Burány Sándor (Párbeszéd)

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóságos törvényjavaslat-dömpingnek lehettünk az elmúlt napokban tanúi. És ha ez a törvényjavaslat-dömping a mostani, per pillanat legfontosabb feladatunkkal függne össze, nevezetesen, a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos védekezési feladatokkal, akkor azt mondanám, hogy megéri túlórázni a parlamentben, megéri ennyi törvényjavaslatot megtárgyalni, hiszen ezeknek a törvényjavaslatoknak a célja a magyar emberek egészségének, munkahelyének, életének a védelme.

De nem erről van szó! Miközben este 8 óra után kijárási korlátozásokat vezettek be, eközben önök szépen, az éj leple alatt több törvényjavaslatot benyújtottak az Országgyűlésnek. Ezen törvényjavaslatoknak ‑ sőt nemcsak törvényjavaslatokat, hanem az alkotmánynak, az Alaptörvénynek a módosítását is benyújtották ‑ viszont nem ez a célja, hogy az emberek egészségét, munkahelyét védje ebben a mostani nehéz időszakban; hanem egészen egyszerűen arról van szó ‑ és ennek érdekében még az Alaptörvény sem szent ‑, hogy olyan változtatásokat alkalmazzanak, olyan dolgokat vezessenek be a hazai jogrendbe, amelynek a célja, hogy a közpénzek és a közvagyon fölötti társadalmi kontroll, parlamenti kontroll gyengüljön.

Holnap kerül sor az Alaptörvény vitájára. Ott nyilván erről részletesebben lesz szó; most csak annyit szeretnék elöljáróban megjegyezni, hogy ott is arról van szó, hogy a közpénzek ellenőrzését teszik lehetetlenné az alapítványok esetében. Ami eddig törvény által lehetséges volt, az, ha az Alaptörvényt elfogadják, nem lesz a jövőben lehetséges. Bármennyi közpénzt menekítenek is ki majd az alapítványokba, ezek felhasználását már jogerős bírósági ítéletekkel nem lehet kikényszeríteni, ellentétben például a Magyar Nemzeti Bank pénzherdálásaival.

(12.10)

A vagyongazdálkodással kapcsolatos törvény pedig, ami most előttünk van, szintén ebbe az irányba mutat, a közvagyon egy részét olyan alapítványokba és olyan intézményekhez telepítik ki… ‑ nem pénzért adják el, mert itt az előző hozzászólásban azonosságjel lett téve értékesítés és ingyenes juttatás közé, ami messze nem ugyanazt jelenti közgazdaságilag. Egyszerűen most arról van szó, hogy a nemzeti vagyon egy részét, az állami vagyon egy részét olyan helyre telepítik, ahol a közvagyon fölötti ellenőrzés lehetőségei csökkennek.

Ezekben a törvényjavaslatokban viszont jól látható, hogy kik lesznek a kedvezményezettek. A kedvezményezettek között felmerül Kósa Lajos képviselő úr neve, Szijjártó Péter külügyminiszter úr neve, Lázár János képviselő úr neve, mint olyan befolyásos politikusok nevei, akik olyan szívügyüknek tekintett ügyekért harcolnak, amely szívügyek most komoly törvényjavaslatokkal, a vagyon egy részével is ki lesznek stafírozva.

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy miközben az Alaptörvény módosítását a koronavírus-járvánnyal indokolják, hiszen az önök egyik minisztere erről értekezett, nehéz azt mondani, hogy a közpénzek fölötti ellenőrzés megakadályozása, a közvagyon fölötti, az állami vagyon fölötti ellenőrzés lehetőségeinek csökkentése bármilyen összefüggésben lenne a koronavírussal, bár az önök egyik minisztere szerint erről van szó.

Annyira szemet szúrtak ezek a javaslatok, hogy itt már nem egyszerűen arról van szó, hogy a szokásos politikai logika szerint kormánypárti képviselők érvelnek ellenzéki képviselők érveivel szemben. Itt ez a törvényjavaslat kicsapta már fideszes berkekben is a biztosítékot, hiszen Szabadkígyós fideszes polgármestere, mint ahogy ez a vitában már elhangzott, meglehetősen nehezményezi, hogy a Wenckheim-kastély, aminek a felújítása nem kis pénzbe került, most a községtől távolabb kerül. (Nacsa Lőrinc: Elviszik?) Hiszen ez a település közel van Gyulához, közel van Békéscsabához, közelebb mindenesetre, mint Mezőhegyeshez, és most mégis ez a kastély annak a mezőhegyesi ménesbirtoknak a kezelésébe kerül tulajdoni szempontból, ami lényegesen távolabb van ettől a településtől, de közel áll Lázár János szívéhez.

Értjük, kormánypárti politikusok eddig is tanúbizonyságot tettek arról, hogy rajonganak a kastélyokért, és ha csak egy mód van rá, akkor ezek felújítását közpénzekből támogatják, az ezek fölötti rendelkezés megszerzését pedig szintén favorizálják. Ez a törvényjavaslat tehát elsősorban erről szól. Arról szól, hogy néhány befolyásos kormánypárti politikus lehetőségei most bővüljenek a nemzeti, az állami vagyon kárára, és most ezeknek az intézményeknek, alapítványoknak a vagyonának az előnyére. Ez egész egyszerűen egy cinikus magatartás, és ráadásul egy olyan időszakban, amikor az erőforrásokat nem kormánypárti politikusok kedvenc szórakozására kellene koncentrálni, hanem a koronavírus-járvány elleni védekezésre, akkor kifejezetten aljas is.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Bármennyire is hivatkoznak önök a napi propagandában a járvány elleni védekezésre, úgy látszik, hogy önök a járványban is lehetőséget látnak, semmilyen járvány nem akadályozza meg önöket abban, hogy mint a szenteknek, maguk felé hajoljon a kezük, és megszerezzék az állami vagyonból azt, ami önöknek kedves, legalábbis az állami vagyon fölötti rendelkezést. Ezzel párhuzamosan csökkentik annak a lehetőségét, hogy ezeknek a vagyontárgyaknak az üzemeltetése, egyáltalán sorsa a közellenőrzés számára átlátható, nyitott legyen. Ezt a lehetőséget csökkentik, és egyes kormánypárti politikusok lehetőségét, mozgásterét pedig növelik. Erről szól ez a törvényjavaslat. Kár érte! Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)