Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném azokat a gondolatotokat megismételni, amelyeket előttem ellenzéki képviselőtársaim már a T/13672. számú javaslatról elmondtak.

Ez a javaslat 19 törvényt módosít, 54 paragrafuson keresztül, és az indoklásában alapvető elv az, hogy a koncessziós eljárások körét bővítsék, ennek a nemzetgazdaságra gyakorolt hatását valamilyen módon ez az új javaslat még inkább segítse elő. Ezt az indoklás írja.

De meg kell mondjam, hogy kifejezetten felháborítónak tartom azt, hogy kijárási tilalom van este 8 órától reggel 5 óráig, és az Országgyűlés vezetése olyan módon határozza meg az Országgyűlés munkáját, hogy este 10-11 előtt biztosan nem tudnak a képviselők e Ház falai közül elmenni, és több tucat olyan törvényjavaslatot terjesztettek az elmúlt időszakban a Ház elé, amelyek egyáltalán nem kell hogy a koronavírus-járvány idején javaslatként előkerüljenek, semmifajta olyan életviszonyokat nem szabályoznak, amelyek most szükségesek, most indokoltak. Megdöbbentő számomra, hogy az Országgyűlés vezetése 200 képviselőt és 400 kiszolgáló személyzetet 5 napos munkahéttel, 5 napos országgyűlési munkával áldott meg úgy, hogy hangsúlyozom, teljesen időszerűtlen javaslatokról van szó.

Ez a javaslat egy dologban időszerű, hogy még a hátralévő másfél évben a haveri körnek minél könnyebben lehessen bizonyos nemzetgazdasági érdekeltségeket átjátszani, és a profitszerző tevékenységük emelését segíteni.

Annyit szeretnék Nacsa Lőrinc képviselőtársam előadásához hozzáfűzni, amikor arról beszélt, hogy a baloldal milyen vagyonokat herdált el és privatizált, akkor én egy következtetést tudok csak levonni, hogy az ön elvtársai elég jó tanítványok voltak. Merthogy ebben a 30 évben azért, ön nem, mert fiatal, de az ön párttársai együtt végezték azt a tevékenységet, amellyel bizony az állami vagyont kiárusították. És akkor egyet ne tessék elfelejteni: volt ’98-2002, az előző kormány ebbéli tevékenységét az első Orbán-kormány elég ‑ idézőjelben ‑ hatékonyan folytatta tovább. Ne tessenek már úgy beszélni ebben a Házban, hogy 2010 óta van élet! 2010 előtt volt 20 év, és mindazok a társadalmi problémák, amelyek ma tombolnak, és amelyek miatt ez az iszonyatos árok van társadalmi csoportok között, iszonyatos ellenségeskedés, bizalmatlanság és kifejezetten durva hangvétel a társadalomban, ahhoz már, ne haragudjon, de ön és a párttársai elég erőteljesen hozzátették a maguk tevékenységét.

Szeretném önöknek elmondani, hogy én semmilyen olyan javaslatot nem szavazok meg, amely a nemzeti vagyon bármilyen módon való átjátszását célozza, és olyat sem, amelyből olyan üzlet jöhet, amely a nemzeti vagyon csorbítását célozza, vagy legalábbis a magánprofit mértéke és az állam és a nemzet hasznossága nem igazán vannak arányban egymással, és akkor tényleg igyekeztem nagyon finoman kifejezni magam.

A koncesszió fogalma nagyon régi fogalom, az állam és önkormányzat által nyújtott engedmény, amelynek alapján törvényben meghatározott tevékenységek gyakorlásának jogát visszterhes, határozott idejű szerződéssel engedi át az állam vagy az önkormányzat a jogosultnak, és időben, térben korlátozott piaci monopóliumot biztosít általa, vele. Ez a nagyon cizelláltan megfogalmazott fogalom. A magántőke bevonása az állami és önkormányzati tevékenységekbe sajnos szükségszerű volt az elmúlt évtizedekben.

