Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Rektor Úr! Igen súlyos lett a hangulat, úgy érzem, itt az ülésteremben így az esti órákban. Súlyos szavak hangzottak el, de én azt hiszem, hogy Hiller István nagyon jól fogta meg. Egy fontos kérdést tett fel, és meg is válaszolta, hogy van értelme ezeknek a vitáknak, van értelme kimondani ezeket a súlyos gondolatokat, és van értelme talán elindítani egy olyan gondolkodást, hogy valóban, ha távlatilag gondolkodunk, akár 2022-re, akár még hosszabb távon, milyen módon kell majd azt a sok mindent rendbe tenni, amit itt az elmúlt tíz évben, és hozzáteszem, amit az azt megelőző időszakban is tönkretettek a jelenlegi kormányerők és az azt megelőzők. Azt hiszem, hogy hosszasan beszélhetnénk arról, hogy mi mindent csináltak rosszul az elődök.

Azzal szeretném kezdeni ‑ és semmiképpen nem szeretnék személyeskedni, államtitkár úr, kérem, ne értse félre, mind a ketten pécsiek vagyunk ‑, hogy azt gondolom, méltatlan az, hogy rektor úrnak, professzor úrnak kell államtitkárként ezeket a javaslatokat, a felsőoktatást és a tudományos életet érintő alapvető változásokat prezentálni és előadni. Nem méltó az ön előéletéhez, és... De be is fejezem. Tehát igazából nem akarom önt bántani, nyilván ön egy bizonyos helyzetben van, csak én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen fontosnak tartottam elmondani, hogy nagyon rossz ezt így látni. De most ezzel ezt lezárom.

Egyetlenegy dologra szeretnék utalni, amiről még nem beszéltek képviselőtársaim. Az ülésnap elején volt egy néhány perces megemlékezés, ma van a magyar tudomány ünnepe. 1825-ben Széchenyi István gróf ezen a napon ajánlotta fel birtokainak egyéves jövedelmét azért, hogy a Magyar Tudós Társaságot meg lehessen alakítani. Széchenyi Istvánnak volt egy víziója ezzel, volt egy szándéka. Azt gondolom, hogy talán azért is fontos, hogy ezen a napon megemlékezzünk erről, ezen a napon bizony mondjuk ki azt, hogy ennek a kormánynak igazából nincs víziója, ennek a kormánynak valóban hatalomtechnikai céljai vannak.

Ha végiggondoljuk, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt évtizedekben vagy évszázadokban milyen eredményeket ért el a magyar tudomány, mi mindent köszönhetünk a mai napig a magyar tudósoknak, és körülnézünk a világban, hogy mi történik most körülöttünk, mi történik velünk, milyen kihívásokkal szembesülünk éppen a mai nap, mondjuk, a koronavírus-járvány kapcsán, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy soha még akkora szükség nem volt a tudósokra, a tudományos életre és a kiművelt emberfőre, mint most, amilyen kihívásokkal szembesülünk. Döbbenetes kihívással szembesülünk most a koronavírus-járvány kapcsán, igazából érdemi választ sehol a világon nem tudtak még erre adni, és nem tudjuk, hogy mikor lesz ennek a vége, hogyan és miképpen tudunk ezzel megbirkózni. Minden egyéb tekintetben is láthatjuk, hogy olyan kihívások előtt állunk, amik példátlanok, akár itt az éghajlatváltozás, a környezetpusztítás hatásai, vagy mindazok a globális problémák, amire még nem igazán tudjuk a választ megadni.

Ebben a helyzetben bizony azt kell látnunk, hogy a jelenlegi kormányzat gyakorlatilag támadást indított a tudományos élet ellen, támadást indított a felsőoktatás ellen, és olyan határokat lépett át, amit nem lett volna szabad átlépni, és ennek rendkívül súlyos következményei lesznek.

(19.40)

Az elmúlt pár nap vitáiban is egyébként ez kicsúcsosodott, hogy önök miképpen gondolkodnak a magyar tudósokról, tudóstársadalomról és a tudományról. Egy példát hoztam itt, egy hónappal ezelőtt a pécsi virológus professzor, Jakab Ferenc egy nagyon szigorú prognózist adott, kijelentést tett, és megfogalmazta azt, hogy milyen intézkedéseket várna a koronavírus-járvány kapcsán a kormánytól, és erre az egyik államtitkár ‑ igazából teljesen mindegy, nem akarom bántani azt a bizonyos államtitkárt ‑ egy olyan flegma kijelentést tett az egyik reggeli televíziós műsorban, hogy á, voltak már ilyen riogatások.

Tehát azt gondolom, ez az egy felvetés és a válasz és kormányzati reakció is megmutatja, hogy miképpen gondolkodik ez a kormányzat, miképpen gondolkodik ez a hatalom a magyar tudósokról, azokról a tudósokról, akiknek egyébként a tudására, tapasztalatára óriási szükség van ahhoz, hogy ebből a jelenlegi krízisből is kilábaljunk. Tehát egészen döbbenetesek ezek a folyamatok.

