Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy most egy olyan törvény vitájánál vagyunk, ahol három frakció is három olyan nőt állított vezérszónoknak, akinek semmilyen konkrét köze nincs a mezőgazdasághoz. Magyarul abban a tekintetben, hogy nincs földje, nem foglalkozott állattal, nem foglalkozott növénytermesztéssel, tehát kívülről, más szempontokat behozva is tudunk végre a mezőgazdaság kérdéseiről vitatkozni. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog, akár azt is mondhatnám, hogy változás is az elmúlt évek agrárvitáihoz képest, amikor leginkább ‑ bocsássanak meg, de ‑ olyanok vitatkoztak ebben a Házban, akik személyesen is valamilyen módon érintettek voltak a mezőgazdaságban, vagy egykori téeszelnökként, vagy mostani gazdálkodóként. Szerintem ez egy fontos szempont annak érdekében, hogy előrébb jussunk egy picit a mezőgazdaság vitájában itt az Országgyűlésben, és kevésbé legyen belterjes innentől ez a vita.

Amikor a kezembe fogtam ezt a törvényjavaslatot, bevallom őszintén, először arra gondoltam, hogy na, jön a szokásos mezőgazdasági vita az Országgyűlésben, semmi izgalmas nem lesz ebben a törvényjavaslatban, ki-ki a saját ideológiája szerint fogja ezt értelmezni. Aztán, meg kell mondjam, hogy rettenetesen meglepődtem. Tényleg meglepődtem. Hogy a kormányzó párt egy olyan törvényt ad be, amely lényegében segíteni próbál embereknek anélkül, hogy a saját oligarcháit támogatná, nekem egy nagyon pozitív dolog. Meg kell mondjam, hogy ez egy abszolút pozitív dolog.

Azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy megpróbálja úgy rendezni az agrárviszonyokat, hogy minél inkább ‑ és erre utalt a Fidesz vezérszónoka is ‑ kihozza őket a szürkegazdaságból, meg kell mondjam, hogy ez rendkívül pozitív, tekintve, hogy az elmúlt tíz évben, ahogy talán a Corvinus Egyetem önökhöz közel álló rektora mondta, lényegében alapja volt az önök politikájának az a fajta korrupció, ami teljesen átszövi a magyar államrendszert. Ezért nekem nagyon nagy öröm, hogy önök azt mondják itt, hogy ennek a törvénynek a kapcsán ‑ Győrffy képviselőtársam mondta ‑ a szürkezónából hozzuk ki ezeket az embereket. Szerintem ez nagyon pozitív.

Az is borzasztóan jó, hogy ez a törvényjavaslat az egyszerűsítés irányába hat. Ha belegondolok abba, hogy hány olyan ügy van ‑ engedjék meg, hogy egy példát mondjak ‑, ahol hiába próbálkozom én országgyűlési képviselőként, egyszerűen nem jutok át a bürokrácián. Mondok önöknek egy példát. Levelet írtunk képviselőtársaimmal, írásbeli kérdést tettem föl itt a parlament ülésén szóban, a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén szintén szóban kérelmeztem, hogy hadd tekinthessek be bizonyos haditechnikai szerződésekbe, egész egyszerűen nem történt meg. Tehát nem bírtam átjutni a bürokrácián. Az a szerencse, hogy most van egy olyan törvényjavaslat, ahol ez meg fog történni.

Tehát azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon pozitív, előremutató törvényjavaslat, a Demokratikus Koalíció ezt támogatni is fogja. Ez talán azért van ‑ az államtitkár úr majd elmondja a miniszterének, akivel tegnap beszéltem, és mondta, hogy most éppen Luxemburgban van a közös agrárpolitika következő hét évével kapcsolatos talán utolsó vagy utolsó előtti fordulók egyikén ‑, mert az elmúlt tíz év legjobb agráriumért és vidékfejlesztésért felelős minisztere Nagy István. Nem tudom, hogy ez dicsőség‑e, ha megnézzük az összes többi minisztert, de tény és való, hogy a miniszter úr a javaslataival rengeteg előremutató dolgot tett a magyar mezőgazdaságban. Különösen, ha például összehasonlítjuk Lázár János tevékenységével, aki szintén belekapott az agráriumba. Ő azt mondta a fiatalgazda-pályázat miatt, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal maga az ÁVH; sajnos már nincs itt Nacsa képviselőtársam. Ez azért lényeges, mert éppen az őáltala vezetett Miniszterelnökség is elutasította másodfokon, de azt már nem reklámozta.

