Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon-nagyon fontos kérdéskört érintettek képviselőtársaim, az államtitkár úr is egy picit tágabban beszélt a konkrét törvényjavaslathoz képest, de aztán Bartos Mónika egy igen részletes és olyan felszólalást tett, aminek én jelentős részével tökéletesen egyetértek.

Nacsa képviselő úr olyan „nacsaképviselőurasan” szólt hozzá, hogy beszélt egy picit a 2010 előtti vidékromboló politikáról, amivel kapcsolatban szerintem sok dologban egyetértenénk, majd beszélt a 2010-ben hatalomra került Fidesz-KDNP vidéktámogató politikájáról, amiben szerintem biztos, hogy semmiben nem fogunk egyetérteni. De összességében fontos, hogy kitágítottuk ezt a kérdést, és megpróbáltuk általánosan belehelyezni egy olyan rendszerbe, ami szerintem alapvetően határozza meg Magyarország jövőjét, hogy mit tudunk tenni a területi különbségek csökkentése, a magyar vidék leszakadása és a vidék érdemi fejlesztése érdekében.

Azt talán a vita közben leszögezhetjük, hogy legalább a célok tekintetében, mondjuk, hogy egyetértünk, talán mindenki, akik 2010 előtt kormányoztak, akik 2010 után, jelenleg kormányoznak és akik még nem kaptak lehetőséget, hogy kormányozzanak, szerintem azért bizonyos dolgokban legalább egyet tudunk érteni. De azt azért tegyük tisztába, az államtitkár úr azt mondta, és Nacsa képviselő úr is, hogy mennyi mindent tett a kormány ezen célokért. Az államtitkár úr konkrétan a területi különbségek csökkentéséről is szólt és a vidék fejlesztéséről. Azért azt tegyük tisztába, én azt javaslom, hogy egyáltalán milyen pozícióból is kezdünk hozzá egy ilyen vitához.

Azt láthatjuk, hogy sajnos továbbra is négy magyarországi régió van az Unió húsz legszegényebb térsége között. Ezen semmilyen módon nem tudtak változtatni az azóta regnáló kormányok az európai uniós csatlakozás óta, önök sem. Mondhatjuk egyébként, hogy így relatíve a pozíciónk, nyilván csak nagyon általános és durva mutatók alapján vannak ezek a besorolások, de ilyen besorolás alapján sajnos látható, hogy a magyar régiók, a legszegényebb helyzetben lévő magyar régiók sajnos pozíciót vesztettek relatíve is az Unión belül.

Nyilván most itt kevésbé érdekel az minket, hogy ez a pozíció hogy néz ki, nekünk az a fontos, hogy ezek a régiók fejlődjenek, meg tudják tartani a népességüket, és az ezeken a régiókon belüli különböző adottságokkal rendelkező térségek is elindulhassanak a fejlődés útján. Ezt önök konkrétan nem tudták megvalósítani. Tehát én azt gondolom, hogy a szerénység mindenképpen indokolt lenne, amikor egy ilyen felszólalást előkészítenek.

Óriásiak a területi különbségek, ezt sok szempontból, például a bérkülönbségekben is lemérhetjük, és látszik, hogy a kistelepüléseken, önök bármennyire is támogatják szavakban a kistelepüléseket, sokan kevésbé tudnak hozzájutni a legfontosabb közszolgáltatásokhoz. Tehát az elmúlt időszakban én már nagyon sokszor, az elmúlt két-két és fél évben, amióta itt vagyok az Országgyűlésben, rengeteg konkrét statisztikai adattal is alátámasztottam azt, hogy egyre rosszabb helyzetben vannak a kistelepülések, annak ellenére, hogy elindultak programok. Azt is nagyon sokszor elmondtam, hogy a „Magyar falu” programmal is tökéletesen egyetértek, a kimondott célokkal, csak elégtelen az egész mögötti finanszírozási rendszer.

