Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, amikor honvédelmi témájú törvényjavaslat vagy határozati javaslat van a Ház előtt, mert akkor legalább itt lehet érdemben egy picit beszélni a hadsereg ügyéről. Honvédelmi és rendészeti bizottsági ülésen, illetve írásbeli kérdésekben, miniszterhez írott levelekben és egyéb parlamenti fölszólalásokban nem nagyon, mert általában azt a választ kapjuk, hogy az ellenzéknek ehhez nincs köze, és amúgy sem vagyunk a nemzet részei, bár államtitkár úr mindig elismételi vagy elmondja minden egyes felszólalásánál, hogy a honvédelem, a haza védelme nemzeti ügy.

Ebben nincsen vita közöttünk, csak azt tapasztaltuk az elmúlt időszakban, hogy ezekben a fontos kérdésekben, és a Magyar Honvédség nemzetközi missziókban való részvétele fontos kérdés, ahogy a technikai beszerzések ügyében, ahogy egyéb honvédelmet érintő kérdésekben is, valamiért a Honvédelmi és rendészeti bizottság ellenzéki tagjai, de feltételezem, hogy a kormánypárti tagok sem kapnak elegendő, megfelelő tájékoztatást.

Már megérte bejönni és itt lenni az országgyűlési határozat hatályon kívüli helyezésén, merthogy most megtudtuk, hogy akkor 800 katona van jelen pillanatban külföldi misszióban, ami 200-zal kevesebb, mint amennyi a mi időnkben. Tudja, államtitkár úr, mindig szokta mondani, amikor én tönkretettem a hadsereget, amikor a mi időnkben katonák szolgáltak külföldön, akkor ezer fő volt az ambíciószint.

Erről a mostani libanoni békefenntartó misszióról, tehát az UNIFIL-en belül a magyar katonák feladatainak kiterjesztéséről már korábban értesültünk, hiszen amikor 2019 tavaszán Szijjártó Péter miniszter találkozott akkori lengyel külügyminiszter kollégájával, emlékeim szerint külügyminiszter kollégával, akkor beszéltek arról, hogy valóban egy 250 fős lengyel kontingenshez csatlakozna egy magyar kontingens valamilyen feladat ellátására. Ahogy képviselőtársaim előttem elmondták, az UNIFIL-ben, tehát az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában valóban térképészeti feladatokat láttak el, de feltételezzük, és majd az államtitkár úr nyilván erről beszámol ‑ vagyis csak remélem, hogy beszámol ‑, hogy a kontingensbővítés, jelen pillanatban 46 főben határozta meg itt az államtitkár úr ezt a számot… ‑ ők valóban más típusú feladatokat is el fognak látni.

Azt nem vitatjuk, és szerintem az egy teljesen természetes dolog, ebben korábban konszenzus volt a Házban, hogy a nemzetközi szervezetekhez kötődő különböző humanitárius és egyéb típusú kontingensek vagy missziók kapcsán a kormány önállóan dönt, az Országgyűlés támogatására jogilag, közjogilag ebben nincsen szüksége. Ugyanakkor pont azért, mert a haza védelme nemzeti ügy, és szerintünk a nemzetbe mi is beletartozunk, akik a másik oldalon üldögélünk, meg a mögöttünk álló választók is beletartoznak, ezért ezekben a kérdésekben azt gondoljuk, hogy érdemes, ha nem is mindig a plenáris ülésen, mert láthatóan és sajnálatos módon a hadsereg ügye nagyon keveseket mozgat meg az Országgyűlésben, de van erre kijelölt szakbizottság, úgy hívják, hogy Honvédelmi és rendészeti bizottság, ott érdemes ezekről a kérdésekről beszélni.

Például érdemes arról beszélni, amit Varga képviselő úr is felvetett, hogy milyen konkrét feladatokat szánnak egyébként az ebben a misszióban szolgáló magyar katonáknak. Ez azért lényeges kérdés, képviselőtársaim, mert emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy amikor ugyan nem nemzetközi szervezeten belüli, de a Magyar Honvédség iraki missziójáról először döntött ez az Országgyűlés az önök kormányzása idején, pár évvel ezelőtt, akkor ezt a Demokratikus Koalíció képviselői első körben támogatták, mert mi fontosnak gondoljuk az, hogy nemzetközi missziókban legyen összhang az Országgyűlésben.

