Korózs Lajos (MSZP)

KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy minden olyan törvényjavaslatot az MSZP meg fog szavazni, amely a fizetésemelésről szól, mindegy, hogy melyik ágazatot érinti, hiszen én magam is azt gondolom, hogy akik munkavállalók, legyen ez kórházban dolgozó orvos, háziorvos vagy éppen szalag mellett dolgozó munkás, annak igenis jár a fizetésemelés. Ez az egyik dolog.

A másik, amit szeretnék előrebocsátani, hogy szerintem két törvénynek kéne a Ház előtt lennie, egyrészről ennek a beterjesztett törvénynek, másrészről pedig a költségvetési törvénynek, annak a költségvetési törvénynek, amelyet reményeim szerint módosítani kell, hiszen ezt a fizetésemelést valamiből majd finanszírozni kell, lévén az ez évi költségvetés elfogadásra került a múlt évben , és a jövő évi költségvetés is elfogadásra került ez év nyarán. Következésképpen én nem emlékszem arra, hogy ebben a költségvetési törvényben ezen előterjesztés fedezete szerepelt volna. Szeretném még egyszer nyomatékosítani, hogy véleményem szerint itt két törvénynek kéne a Ház előtt lenni.

A másik, amit helytelenítek, hogy ilyen rapid módon került beterjesztésre, és kerül mintegy másfél-két óra múlva elfogadásra ez a törvény.

(11.20)

Ha évek óta egyeztet a kormány a szakmai szervezetekkel, szakszervezettel, kamarákkal, a szakdolgozói és orvosi kamarával, akkor végképp nem értem, hogy miért ilyen rövid időt adtak rá. Úgy tudom, hogy a tegnapi nap folyamán mintegy három óra véleményezési időt kaptak az illetékes szervezetek. Nem történt volna az égvilágon semmi, ha a következő „A” héten, mondjuk, két hét múlva, kedden szavazunk esetleg erről az előterjesztésről.

De nézzük a részleteket, mert tudjuk jól, hogy az ördög mindig a részletekben lakozik! Ahogy Kásler miniszter úr említette, és ezt rögzítsük a történelmi hűség kedvéért, a törvényjavaslat szerint három lépcsőben kerül megvalósításra a béremelés, ’21-ben, ’22-ben és ’23-ban. Rögzítsük azt is, hogy az utolsó béremelési aktus a választások utáni évben fog bekövetkezni. Harmincnégy oldalas előterjesztésről van szó, amelyet, mint említettem, ilyen rapid módon én helytelenítek elfogadni, bár támogatni fogjuk az MSZP-frakció részéről, ahogy említettem a bevezetőben, minden béremelési javaslatot támogatunk.

Rögtön az elején szeretném rögzíteni azt is, hogy az alapítványoknál és a magánszolgáltatóknál dolgozókra is ki kellene terjeszteni ezt a tervezetet. Ezen túlmenően rögzíteni szeretném azt is, hogy a másodállás korlátozását mi támogatjuk, ugyanakkor annak pontos kidolgozását és differenciálását szükségesnek tartjuk. Ez tudomásom szerint jelenleg nem történt meg, pedig a kettő véleményem szerint együtt kezelendő. Nehezményezzük, hogy a tervezet elvileg lehetőséget ad a javasolt alapbérből lefelé, igaz, felfelé is eltérni, de azt hiszem, hogy ez elfogadhatatlan. Továbbá a bértábla nem kezeli a képesítésbeli különbségeket.

Részletezve az előterjesztést: ez a törvénytervezet egy új egészségügy-specifikus foglalkoztatási jogviszonytípust hoz létre, ez az egészségügyi szolgálati jogviszony néven ismeretes. Ezzel létrejött a 16. olyan jogviszony, amely alapján egészségügyi tevékenységet lehet folytatni. Tulajdonképpen ez egy keretjogviszony, amelyre tekintettel a kormány ki kívánja vezetni a többi foglalkoztatási jogviszonyt, vagy legalábbis azoknak egy részét az egészségügyből. A javaslat, tisztelt Ház, előírja, hogy ezen jogviszonyban kell foglalkoztatni az állami és az önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatónál, annak fenntartójánál, valamint az állami vagy önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatónál egészségügyi tevékenységet végzőket és az egészségügyi szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítására irányuló tevékenységet végzőket. Az egészségügyi szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítására irányuló tevékenységek szabályait a kormány, azt hiszem, ezt miniszter úr talán említette is, majd egy rendeletben határozza meg. Ezen rendelkezés kizárja a személyes közreműködő alkalmazását, a törvény hatálya az egészségügyi dolgozókra és az egészségügyben dolgozókra egyaránt kiterjed. Ez a rendelkezés alapvetően az eddigi fő foglalkoztatási formákat felváltó foglalkoztatási formát vezet be az egészségügyben. Ez véleményem szerint több szempontból is vizsgálandó tény.