Azért azt hadd mondjam meg önöknek, hogy azért ennek egyik fontos oka volt az, hogy az állami és önkormányzati szférában nem törekedtek olyan szakemberek bevonására és olyan minőségi kormányzati tevékenységre, amellyel ezeket a tevékenységeket meg tudták volna szervezni állami, önkormányzati kezekben is, csak kieresztették a legkiválóbb szakembereket a piacra, az állami, önkormányzati rendszerben maradtak ott, akik képtelenek ilyet megszervezni, és ezért kellett a piacra szorítkoznia az államnak és az önkormányzatnak.

(12.20)

Ha rajtam múlhatna egyszer, akkor a legkiválóbb szakemberek az állami, önkormányzati szférában dolgoznának bőségesen a piaci bérekkel konkurálva és felhatalmazásokkal konkurálva, és akkor nem kellene minden piszlicsáré tevékenységet koncessziókban meg különböző magántőke bevonásával elvégezni. Ugyanis azt is mindenki tudja, hogy az ilyenfajta viszonyok a korrupciót igencsak megalapozzák; mindenki tudja, hogy az adott kormányzat körüli gazdasági társaságok azok, amelyek elnyerik ezeket a lehetőségeket; mindenki tudja, hogy az árazásban igen erőteljes a manipuláció; mindenki tudja, hogy az ilyenfajta viszonyokban általában a legkevesebbet a nemzet polgárai és az állam nyer.

Azt mondja az indokolás kezdete, hogy az állam koncessziós tevékenysége meghatározó jelleggel bír, az államok koncessziós aktivitása az utóbbi évtizedekben növekedett. És ebben a javaslatban több olyan rendelkezés van, amely nem kapcsolódik közvetlenül a koncessziós javaslat módosításához, hiszen rengeteg olyan javaslat is van benne, amely ettől a kérdéstől teljes mértékben eltér. Azaz megint olyan salátatörvényt adtak elénk, amelyben bizony ott van egy-két rendkívül méltányolandó kérdés, mint például a Filharmónia kérdése vagy a sportegyesület kérdése, de megmondom önöknek, miután teljesen láthatóan, átlátszóan ez a javaslat a koncessziós kérdésben a kormány körüli gazdasági szervezetek még magasabb szintű helyzetbe hozását célozza, nem fogom megszavazni, és majd fogom hallani valamelyik államtitkártól egy-egy válaszban, hogy a Filharmóniának nem akartam odaadni a hangszereit. Hogyne akarnám odaadni a hangszereit?! Az övék kell legyenek a hangszerek, ez nem kérdés, csak ne tessék egy ilyen javaslatba belecsempészni, mert akkor, miután sajnos nem szavazhatunk a jogszabályban meghatározott egyes törvények módosításáról külön ‑ amit egyszer, remélem, még életemben meg tudok változtatni ‑, akkor ilyen helyzetek állnak elő, hogy nem tudom megszavazni a Filharmóniának a hangszereket, merthogy abban sem szeretnék senkinek segíteni, hogy a már amúgy is teljes mértékben egy bizonyos gazdasági kör által leuralt közbeszerzések mellett még a koncessziós eljárások is az ő érdekeiket szolgálják.

Rendkívüli jogalkotási sajátosság ebben a javaslatban az, hogy a 2. §-sal már hatályba lépteti a későbbieket. Ilyet egyébként még soha nem olvastam, hogy egy 2. § már arról szól, hogy amit majd azután szabályoznak a javaslatban, az mikor lép hatályba. Föl se fogom egyébként, hogy jogtechnikai szempontból hogy nem lehetett a hatályba léptető rendelkezést a javaslat legvégére tenni. Ezt majd egyszer magyarázza meg valaki. Azért jogászként én szeretnék arra törekedni, hogy valamilyen módon a jogalkotási törvény és a jogalkotási hagyományok, illetőleg az észszerűség uralja a jogszabályok javaslatainak az előterjesztését és annak megszavazását.

