Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretnék egy új politikai fogalmat bevezetni. Eddig ugye, mindig használtuk a „salátatörvény” kifejezést. Én most két értelemben is a „szendvicstörvény” kifejezést szeretném használni.

Egyfelől, aki összeállította a mai napirendeket, az, gondolom, azt gondolta, hogy két nagyon intenzív vita közé betesz egy könnyed kis vitát, egy kellemes vitát, ahol egyet is tudunk egymással érteni, bár azt látom, hogy komoly küzdelmet folytat mindenki azért, hogy hogyan és miképpen tudja a vezérüzeneteket megfelelő módon még ebbe a vitába is beapplikálni.

Másik szempontból pedig azért tartom ezt egy szendvicstörvénynek, mert látjuk középen a rendkívül vonzó és ropogósnak tűnő marhahússzeletet a finom sajttal, látjuk az ízletes salátát és a szószokat, de valamiért beteszik mindig két száraz zsemle közé, és ezáltal az egész valahogy olyan fogyaszthatatlanná válik.

Valamiért kezdem azt érezni néha, hogy tulajdonképpen ez egy szándékos taktikai lépés, hogy utána majd el lehessen később mondani egy vitában egyébként, nem pici csúsztatással, hogy itt volt a kiváló javaslat, tetszettek volna támogatni, nem? Ahogy itt tényleg, szenvedünk ezzel a dologgal, ott jobbikos képviselőtársam is próbált itt ebben egyensúlyozni, hogy tényleg, annyira jóízűen szeretnénk néhány dolgot ebben támogatni, annyira jónak tűnik a közúti közlekedéssel kapcsolatos, jó irányokat fogalmaz meg. Magam is a vasúti közlekedéssel kapcsolatos dolgot szerettem volna idehozni. Akár még azt mondom, nyilván fővárosiként, minden olyan szabályt, amelyik a taxizást betereli a normál nyugat-európai sávba, ezek mindegyikét kell és szeretnénk is támogatni, és akkor utána szembesülünk olyan javaslatokkal, amik egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy jó érzéssel és jóízűen ezt a törvényt egészében támogatni tudjuk.

A közúti közlekedésről szeretnék most szólni, mindenki ma tett egy ilyen kitérőt, mintha a törvényhez tartozna, picit másról van szó. Ma képviselőtársam, Molnár Zsolt sajtótájékoztatót tartott, és be is nyújtotta azt az indítványt, amely arról szól ‑ és ehhez a ponthoz egy picit illeszkedően szeretném önökkel megosztani ‑, hogy egyre inkább azt érzékeljük, hogy az a fajta jogkövető magatartás, a jogosítvány nélküli vezetés, vagy azok, akiknek szabálysértés miatt a jogosítványukat bevonták, visszavonták, azok adott esetben mikor térnek vissza a köznyelvben jogosítvány nélküli vezetőként, és okoznak bizony most már sokadszor nagyon komoly tragédiát és bajt, úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan joghézag vagy olyan hely, amit érdemes lenne újraszabályozni és újra végiggondolni.

Tehát azt javasoljuk ebben a törvényjavaslatban, ami benyújtásra került, és kérem, hogy ezt is fontolják meg támogatni, hogy a szabálysértések hatálya alól ez kerüljön ki, és legyen bűncselekmény az, aki a, még egyszer mondom, köznyelvben, és nem a jogi szakzsargont használva, jogosítvány nélkül vezet.

Ami a légi közlekedési szabályokat illeti, nagyon nehéz kiverni a fejünkből azt, hogy egész eddig, egész 2019 októberéig nem volt azzal probléma, hogy a települési önkormányzatoknak van joga beleszólni abba, hogy a zajterhelésekkel kapcsolatban mi a hivatalos álláspontjuk. Érdekes módon, mióta a települési önkormányzatok fényes egén megjelentek az ellenzékinek nevezett önkormányzatok, hirtelen úgy tűnik, mintha ez a szabály akadálya lenne valaminek. De minek is? Nézzünk már körül a világban! Akikről beszélünk, azok az emberek, azok a polgárok ‑ vagy nevezzük választópolgároknak ‑, akik ilyen vagy olyan módon ide vagy oda szavaznak. A zajterhelés nem válogat ebből a szempontból települési önkormányzatok színe és a polgármester színe között.

