Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az első mondatok mindenféleképpen a hála és a köszönet kell hogy legyenek. Végtelenül hálásak vagyunk az orvosoknak, az egészségügyi és a szociális intézményekben dolgozóknak, hiszen ők azok, akik helytállnak ebben a pokolian nehéz időszakban, ők azok, akik a vállukon viszik a kormány miatt az összeomlás szélére sodródott magyar egészségügy minden terhét és minden kínját. Csak hálával beszélhetünk róluk.

Nyilvánvaló módon az egészségügy strukturális, teljes átalakítására szükség van, ezt érezzük mindnyájan. Tudjuk a saját bőrünkön, hiszen mindnyájan voltunk már kórházban, aki meg nem, az igazán szerencsés. De azt is látom innen, az ellenzék padsoraiból, hogy a kormány úgy viselkedik most is, ebben az esetben is, mint egy rossz hamiskártyás. Pókerarccal azt hirdeti, hogy az ő kezében van az aduász, de valójában nincs a kezében semmi. Át akarja rázni ismételten nemcsak az orvosokat, nemcsak az egészségügyben dolgozókat, de az egész magyar társadalmat is.

Akkor nézzük, hogy milyen lapok vannak ezen az asztalon, hiszen a kormány azt mondja, hogy egyeztetett a MOK-kal, egyeztetett az érdekérvényesítő szervezetekkel, és az előttünk lévő javaslatcsomag megegyezik az ő elképzeléseikkel. Alig két nap kellett ahhoz, hogy kiderüljön, hogy ez közel sincs így. A Magyar Orvosi Kamara, akire különben a kormány hivatkozott a Demokratikus Koalíció módosítóinak lesöprésénél, valójában nem ezt a javaslatcsomagot nyújtotta be, és az, amikor önök módosítottak a saját javaslatcsomagjukon, az sem egyezik meg a MOK javaslatcsomagjával. A Magyar Orvosok Szakszervezete olyan mértékben utasítja el a kormány által összelapátolt törvénytervezetet, hogy szerintük, és itt most idéznék: felháborítónak tartják, hogy az EMMI a kiemelt jelentőségű és sok egészségügyi dolgozó életében sorsfordító jelentőségű törvénytervezet véleményezésére mindösszesen négy órát adott az érdekvédelmi szervezeteknek. Figyelnek, kormánypárti képviselőim, figyelnek?! És még ennél is egyértelműbben fogalmaznak akkor, amikor ezt mondják: a kormány a Magyar Orvosi Kamara bértábláját használta fel arra, hogy csapdába csalja az orvostársadalmat.

De nézzük akkor, hogy mit mond a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara! Nem tartja elfogadhatónak az előttünk lévő javaslatot. Azt követelik a kormánytól, hogy a szakdolgozóknak 2021-ben is legyen legalább 50 százalékos béremelése, továbbá folytatódjon 2022-ben, illetve 2023-ban az orvosibér-rendezés ütemezésével és mértékével megegyező módon. Uraim, az önök kezében nem az aduász van. (Nacsa Lőrinc: És a hölgyekkel mi van?) Uraim és hölgyeim, az önök kezében nem az aduász van, hanem a tök alsó. (Korózs Lajos felnevet.)

Emlékeznek, tegnap volt, nem olyan régen, a kormány egyetlen mozdulattal söpörte le a DK öt nagyon fontos módosító indítványát, és azt javaslom most nemcsak a kormány tagjainak, a kormánypárti képviselőknek, hanem a magyar társadalomnak is, hogy jegyezzék meg ezt az öt pontot.

(11.40)

1. Az egészségügyben dolgozók béremelésének 100 százalékos béremelésnek kell lennie.

2. A bérek megduplázását azonnal végre kell hajtani, nem a kormány által belengetett, beígért ködös három év alatt.

3. A duplázás járjon mindenkinek visszamenőlegesen, idén július elejétől.

4. A dupla bérnek minden egészségügyi dolgozónak járnia kell, orvosnak, fogorvosnak, háziorvosnak, ápolónak, mentősnek és a teljes szakszemélyzetnek. (Dr. Rétvári Bence: És a pedagógusoknak…)

És 5. A bérek megduplázását ki kell terjeszteni minden szociális dolgozóra, beleértve az önkormányzati fenntartású szociális intézmények dolgozóit is.