Közben az akkori vidékfejlesztési miniszter, Fazekas Sándor meg csöndben maradt. Hát hogy működött akkor az egész agrárigazgatás e tekintetben, amikor a tábornok, az agrártábornok nem védte meg a katonáit? E tekintetben azt tudom mondani, hogy a mostani agrárvezetés érti a mezőgazdasági világot. Nem mindenben értünk egyet, ezt szeretném mondani, ez kiderült például az osztatlan közös tulajdon esetében is, ahol talán jobbikos képviselőtársam jelezte, hogy lesznek még problémák, főleg a bekebelezés intézményével, de ez a konkrét törvényjavaslat azt a problémát a fennálló struktúrában, amiről képviselőtársaim beszéltek, ha nyilván nem is teljes mértékben, de előremutatóan próbálja megoldani.

Ugyanakkor ‑ s erre utalt például Nacsa képviselő úr és más képviselőtársaim is ‑ azt a problémát ez a törvényjavaslat sem oldja meg, hogy hogyan tudjuk, bocsássanak meg a kifejezésért, szexivé tenni a magyar mezőgazdaságot annak érdekében, hogy az óhajtott generációváltás megtörténjen. Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársam elmondta, hogy az állattenyésztésben, szó szerint ezt tudjuk mondani, vérben, vizeletben, fekáliában gázolnak az emberek, a növénytermesztésben pedig amikor éppen nyaralni mennek az emberek, akkor kezdődik a munka, ott nem lehet elmenni nyaralni. A kertészetben pedig ott állnak minden évben a kertészek, és izgulnak, hogy minden rendben lesz-e.

El kell ismernünk, és ezt nagyon sokszor elmondtuk az Országgyűlésben, hogy bizony, a mezőgazdaság egy kínkeserves munka, az nagyon nehéz. Ez a mai fiatalok számára, a legnagyobb többség számára nem vonzó. Nekünk az a feladatunk az ilyen javaslatokon túlmenően, hogy vitatkozzunk arról, hogy milyen módon lehetne vonzóvá tenni a következő generációnak a magyar mezőgazdaságot. Mert a végén azzal fogunk szembesülni, hogy 80-90 éves emberek fognak foglalkozni a mezőgazdasággal, mert nem lesz utód, aki ezt megoldja.

Hadd mondjak egy példát arra, hogy milyen lassan folynak a dolgok. Azon, hogy itt a magyar Országgyűlésben 2020-ban tárgyaljuk meg az agrárgazdaság 2018. évi helyzetéről szóló jelentést, már fenn sem akadok. De államtitkár úr tudja, hogy a pályázatok kapcsán számtalan kifogást emeltem, hogy egy év vagy sokszor még annál is hosszabb az elbírálási idő, miközben a versenyképességet, a diverzifikációt, a fejlődést éppen ezek a támogatások segítenék. Államtitkár úr, ezen változtatni kell, mert ezen az adómentesség sem fog segíteni, ezen az adókönnyítés sem fog segíteni.

Ha a törvényjavaslatot nézzük, konkrétan egy-két paragrafust, akkor a következőt szeretném önöknek mondani. Mi nagyra értékeljük azt, hogy nagyon sok szervezet van, amelyik részt vesz a magyar agrárpolitika alakításában. Mi méltatlannak tartanánk azt, ha csak az Agrárkamarát emelnék ki a preambulumban. Ráadásul szeretném elmondani, hogy ez egy törvényjavaslat, nem pedig egy könyv, ahol köszönetet mondunk. Ha az Agrárminisztérium köszönetet akar mondani valakinek, akkor mondjon köszönetet az agráriumban dolgozóknak. Én egy kicsit túlzásnak tartom ezt, tekintve, hogy az Agrárkamara ‑ amelyik egyébként az adófizetők pénzét kapja, és ezt nyilván megerősíti Győrffy képviselőtársam is ‑ az adófizetők pénzéből látja el ezt a feladatát. Az állam fizet neki ezért a munkáért. Köszönet azokat a gazdákat illeti, akik részt vesznek és a saját tapasztalataikat átadják.

