Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két okból tudtuk, hogy nagy valószínűséggel lassan megérkezik a választási törvény módosítása az Országgyűlésbe.

Az egyik ok az volt, hogy Pálffy Ilona volt választási bizottsági elnök leköszönése előtt igen részletes jelentést adott mind a 2018-as országgyűlési választásokról, mind a 2019-es európai parlamenti választásokról, mind pedig a 2019-es önkormányzati választásokról a vonatkozásban, hogy mely problémák merültek fel mindhárom választás során akként, amelyek jogszabály-módosításokat igényelnek. Meg kell mondjam, ahhoz képest, hogy mennyi kritikám volt a volt elnök asszonnyal szemben, rendkívül gazdag és előremutató anyagot tett le nemcsak az Igazságügyi bizottság asztalára, hanem a kormány számára is. Tehát azt gondoltam, hogy akkor maguk a kormányzó pártok és a kormány is figyelembe veszi az általuk kinevezett és megbecsült vezetőt, és majd az ő ajánlásai alapján a választási törvény módosítása megérkezik a Házba.

A másik ok, amiért gondoltuk nagyon sokan, sőt talán mindannyian, hogy a választási törvényt módosítani fogják, hogy szerintem nem helyes módon az ellenzék pártjai gyakorlatilag az egész leendő ’22-es választáson való indulásukat és politikai tevékenységeik összehangolását a közvélemény előtt csinálják. Néha az jut eszembe, mint hogyha a vívó az olimpiai döntő előtt meghívná a leendő ellenfelét, hogy megmutassa neki előző nap, hogy majd a következő bajnoki döntőn milyen trükkökkel fogja őt megpróbálni legyőzni.

Tehát számomra egészen meglepő, hogy a legnagyobb ellenfél előtt játsszák politikusok az elképzeléseiket elképesztő transzparensen, és tulajdonképpen folyamatosan bemutatják, hogy majd mikor milyen egyesítő vagy közös indulást és programot fognak összehozni. Egy magára valamit adó ember általában az ellenfele előtt titkolni szokta a céljait. Én mindenesetre így szoktam. Szerintem másoknak is így kellene, ha hatékony kívánna lenni; úgyhogy miután az ellenzék pártjai elég erőteljesen mutatják a Fidesz-KDNP-nek, hogy mire készülnek, még jó, hogy kétharmados többség birtokában kétharmados törvény módosítását is idehozza a Házba, és alapvetően határozza meg a leendő választás feltételeit.

Amit viszont felháborítónak tartok, az az, hogy Pálffy Ilona és a Nemzeti Választási Iroda és a Nemzeti Választási Bizottság által előterjesztett problémákra ‑ mind technikai, mind jogi problémákra ‑ sajnos ez a választásitörvény-módosítás nem ad választ. Nagyon sokat kihagytak azokból a javaslatokból; nem is nagyon értem, hogy miért, hiszen ott semmiképpen nem a kormányzó pártok ellenére való beszámolók voltak a hibákról, hanem pont azért, hogy a lebonyolításban minél kevesebb jogvita legyen.

A javaslat részleteibe nem szeretnék belemenni, már csak azért sem, mert képviselőtársaim igen részletesen egy-egy új jogintézmény vonatkozásában mutatták be ezt, de azért egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami jogalkotási kérdés, ez pedig a jogalkotási törvény 2. § (3) és (5) bekezdése. Ez mondja azt, hogy hatálybalépést úgy kell meghatározni egy törvénynél, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre arra való felkészülésre, hogy ezt a törvényt majd alkalmazni kell.

Na most, egy választási törvényt egy négyéves ciklus fele után fél évvel módosítani ‑ ami gyakorlatilag másfél évvel a következő választás előtt van ‑, azért nem helyénvaló, mert mindenki tudja, hogy a politikai pártok politikai tevékenységeiket a négyéves ciklusban ütemesen végzik; és félévkor vagy félidőkor már pontosan tudják, hogy majd a két év múlva sorra kerülő választáson miként szeretnének indulni, milyen politikai programmal, milyen üzenetekkel, milyen humán erőforrással, milyen képviselőkkel, és tulajdonképpen mára már mindenkinek kialakul az, hogy az adott, hatályos jogszabály alapján mit kíván tenni.

Ehhez képest másfél évvel előtte, amikor már mindenki a tervezés nagy részén túl van ‑ hiszen most már majd a politikai üzenetek felépítése és a választópolgárok megszólítása kell hogy következzen ‑, alapjaiban változtatják meg az indulás feltételrendszerét. Ezt kifejezetten károsnak tartom.

Az (5) bekezdés a 2. §-ból pedig azt mondja, hogy akkor lehet változtatni egy jogi normán, ha a szabályozási cél eléréséhez feltétlenül szükséges; szabályozási cél eléréséhez feltétlenül szükséges. Hány éve van legalább 27 egyéni választókerületi indulási feltétel az országos listához? Harminc éve? Nagyon sok éve. Most, hirtelen, ennyi idő után a 27-et föl kell 50‑e emelni?