(16.40)

Második alkalommal, amikor egyébként a kontingens létszámát növelték, és megváltoztatták a feladatot, akkor már nem tudtuk támogatni ezt a javaslatot, és azért nem, mert akkor sem mondták el nekünk, hogy milyen feladatokat fognak ellátni a katonák.

Élek a gyanúperrel, hogy miközben önnek közjogi szempontból teljesen igaza van… Megvárom, hogy befejezze a telefonhívást, esetleg akkor figyel arra, amit ellenzéki képviselők mondanak, szerintem ez fontos. (Németh Szilárd István közbeszól.) Ön nem nő, tehát nem lehet osztott figyelme, ráadásul nem olyan régóta gyakorolja azért ezt a szakmát, ahogy itt sokan nem olyan régóta gyakoroljuk ezt a szakmát. Szerintem érdemes másokra odafigyelni, mert olyan dolgot is mondhatunk, ami nem biztos, hogy egyezik az ön politikai nézetével, de talán érdemes lesz megfogadni. Ez pedig az, hogy a Magyar Honvédség ügyének támogatása valóban nemzeti ügy kell hogy legyen. De a titkolózás, az információk át nem adása minden esetben azt a helyzetet alakítja ki, ahol egy bizalmatlanság alakul ki, és szeretném jelezni, hogy nem az intézménnyel szemben, mert a Magyar Honvédséggel mint olyannal szemben, azt gondolom, hogy nincs bizalmatlanság, hanem a Magyar Honvédség körül önök által gerjesztett politikai helyzettel kapcsolatosan alakul ki bizalmatlanság.

Ebben az esetben is én azt a javaslatot tenném, miközben még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy igen, a kormány feladata az, hogy ezt a kormányhatározatot vagy ‑ valamilyen formában ‑ valamilyen jogi eszközt meghozza, hogy előtte érdemes lenne a Honvédelmi és rendészeti bizottságban tájékoztatást adni arról az ott ülő országgyűlési képviselőknek, akik egyébként nemzetbiztonsági ellenőrzéssel rendelkeznek, hogy milyen konkrét feladatot szánnak ezeknek a katonáknak, és hol, milyen eszközökkel pontosan, milyen váltásban, és milyen konkrét feladatokat fognak ellátni.

Szerintem ez azért lényeges dolog, mert a nemzetközi missziók tekintetében töretlen gyakorlat volt az elmúlt, nem azt mondom, hogy években, évtizedekben, hogy függetlenül attól, hogy valaki ellenzéki vagy kormánypárti volt, és még egyszer szeretném mondani, ezt jól bizonyítja az iraki misszió kapcsán az első döntés, hogy ebben az ügyben akkor a kormánypártok javaslatát, illetve a kormány előterjesztését a Demokratikus Koalíción kívül egyébként más ellenzéki frakció is támogatta.

Azt azért szeretném önöknek mondani, hogy nyilvánvaló, a 44/2006-os országgyűlési határozatnak egyébként van egy harmadik pontja, amely azért lényeges, mert ez szól arról, és mindig ezért fontos, hogy az Országgyűlés ebben milyen szerepet tölt be, hogy ott az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságán túl az Országgyűlés Külügyi bizottságát is kell tájékoztatni. Ezeket nagyon fontos kérdéseknek gondolom, márpedig azért, mert általában is a Magyar Honvédség ügyeiben hosszú távú megoldások szoktak születni, és mindig fontos, hogy ezt övezze egy konszenzus a parlamenti pártok részéről.

