Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nacsa képviselőtársam hiányolta ‑ szerintem hibásan, de hiányolta ‑, hogy keveset beszélünk a tényekről. Akkor elismételném, és akkor nézzük meg, hogy mik ma a tények!

Tény, hogy az euró árfolyama tegnap 364 forint volt. Tény, hogy 2010-ben, amikor önök átvették a kormányt, 265 forint volt az euró árfolyama. És tény, hogy önök kötöttek az EBRD-vel egy olyan paktumot, ami nem az itt élő embereket, adósokat védte, hanem a bankrendszert. Tény, hogy ez az együttműködési megállapodás, amire hivatkozom, úgy fogalmaz, hogy a kormány nem hoz olyan döntést, ami csökkenti vagy veszélyezteti a bankrendszer profitabilitását. Ez is tény.

És az is tény, hogy egyébként hazánk területén évente körülbelül esetenként több mint 4 ezer végrehajtás történik úgy, hogy családoknak az utcára kell menniük. Tény, hogy önök semmit nem tettek, egyetlenegy pici kísérletet nem tettek annak érdekében, hogy a végrehajtások során tapasztalt jogsértéseket felszámolják ‑ ez tény, képviselőtársaim! És én azt gondolom, hogy nagy tisztelettel javaslom minden képviselőtársamnak a túloldalon (A teremből távozó Héjj Dávid Ádám felé:), annak is, aki most megy ki a teremből (Héjj Dávid Ádám visszafordul és megáll.), hogy vegye fel a kapcsolatot Z. Kárpát Dániel képviselőtársammal (A hangját felemelve:), aki több végrehajtáson volt jelen, mint bárki ebben a Házban! (Nacsa Lőrinc és Hollik István közbeszól.) És én azt gondolom, hogy ha ővele felveszik a kapcsolatot, akkor egyértelművé válik, hogy a magyar kormány semmit, de semmit nem tett a devizahitel-károsultak megsegítése érdekében, ami érdemi segítség lehetett volna számukra!

És én azt gondolom, hogy ha már tények, akkor érdemes arról beszélni, hogy az a bérlakásprogram, ami rendkívül hiányzik az önök lakhatási politikájából, az megérne egy vitát, de önök még a vitától is elmenekülnek. Én például Z. Kárpát Dániel képviselőtársammal értek egyet… (Jelzésre:) Bocsánat, csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy Nacsa képviselőtársam és Hollik képviselőtársam mutogatnak, hogy ők mindent megtettek. Szeretném látni azt a kezdeményezést, ahol ott van a kis nevük aláírva, ahol önök kezdeményezték, hogy legalább vita legyen arról, hogy egy jól működő bérlakásrendszer megvalósítása egyáltalán szükséges‑e önök szerint.

De menjünk tovább, merthogy azt gondolom, hogy itt volna egy vita. Én abban Z. Kárpát Dániellel értek egyet, hogy szerintem a bérletidíj-plafon nem megoldás, mert valóban könnyen kijátszható, és abban is egyetértek vele, hogy a kínálati oldalt kell jelentősen megnövelni. Azt gondolom, hogy abban viszont vita van közöttünk, hogy énszerintem az önkormányzati bérlakásrendszer az, ami hosszú távon fenntartható, viszont ez csak akkor lesz álláspontom szerint fenntartható hosszú távon, hogyha nem adjuk el ezeket a bérlakásokat, tehát hogyha a következő lépés az első gyermek megszületését követően, mondjuk, csak úgy a hasamra ütve, hogy saját tulajdonba át tudnak költözni a családok, de az elinduláshoz mindenféleképpen szükséges.

Tehát a lényeg az, hogy lehetne erről vitát folytatni, csak önök senkivel nem vitatkoznak; önök nem egyeztetnek senkivel, mint ahogy nem egyeztetnek semmilyen törvény kapcsán sem, függetlenül attól, hogy egyébként erre esetenként törvény kötelezné önöket.

Nagyon szép statisztikai felsorolást hallhattunk Nacsa képviselőtársamtól, aki folyamatosan az átlagra hivatkozott. Hollik képviselőtársam is fogja érteni: nekünk otthon a családban átlagosan vállig érő hajunk van. (Kezével a vállára mutat.) Nézzen rám, képviselőtársam, ugye, fogja érteni azt, hogy mit is jelent az átlag. Tehát hiába van nekünk a családban átlagosan vállig érünk hajunk (Kezével a vállára mutat.), ha én olyan kopasz vagyok mint a tök! (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.) És ez a helyzet az átlagszámításokkal, az önök átlagszámításával is. És azt gondolom, hogy ezek a fajta csúsztatások azok, amikkel megpróbálnak a választókból, az itt élő honfitársainkból bohócot csinálni, és én azt gondolom, hogy ez a felháborító!

