Dr. Bajkai István (Fidesz)

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Bár eredetileg nem terveztem hozzászólni ehhez a mai napirendi ponthoz, tulajdonképpen szeretném kifejezni az elismerő szavaimat, hogy a Petőfi-emlékév és Petőfi személyisége és életműve kapcsán tulajdonképpen teljes egyetértés alakult ki itt, a parlamenti patkóban.

Amikor néhány képviselőtársam ‑ Gyüre Csabára is szeretnék utalni, egykori katonatársamra is ‑ nemes szavakkal illette a Petőfi-életművet, az is elhangzott ma itt a patkóban, hogy vajon mit mondana Petőfi a mai korról. Nyilván most az emlékév kapcsán tulajdonképpen nem szabad aktuálpolitikai kérdésekkel, azt gondolom, foglalkozni, ahogy ezt tette DK-s képviselőtársam. Mégis azt gondolom, és ezt engedjék meg az én személyes véleményemnek, hogy ha valamit írna most Petőfi, ha itt lenne köztünk ‑ remélem, ebben is egyetértés van néhány képviselőtársam esetében a túlsó, a szemközti oldalon ‑, akkor bizony aggódna a haza megmaradásáért, és aggódna a kultúránk megmaradásáért.

Ha valamit szeretnék idézni, vagy ha valamit szeretnék az ő életművéből a mai korra vetíteni, mindazt, amit fontosnak tartott, a hazát, a nemzetet, a családot, a nemzeti megmaradást, akkor A nemzethez ‑ ezt a kifejezést használta, majdhogynem egy felszólító mód ‑ című versét tudnám igazából mindannyiunk szíves figyelmébe ajánlani. Hogy is mondta? Hogy is használhatott ilyen kifejezést? Nem vagyok elég jó versmondó, bár valamikor verset is mondtam, de valahol mégiscsak azt kell hogy mondjam, az ő idézete, az ő szavai játszanak előttem, vagy érzem az igazi mondanivalóját, amikor a mai korról van szó. Hogy is fogalmazott az utolsó versszakában? Az egészet nem szükséges elmondani. „Könnyü bánni külső elleninkkel,/Ha kivesznek a belső bitangok…/Félre most, lant… futok a toronyba,/Megkondítom azt a vészharangot!” Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)