Engedjenek meg két konkrét példát az önök fejlesztéspolitikája eredményének a megítélésére. Nem oly rég volt már az Országgyűlés előtt a kiemelt fejlesztési térségekkel kapcsolatos előterjesztés, a Közép-Duna Menti Térséggel kapcsolatban is, illetve szintén született egy döntés a különleges fejlesztési övezetek létrehozásáról. Akkor itt ki is alakult egy vita, és hoztam is egy konkrét példát, hogy itt a különleges gazdasági övezeteknél Süli miniszter úr, képviselő úr tett egy érdekes kijelentést, ő el is mondta, hogy Paks nem lesz különleges gazdasági övezet, mert ott nincs politikai probléma a döntéshozatallal. Tehát rögtön elmondta, hogy itt nem is a területfejlesztés, hanem a politikai áramvonalasítás volt a szempont.

Pont ennek a térségnek a példáját hoztam fel itt Paks-Tamási térségében. Azt tudjuk, hogy Paks önmagában egy mekkora hatalmas gazdasági potenciál, Paks az egész régiónak a gazdasági teljesítményét torzítja fölfelé, illetve most láthatjuk, hogy az elinduló paksi bővítés.

(14.30)

És mégis, ebben a régióban, viszonylag közel Pakshoz, ebben a kistérségben látható, mondjuk egy példaként, Tamási városa, ahol én nagyon sokat jártam az elmúlt időszakban, az ott élők sokszor meghívtak, és bemutatták a problémáikat, hogy vannak olyan nagyon-nagyon sok ember által lakott és használt külterületi részek, ahol sem ivóvíz-szolgáltatás, sem közvilágítás, sem szemétszállítás, sem közösségi közlekedés és még burkolt út sincs, és látszik, hogy ez egy fejlesztési régió. Ez a Tamási térség egyébként az Adorján-újtelep s a többi, ezek a részei Tamásinak, amelyek a legalapvetőbb infrastruktúrával sincsenek ellátva, és az komoly problémát és kihívást okozott, amikor azért küzdöttünk, hogy legalább amikor a lajtoskocsival viszik ki a vizet, akkor azt ne akkor vigyék, amikor nincsenek otthon az ott élők, akik kirakják az edényeiket, a tűző napon akár órákig ott hagyják nekik az ivóvizet, és ilyen módon az már fogyasztásra nem alkalmas. Tehát ilyen döbbenetes különbségek vannak.

Még egy példát ‑ ez talán egy picit személyesebb példa ‑ engedjenek meg! Én pécsi vagyok, de azt tudjuk, hogy Pécs sajnos már egy leszakadó régiónak, egy leszakadó térségnek, megyének a központja a Dunántúl legnagyobb városaként. Sokat járom a megyét, és sokat járom a régiót, és nagyon sokszor azt látom így Dél-Baranyában, ahogy kicsi falvakban járok, hogy a buszmegállókban különböző álláshirdetések vannak kifüggesztve, hogy el lehet menni dolgozni, mondjuk, Vas megyébe, Zala megyébe vagy Budapestre, szállást biztosítanak, és le lehet tépkedni a telefonszámot, lehet elmenni Dél-Baranyából, lehet elmenni egyébként az Ormánságból.

Döbbenetes számomra, hogy itt tartunk, hogy önök esélyt nem adnak arra, hogy a vidék leszakadását meg lehessen állítani, és hogy egy érdemi fejlődést lehessen biztosítani. És halljuk a szép jelszavakat, halljuk ezeket a gondolatokat, de önöknek tíz évük lett volna bizonyítani, hogy ezeket a célokat el lehessen érni. Ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen arra, hogy a meghatározott mennyiségben rendelkezésre álló, az Unióból lehívható forrásokat értelmezhetően lehessen valóban területfejlesztési célokra felhasználni, ahhoz egy olyan rendszert kell tudni felépíteni, amely ezt garantálja, és ez semmiképpen nem az a centralizáció, amit önök végrehajtanak.