No, vegyük sorba! A javaslat, ahogy említettem, a 16. foglalkoztatási formát hozza létre, amelyről a Törvényalkotási bizottság tegnapi ülésén Horváth Ildikó államtitkár asszony úgy nyilatkozott, hogy egy egységes jogszabálya és háttere lesz az egészségügyi foglalkoztatásnak. Amennyiben ez valóban megvalósul, akkor tényleg jelentősen egyszerűbbé és sokkal átláthatóbbá válik az egészségügyi foglalkoztatás. Amennyiben ezt a célt nem sikerül elérni, abban az esetben ez az egészségügyi foglalkoztatási jogviszonyok további inflációját okozza. Horváth Ildikó államtitkár asszony a TAB ülésén elmondta azt is, hogy dolgoznak már a minimumfeltételek átalakításán, viszont jó volna, ha a kormány képviselői tájékoztatnák az Országgyűlést arról, hogy az új minimumfeltételek fogják‑e jelenteni ennek az egészségügyi szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének háttérszabályait, vagy ez utóbbi egy eltérő rendeletben kerül szabályozásra. Várom majd miniszter úr válaszát erre a felvetődő problémára. Nem köthető kollektív szerződés e javaslat hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál. Ezek voltak azok a részletek, amelyeket én megemlíteni kívántam.

Fontos még említést tenni az összeférhetetlenségi szabályokról egységesen. A javaslat ugyanis rendkívül szigorú szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységet lehet végezni az egészségügyi szolgálati jogviszony mellett. Ezek alapján az alábbiak mondhatók el: szabadon végezhető tevékenység az egészségügyi szolgálati jogviszony mellett a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői ‑ ezek a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységek ‑ és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony, továbbá a kormány által kijelölt szerv engedélye alapján végezhető tevékenység a további munkavégzésre irányuló jogviszony, más keresőfoglalkoztatás, díjazás ellenében folytatott tevékenységek.

Ha jól megnézzük, ez utóbbi felsorolásba gyakorlatilag bármilyen más tevékenység beletartozik. Itt külön ki kell emelni, hogy ezek a szabályok más állami egészségügyi szolgáltatónál való foglalkoztatás, de a magánszolgáltatónál való jogviszony létrehozását vagy fenntartását egyaránt engedélyhez köti. Ez tehát állami szolgálat iránti elköteleződést vár el az orvostól, jó volna azonban, ha törvényi szinten rendeznék az engedély megadásának feltételeit, és olyan objektív szempontrendszert hoznának létre, amely a lehető legkisebb mértékűre szűkíti az állami diszkréciót.

Érdekesség továbbá, hogy az egyetemi kórházak esetén az egészségügyben dolgozókra és a rezidensekre a javaslat hatálya nem terjed ki, kizárólag az egészségügyi dolgozókra. Összességében tehát elmondható, hogy a jogviszony létrehozása, amennyiben az eléri az államtitkár asszony által ismertetett célokat, támogatható, a szigorú alkalmazási feltételek sem feltétlenül ellenezhetőek, azzal, hogy az engedély megadásának vagy elutasításának objektív feltételeit törvényi szinten szükséges rögzíteni.