Konkrétan látva ezt a törvényjavaslatot, képviselőtársaim már elmondták, és nem akarom szaporítani a szót, semmi értelme nincs annak, semmi magyarázat nincs arra, hogy a közalkalmazotti státuszt elveszik a kutatóktól, akaratuk ellenére. Ez egy ugyanolyan lépés, mint ahogy nekiálltak egy ilyen akadémiai reformnak, konkrétan az Akadémia tagjainak az akarata, szándéka ellenére, meggyalázták, megalázták ezt a köztestületet azzal, hogy így, konkrétan politikai diktátumokkal átnyomták ezt az akaratot és ezt a szándékot. Ez, én azt gondolom, olyan határ átlépése volt ‑ és nem először az önök esetében ‑, ami példátlan. Én nagyon sok kritikát megfogalmazok itt akár csak a rendszerváltás utáni kormányok működése kapcsán, de valóban el kellett hogy jussunk odáig, hogy amit önök csinálnak az elmúlt időszakban, az valóban példátlan, és már szinte össze sem lehet hasonlítani egyetlenegy elődjükkel sem.

Nem tudom, államtitkár úr majd kísérletet tesz‑e megmagyarázni vagy válaszokat adni azokra, amik itt megfogalmazódik, hogy például mi értelme van elvenni a közalkalmazotti státuszt, mi értelme van azt a folyamatot erősíteni, ami a bizonytalanságot táplálja a tudományos élet iránt elkötelezett kutatók esetében. Látjuk azt, hogy rengetegen hagyták el a szakmát, rengetegen hagyták el az országot azért, mert alacsonyak, megalázóak az oktatói és kutatói bérek, és nagyon-nagyon sok a bizonytalanság. És most, ahogy látom, ezek a lépések is ezt a bizonytalanságot erősítik, ezek a diktátumok is ezt a bizonytalanságot erősítik. És én attól tartok, hogy a folyamatok is ugyanolyanok lesznek, ez megint csak a pályaelhagyást és az elvándorlást fogja erősíteni. Valami magyarázatot próbáljon legalább adni rá, államtitkár úr, hogy mi indokolja ezt a lépést.

A hosszú évek alatt rengetegszer vitatkoztunk már, hogy megalázóan alacsonyak a felsőoktatásban dolgozó oktatóknak, illetve tudományos kutatásban dolgozók bérei, mondhatjuk, hogy egy tudományos fokozattal rendelkező adjunktus ma kevesebbet keres, mint egy árufeltöltő. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy árufeltöltő keres túl sokat, hanem azt, hogy egyszerűen rendezetlen és megalázóan alacsony azoknak a bére, akik ezt hivatásként, sok-sok év felkészüléssel és tanulással választották, hogy ilyen módon szolgálhassák a nemzeti érdekeket. Miért történhetett ez, hogy tíz év kormányzás után ‑ bármilyen kritikát is fogalmaznak meg az azt megelőző rezsimekkel kapcsolatban ‑ egy ilyen helyzetben vannak a felsőoktatásban és a tudományos életben dolgozók? Mi értelme van, hogy most így állnak hozzá ehhez a javaslathoz? És miért nem tudnak eljutni odáig, hogy az érintetteket érdemben, partnerként kezeljék, megtiszteljék, és olyan módon próbáljanak reformokat végrehajtani, ami megfelel az ő elvárásaiknak, igényeiknek és javaslataiknak?

Még egy kérdésem lenne államtitkár úrhoz, rektor úrhoz. Én már többször ‑ felhasználva azt, amikor itt van az Országgyűlés plenáris ülésén ‑ kérdeztem azt, hogy itt a járványügyi intézkedéseknek a sorában egy olyan tendencia is látható volt, hogy a megszorítások már nemcsak az önkormányzatokat, hanem az egyetemeket is érintették. Akkor adott is nekem némi információt államtitkár úr, hogy közel 20 milliárd forint elvonás érintette az egyetemeket. Én azt szeretném kérdezni, hogy ez az egyes intézményeket hogyan érintette. Ugye, a pécsi egyetemről beszéltünk, hogy itt közel 2 milliárd, 1,9 milliárdos elvonás volt. És én azt is szeretném kérdezni, hogy azóta a pécsi egyetem jelzett‑e ezzel kapcsolatban bármi érdemit a minisztérium felé, hogy milyen jellegű kihívásokat, problémákat jelent ez az elvonás. Itt a napokban volt egy hír, hogy körülbelül 5 milliárd forintos beruházási támogatást kapott a pécsi egyetem, de az is világos lehetett mindenkinek, hogy ezek korábbi döntések alapján elindult beruházások költségnövekedése miatti olyan kiegészítések, amelyek gyakorlatilag Mészáros Lőrinc kivitelező cégének a zsebébe kerülnek. Tehát ezek nem olyan források, amelyek bármilyen módon az egyetem napi működésében felhasználhatók lennének.

Tehát van‑e érdemi konzultáció, kommunikáció akár a pécsi egyetem, akár az összes többi, elvonásokkal, megszorításokkal érintett egyetem között? És van‑e bármiféle remény arra, hogy a kormány felülvizsgálja ezeket az intézkedéseket, és az elvont forrásokat visszaadja annak érdekében, hogy a működőképességét az egyetemeknek meg lehessen tartani, és hogy ne legyen szükség elbocsátásokra és egyéb drasztikus, megszorító jellegű intézkedésekre? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)