Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Értem az elnök úr intelmét, de mégiscsak a történelemnek köze van a mostani vagyongazdálkodáshoz, hiszen pont arról folyik a vita, hogy ez a vagyongazdálkodás mennyire észszerű, mennyire hatékony. Ebben, ahogy nézem, eltérő álláspontok vannak.

Ebben Stummer képviselő úrnak is kérném a megértését, hogy értse meg, hogy a múltban bizony sok olyan dolog van, ami abból gyökerezik a mai problémák közül, és szerintem a múlt boncolgatása néha hasznos, néha kevésbé hasznos. Talán a szövetségesek irányába az ő részükről is kicsit nagyobb megértést várnánk. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

A másik, hogy sok olyan észrevétel hangzott el, főleg Nacsa képviselő úr részéről, de Bányai képviselő úr részéről is, ami… Szóval, nincs baj a kritikával, Bányai képviselő úr, de szerintem akkor jó vagy akkor pontos a kritika, ha nem kettős mércét alkalmaz. Tehát elmondja, hogy mi általánosítunk, hozzáteszem, én nem általánosítottam. Nem azt mondtam, hogy az összes EU-s forrást lopják el, de ha jól emlékszem, Varju képviselőtársam sem erről beszélt. Mi egészen precízen, pontosan, legalábbis én megmondtam azt, hogy hol látok ebben problémát. De miután elmondta, hogy mi általánosítunk, ön rögtön elmondta általánosítva, hogy ez meg egy dilettáns kormányzás volt korábban, annak minden egyes elemével együtt; akkor szerintem ne sértődjön meg, ha mi meg azt mondjuk, hogy tolvajkormányzás az, ami most történik, némi általánosítással.

Azt gondolom, ön pontosan érti, hogy mi miről beszélünk. Többen pedzegették ezt a kérdést. Ma Magyarországon az állami vagyon és a különböző, állam által vásárolt vagyonelemek környékén a mi gondunk az, hogy ez nem piaci verseny alapján történik, ahogy Szakács képviselőtársam is mondta, meg többen ‑ Stummer képviselőtársam is ‑, nem arról van szó, hogy bárki egyenlő esélyekkel indul, hanem akinek jobb politikai kapcsolatai vannak, akinek valamilyen rokoni kapcsolata van fideszes vezető politikusokkal, azok előnnyel indulnak. Nincsen semmilyen verseny sem a pályázatoknál, sem bizonyos vagyonelemek megszerzésénél.

Ami történik ma Magyarországon, az a tulajdonviszonyok erőszakos átalakítása. Lehet azon vitatkozni, hogy jó volt‑e a Suchman-féle privatizáció; hozzáteszem, az abból származó bevétel egy az egyben a magyar költségvetésbe került be. Ez szerintem bírná a kritikát egyébként, hogy ebben mi volt a helyes döntés akkor, de mivel nem erről a szól a vita, ebbe most nem mennék részletesebben bele; de az egészen biztos, hogy nem erőszakos módon, és piaci verseny alapján történt. Most, azt gondolom, teljesen világos, hogy politikai kapcsolatok alapján a magyar tulajdonviszonyokat, különböző gazdasági pozíciókat alakítják át.

A másik: azt mondta Bányai képviselőtársam, hogy a hitel az rossz, a hitelből etetik az embereket. Azért lepődtem meg ezen a véleményen, hiszen most vettek föl több milliárd euró hitelt. Korábban ugyan azt mondták, hogy nem szabad hitelt felvenni az Európai Uniótól, meg az IMF az rossz; úgy tűnik nekem, hogy a Kínai Kommunista Párt nem annyira rossz, mint az IMF, hiszen kínai hitelt fölvesznek, vagy úgy tűnik, hogy az orosz hitel sem rossz annyira, mint az európai uniós vagy az állami hitel, hiszen korábban orosz hitelt is vettek föl.

A másik, hogy Tiborcz esetében is pont azt látjuk, hogy nem akárki újíthat föl kastélyokat. De egyébként, Nacsa képviselőtársam, itt senki nem azt kritizálta, hogy kell‑e esetleg Magyarországon kastélyokat fölújítani.

A módszerét kritizáltuk, meg az idejét kritizáltuk, hogy vajon egy kastély felújítása most, ebben a pandémiás helyzetben talán a legjobb megoldás‑e, vagy esetleg másra lehetne elkölteni jelen pillanatban ezeket a forrásokat, ahogy Szakács képviselőtársam is említett más példát is: a Budapest-Belgrád vasútvonalat vagy egyéb ilyen kérdéseket.

És a másik jelentős különbség, ahogy itt Bányai képviselő úr is mondta, jött a Tiborcz, szerencsétlen pont erre a kastélyra gondolt, de kapott hozzá 50 százalék állami támogatást vissza nem térítendő támogatás formájában. Tehát ez mégiscsak magánvagyonná válik valamilyen módon, és nem a saját pénzéből teszi ezt.

Még egyet hadd tegyek hozzá! Nacsa képviselőtársam említette az M6-ost. Ha most nagyon önkritikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy megtanulták a leckét, mert éppen tegnap olvastam, hogy meghosszabbítják ezt a szakaszt. Újabb viaduktokat fognak építeni, és ha jól számolták ki az újságírók a nyilvános adatokból, akkor 4,7 milliárd forint/kilométerbe fog kerülni ennek az autópályának minden egyes kilométere, amit meg akarnak hosszabbítani, és egyébként talán az egyik legkisebb forgalmú autópályáról beszélünk ma Magyarországon. Tehát azt gondolom, hogy óvatosabban itt a vagdalkozással ebben a tekintetben.

Mint ahogy az is lehetne akkor ebben, ahogy Bányai Gábor javasolt egy kiegészítési pontot. Mi lenne, ha a képviselő úr azt javasolná, hogy a Tiborcz és Mészáros által összeharácsolt vagyon visszaadása is kerüljön be akkor ebbe a törvénytervezetbe? Lehet, hogy akkor mi is szívesebben szavaznánk ezt meg. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)