A másik ilyen kategória, amelybe szeretnék részletesebben is belemenni, az illetménnyel kapcsolatos dolgok. A javaslat egyik legjelentősebb pontja az egészségügyi dolgozók béremelése, problémát jelenthet viszont, hogy a jogosultak bére eltéríthető a táblázatban foglaltaktól lefelé annak 80 százalékáig, felfelé pedig 120 százalékáig. Ez tehát azt jelenti, hogy a táblázatban lévő összeg 80 százalékát kell csak adni az orvosoknak, a javaslat ugyanis nem tartalmaz objektív feltételrendszert arra vonatkozóan, hogy az eltérésre mikor kerülhet sor, az a munkáltató diszkrecionális jogköre. A javaslat által megadott bértábla egyezik, ahogy említette miniszter úr is, meg több felszólaló, a MOK által korábban közzétett bértáblával, azonban ennek bevezetése nem azonnali, a béremelés csak 2023-ra valósul meg. Egyáltalán nincs szó tehát arról, hogy ’21-től a MOK által javasolt bértábla járna. A lépcsőzetes bevezetést azonban a kormány nyilatkozata szerint a Magyar Orvosi Kamara támogatja. A lépcsőzetességtől függetlenül értékelendő, hogy a kormány végre megadja azt a béremelést, amit egyébként mi, MSZP-sek már évek óta javasolunk. (Dr. Rétvári Bence: Óóó!) Itt többször is elhangzott, akár részemről is a parlamentben. Itt fontos megjegyezni, hogy a javaslat mellé nem nyújtottak be költségvetési módosító javaslatot, erre kitértem a felvezető gondolatok között, így kérdéses, hogy miből lesz a jövő évi költségvetésben forrás a béremelés megvalósítására.

A fizetési tábla szerinti összegre kizárólag az alábbi személyek lesznek jogosultak, ahogy én értelmeztem: az orvos, a szakorvos, a fogorvos, a szakfogorvos, a gyógyszerész, szakgyógyszerész, a kormány rendeletében meghatározott munkakörben foglalkoztatott, egyéb, nem egészségügyi egyetemi végzettséggel, valamint nem egészségügyi egyetemi végzettséggel és egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkező egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy. Ez utóbbi például szerintem ilyenek, mint a klinikai szakpszichológus, klinikai sugárfizikus és még sorolhatnám.

Nyilvánvaló, a vak is látja, hogy az egészségügyben dolgozók, illetve az ápolók, mentősök kimaradtak a béremelésből. Rájuk a javaslat egy másik rendelkezése vonatkozik, ami szerint a bérüknek el kell érnie a minimálbér, illetve a középfokú vagy magasabb iskolai végzettséget, illetve a középfokú vagy magasabb szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén a garantált bérminimumot. Az egészségügyben dolgozók esetén további szabály, hogy az a felek szabad megállapodásának a tárgya. Beszéljünk világosan, képviselőtársaim! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ő bérük nem fog változni, az ápolók bérének növekedése pedig az eddig benyújtott szabályok szerint növekszik. Vannak itt még tisztázandó kérdések, tisztelt Ház!

(11.30)

Mikor kívánják benyújtani a béremeléshez tartozó költségvetési módosító indítványt? ‑ erre is várom miniszter úr válaszát.

Végezetül, nézzük a hálapénz kérdését! Szerintem az egyik legfontosabb a béremelés mellett ez a problémakör. Bár a kormány a hálapénz kivezetéséről beszél, az korlátozottan valósul meg. Az egészségügyi törvénybe ugyan bekerült egy hálapénz elfogadása iránti általános tilalom, azonban az egészségügyi törvény külön kitér rá, hogy a mindenkori minimálbér 5 százalékának értékét meg nem haladó ajándéktárgyat el lehet fogadni, bent fekvést igénylő ellátás esetén kéthavonta 5 százalékot. Ez tehát egy bruttó 8 ezer forintos ajándékozást lehetővé tesz.

Kiemelendő az is, hogy a javaslat nem tartalmaz szabályokat arra vonatkozóan, hogy mi történik akkor, ha a hálapénz elfogadásának szabályait az egészségügyi dolgozók megszegik. A probléma tehát az, hogy a hálapénz adásának lehetőségét intézményesítik. Horváth Ildikó államtitkár asszony a TAB-ülésen kifejtette, hogy ennél a megengedő szabálynál az olyan kis értékű ajándékokra gondoltak, amit a betegek a hála jeléül adnak, például, ahogy a szintén jelen lévő Orbán Balázs államtitkár a csokor virágot hozta fel példaként. A probléma ezzel kapcsolatban az, hogy ezt, az államtitkár asszony elmondott értelmezését a javaslat szövege nem támasztja alá, nem tartalmaz rá példákat a javaslat indoklása. Erre való tekintettel a minimálbér 5 százalékát el nem érő értékű tárgy akár készpénzként is értelmezhető ‑ ismerjük azt a közgazdasági definíciót, hogy a pénz dolog, fizikai formájában birtokba vehető testi tárgy ‑, ami egyrészt nem volt a jogalkotó szándéka, másrészt nyilván nem segítené a hálapénz kivezetését az ellátórendszerből, megengedi ugyanis ennek az összegnek a jogszerű beszedését. Az államtitkár asszony által ismertetett jogalkotói szándék tehát a javaslat indoklásának hiányosságai miatt nem lesz a gyakorlatban irányadó, hiszen míg a törvény szövege kötelező, az indoklás annak értelmezése szempontjából kötelező, addig az államtitkár asszony szavai nem voltak azok. Jó volna erre tekintettel a vonatkozó szabályokat vagy a törvény indokolását még a hatálybalépés előtt módosítani.