Persze, mondják, a kamupártok kérdése. Na de, kérem szépen, ha egyszer csak valaki hajlandó beülni és megnézni ‑ én megtettem ‑ különösen a Dunától keletre, akár az országgyűlési választásokon, akár az önkormányzati választásokon, rendre ugyanazokon a pártlistákon, ugyanolyan nevű ember tíz-húsz-harminc fordul elő, merthogy nagy létszámú családok tagjai indulnak egy-egy listán. Bizony ám, tessenek majd megnézni! A pártok vagy civil szervezetek ‑ önkormányzati választáson alapvetően inkább civil szervezetek, országgyűlési választáson úgynevezett kamupártok ‑ ugyanolyan nevű családtagjai tömegestül indulnak a választáson.

Tényleg azt tetszenek gondolni, hogy azok, akik ezt már az elmúlt húsz évben meg tudták szervezni, azokban a családokban nem lesz a 27 helyett 50 ember, akit lehet indítani? Tessenek már végiggondolni! Legalább azoknak ne mondják ezt, például azoknak a választáson részt vett szavazatszámlálóknak, megfigyelőknek, szervezőknek, más politikai pártoknak, azok személyzetének, az induló képviselőknek, legalább azoknak ne tessenek megmagyarázni, hogy ennek ez az oka, tekintve, hogy számukra ezután sem jelent majd semmiféle problémát, hogy a családból 27 helyett majd 50 embert állítsanak a listákra.

A következő kérdés, amire szintén nem találok választ, ez pedig a lakcímbejelentések problémája. Az előző választás után az első javaslatom, amit benyújtottam, az volt a lakcímbejelentések akadályozása érdekében, hogy ne lehessen egy lakóhelyre tíznél több embert bejelenteni, kivéve akkor, ha valóban igazolják, hogy a család jóval nagyobb létszámú, és természetesen mindenki ott lakik.

(16.50)

Az Igazságügyi bizottság ülésén az egyik képviselőtársunk közölte velem, amikor az indokolást ismertettem, hogy ilyen jelenség nem is létezik az országban, hogy bejelentkeztek volna százszámra egy-egy ingatlanba, és azért tudtak volna szavazni. Benne van a jegyzőkönyvben. Nem mondom a képviselőtársam nevét, mert nem akarom megbántani. Majd két hét múlva a legfőbb ügyész kiadta a közleményt, hogy ebben a kérdésben hány darab büntetőeljárás van, amelyek éppen Kelet-Magyarországon a többszázas bejelentések miatt keletkeztek, és az a négy büntetőeljárás bizony vádemeléssel a bíróság előtt van. Tehát ha valakinek az a célja, hogy tiszta legyen a választás, és valóban célja, akkor például az ilyen anomáliákat rendkívül egyszerűen meg lehet oldani jogalkotással, és a joggyakorlatot, higgyék el, a jegyzők lennének a legboldogabbak, ha ezt követhetnék, és nem kellene ugyanabba a düledező ingatlanba már a 120. embert bejegyezni.

De az is tény, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt egy darab jegyző, egy darab, aki azt mondta, hogy ellenáll ennek a rendszernek, és nem volt hajlandó bejegyezni a következő bejelentést anélkül, hogy ki ne ment volna helyszíni szemlére, és meg ne nézte volna, hogy alkalmas‑e az az ingatlan, és meg ne nézte volna, hogy oda már hányan vannak bejelentkezve. Egy darab jegyző volt ilyen bátor. No, azon a településen abba is maradt ez a fajta szavazásturizmus.

Tehát én csak azt szeretném kérni, hogy ha az a feltétel vagy feltevés, amellyel önök előadták ezt a javaslatot, valós, akkor bizonyára önöknek is legalább olyan fontos, hogy az ilyenfajta körülményeket 2022-ben ne lehessen megvalósítani.

A következő kérdés az online szavazás kérdése. Koronavírus-járvány alatt önök meg tudták egy darab hétvége alatt szervezni, hogy az iskolákban péntekről hétfőre digitális oktatás legyen. Meg tudták szervezni. Önök bebizonyították… (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Köszönjük szépen! ‑ Az elnök csenget.), az más kérdés, hogy milyen minőségben ‑ itt arról van szó, hogy a rendszert jogilag létre tudták hozni ‑, akkor már csak egyet tessenek megmagyarázni, hogy a választást miért nem tudják online rendszerrel létrehozni.

És arról nem beszélek, hogy a Honvédelmi bizottságban a Belügyminisztérium havonta terjeszti elő azokat a közbeszerzés alóli felmentési kérelmeit ‑ százmilliárdos nagyságrend, ha egy fél évet összeszámolok ‑ informatikai fejlesztés érdekében. Irdatlan mennyiségű pénzt költ a kormányzat informatikai fejlesztésre. Akkor már csak azt az egyet tessenek megmondani, hogy ebbe a rengeteg milliárd forintnyi informatikai fejlesztésbe nem férne bele az az egyetlen informatikai fejlesztési stock, ami mondjuk, az online szavazást megteremtené. Mert akkor nem kellene levélben szavazgatni; nem kellene, hogy Londonban ugyanabban a lakásban élő határon túli magyarnak és belföldi kivándorolt magyarnak teljesen más szavazási lehetősége legyen, mert míg a határon túlról ott dolgozó magyar fogja, odamegy a postára és feladja a levélszavazatát, addig a szerencsétlen másik embernek, ha éppen nem Londonban, hanem messzebb lakik, és a konzulátustól messze van, akkor rengeteg pénzt kell azért fizetnie, és rengeteg időt eltöltenie azért, hogy a szavazatát le tudja adni.