Államtitkár úr, talán emlékszik, magam már a Ház plenáris ülésén is fordultam a választókörzetem, Budafok-Tétény zajterhelése ügyében, amikor a légifolyosók változtak, akkor az addigihoz képest meglehetősen jelentős változást észleltek a kertvárosi részen, nagyon komoly problémákat okozott, és akkor is az volt az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen típusú egyeztetések történtek. És akkor én meglehetősen durva elutasítást kaptam ‑ lehet, hogy nem is ehhez a tárcához kellett akkor benyújtanom, most elbizonytalanodtam egy pillanatra ‑, de mindenesetre azt vélelmezem és azt szeretném továbbra is mondani, hogy ami a légi közlekedéssel kapcsolatos bármilyen panaszokat illeti, az nem hatósági eljárási kérdés. Nem arról szól, hogy a minisztérium megfelelően tud‑e egyeztetni a légügyi hatósággal. Az igenis arról szól, hogy az emberek érzete milyen, hogy figyelembe veszi‑e mindaz a szabályozásváltozás azt, hogy azon a településen élők hogyan és miképpen gondolkodnak.

És majd ezt el fogom még egyszer mondani, de pont az a lényeg, hogy a települési önkormányzat, a polgármester, a polgármesteri vezetés az, amely leginkább képes arra, hogy adott esetben azt a fajta helyi érdeket megjelenítse a döntéshozatalban.

Tehát, ami a légi közlekedésről szóló törvénymódosítást illeti, ez számunkra alapelvként elfogadhatatlan. Még egyszer szeretném mondani, nagyon nehezen tudjuk kiverni a fejünkből azt az egyszerű tételt, hogy ez megint egy aktuálpolitikai módosítás, amely kifejezetten az elmúlt egy esztendőnek szóló történet.

(17.50)

A közúti közlekedés nyilvántartásáról szóló törvényben képviselőtársam elmondta, szeretném én magam is még egyszer megismételni, néhány további argumentációt és érvet hozzátenni, hogy sokféleképpen lehet egy települési önkormányzat autonómiáját csökkenteni: lehet úgy csökkenteni, hogy az ember elvesz hatásköröket, és lehet úgy is csökkenteni, hogy az ember csökkenti a pénzüket, mert akkor óhatatlanul kevesebb mindent fognak tudni megcsinálni. Az az igazi művészet, amit önök csinálnak, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyszerre a kettőt tudják csinálni, tehát hatáskört is elvesznek, és a pénzügyi részét is megszorítják, és valóban, egyre inkább reménytelen és nehéz helyzetbe sodorják a települési önkormányzatokat.

Elhangzott az 1300 milliárdos adósságátvállalási szám. Legutóbb pénzügyminiszter úr egy vitában használta azt, hogy ha megnézzük, akkor 1200 milliárd tartalékkal rendelkezik ez az egész önkormányzati rendszer, és nehéz időszakban, vészhelyzetben bizony kell közösen szerepet vállalnunk. Az alapelvre az a válaszom, hogy természetesen ez így van, de ahogy az 1300 milliárd ilyen módon való átvállalását sem tartom teljes egészében helyesnek, úgy azt gondolom, hogy sokkal differenciáltabban kell ezt a problémát nézni. Mert kinél van ez az 1200 (sic!) milliárd? És kitől fogjuk elvonni azokat a pénzeket, amiket most elvonunk? És kiszámolta‑e valaki azt, hogy az iparűzési adó változása milyen lesz 2020 végéig és 2021-ben, hiszen nyilvánvalóan a magyar gazdaság ‑ ugye, most egy 6,5 százalékos csökkenésről beszél a kormányzat ‑ nyilvánvalóan csökken, nyilvánvalóan a csökkenés jelentős részben a helyi kis cégek iparűzési adóiból fog összeállni. Tehát ma azt prognosztizálom, hogy még egy módosabb önkormányzat számára is ezek a tételek együtt akár a költségvetésének a 10 százalékos csökkenésével is járhatnak. És ha mindezt összeadjuk ‑ és nyilvánvalóan működni kell, nyilvánvalóan nem lehet egy önkormányzatnak, amelyik nem egy ilyen gyorsnaszád, amelyik egy perc alatt változtatja az irányát, nyilván ahhoz, hogy átszervezze magát, hogy újragondolja a feladatait, ahhoz idő kell, ahhoz pénz kell ‑, ez egyértelműen és nyilvánvalóan a fejlesztési pénzekből fog hiányozni. Tehát ezek a pénzek, amelyek most rövid távon elvételre kerülnek, ez onnan hiányzik.

