Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat sok szempontból beismerés a kormány és a kormányoldal részéről. Egyrészt beismerése annak, hogy valóban baj van, hogy súlyos a helyzet, hogy valóban veszélyben van Magyarország, veszélyben vannak a magyar emberek. Nő a fertőzöttek száma, és ami még ennél is sokkal rosszabb, nő az elhunytak száma is. Tenni kell valamit, végre valaminek történnie kell. Ebben a helyzetben valóban szükség lehet olyan intézkedésekre, amelyeket gyors határidővel, rögtön és határozottan kell meghoznia a kormánynak. Bárcsak ne lenne így! Ma már szóltam arról, hogy sok szempontból az elmúlt fél év semmittevése miatt van szükség ma ezekre a radikális intézkedésekre.

De beismerés ez a törvényjavaslat abból a szempontból is, hogy önök piszkos politikai játékot játszottak a tavasszal, hiszen tavasszal pontosan egy ilyen törvényhez ígértük meg az ellenzék támogatását. Azt mondtuk, hogy támogatni tudunk egy olyan törvényt, amely a kormánynak rendkívüli fölhatalmazást ad korlátozott időre és a szükséges mértékig. Önök ezt először megígérték, majd egy olyan törvényjavaslatot terjesztettek be, amely korlátlan időre nyújtott lehetőséget arra, hogy a kormányzat teljhatalmat gyakoroljon, és ezt korlátozás nélkül, mindenfajta kontroll nélkül tette lehetővé. Lám most, amikor sokkal súlyosabb a helyzet, tudnak olyan törvényjavaslatot lerakni a Ház asztalára, amely valóban a szükséges mértékű intézkedéseket és határozott időre tartalmazza.

Ne haragudjanak, de arra a fajta érvelésre, amely arról szól, hogy 90 nap múlva majd lesz vakcina, azt tudom mondani, hogy bárcsak így lenne, mindannyian reméljük, hogy így lesz, de hát akkor is mindannyian reméltük azt, hogy 90 napon túl már nem lesz szükség a rendkívüli felhatalmazásra, mint ahogy így is lett. Abba most ne menjünk bele, hogy önként adták vissza vagy belátták azt, hogy annak a fajta teljhatalomnak, aminek kérték, nemzetközi szinten olyan következményei vannak, amelyeket nem akartak vállalni.

Mindenesetre az is kétségtelen, hogy ezután lehetővé tette önöknek azt egy másik törvénymódosítás, hogy majdnem mindent elrendeljenek. Hozzáteszem, most is lehetővé tette volna az ősz folyamán az egészségügyi veszélyhelyzet is azt, hogy sokkal többet és sokkal hatékonyabban tegyenek a járvány megelőzése érdekében. De még egyszer mondom, világossá vált tavasszal, hogy önök azért nem ilyen típusú törvényjavaslatot terjesztettek a parlament elé korlátozott határidővel, mert nem akartak támogatást kapni az ellenzéktől.

Örülök, hogy ez változott. Örülök, hogy önök is belátják azt, hogy súlyos helyzetben nemzeti egységre kell törekedni. Az a baj, hogy az önök szavai hiteltelenül csengenek ugyanakkor, miközben ‑ már bocsánat, hogy ezt mondom ‑ ócska politikai okok miatt működésképtelenné teszik az Országgyűlésnek azt a bizottságát, amelynek éppen a járványügyi védekezéssel kellene foglalkoznia. Hogy akarnak önök együttműködést, hogy akarnak nemzeti egységet, ha közben kirekesztik az ellenzéket a nemzeti együttműködésből, ha közben működésképtelenné teszik az Országgyűlés bizottságát?

Mennyire lehet elhinni azt, hogy önök valóban akarnak együttműködni, amikor ebbe a törvényjavaslatba beírják azt, hogy az Országgyűlést tájékoztatni kell ‑ helyes, hogy ez benne van, remélem, be is tartják ‑, de közben azért teszik működésképtelenné az egészségügyi bizottságot, hogy ott ne kelljen tájékoztatást adni. (Kocsis Máté: Ne hazudj!) S ha önök az álhírek és a hamis statisztikák miatt aggódnak, akkor szeretném megkérdezni, miért nem engedték azt, hogy a parlament tárgyalhassa azt a DK által benyújtott törvényjavaslatot, amelyik a kormányzati tisztviselők esetében is büntetni rendelte volna az álhírek terjesztését és a közérdekű információk visszatartását a járványügy kapcsán? De reméljük, ez valóban a kijózanodás pillanata a kormányoldal számára is. Nagy szükség lenne rá, mert súlyos a helyzet.