Az utóbbi években és különösen 2018 után ezek az ügyek alapvetően megtörtek. A honvédelmi kérdésekben akárhány alkalommal tettünk föl mi, ellenzéki képviselők írásbeli kérdést, sőt volt alkalom, amikor közösen levélben fordultunk a miniszter úrhoz, hogy segítségét kérjük arra vonatkozóan, hogy információkat osszon meg velünk a Magyar Honvédség beszerzéseivel kapcsolatosan, soha egyetlenegy választ nem kaptunk. Mindig az jött vissza, hogy írjuk meg, hogy mit szeretnénk. Amikor elmondtuk, hogy mit szeretnénk, akkor azt írták vissza, hogy de írjuk meg, hogy hogy szeretnénk. Amikor megírtuk, hogy hogy szeretnénk, akkor azzal jöttek vissza, hogy igen, de mikor szeretnénk. Akkor elmondtuk, hogy mikor szeretnénk, akkor újra kezdődött elölről, hogy mit szeretnénk. Szerintem ez egy nem jó út, őszintén szólva.

És én tudom, hogy miniszter úr jönni fog meghallgatásra a Honvédelmi és rendészeti bizottság elé pár héten belül, erről számolt be Kósa Lajos, a bizottság elnöke, de élek a gyanúperrel, hogy ugyanolyan közhelyes cirádákat fog nyomni, mint eddig, ugyanúgy fog beszélni a Magyar Honvédség beszerzéseiről, mint eddig, és ha rá fogunk kérdezni arra, hogy egyébként az UNIFIL-ben a Magyar Honvédség katonái milyen szerepet fognak betölteni, akkor ugyanazt a választ fogjuk kapni, mint az iraki misszió kapcsán, magyarul, egy nagy semmit. Szerintem ez nem jó irány.

Mi vitatkozhatunk egymással, gondolhatunk mást a Magyar Honvédségről. Gondolhatjuk azt, hogy a területvédelem a legfontosabb; gondolhatjuk azt, hogy a kibervédelem a legfontosabb. Ön mondhatja azt ezerszer, hogy én tönkretettem a hadsereget; én elmondhatom százszor meg százezerszer, hogy ez nem így van. De ez nem változtat azon a tényen, hogy a hadsereg ügye, a haza védelme nemzeti ügy. Tekintsünk el a politikai oldalától ennek a dolognak, mert őszintén szólva, szerintem ez egy sehova nem vezető út, hogy önök állandóan azt mondják, hogy mi nem vagyunk a nemzet részei, mi hazaárulók vagyunk, mi meg azt mondjuk, hogy ez nem így van, és hogy a mögöttünk álló választók ugyanúgy a haza részei, mint ahogyan önök. Mi ezt nem vitatjuk el. A hadsereg ügyében szerintünk konszenzusra van szükség.

És miközben elfogadjuk a kormánynak azt az álláspontját, hogy nyilván közjogi szempontból ezt a kérdést rendezni kell, azt nem tudjuk elfogadni, és én magam sem tudom elfogadni, hogy ezekben a kérdésekben azt gondolják, hogy akkor maguk azt csinálhatnak, amit akarnak. Nem, nem! Jönni kell a Honvédelmi és rendészeti bizottságba, tájékoztatni kell az Országgyűlés illetékes bizottságait, a képviselőket, beleértve a kormánypárti képviselőket is, mert lehet, hogy sok esetben, azt kell hogy mondjam, ők kevesebb információval rendelkeznek, mint az ellenzéki képviselők, mert mi az elmúlt időszakban kénytelenek voltunk alternatív információs forrásokat és kapcsolatokat kiépíteni annak érdekében, hogy megtudjuk, hogy mi folyik a Magyar Honvédség háza táján. Ez nem jó, nem jó ez az irány, különösen nem jó a nemzetközi missziók esetében.

Úgyhogy én azt szeretném kérni államtitkár úrtól, nyilván Kósa Lajos képviselő úrnál, elnök úrnál javasolni fogjuk, hogy amikor például a miniszter úr jön meghallgatásra, ha az alkalmas neki ‑ ha nem, akkor egy másik időpontban ‑, akkor akár zárt ülés keretében, hogyha nem szeretné elmondani, részletesen számoljon be nekünk arról, hogy mikorra tervezik egyébként ennek a kormányzati jogi aktusnak az elkészítését, hogy egyébként mi van az átmeneti időszakban, mert államtitkár úr arról beszélt, hogy 2021 januárjában készülne ez a kontingens 46 fővel… Lehet, hogy rossz, akkor majd kijavít az államtitkár úr, de arról volt szó, hogy 2020 májusában megy, de éppen a létszámcsökkentés miatt ez nem tud megvalósulni, és 2021 januárjától történnek majd meg a szükséges lépések, és egyébként milyen feladatokat fognak ellátni egészen konkrétan a katonák.