És mi fog történni a másik oldalon? Néhány kiválasztott önkormányzat ezt a fejlesztési pénzt valamilyen logikán meg fogja kapni a kormánytól, vissza fogja kapni, azok pedig, akik nem baráti önkormányzatok, nem fogják visszakapni. És elő fog állni egy olyan egyensúlytalansági helyzet a települési önkormányzatok között, hogy van, aki tud fejlesztéseket véghez vinni, és van, aki pedig egyáltalán nem fog tudni semmit tenni. Na, ezt tartom igazán cinikus magatartásnak.

És azt gondolom, hogy ez valami olyan politikai műhelyben született, amelyik ‑ még egyszer mondom ‑ elfogadhatatlan módon játszik az emberekkel. Mert azt kell megérteni mindenkinek, hogy pont az az önkormányzati rendszer lényege, amit önök valamiért úgy elfelejtettek az elmúlt harminc esztendőben. Tényleg érdemes végignézni a kilencvenes évek Fidesz-beszédeit vagy -programjait, amikor tényleg azt mondták, hogy a hatalommegosztás, a hatalom szétválasztása; hogy ott szülessenek a döntések, ahol a legtöbb információ van; hogy minél inkább lejjebb kell tolni a döntéshozatalt, különösen a helyben keletkezett pénzekről való döntésekről. Ezek olyan csodálatosan szép elvek voltak ‑ hol vannak? Miért gondolják azt, hogy az állam a legokosabb? Én értem, hogy önök a legokosabbak, értem, hogy önök mindent tudnak a világról, én pontosan értem, hogy minden, ami döntést önök meghoznak, az biztos, hogy a világ legjobbika, csak az a baj, hogy efölött eljárt az idő, ezt már egyszer a magyar emberek és a világon nagyon sok ember bedobta a szemétdombra, mert kiderült, hogy sokkal drágábban, sokkal kisebb hatékonysággal és nem mindenki számára kedvező módon születnek a döntések.

Igen, önök vezessék azt, hogy milyen legyen az egészségügy, de akkor vezessék! Mondják meg, hogy milyen az oktatás, de akkor mondják meg, hogy milyen az oktatás! Foglalkozzanak azzal, hogy milyen a közúti közlekedés! Foglalkozzanak mindennel, de hagyják például a szociális ellátás dolgait arra, aki közelebb van ahhoz az emberhez, akinek valóban vannak problémái!

Nem fogjuk tudni ezt a vitát ennek a törvénynek a kapcsán sem megoldani és feloldani, csak szeretném jelezni, azzal, hogy ez bekerült ebbe a törvénybe, hiszen az elmúlt hónapokban végig arról beszéltünk, hogy ennek az adónak az elvonása, hogy minden ilyenfajta centralizáció számunkra elfogadhatatlan, ezért nyilvánvalóan, miközben, még egyszer mondom, a közúti közlekedéssel kapcsolatban szívesen mondanánk jókat, a vasúti közlekedéssel kapcsolatban mondanánk pozitív mondatokat, de mindezek zárójelbe kerülnek azért, mert bekerülnek egy ilyen javaslatba ezek a tételek.

És tényleg őszintén sajnálom államtitkár urat, aki nyilván egy kiváló szakember, hogy önnek kell majd most valamilyen módon itt akár válaszolni vagy akár valamit mondani. De ennek ellenére azt tudom önöknek mondani, és megkímélem önöket a további fejtegetésektől, hogy jó elemeket tartalmazó törvényjavaslat, de összességében ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiból.)