Ha ez így van, akkor nekünk az a dolgunk, hogy megadjuk a lehetőséget arra, hogy a kormány végre helyesen cselekedjen. Az önök felelősségét átvenni nem tudjuk, de azt meg tudjuk tenni, ami a mi felelősségünk, hogy elhárítjuk azokat az akadályokat, amelyek az Országgyűlés részéről, akár időokok miatt is, akadályozhatnák a védekezést. Azért fogjuk megszavazni ezt a törvényjavaslatot, mert azt gondoljuk, rajtunk ne múljon az, hogy önök hogyan irányítják a védekezést. Illúzióink nincsenek. Azt bizonyították az elmúlt fél évben, hogy nem tudnak és nem akarnak hatékonyan föllépni a járvány ellen. Azt bizonyították, hogy nem hallgatnak a saját szakértőikre, azokra az emberekre, akikre itt hivatkoznak nagyon gyakran, vagy akár a WHO-ra, amelyre szintén nagyon gyakran hivatkoznak. Rájuk nem hallgatnak, nem veszik figyelembe a véleményüket. De még egyszer mondom, reménykedem, hogy ez a kijózanodás ideje. Reménykedem, hogy legalább ebben a súlyos helyzetben megteszik azt, amit meg lehet tenni, és amit meg kell tenni.

Szeretnék a figyelmükbe ajánlani legalább két dolgot ebből a szempontból. Az egyik a tesztelés kérdése. Vakon nem lehet vezetni, vakon repülve nem lehet biztonságosan földet érni. Látják, hogy súlyos a helyzet, legalább most növeljék meg a tesztelési kapacitásokat! Örülök, hogy bevezetik, ha minden igaz ‑ persze szeretnénk ezt látni is ‑, örülünk, hogy végre hallgatnak az ellenzékre, és az iskolákban, az egészségügyi intézményekben, a szociális intézményekben bevezetik a tesztelést. Hónapokkal ezelőtt kellett volna.

De ne álljanak meg itt! Tegyék lehetővé azt, hogy minden kontaktot teszteljenek, és tegyék lehetővé azt is, számos sikeresen védekező ország gyakorlatát követve, hogy mindenki kérhesse ingyenesen és azonnal a tesztelését. Ez az útja annak, hogy lássuk, valójában hányan fertőzöttek, hogy úgy tudjanak meghozni járványügyi döntéseket, hogy tudják, miről van szó, mi a valós helyzet. S ez az útja annak is, hogy az emberek saját maguktól is tudják, mikor vannak veszélyben, mikor okoznak másoknak veszélyt, mikor hoznak másokat veszélybe.

A másik dolog pedig az, hogy foglalkozzanak komolyan a járvány szociális következményeivel. Én értem, hogy önök egy neokonzervatív gazdaság- és társadalompolitikát követnek, hogy nem szeretik a szociális támogatásokat, hogy nem értenek egyet azzal, hogyha az állásukat elvesztő emberek támogatást kapjanak, hogy önök abban hisznek, hogy ők majd elhelyezkednek a munkaerőpiacon minél korábban. Ez utóbbival persze mi is egyetértünk, csak látjuk azt, hogy ez ma nem reális. Most nem munkahelyek fognak létrejönni a következő hónapokban, hanem munkahelyek fognak megszűnni. Most nem az lesz az irány, hogy könnyebb lesz a vállalkozásoknak kifizetni a bérterheket, hanem az, hogy nehezebb.

Tudom, hogy bizonyos ágazatokban lépnek, véletlenül pont azokban, ahol ott vannak az önök barátai, rokonai és üzletfelei. De kérem, gondoljanak a többi ágazatra is. Nemcsak szállodák vannak Magyarországon nehéz helyzetben, hanem a szolgáltatás és az ipar nagyon sokfajta területén van ma válsághelyzet. Gondoljanak és lépjenek érdemben a kisvállalkozások megsegítésére! Hozzák vissza a bértámogatási rendszert, de ne abban a formában, ahogy az korábban működött, hanem jóval bőkezűbben és könnyebb feltételekkel. Nyújtsanak direkt támogatást azoknak, akik most vesztik el a munkájukat, vagy akik márciusban elvesztették, és az önök nagyszájú dicsekedése ellenére sem találtak még mindig munkát. Gondoljanak az idős emberekre, akiknek sokkal nehezebb most a megélhetés, és ne csak a gazdag családokra gondoljanak, hanem az összes családra. Minden családnak nyújtsanak támogatást, a rászoruló családoknak is!

Én azt gondolom, hogy ehhez, ahogy eddig, ezután is fog tudni az ellenzék támogatást adni. Az önkormányzatok tönkretételéhez, a haverok zsebének megtöméséhez, a vadászati világkiállításhoz meg a futballstadionokhoz továbbra sem.

Még egyszer javaslom, hogy térjenek vissza a józan útra, józanodjon ki a kormányoldal is, és ezzel a felhatalmazással úgy éljenek, hogy ez valóban az ország érdekét és a járvány leküzdését, a járvány gazdasági és társadalmi hatásainak mérséklését szolgálja. Ebben és csak ebben számíthatnak a mi támogatásunkra. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)