Nagyon ellenemre van, hogy a koncessziós jogviszonyok rendkívül fontos alapvető elemeit kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szintre akarják levinni. Ez teljes mértékben kizárja a parlament ellenőrzési lehetőségét ezekből a viszonyokból. Tessenek végiggondolni, 35 éves viszonyokról beszélünk, ami több mint nyolc ciklus. 35 éves jogviszonyok megalapítására hogyan lehetne komoly állami feladatokat bízni, hogy nyolc cikluson át se legyen lehetősége a parlament ellenőrző szerepének az ilyenfajta jogviszonyok alapvető adottságai felett? Aki ezt megírta, annak biztosan az volt a feladata, hogy írd bele szépen ebbe a javaslatba, hogy minél inkább vigyük le a szabályozásokat kormányrendeleti és rendeleti szintre. Na de, abba nem gondolt bele, hogy egyszer az, aki majd ezt alkotja, meg aki kéri, majd lesz olyan helyzetben, hogy ő ellenzéki oldalon lesz? Nyolc ciklusról beszélek! Több mint nyolc ciklusról! Tehát én azért nagyon megfontolnám az önök helyében, hogy milyenfajta szabályozási rendszereket visznek le kormányrendeleti és rendeleti szintre, mert higgyék el, amely hibákat önök elkövettek, ha lesz egyszer egy másik típusú kormány, nagyon ki fogja használni azt, hogy az önök jogosítványait csökkentse. Ezt soha ne felejtsék el! Mindig mindenki a sorstól visszakapja azt, amit tett. Lehet, hogy nem adott helyzetben, hanem egy másikban, de mindig minden kiegyenlítődik.

Soha nem azzal van baj, hogy létrehozunk egy intézményt. Soha! Egy intézmény, bárhogy is hozzuk létre, lehet, hogy nem is olyan profi módon szervezzük meg, de tud működni nagyon jól is, mert azon múlik, hogy kik és hogyan működtetik. Nekem soha nem az intézményekkel van a problémám. A koncesszióval sincs problémám. Azzal sincs problémám, hogy egy miniszter vagy a kormányfő döntsön bizonyos kérdésekről, nekem azzal sincs problémám. Azzal van probléma, hogy ez a nemzet érdekét szolgálja vagy sem. Azt gondolom, hogy most ezzel a javaslattal, bár nagyon szépen elmondta államtitkár úr, akitől mindig meghalljuk rendkívül meggyőzően a javaslatok indokoltságát, de aggódom, hogy ő is tudja, nem teljesen úgy született ez a javaslat, ahogy itt elmondta, és ahogy a kormánypárti képviselők támogatják.

A 21. §, ugye, az Újpesti Torna Egyletnek vagyon, vagyonkezelési kérdés. Nem is kérdés számomra, az Újpesti Torna Egylet kezelje azt a vagyont, amely kapcsán hosszú évtizedek, évszázad óta csodálatosan eredményes sportolói tevékenység megvalósul. Nekem csak egy kérdésem van: ha az Újpesti Torna Egylet vagyonkezelő, akkor a vagyonkezelő alapítványoknak miért adtuk örök tulajdonba a vagyontárgyakat? Ezt azért majd egyszer elmagyarázza valaki? Tehát még az önök érdekkörében is vannak egyesek meg kettesek. Nagy valószínűséggel valamelyik politikustársuknak fontos volt az a kérdés, hogy az UTE kapja meg vagyonkezelésbe ezt a vagyont. Teljesen rendben van, nem tudom, ki volt az, körülbelül sejtem, de ebben az egyetlen dolgában támogatom. Azt mondja a javaslat, hogy meg is kapod vagyonkezelésbe, de amikor ugyane Ház falai között a vagyonkezelő alapítványok az egyetemek irányításának és infrastrukturális feltételeinek alapvető megváltozására szolgáló jogszabályoknál azt kérdeztem, hogy ott miért nem lehet vagyonkezelői jogba adni, akkor senki nem válaszolt erre. Csak tulajdonba; meg eladhatja; meg csak szólnia kell, hogy el fogja adni; meg elővásárlási jog, meg nem tudom.