Amíg az Európai Uniónak azon tagjai, akik ’90-től szabadultak fel a kommunista hatalom alól, például a balti országok, meg tudták teremteni az online szavazás lehetőségét, akkor tényleg itt a nagy kérdés, hogy Magyarország miért nem tudja. Tudjuk, hogy azért nem tudja, mert azt akkor azt nem lehetne megcsinálni, amit különösen a kistelepüléseken csinálnak, hogy szépen nézegetik a kormánypárti szavazóköri megbízottak a jelenléti listát, hogy kik voltak, kik nem voltak, és akik nem voltak, azokat vagy telefonon hívják föl, vagy személyesen elmennek értük a kisbusszal, hogy Juli néni, ideje lenne már szavazni.

Egyébiránt ‑ gondolom, hogy ezt majd ki fogja kérni Nacsa Lőrinc képviselőtársam, hogy én mivel vádolok embereket ‑ a helyzet a következő, hogy ezt a szituációt saját magam megéltem. 2019, önkormányzati választások napja. Délután öt óra előtt nem tudott az anyósom elmenni szavazni, tekintettel arra, hogy családi dolog volt egész nap. Én odaértem hozzá háromnegyed ötkor, és elvittem szavazni. Megyünk vissza a házába, ahol is ott van a férjem, aki később ért oda, és mondja a mamának, hogy mama, hívták magát, hogy nem volt még szavazni. Erre mondja a mama, hát azt honnan tudják, hogy még nem voltam szavazni. Úgy tudják, hogy szépen lefotózzák a már meglévő jelenléti ívet, megnézik szépen bizonyos emberek a saját nyilvántartásaikban, hogy ki nem volt ott (Bányai Gábor közbeszól.), és szépen elkezdenek telefonálgatni. (Dr. Gyüre Csaba: Ilyet a KDNP nem csinál, á!) Tehát ne tessék azt mondani, hogy ez nem igaz, mert én ezt saját magam éltem meg. Azt viszont nem tűröm el, hogy valaki meghazudtolja azt, amit én megéltem, tetszenek tudni? (Bányai Gábor: Ez hazugság! ‑ Dr. Völner Pál: Lehet, hogy az MSZP volt!)

Tehát azért nem engedik az online szavazást, mert azzal nem lehetne embereknek a szavazási hajlandóságát figyelemmel kísérni; nem lehetne a Kubatov-listákat elővenni, és azzal összehasonlítani a már megjelent emberek személyét, tetszenek tudni? Ez itt a legnagyobb probléma.

És akkor beszéljünk még egy kicsit a kamupártok kérdéséről. Ugye, ezt rendre mindegyik oldal használja, de én azért ezen a kérdésen abból az aspektusból szoktam elgondolkodni, hogy csak az a kamupárt, aki valamikor megalakult a ciklus során, semmilyen politikai üzenete nincs, semmilyen aktív politikai tevékenysége nincs, és csak a választáson indul, egyszer csak megjelennek ismeretlen emberek a listájukon, akár egyéni képviselőjelöltek, akár országosak, vagy az a párt kamu‑e, amelynek az egész tevékenysége semmi másról nem szól, mint bizonyos embercsoportok egzisztenciális életének biztosítása, különösebb politikai üzenet nélkül. Merthogy őszinte legyek, képviselőtársaim, nekem az is kamupárt, ahol annak a pártnak emblematikus figurái akár évtizedek óta abból élnek, hogy a politikai pártban tevékenykednek, indulnak a választásokon, és egyébként a két választás között különösebb politikai üzeneteik nincsenek is az embereknek azon túl, hogy esetleg a többi politikai erőt kritizálja, esetleg néha megszólal, hogy akár egy konfliktust generáljon, akár a választópolgárokat megzavarja vagy zavarja. Tehát én csak azt szeretném önöktől kérni, hogy ezt a kamupártkérdést finomabban tessenek kezelni, mert ha nem teszünk mást, csak megnézzük, hogy kik azok az emberek, akik komolyabb teljesítmény nélkül évtizedek óta a politikából élnek, és az adófizetők pénzéből szervezik meg a politikai tevékenységüket, és egy forintjukat a saját zsebükből nem teszik hozzá, tessenek mondani, azok milyen pártok. Úgyhogy ezen egyszer tessenek elgondolkodni. És én azt gondolom egyébként, hogy a társadalom tagjai az utóbbi időben ezeken szívesen gondolkoznak el, és eléggé ellene vannak a politikai osztály viselkedésének. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)