Nagyon fontos, és ezt mindenképp világossá kell tenni, hogy vannak a törvényjavaslatban olyan pontok, amelyek számomra nem teljesen világosak.

(17.20)

Az egyik a 29. §, ami az szja-törvénnyel foglalkozik, és borzasztóan fontos, hogy nagyon pontosan határozzunk meg dolgokat. Az államtitkár urat megvárom, míg előszedi a javaslatot. (Farkas Sándor rámutat az előtte fekvő dokumentumra.) Igen, látom, azért. Tehát ott el kellene dönteni, hogy akkor most mi a szabály. Tehát ez az ezt is lehet, azt is lehet… ‑ egy törvénynek az a lényege, hogy világosan segítse az adminisztrációt, segítse az embereket. Ennél a paragrafusnál számomra nem feltétlenül világos, hogy mit is szeretnének. Állapítsanak meg egy szabályt, amit nyilván megvitatnak mindenkivel, és akkor azon szabály alapján menjenek tovább, és folyjon a mezőgazdaságból származó bevételek elszámolása.

Én azt gondolom, és ez borzasztóan fontos, hogy ez a családi gazdaságokat érintő törvényjavaslat. Éppen ezért azt gondolom, hogy az a rész, a 60. §, és amelyik a földforgalmi törvényről szól, és azt mondja ki, és itt szeretném mondani, nincs itt Soltész Miklós államtitkár úr, aki tegnap egy napirend előtti felszólalásra adott válaszában nekem minősítette a „csuhások, térdre!” kifejezést, szeretném mondani, hogy beszélgessenek el Orbán Viktor miniszterelnök úrral, ezt ő mondta, hogy mondjam, az országházi pletykák szerint. Nekem ehhez semmi közöm sincs, én soha ilyesmit nem mondtam egyetlenegyszer sem, és őszintén szólva, felháborítónak tartom, hogy az államtitkár úr olyan mondatokat, olyan szavakat tulajdonít nekem, amit én soha nem mondtam, ellenben, hogy mondjam, harcostársa mondott!

Ezt csak azért szeretném mondani, mert itt majd megint jönnek azzal, hogy én támadom az egyházakat. Nem, nem támadom, de szeretném mondani, hogy a családi gazdaságos törvényjavaslatba betenni, hogy „a bevett egyház, annak belső egyházi jogi személye végintézkedéssel, tartási, életjáradéki, gondozási, ajándékozási szerződés alapján, valamint temető létesítése és bővítése céljából átruházásra megszerezheti a föld tulajdonjogát”, azt nem értem, hogy ez hogyan keveredett ide bele ebbe a törvényjavaslatba. Szerintem lehet, hogy ezt csak úgy belerakták, mert én nem értem. De majd az államtitkár úr elmagyarázza nekünk, hogy ez milyen családi gazdaság, hogy ott milyen rokoni viszonyok vannak, ami miatt ezt a javaslatot bele kellene tenni.

Azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy szerintem az nagyon-nagyon fontos, hogy a törvényjavaslat a szürkezónából ‑ a képviselő úr mondta ‑ szeretné kiszedni az embereket. Szerintem nagyon fontos, és éppen ezért mondtam azt, hogy a Demokratikus Koalíció frakciója nyilván próbál pár pontosítást megtenni; gondolom, a kétharmad enélkül is meg fogja szavazni. Szerintem néha érdemes ránk hallgatni ezekben a dolgokban, és olyan kompromisszumos megoldásokat találni, ami mindenkinek az érdekét szolgálja, de alapvetően támogatjuk a törvényjavaslatot.