És hiába tartalmaz ez a törvény valóban több olyan javaslatot is, ami tényleg nemcsak támogatható, hanem kötelező támogatni, de emellől kihagyják az összes olyan tételt, amitől társadalmi igazságosság megjelenhetne a törvényben, ami a fenntarthatóságával, a társadalmi és gazdasági fenntarthatóságával kapcsolatban garanciákat nyújtana.

Értelemszerűen mindannyian látjuk, hogy a Fidesz-KDNP-szövetséghez köthető megszámlálhatatlan mennyiségű építési vállalkozás érdekelt ebben a piaci szegmensben. Milyen jó lenne, hogyha abban lennének érdekeltek, hogy a járvány által sújtott Magyarországon vagy a járvány által előidézett gazdasági válságban valószínűleg nem az új lakás áfáját kellene most csökkenteni ‑ és csak mondom államtitkár úrnak, hogy ettől még az áfát visszaadhatják úgy, ahogy ebben a törvényben ez le van írva ‑, tehát hogy nem az új építésű lakások áfáját kellene első körben csökkenteni, hanem az alapvető élelmiszerekét. Mert amíg én nem tudok, vagy Hollik és Nacsa képviselőtársam kedvéért: egy átlagos honfitársunk nem tud jó minőségű alapvető élelmiszert beszerezni, és abból megfőzni a mindennapi betevőt, addig nem biztos, hogy az új építésű lakások áfáját kellene első körben emelni.

Értem, nagyon örülünk minden áfacsökkentésnek, ami csökkenti a terheket, csak azt gondolom, hogy egy társadalmi kép hiányzik az egészből. Én emlékszem arra, amikor önök elkezdtek élelmiszeráfát csökkenteni ‑ és most nem is az alapvető, hanem az összes élelmiszerről beszélek ‑, első körben kijöttek a félsertés áfájának a csökkentésével. Persze, lehet azt mondani, hogy ez a társadalom érdeke, csak szeretném nagy tisztelettel megkérdezni, hogy egy évben hányszor vesznek félsertést. Aztán persze ment tovább ez a dolog. Eljutottunk egészen az UHT tejig, és gyakorlatilag semmi más célt nem szolgáltak ezek a döntések, mint hogy most lehet mutogatni, hogy vannak itt alapvető élelmiszerek, amelyek 5 százalékon adóznak, jellemzően a húsok, de hogyha önöknek volna egy társadalomképe, volna egy képe arról, hogy mire van szüksége az itt élő embereknek, akkor villámgyorsan kiderülne, hogy az alapvető élelmiszerek a legkevésbé sem állnak meg ott, hogy csirkehús, sertéshús vagy UHT tej. Akkor egyértelmű lenne, hogy van egy vásárlói kosár, amiből össze lehetne rakni egy olyan élelmiszerkört, amire azt mondjuk, hogy ezeket hívjuk alapvető élelmiszereknek. Az én véleményem szerint ide kéne tartoznia az összes zöldségnek és gyümölcsnek, kivéve mondjuk, a déligyümölcsöket; idetartozhatna a kenyér, a tej. Ma az a hihetetlen helyzet van Magyarországon, hogy a 18 százalékos áfa magasabb sokszor, mint az az árrés, amennyit a pék vagy akár a kereskedőlánc keres egy kiló kenyéren. Tehát minden kiló kenyér után a magyar kormány több pénzt tesz zsebre, mint akár az, aki előállítja, vagy akár az, aki kereskedik vele és eljuttatja a fogyasztónak.

És én azt gondolom, hogyha innen nézzük ezt a dolgot, akkor ez a törvényjavaslat minimum sánta, és ezzel még nem is lenne baj, ha nem ismernénk tökéletesen az önök politikáját a gyakorlatban, ahol úgy szokták a módosító javaslatokat vizsgálni, ezt körülbelül megpróbálom bemutatni (A kezében lévő papírokat maga elé helyezi az asztalra balra, illetve jobbra.), hogy ellenzéki, kuka; ellenzéki, kuka; saját párt, ezt megvizsgáljuk; kormánypárt, ez igen.

