Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Amit a Fidesz megígér, az meg is történik, az úgy is lesz ‑ ugye, ma már erről beszélgettünk egy teljesen más ügy kapcsán ‑, némi iróniával. Sajnos, ennél a törvénynél is el tudom ezt mondani. És nem azért, mert ne támogatnánk, természetesen előre tudom bocsátani, hogy lesznek hozzá módosító indítványaink, de összességében ez egy olyan jogszabálycsomag, amely valóban csökkenti a bürokráciát azok számára, akiket érint, valóban tisztább képet teremt a mezőgazdaságban tevékenykedők körében, attól függően, hogy milyen működési formában tevékenykednek, és valóban tartalmaz érdemi járulék-, adócsökkentéseket, tehát azt tudom mondani, hogy akiket érint, bizony azok számára ez tartalmaz pozitív elemeket, és éppen ezért fogjuk is tudni támogatni.

A problémám sokkal inkább azzal van, ami nincs a jogszabályban, illetve amit egyébként elvártunk volna a családi gazdaságokról szóló törvényben, hiszen azért ez egy nagy múltra visszatekintő jogszabály, legalábbis az ígéretek tekintetében. 2010 óta több parlamenti ciklus minden félévében folyamatosan számonkérem önöket azzal kapcsolatban, hogy mikor érkezik be végre egy átfogó jogszabály, amely rendezi ezt a területet, és önök mindig elmondták, hogy már előkészítés alatt van, néhány hónapon belül jön, csak tessék türelemmel várni. Most végre örömmel olvastam a címét, hogy benyújtották, aztán megnyitva rájöttem, hogy igazából nagyon leegyszerűsítve ez csak egy adóoptimalizálási törvény, amely segíti az eddig szürkezónában tevékenykedő vagy éppen csak az adózást optimalizálni kívánó gazdaságok mindennapjait, amit, még egyszer mondom, tudunk támogatni, de ennél egy sokkal bátrabb lépést vártunk volna önöktől.

Nem hiszem, hogy ez a jogszabály fogja megoldani például azt, hogy a vidéki gazdaságból kikerült, az elmúlt évtizedekben kikerült százezrek képesek lesznek ide visszaintegrálódni. Akik ma egy adott településen, faluban komoly gazdálkodónak számítanak, ez, ugye a település területeitől és a helyi adottságoktól függően kettő, három vagy akár öt családot is jelenthet, számukra ez egy nagyon pozitív javaslat, és el is kell fogadni. A kérdés az, hogy ettől valóban életképesebb lesz‑e a magyar vidék, valóban lehetőséget teremtünk‑e több családnak arra, hogy visszataláljon a vidéki gazdaságba, és valóban minőségi életet, a helyben maradásra buzdító életet tudnak‑e kínálni gyermekeiknek, unokáiknak. Nem hiszem, hogy ez az a jogszabály, ahhoz ez nagyon bátortalan és nagyon kevés területet érint.

Nem hiszem, hogy ez fogja megoldani az agrárgeneráció-váltást, amelyről megint oly sokat beszélünk itt mint problémáról. Zárójelben hozzáteszem, tudom, hogy nem magyar sajátosság és Európa nagy része ezzel küszködik, de mégiscsak érdemes lett volna ezzel kapcsolatban is bátrabban hozzáállni ehhez a kérdéshez.

Vagy az öröklés problémáját is említhetném, amit megint csak folyamatosan kerülgetnek, és ami nélkül hozhatunk bármilyen jogszabályokat ‑ akár az osztatlan közös földterületekkel kapcsolatban meghozott törvényre is utalhatnék ‑, a probléma újra fog termelődni.

De ami leginkább hiányzik ebből a törvényből, az a szövetkezetek és annak az ügye rendezése. Nagyon lesújtó számomra, hogy ezt a témát ennyire kerülgetjük, hiszen a 2010-es kormányváltás környékén még úgy tűnt, hogy talán ez lesz az az ügy, amelyben a Jobbik a leginkább a partnere tud lenni a kormánynak, ha a magyar vidék problémáiról és a magyar vidék problémáinak megoldásáról beszélünk. Azóta sem sikerült ebben előrelépnünk, sőt, ahogy a vidéki és egyáltalán a hazai természeti erőforrások egyre inkább egy szűk kör kezébe kerülnek, egyre távolabb kerülünk attól a lehetőségtől is, hogy egy szövetkezeti modellen keresztül valamiféle igazságosabb újraosztását tudjuk megoldani a vidéken megtermelt javaknak.

Hiszen ha a birtokpolitikát nézzük, amit az állam folytatott eddig, ha a támogatáspolitikát, a támogatások elosztásának logikáját nézzük vagy akár a jogszabályokat, mind-mind arra jutunk, hogy igazából a végcél önöknél az, hogy bebetonozzák ezt a néhány családot az adott településen, amely, köszöni szépen, kiválóan él, és talán soha nem éltek jól ekkora birtokmérettel, amekkorával ők rendelkeznek Magyarországon gazdálkodók, de bizony az esélyét egyre inkább elveszítjük annak, hogy be tudjunk másokat is vonni ebbe a körbe. Ezt a lehetőséget már ott eljátszották első körben, amikor az állami földeket először bérbe, majd pedig privatizálva nagyrészt olyanok kezébe juttatták, akikről nem kellene hogy szóljon egy állami földbérleti pályázat. Tehát a mai napig elfogadhatatlannak tartjuk, hogy éppen a legnagyobb birtokkal rendelkezők, a legtehetősebbek és a legagyontámogatottabbak jussanak még kedvezményes módon állami segítséghez, földhöz, lehetőségekhez, jogszabályi támogatáshoz és európai uniós forrásokhoz is. Tehát sajnos ezt a logikát ez a jogszabály nem változtatja meg.

Én nem mondom, hogy rossz törvény, ahogy említettem, ami benne van, annak többségével egyet is értünk és támogatni fogjuk, de amikor a címét megláttam, akkor, bár naiv már nem vagyok önökkel szemben, de egy halvány reménysugár azért megjelent bennem, hogy talán visszatérünk azokhoz a gondolatokhoz, ahonnan 2010-ben elindultunk, és ahol még nagyon sok közös alap volt ‑ legalábbis kommunikációban ‑ a tekintetben, hogy mit képzelünk el mi Magyarország jövőjéről hosszú távon és a magyar vidék élhetőségéről hosszú távon.

(17.00)

Sajnálom, hogy nem voltak ehhez elég bátrak, vagy éppen a külső lobbi volt túl erős, ezt én innen, kívülről nyilván nem tudom megmondani, de az biztos, hogy ennél egy sokkal határozottabb lépést vártunk volna önöktől azokon a területeken is, amelyeket hiányként felsoroltam. Nyilván mi ezt nem fogjuk ennyiben hagyni, tehát próbáljuk majd továbbra folyamatosan bombázni a kormányzatot szóban, írásban és minden lehetséges formában, és próbáljuk ezeket a korábbi fideszes ígéreteket bevasalni önökön. De összességében a jogszabálynak az adóoptimalizálós és életszerűbbé tevős részeit továbbra is támogatjuk, és el tudjuk fogadni. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)