Nagyon örülök, hogy Bóka István balatonfüredi polgármestert említette Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony ‑ bár nem tudom, hogy mennyire fog jót tenni a polgármester úrnak, hogy a parlamentben ellenzéki képviselők védik őt, de én is ezt fogom tenni, és jó példaként fogom őt említeni ‑, ő egy fideszes polgármester Balatonfüreden. Én személyesen ismerem őt, az Európai Unió Régiók Bizottságában három éven keresztül együtt dolgoztunk, én is a nemzeti delegáció tagja voltam, akkor volt szerencsém megismerni a polgármester urat, az ő elveit, és azt tudom mondani, hogy ő az, aki annak a polgári Magyarországnak a vízióját a tetteiben valóban megvalósítja, amelyre egyébként valamikor a Fidesz-KDNP a saját hatalmát építette; persze ezúttal ő már köszönőviszonyban sincs vele, a polgármester úr mégis egy ilyen jellegű politikát folytat. Valóban egy elkötelezett, nagyon jól felkészült polgármesterről van szó.

Az a Régiók Bizottsága ‑ talán önök közül sokan nem tudják, hogy az milyen testület ‑ egy európai uniós, mondhatjuk, hogy egy ilyen árnyékparlament, egy árnyék második kamarája az Európai Parlamentnek, és az arról szólt, hogy az Európai Unió jogalkotásába és döntéshozatali folyamatába be lehessen hozni a helyi és a regionális szempontokat. Ez egy olyan testület, amelynek olyan 350 tagja van, kizárólag tartományi képviselők, önkormányzati képviselők, s a többi, és ők a garanciái annak, hogy egyrészt közelebb lehessen vinni az Európai Unió döntéshozatalát, fejlesztéspolitikáját a helyi szinthez, az emberekhez ‑ ugye, mert nagyon eltávolodott, abban szerintem mindannyian egyetértünk, hogy egy ilyen elefántcsonttoronyban működik az Európai Parlament ‑, és ilyen módon értelmezhetőbb legyen a jogalkotás az emberek érdekei szempontjából, pontosabban: az emberek érdekei és ezek a fejlesztési szempontok jobban megjelenjenek az Európai Unió politikájában.

Három évig dolgoztam ebben a testületben, rengeteg helyen jártam, rengeteg helyen láttam jó példákat. Eleve az meghatározta a magyar önkormányzatiság pozícióját, hogy kikkel voltunk együtt, kikkel dolgoztunk együtt az európai politikában. A magyar delegáció polgármesterekből, megyei elnökökből, kistelepülési polgármesterből, kerületi képviselőből áll, és időnként úgy összevetettük az európai uniós barátainkkal, hogy ők kiket képviselnek; tartományi miniszterelnök, tartományi gazdasági miniszter, akkor fővárosok főpolgármesterei, tehát rendkívül fajsúlyos szereplők vannak a Régiók Bizottságában, mondjuk, az olaszországi régiók elnökei.

Azt talán tudják képviselőtársaim, micsoda hatalommal rendelkezik egy olaszországi régió vezetője vagy éppen a lengyel vajdaságoknak a marsalljai, és ott megmutatkozik, megmutatkozik az óriási különbség, az ilyen módon meglévő különbség az államszervezésben, hogy milyen szempontból és milyen források fölött diszponál például egy magyar megyei elnök, mondjuk, néhány száz millió forintos költségvetési forrással ahhoz képest, mint például egy lengyel vajdaságnak a marsallja, aki érdemben döntéseket tud hozni, érdemben bele tud szólni például a területfejlesztési döntésekbe. És így jutottunk el oda, hogy rengeteg helyen láthatunk olyan példákat, hogy mondjuk, azonos vagy rosszabb pozícióból induló térségek fejlődésében érdemi változást, pozitív változást láthattunk az elmúlt évek során, mert sokkal inkább a helyi döntéshozatal tudott érvényesülni, és nem a nemzeti szintről, nem egy központi kormányzati diktátum érvényesült, és az alapján használták fel a fejlesztési forrásokat, hanem valóban a helyiek által megválasztott regionális parlamentek, regionális vezetők tudtak érdemi befolyást gyakorolni, és ez bizony meglátszik.

