a kategóriát ‑, és számára nehézséget okoz a személyes szavazás, akkor lehetősége van arra, hogy a külföldi lakóhelyét bejelentse, illetve kérelmezze felvételét a választói névjegyzékbe, melynek alapján levélben szavazhat.

Akinek állandó lakóhelye külföldön van tehát, az egyébként is köteles magyarországi állandó lakóhelyét megszüntetni, hiszen nem lehet egyszerre két állandó lakóhelye. Bejelentés hiányában a magyar állam nem tudja ellenőrizni azt, hogy kik azok a polgárai, akik életvitelszerűen külföldön tartózkodnak, akik esetében az állandó lakóhely hiánya miatt nehézséget okozhat a magyarországi vagy a külképviseleti személyes szavazás.

A belföldi lakóhely megléte ugyanakkor számos szociális, családtámogatási, oktatási, egészségügyi juttatás feltétele. Éppen ezért minden polgárnak a saját egyéni felelősségi körébe tartozik, hogy a saját életkörülményeihez igazodó, legmegfelelőbb döntést hozza meg ezzel kapcsolatban, akár a választásokra is tekintettel.

Összességében valótlanság az is, hogy a külföldi lakcímmel rendelkező állampolgárok számára a hatályos szabályozás aránytalanul megkönnyíti a szavazási jog gyakorlását – ugye, ezt hangsúlyozzák ‑, hiszen a névjegyzékben történő regisztráció tekintetében éppen hogy többletkötelezettségük van.

Ráadásul eltérő élethelyzetükből adódóan a belföldi lakcímmel rendelkező állampolgárok egyéni jelöltekre is szavazhatnak, ahogy ezt elmondtam, míg a külföldi lakcímmel rendelkezők kizárólag pártlistára. Ennyi. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)