Mi komolyan gondoljuk, és én magam is, hogy a hadsereg nemzeti ügy, a hadsereg mindannyiunk ügye, és a hadseregnek minden egyes magyart meg kell védeni itthon és külföldön egyaránt. Én szeretném megragadni ezt az alkalmat egyben, hogy megköszönjem a Magyar Honvédség itthon és külföldön szolgáló katonáinak azt, hogy elvégzik ezt a munkát, hogy a nehéz körülmények ellenére is esküjükhöz méltóan viselkednek, mert a legtöbben közülük, ellentétben sokakkal ebben az országban és főleg ebben a kormányban, valóban az esküjükhöz méltóan viselkednek, és ha kell, az életük árán is megvédik ezt a hazát. Ahogy államtitkár úr is említette, voltak olyan katonák, akik ezekben a nemzetközi missziókban föláldozták az életüket azért, hogy az a szabadság, az a szolidaritás, az a nagyon másfajta világ, amiről mindannyian álmodtunk az elmúlt években, ne csak Magyarországon valósulhasson meg, hanem azokban az országokban is, ahol ezeket a missziókat akár az ENSZ, akár a NATO, akár az Európai Unió égisze alatt folytatták.

Azt pedig szeretném megjegyezni, egyetértek államtitkár úrral, látva, hogy a NATO és az Európai Unió egyre inkább fontossá válik a missziók tekintetében, hiszen ez egy szövetségesi szorosabb kötelék, az Egyesült Nemzetek Szervezetéről sem szabad elfeledkezni, ott is keresni kell a lehetőségeket arra, nyilván a Magyar Honvédség lehetőségeihez mérten, hogy minél több katonánk részt vehessen ezekben a missziókban. Nemcsak azért, mert a tagságunkból ez következik, hanem azért is, mert pontosan tudjuk, hogy a nemzetközi missziós tapasztalatok rendkívül fontosak a Magyar Honvédség fejlődése és a katonai előmenetel szempontjából is.

Úgyhogy még egyszer szeretném megköszönni a Magyar Honvédség állományának azt az áldozatos munkát, amit a hazáért végeznek.

Államtitkár urat pedig arra szeretném kérni, hogy adja át miniszter úrnak, mert őt viszonylag ilyenkor ritkábban látjuk, adja át miniszter úrnak újfent azt a kérésemet, hogy a Magyar Honvédség által, pontosabban a honvédelmi tárca által eszközölt különböző beszerzések kapcsán legyen olyan jó, és tájékoztassa a Honvédelmi és rendészeti bizottságot részletesen. Ne újságcikkekre hivatkozva, hanem a legjobb módszer az, ha lehetőséget biztosít például nekem vagy bármelyik képviselőnek, aki ezt kéri, hogy betekinthessünk a szerződésekbe. Én nem repülőgépeket szeretnék nézegetni, hanem konkrét szerződéseket, amelyeket ezeknek az eszközöknek a vásárlásakor kötöttek, és nemcsak az eszközvásárlásra vonatkozó szerződéseket szeretném megtekinteni, hanem a hozzá kapcsolódó képzési, infrastrukturális és egyéb szerződéseket is.

(16.50)

Szerintem önök is tudják, hogy ez nem az önök pénze, ez a magyar adófizetők pénze, és a magyar adófizetőknek joguk van tudni, hogy mire költik az ő pénzüket, a magyar adófizetőknek joguk van tudni, hogy milyen feladatot látnak el a katonáink ezekben a külföldi missziókban, és rajtunk keresztül ezt az információt meg tudják nekik adni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)