Hogyha már a Dél-Dunántúl példáját említettem, körülbelül a GDP/fő érték tekintetében hasonló teljesítményt mutat a lengyel Kárpátalja régió, Podkarpackie régió, és már óriási a különbség. Ott egyébként, mondhatjuk, ideológiai szempontból önökhöz közel álló irányultságú politikai vezetés van, és az ott dolgozó marsallt én nagyon nagyra becsülöm, egy mérnökember, egy rendkívül jó szakember ilyen szempontból tölti be ezt a funkciót, és láthatjuk, hogy annak a régiónak a fővárosa is milyen szépen, milyen látványosan fejlődik, mondjuk, sajnos Pécshez képest, egyszerűen azért, mert látható, hogy teljesen más a területfejlesztésnek az átgondolása, más a politikája, és érvényesítik, engedik a helyi döntéshozatalt és a helyi felelősséget abban, hogy hogyan használják fel a fejlesztési forrásokat.

Ezzel, mondhatjuk, tökéletesen ellentétes az önök fejlesztéspolitikája, az önök fejlesztéspolitikájának a szervezése, és most pontosan azt látjuk, hogy ezt még tovább kívánják centralizálni. És hogyha láthatunk jó példát fejlesztéspolitikára, mint például a Balaton Fejlesztési Tanácsot, láthatunk egy olyan szereplőt, aki kormánypárti szereplő, aki jól végzi a dolgát, Potocskáné Kőrösi Anita is elismeréssel nyilatkozott Bóka Istvánról, láthatjuk azt, hogy önök ebbe is belenyúlnak, és lehetetlenné teszik, hogy egy ilyen jó területfejlesztési tanács tudjon önállóan működni, és odaraktak egy ilyen kormányzati megbízottat.

De vissza is kérdeznék: nem olyan régen láthattunk egy döntést ‑ már nem is tudom követni egyébként, hogy milyen változások vannak ‑, hogy valamiféle regionális fejlesztési kormánymegbízottakat nevezett ki a miniszterelnök úr néhány hónappal ezelőtt, láttuk, hogy az Észak-Dunántúlon Navracsics Tibort, a Dél-Dunántúlon Mikes Évát nevezték ki, Palkovics miniszter úr lett az észak-magyarországi és Nemesi Pál ‑ őt nem ismerem ‑ lett a dél-alföldi, alföldi régiónak a fejlesztési biztosa. Ez hogyan aránylik akkor? Őnekik mi a szerepük? Ők mit csinálnak? Mert én azt látom, hogy ismét csak politikai megbízottakat neveznek ki a regionális fejlesztési politikának az irányításával, ami megint csak a centralizáció irányába mutat.

Én tehát azt tudom mondani, hogy ez az előterjesztés semmilyen módon nem támogatható számunkra sem, és egy nagyon-nagyon rossz centralizációs irányt alapoz meg a kormány részéről. Mondom ezt úgy, hogy én elkötelezett vagyok a vidékfejlesztés iránt, és annak ellenére, hogy Pécsen élek, amely a Dunántúl legnagyobb városa, én rengeteget foglalkoztam egyébként szakmai alapon is a vidéki, leszakadó vidéki térségek problémáival, a kistelepülések helyzetével, az infrastruktúra-, közműfejlesztés kérdésével. Láttam azt, hogy milyen rombolás volt a rendszerváltás előtt, milyen faluromboló, falugyilkos politika valósult meg, ismerem azt a szakirodalmat, amely feltárta ezt, és láthatunk nagyon jó példákat, hogy már akkor ‑ beszéltünk erről a falugondnoki szolgálat vitájában is ‑ milyen jó mozgalmak indultak el. Látom, és nagyon kemény kritikával illetem a balliberális kormányoknak a vidékellenes politikáját, de azt tudom mondani, hogy önök pontosan ott folytatták, ahol a balliberális elődeik abbahagyták.