Még egyszer mondom: javaslom mindenkinek, jegyezzék meg a DK öt módosítóját, tudniillik függetlenül attól, hogy a kormány cinikus módon lesöpörte ezeket a javaslatainkat, ezeket a lehető leghamarabb, legrövidebb idő alatt mi mégis végre fogjuk hajtani, és be fogjuk vezetni. És üzenjük Orbán Viktornak és az általa vezetett kormánynak, minden érintettnek, az egészségügyi és szociális dolgozóknak, hogy az általunk ígért és valódi béremelést végre fogjuk hajtani, mindezt úgy, hogy garantálni tudjuk ennek az értékállóságát is. (Dr. Rétvári Bence: Nyolc év alatt nem sikerült…)

És most nézzük meg kronológiai sorrendben, hogy mi is történt az önök nagy kártyajátéka alatt. Emlékeznek? A DK idén április 4-én tett le a kormány asztalára egy húszpontos javaslatcsomagot, amelynek része volt, és itt most megint idézni fogok: az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók 100 százalékos béremelést kapnak. A kormány akkor ezt egy szó nélkül, cinikusan, azonnal lesöpörte az asztalról. Fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végül mégis áttörje üzenetünk a felcsúti stadion öntött betonját, hogy ne mondjak itt elefántcsonttornyot, hiszen ez így nem is lenne igaz (Nacsa Lőrinc: Mindig ez a cinizmus…), melynek okán a kormányfő talán hosszú-hosszú évek óta először eszmélt fel, hogy a szétlopott, megnyomorított magyar egészségügy, melynek orvosait és ápolóit önök üldözték el ebből az országból, a teljes összeomlás szélére sodródott. (Nacsa Lőrinc: Ti 6 ezer embert…) Ez pedig, képviselőtársam, egy olyan helyzet, amit már képtelenség lesz majd milliárdos propagandával, óriásplakátokkal, sorosozással elleplezni. Márpedig ha ez megtörténik, és közel állunk hozzá, akkor ezt maga Orbán Viktor is felismerte, hogy nincs az az isten, aki meg tudná akadályozni, hogy az egészségügy romjai maguk alá ne temessék a NER illiberális rendszerét.

Mondjuk, azt én nem igazán értem, hogy miért is kellett ehhez fél év. Miért kellett fél év ahhoz, hogy a kormány rádöbbenjen: a DK javaslata nélkül esély nem lehet a helyzet megoldására? (Derültség a kormánypártok padsoraiból.) Mondjuk, eddig, hiszen mégiscsak rádöbbentek, ez lehetne egy heppiendes történet is, de nem az, nagyon nem az. Nem, mert ebben a sztoriban végtelenül szomorú az, hölgyeim és uraim ‑ remélem, jól mondom, Nacsa képviselő úr ‑, hogy a kormányfő és mögötte a teljes kormány továbbra sem tudja levetkőzni a valódi énjét.

Végtelenül szomorú, hogy rosszul dekódolták a Demokratikus Koalíció egyértelmű üzenetét. Így az egyenes út helyett megint rátaláltak az önök által eddig is járt ingoványos, bűzös ösvényre. És mi történt? (Dr. Rétvári Bence: Megszavazod?) Az ország önjelölt influencere, like-vadásza, a kormány feje a hétvégén bejelenti, hogy áttörő erejű béremelésre készülnek az egészségügyben, megállapodva és elfogadva az Orvosi Kamara ajánlatát. És még két nap sem kellett hozzá, hölgyeim és uraim, hogy a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Orvosok Szakszervezete és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara felháborodott nyilatkozataiból ez kiderüljön: a kormányfő, szokásához híven, nem tett mást, mint ismét a saját képére formálta a valóságot. Tudják, hogy mondják ezt nálunk Debrecenben? Tudják, hogy mondják? A kormány feje ismét ordenáré nagyot lódított. (Dr. Pósán László: Nem így mondják… ‑ Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Mondják ennél durvábban is, valóban, mert szó nincs arról, amit a kormányfő a hétvégén bejelentett, dehogy állapodtak meg! Dehogy fogadták el a MOK javaslatát! Csak elbábozzák most mindezt, hogy ez így történik, mintha ez így lenne, ahogy ezt már megszokhattuk. Majd adnak valamikor valakinek valamit, csak álljon már mindenki vissza az igába, és húzza szótlanul azt! Hát, ez a nagy mesterterv, csak ez nem jött be. És ez a baj, nagy baj, mert vannak dolgok, amiket nem lehet hazugsággal, erővel, propagandával, háborús retorikával, ráolvasással, párthűséggel vagy bokacsattogtató pártfegyelemmel orvosolni, tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak.

És még ennél is rosszabb hírem van! Ha most erőt vettek volna magukon, és nem csapják be ‑ ahogy felénk mondják ismét ‑, nem hajítják át a palánkon a Magyar Orvosi Kamarát, az orvosokat, a mentősöket és az összes egészségügyi és szociális dolgozót, ha életükben legalább egyszer az adott szó jelentene önöknek bármit is, bármit is, akkor is pokoli nehéz helyzetben lenne most az ország. Mert a 25. órában vagyunk, de ezt önök tudják nagyon jól. Mert minden szakértői elemzés, minden járványmodell azt mutatja, hogy maguk, a kormány valójában szabadjára engedték a vírust az országban. Azt látjuk, hogy sem akaratuk, sem képességük nincs az önök által generált katasztrófa megoldására; nincs valós kontaktuskutatás, hölgyeim és uraim; azt, hogy rég nem urai a helyzetnek, ezt látjuk.