Ugyanakkor engedjék meg, hogy fölhívjam a figyelmet arra, hogy David Attenborough „Egy élet a bolygónkon” című filmjében Hollandiát mutatja be. Hollandia egy meglehetősen sűrűn lakott ország, az tele van családi gazdaságokkal, amelyeknek nincs hova terjeszkedniük. A holland farmerek szakértőkkel álltak neki beszélgetni arról, hogy mi hozható ki ebből a földből. Ezt azért mondom, hogy visszatérjek a felszólalásomnak az elejére, na, nem arra, hogy milyen jó, hogy végre olyanok is megszólalnak agrártémákban, akik növénytermesztésben vagy állattenyésztésben nem érintettek, hanem olyanok, akik más szempontokat is be tudnak hozni, hanem oda, hogy hogyan lehet hatékonyabbá tenni a magyar mezőgazdaságot. Szóval, a holland farmerek szakértői lettek annak, és nyilván konzultáltak sok mindenkivel, hogy hogyan lehet a legtöbbet kihozni ebből a földből. Két generáción belül tízszeresére növelték a terméshozamot, mindeközben kevesebb vizet, rovarirtót és műtrágyát használtak, és kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki.

Ezt csak azért mondom, mert nagyon üdvözítő az, hogy a jelenlegi struktúrában ezt a kérdést, a családi gazdaságok kérdését a fehérítés felé, a biztosabb jövedelem felé viszik. De mindennap föl kell tenni magunknak azt a kérdést, hogy hogyan lesz ebből egy hatékonyabb, diverzifikáltabb, egyébként a magyar polgárokat ellátó mezőgazdaság, amely teljesíti a következő generációnak azt az igényét is, hogy a mezőgazdasági termeléssel együtt a környezetvédelemre, a jövő generációra is figyeljünk. Szerintem ez egy nagyon-nagyon fontos feladat. Éppen ezért nyújtottam be írásbeli kérdést az agrártárcához annak érdekében, hogy próbáljunk megoldást találni arra, hogy hogyan lehetne egy vitanapot kezdeményezni az Országgyűlésben, nem egy politikai lózungokkal teli, hanem egy normális, tisztességes vitanapot arról, hogy a magyar mezőgazdaság jövője milyen lehet, hogy milyen a jelenlegi helyzet és hogyan kell továbbfejlődni.

Ugyanis, képviselőtársaim, gondolhatunk mi sok mindent másként mezőgazdasági kérdésekről, azt szeretném mondani, hogy az alma, a birkahús és a paradicsom, hogy csak pár példát soroljak, az nem jobb- vagy baloldali, az akkor a legjobb, hogyha magyar. A birkának a húsa mindenképpen, ezt tudom mondani mint karcagi, hiszen szerintem a karcagi birkapörkölt ‑ meg nyilván a környéken főzött birkapörkölt ‑ a legjobb. De az, hogy a jövő generációk élvezhessék a magyar almát, és a nagy bevásárlóközpontokban ne csak lengyel almával találkozzanak, az, hogy egyébként ne felülről legyen minden rákényszerítve a fogyasztóra, annak érdekében, hogy a magyar gazda meg tudjon élni, hanem egy kiegyensúlyozott megoldás legyen, erről beszélni kell, beszélni kell egymás között.

Én szeretném megköszönni az agrártárcának ezt a törvényjavaslatot. Még egyszer világossá szeretném tenni, hogy mi támogatjuk a szürkezónából való kilépést, támogatjuk a jövedelembiztonságot ezen a területen. Borzasztóan szeretnénk azt, hogy ha önök segítenének nekünk abban, nem nekünk, hanem a magyar vidéknek, vagy, ahogyan itt többen mondták, a magyar vidéknek meglegyen a megtartó ereje, hogy érdemes legyen és akarjanak az emberek vidéken élni, és ne csak akarjanak és éljenek ott vidéken, hanem találják meg azt a lehetőséget, hogy újra mezőgazdaságból, akár a növénytermesztésből, akár az állattenyésztésből élhessenek. Szerintem ez mindannyiunk érdeke, nem a máért, félreértés ne essék, hanem a jövő generációkért.

Mi azért ülünk itt, a magyar Országgyűlésben, hogy ne csak a mára, hanem a holnapra is gondoljunk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)