Nyilván részletesen nem fogom tudni elmondani a véleményemet, a kritikáimat az önök fejlesztéspolitikája kapcsán és azon szakpolitikák kapcsán, amelyeket a képviselő asszony is említett. Ugye, ön beszélt a fenntartható közlekedésről, beszélt a vízi közművek biztosításáról, az elérhetőség javításáról a vidéki térségekben. Csak az a kérdésem, képviselő asszony, én valóban egyetértek ezzel, egyetértek azokkal a megfogalmazott célokkal, amelyeket ön elmondott, de ön hogy látja: akkor miért nem tesz ezért például a kormány? Miért nem valósítja meg ezeket a kimondott nagyon fontos célokat a kormány?

Végigvehetnénk azokat a szakpolitikákat, amelyekben gyakorlatilag megbukott a kormány. Hogyha csak a közösségi közlekedést nézzük, mindig joggal kritizálták a 2010 előtti időszak szakpolitikusait, a kormány politikáját, közlekedéspolitikáját, majd önök semmiféle értelmezhető, érdemi reformot nem valósítottak meg. A szakemberek hosszú-hosszú évekkel vagy akár évtizedekkel korábban letettek olyan javaslatokat, amelyek, mondjuk, akár nyugati példákon, akár bármilyen más megfontolás alapján bemutatják, hogy hogyan lehet az adott mennyiségű erőforrás és a rendelkezésre álló anyagiak figyelembevételével megvalósítani egy hatékony közösségi közlekedés szervezését. Önök semmit nem tettek ez ügyben.

Beszéltek itt nagyon sokszor az elmúlt években nemzeti buszgyártásról ‑ hát, hol a nemzeti buszgyártás? Nem valósították meg. Szerintem mindannyian egyetértünk, hogy mennyire fontos a közösségi közlekedés.

(14.40)

Képviselő asszony is említette a koronavírus-járvány okozta kihívásokat. Hát, éppen a napokban jelentette be miniszterelnök úr az újabb intézkedéseket, és a kormány döntést hozott például a közösségi közlekedés járatszámainak a növeléséről, sűrítéséről, ami egy nagyon-nagyon fontos intézkedés, mert ha több a járat, akkor nyilván csökkenteni lehet a zsúfoltságot, és ezáltal csökkenteni lehet a fertőzésveszélyt. De miért nem szembesül akkor a miniszterelnök úr saját kormányának az indítványával és saját frakciójának a döntésével, hogy éppen ebben az évben vették el az önkormányzati szervezésű közösségi közlekedés támogatását? Tehát lehetetlenné teszik, hogy ezt az önök által is fontosnak tartott intézkedést az önkormányzatok megvalósítsák, mert elvették a forrásokat.

És sorolhatjuk, hogy a többi megszorítás milyen hatást gyakorol az önkormányzati működésre, például a gépjárműadó elvonása. Nem tudom, hogy mennyire járatosak az önkormányzati politikában, de nyilván önök is sejtik, hogy amúgy is milyen nehéz helyzetben van a helyi közösségi közlekedés finanszírozása, és ez a járványügyi helyzet milyen további, azon túli nehézségeket hozott a helyi közösségi közlekedés szervezésében. Ehhez képest önök megszorításokkal sújtották őket, most pedig előírják, hogy sűrítsék a járatokat. Egyrészt forrásuk sincs rá az önkormányzatoknak, másrészt pedig szakemberek sincsenek. S az is egy hosszú-hosszú évek óta fennálló rendszerprobléma, hogy nincsenek szakemberek.

Még hosszan sorolhatnám ezeket a problémákat, és majd egy következő hozzászólásban ezt meg is fogom tenni. Köszönöm, elnök úr.