Azt látjuk, hogy a kivéreztetett egészségügy a Covid-járvány okozta extrém terhelés előtt is a tönk szélén állt, hogy az összeomlás szélén volt a magyar egészségügy, mondhatnak bármit is; hogy 2018-ban többen haltak meg kórházi fertőzésben az országban, mint közúti balesetben. Hát, ez a hatalmas nagy probléma! Hogy a megvezetett orvosok, a becsapott ápolók és azok a megalázóan alacsony bérből tengődő szociális dolgozók, akiknek már ígéretre sem futotta maguktól, akiket tíz éve magukra hagytak, ők azok, akik egyedül, az önök segítsége, támogatás nélkül kell hogy helytálljanak az elkövetkezendő nagyon-nagyon nehéz hónapokban, életük talán legnehezebb csatájában, bármiféle kézzelfogható és valós kormányzati elismerés és támogatás hiányában ‑ hát, ez a baj! Az, hogy a valódi, 100 százalékos, azonnali és teljes körű béremelés is, amit természetesen a szakdolgozók is megkapnának, legfeljebb azt az anyagi biztonságot és társadalmi-kormányzati elismerést jelenthetné csupán, ami most biztosan hiányzik számukra, nagyon sok minden más mellett. Számunkra, az ország lakói számára pedig azt a lehetőséget jelenthetné ez, hogy az egészségügyi dolgozók elvándorlása esetleg valójában lelassul, és ez nemcsak egy propagandafogás, egy szólam lesz, hanem a valóság. És nemcsak lelassul, hanem egyszer talán meg is szűnik. De erről most szó nincs.

És talán azt is, hogy tíz év rombolás után az egészségügyi rendszer egyszer majd talpra fog állni, holott a leterheltségen, a szakemberhiányon, a leromlott intézményi körülményeken azonnal még ez sem tudna segíteni. De nem, nem ezt az utat választották; helyette maradt megint a megszokott hazug propaganda, a fél- és a negyedmegoldások. Az orvosok, ápolók, mentősök, szociális dolgozók számára pedig így továbbra is marad a külföld, esetleg a magánszektor, mert más út nincs.

Hogy a magyar társadalom számára ezek után mi marad? Na, hát ez a nagy kérdés! Amúgy meg azt kell hogy mondjam, elképesztő, hogy maguk ismét erőből vernek át egy ilyen strukturális törvényjavaslatot, írd és mondd: összesen négy órát adva a szakmai szervezeteknek bármilyen véleményezésre. Elképesztő, hogy önök arra hivatkozva söprik le a DK módosító javaslatait, hogy a MOK, a Magyar Orvosi Kamara javaslatai között ezek nem szerepelnek, holott ezek a módosítók mindenki számára, az orvosok által is, teljesen egyértelmű, hogy támogathatók. Elképesztő, hogy még az orvosi, önök által beharangozott hatalmas bérrendezésből is nagyon sokan kimaradnak, többek között a háziorvosok, és talán a fogorvosok is; miközben nagyon is tisztában vannak vele, hogy a szakdolgozók önök által hivatkozott novemberi béremelését egyszerűen megeszi az infláció, mert a piacon abból a pénzből nem fognak lassan kapni egy kiló krumplit sem. És elképesztő, hogy úgy verik ezt keresztül, hogy különben tisztában vannak azzal, hogy mindettől kiszolgáltatottá válnak majd az egészségügyi dolgozók, hogy nem terjed ki többek között a vállalkozásban dolgozó orvosokra, mert megtiltja a másodállás vállalását. A másodállások korlátozása pedig egyértelmű, hogy ellátási hiányosságokhoz fog vezetni, a vidéki kórházak ellehetetlenítéséhez vagy akár bezárásához. (Dr. Rétvári Bence: Ezt ti csináltátok!)

Az egészségügyi dolgozókat önök két évre is kirendelhetőnek gondolják másik munkáltatóhoz, minden különösebb indoklás nélkül. Ez, tudják, micsoda? Ez diktátum; ilyen nincsen, a katonaságnál legfeljebb. Lehet, hogy Orbán Viktor szeret ólomkatonákkal játszani, de ez nem az a műfaj, jelezném.

(11.50)

S ami borzasztó, hogy az egészségügyi ellátórendszert nyilvánvalóan a másodállások és az önként vállalt túlmunka tartja működésben. Önök most ennek is elvágják az útját. Ennek súlyos és szörnyű következményei lesznek.

Tudják, mit érzek én? Hogy ez az egész javaslatcsomag egy kicsikét olyan, mint ha annak a Titanicnak, amiből maguk már rég kilopták a motort, és valahol ott ketyeg Felcsúton kukoricát darálni, és amit maguk vezettek a jéghegynek, és ami másodpercekre van a hullámsírtól, most rendelnék el a tisztasági festését. És nincs ez így rendben. Köszönöm szépen. (Hajdu László tapsol. ‑ Nacsa Lőrinc: Vastaps!)