Külön említést érdemel a javaslat által a vesztegetés tényállásához fűzött új Btk.-szabály, amely a hálapénzt kívánja büntetni. Ez azonban csak a hálapénz nyújtását bünteti, annak elfogadását viszont nem, ráadásul a javaslat a jogtalan előny adását vagy ígéretét bünteti. Ez a tényállás egy rendkívül csonka tényállás, hiszen a korrupciós bűncselekmények általában célzatosak ‑ itt egy kötelezettség megszegéséről van szó ‑, vagy szerepel benne a jogtalan előny adásán kívüli többletkövetelmény; itt meg kell jegyezni például a hivatali kötelezettség megszegését. Jelen tényállás esetén azonban nincs ilyen célzat, pusztán a jogtalan előny adása, illetve annak ígérete jogszerűtlen.

A jogtalan előny viszont a szakirodalom szerint az, amelynek jogi alapja nincs, vagy annak feltételei, okai nem állnak fenn. Egy ajándék esetén azonban ennek lehet jogi alapja, így a javaslat ebből a szempontból egy rendkívül furcsa megoldást választ, hiszen adott esetben egy ajándék, mint a jogcím, megalapozhatja a hálapénz adását, ami így már nem lesz jogtalan előny. A javaslatból hiányzik továbbá a jogtalan előny orvos általi elfogadása. Tisztázandó kérdés itt is, hogy milyen körben tekintik az új Btk.-szabályt alkalmazandónak, különös tekintettel a jogtalan előny fogalmára, ahogy az előbb kifejtettem. A kérdésem, azt hiszem, nyilvánvaló: miért hiányzik a javaslatból a hálapénz elfogadásához tartozó büntetőjogi tényállás?

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Végezetül nézzük a jogállási szabályokat! A javaslat által bevezetendő alkalmazási és összeférhetetlenségi feltételek szigorúak, ami jogalkotói döntés ‑ feltehetően a MOK-javaslattal összhangban ‑, de alapvetően nem betarthatatlan. Egyes szabályok ugyanakkor nem következetesen végiggondoltak, például a kábítószer-birtoklásért egyből ki lehet zárni a körből egy orvost, vagy azok az esetek, amikor közszeméremsértések, családi abúzusok, erőszakkal vagy tiltott pornográfiával kapcsolatos bűncselekmények miatt szüntetik meg a jogviszonyt; azonban itt nem szerepel például taxatíve az az eset, amikor egy orvos, mondjuk, ittas állapotban végzi a tevékenységét, operál, vagy éppen rendel. Tehát ez nem kizáró indok vagy eset. Ezeket leszámítva az elérni kívánt cél, hogy szétválassza az állami és a magánrendelést, az jogszabályi szinten működhet a javaslat alapján, a többi alkalmazási feltétel, mint a próbaidő, a szabadság, nem tartalmaznak szigorításokat, sőt inkább megengedőbbek, különösen az oktatói tevékenységet folytatókkal kapcsolatosan.

Összességében: szigorú feltételeket támasztanak a magasabb bértáblához, és szankcionálni fogják azokat, akik hálapénzt kínálnak. A javaslat szétválasztja a magánutakat az állami utaktól, azaz megszűnik a csikicsuki, hogy magánban kezdik el a beteg ellátását, de utána egyből az állami eszközökkel és erőforrásokkal gyógyítanak, és mindezért elteszik a magántarifa alapján járó pénzt. Summa summarum, képviselőtársaim, ahogy említettem, az ördög a részletekben rejlik, a részletekre pedig, azt hiszem, hogy várni kell, de még van miniszter úrnak egy lehetősége a válaszadásra itt, a végszavazás előtt. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)