(11.40)

Egy betűt nem olvastak el egyikből sem. Azt gondolom, ez a legnagyobb baj, mert ha egy rendes vita kialakulhatna a törvény kapcsán a CSOK-ról, új építésű lakások áfájáról, akkor, azt gondolom, még akár előrébb is léphetnénk. De minthogy a gyakorlat azt mutatja 2010 óta ‑ de jó, én csak ’18 óta vagyok képviselő, tehát 2018 óta biztosan ‑, hogy önök ellenzéki módosító javaslatot nem fogadnak el, jellemzően olvasatlanul kerülnek ezek a kukába, azt gondolom, hogy itt a baj. Nincs más terünk, mint hogy a plenáris ülés keretein belül mondjuk el azokat a kritikáinkat, amelyek ‑ elhiszem ‑ képviselőtársainknak nem esnek jól.

Azt gondolom, hogy az a fenntarthatóság, amit szinte az összes képviselőtársam valamilyen szempontból érintett ‑ gazdasági, társadalmi vagy környezeti fenntarthatóság ‑, nem jelenik meg ebben a törvényben; pedig akár meg is jelenthetne. Tehát nem lenne szabad kedvezményes áfát alkalmazni ott, ahol termőföldet, erdőt, gyepet, természetes területet veszünk el önmagunktól. Ott nem lenne szabad kedvezményes áfát alkalmazni, ahol közvetlen tóparton, folyóparton folynak az építkezések. Pontosan tudjuk, hogy ezeknek az ingatlanoknak a jövőbeli vásárlói rendelkeznek azzal az erőforrással, ami mellett nekik nem kell segítség.

Mondok még valamit: az, hogy önök e döntéssel lenullázzák a tavaszi döntést, amely a rozsdaövezeti akcióterületekről szólt, valami egészen félelmetes. Pedig azt gondolom, hogy ezek a motivációs eszközök akár segíthettek volna, csak valószínűleg szóltak ‑ és erről beszéltem a felszólalásom elején ‑ az önök pártjával jó viszonyt ápoló építési vállalkozók, hogy srácok, nekünk ez nem éri meg, nekünk az összes többinél is kéne. És a kormány feltette a kezét, mert amiről már sokat beszéltünk, és amire most is utalok, és amit a képviselőtársam úgy fogalmazott meg, hogy vadliberális, neoliberális gazdaságpolitikát folytatnak, gyakorlatilag ez történik. Önök nem hajlandók az alapvető élelmiszerek áfáját csökkenteni, mert arra a társadalomnak lenne szüksége ebben a helyzetben. Nem hajlandók az alapvető élelmiszerek áfáját csökkenteni, mert ellenzéki kezdeményezés. De hajlandók az új építésű lakásokra 5 százalékos áfát bevezetni, mert az önökhöz kötődő gazdasági érdekcsoportok ezt kérik.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, hogy ez talán a világ legszomorúbb dolga ebben a Házban. Azt hiszem, ezt a gyakorlatot egyszersmind érdemes lenne felszámolni, mert őrület, hogy önök tényleg most már egészen következetesen nem az itt élő honfitársaink érdekeit tartják elsőnek. Persze, a kommunikációs panel mindenre megvan: a család az első; de addig, amíg 27 százalékos alapvető élelmiszert vesz… ‑ meg a család az első. Csak nagy kérdés, ugye, hogy kinek a családja. Mert ha a gazdasági felső 10 százalékot, vagy mondjuk úgy, hogy a leggazdagabb százezer magyar családot akarjuk ezzel segíteni, azzal ez az ország nem lesz kisegítve. Hozzáteszem: a belső fogyasztáson keresztül leginkább az segítené a gazdaságot is, ha az alsó hat dekádot, tehát az egzisztenciális értelemben alulról számított 60 százalékot támogatnánk meg, mert ott a túlélésért játszunk, gondoljunk itt például az egészségügyi alkalmazottakra, akik nem csak az orvosok. Ezek a pluszjövedelmek gyakorlatilag a belső fogyasztásba azonnal bekerülnének, míg, mondjuk, ha az én jövedelmemet növeljük meg, akkor lehet, hogy én azt félreteszem és megtakarítom.

Tehát azt gondolom, érdemes lenne erről vitatkozni és eszmét cserélni anélkül, hogy nyolcvankétszer elhangozna Gyurcsány Ferenc neve. Hozzáteszem, az önök teljesítményét tökéletesen leírja, hogy 10-12 évvel ezelőttre mutogatnak vissza még ma is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)