Miért kellett odaadni az állami vagyont ezeknek a vagyonkezelő alapítványoknak, amelyeknek kuratóriumi tagjai a Fidesz és a KDNP vezető politikusai? Ez több, mint átlátszó. Úgyhogy én azt kérem önöktől, ha az UTE önöknek is fontos, nem csak nekem, akkor vagy tiszteljék meg azzal, hogy ő is tulajdonba kaphassa ezeket a vagyonelemeket, vagy ha lehet vagyonkezelői jog, akkor tessék szíves lenni visszahozni azokat a jogszabályjavaslatokat ide, ahol nem tulajdont kapnak a vagyonkezelő alapítványok, hanem vagyonkezelői jogot. A nevükben is benne van, miért kellett nekik az állami tulajdont, a nemzet vagyonát odaadni?

A 34. § nem tetszik. Egyébként meg kell mondjam, csodálom, hogy ezt képviselőtársaim nem emelték, de ez a legárulkodóbb, hogy ez a jogszabályjavaslat miről szól. Az egészségügyi rendszer beszerzését gyámság alá helyezik, odaadják ennek a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságnak. Tehát már abban sem bíznak, hogy az egészségügy rendszerében az egészségügyi eszközöket és az ellátáshoz szükséges anyagokat azok szerezzék be, azoknak a beszerző szervezete szerezze be, akik értenek hozzá. Ez rendben van? Ez tényleg? Ez olyan szintű megalázása az egészségügyi rendszer beszerzésével foglalkozó szervezetnek és személyeknek, amin én rendkívüli módon csodálkozom. Azért ott az önök kinevezettjei vannak, önök nem bíznak a sajátjaikban? Vagy itt is majd az a cél, ahogy beszereztek 26 ezer lélegeztetőgépet, csak hozzá személyzetet nem sikerült, hogy akkor már az se kelljen feltétel legyen egy egészségügyi beszerzésnél, hogy hozzáértő szakemberek álljanak ott sorban, és határozzák meg, hogy az egészségügyi ellátórendszernek mire van szüksége?

Még mindig nem hallottunk magyarázatot arra, hogy miért kellett 26 ezer lélegeztetőgépet beszerezni, amikor nincs az üzemeltetésre alkalmas személy. És önök is tudják mindannyian, hogy amikor egy új eszközt beszereznek, ha nem kezdik el annak használatát bizonyos időn belül, akkor a szavatossági jogokat sem tudják érvényesíteni. Gondolják meg, több tízezer vagy mondjuk, tizen-egynéhányezer lélegeztetőgép még mindig becsomagolva van valahol, és ha a járvány alatt nem fogják kicsomagolni, akkor nem lesz rá szavatossági jog. Ezt azért végig tetszettek valamikor gondolni? Mert szerintem ez fontos lenne.

És aztán az 50. § a legnagyobb kedvencem: a Magyar Turisztikai Ügynökség mellett más, kormány által működtetett szervezet is közreműködhet a turizmusfejlesztésben. Hát, ez egy nagy meglepetés! Itt valami bizalmi válság van a háttérben.

(12.30)

Hát, eddig a Magyar Turisztikai Ügynökség volt az isten, aki az állam nevében a turizmusfejlesztésben teszi a dolgát. És most mi történik? Egyszer csak azt mondják, hogy más is. Valami bizalmi deficit van ‑ soha nem fogjuk megtudni, természetesen ezt tudjuk. Csak egyet tessenek már megmondani: ezt miért kell idehozni egy törvényjavaslatban? Ugyanis a kormánynak joga van ahhoz, hogy bárkit, egy szervezetet kinevezzen arra, hogy valamelyik kormányzati tevékenységben (Az elnök csenget.) működjön közre. Köszönöm a figyelmüket.