Dr. Orbán Balázs

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ne haragudjon, Kunhalmi képviselő asszony, rendkívül kellemetlen helyzetbe hozták önt a párttársai, ugyanis jól láthatóan önnek egy ötperces performanszot fel kellett olvasnia egy olyan témában, amivel kapcsolatban ráadásul nem is rendelkezik információval. Azon a tárgyaláson, amire ön is utalt a felszólalásában, vagy legalábbis ott volt a jegyzetei között, hogy volt ilyen, azon ön nem vett részt, hanem csak a párttársa vett részt. Én viszont részt vettem, úgyhogy pontosan tudom, hogy mi hangzott el, és mi zajlott azon a tárgyaláson.

Képviselő asszony, a helyzet úgy áll, hogy vannak jogszabályok. A jogszabályok megmondják, hogy bizonyos pozícióra milyen jelölési rendszer által lehet egyrészt jelöltet állítani, másrészt ki hogyan tölti be azt a pozíciót. Ezt nem az Orbán-kormány találta ki, hanem amióta komolyan vesszük a jogállamot és a demokráciát, ez 30 éve így van. Ez a korábbi szocialista-szabad demokrata kormányok alatt is így volt. Ebben tehát semmi meglepetés nincsen.

Ezek a jogszabályok azt mondják a Nemzeti Választási Iroda elnökének megválasztásával kapcsolatban ‑ ez sem eltérő egyébként, mint más országokban megszokhattuk, és nem is eltérő a korábbi magyar hagyományokhoz képest sem ‑, hogy a miniszterelnök jelölésére a köztársasági elnök nevezi ki a Nemzeti Választási Iroda vezetőjét.

És akkor innentől kezdve jön a kérdés, hogy mit tegyen a miniszterelnök, mit tegyen a kormány. A parlamentáris hagyományok megosztottak, ugyanis volt olyan közjogi méltóság más pozícióval kapcsolatban a rendszerváltoztatás utáni Magyarországon is, aki azt mondta, hogy ha a törvény egyszer őneki adja a jelölés jogát, akkor ő egyedül eldönti, hogy ezzel a jelölés jogával hogyan szeretne élni. (Jelzésre:) Például Sólyom László is ilyen volt ‑ segít nekem államtitkár úr, mond egy példát ‑, de más közjogi méltóság is volt ilyen, aki közelebb állt a baloldalhoz, aki kínosan ügyelt erre az autonómiára és erre a feladat- és hatásköri leosztásra.

Ehhez képest mi más irányban indultunk el, és azt szerettük volna, mindig azt szeretnénk, hogy ezekben a nemzeti sorskérdésekben, ezekben a fontos kérdésekben a lehető legnagyobb egység jöjjön létre, legalábbis rajtunk ne múljon és a konzultáción ne múljon az, hogy az egység feltételeit nem tudjuk megteremteni. Ugyanígy volt egyébként tavasszal a koronavírus-járvány elleni védekezéssel összefüggésben is. Ott is voltak egyeztetések. Ott is teljesen egyértelmű volt, hogy mi a kormány pozíciója. Azt szerettük volna kérni, hogy önök nem nem szavazatot nyomnak a védekezésre, hanem támogatják a védekezést. Ezt nem tették meg. Most is megvoltak ezek az egyeztetések ‑ ahol én ültem, ott ‑, ahova vittem magammal egy üres papírt, és azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha az ellenzéki pártok képesek egyetlenegy jelöltet megnevezni, vagy egyetlenegy olyan szakmai feltételt meghatározni, amely értelmes azzal összefüggésben, hogy a Nemzeti Választási Iroda új elnöke ki lesz, akkor én ezt felírom a papírra, továbbítom, és nyilvánvalóan megfontolás tárgyává fogja tenni a kormány.

Tájékoztatom képviselő asszonyt, hogy amellett, hogy a nagy egység, meg a nagy összefogás, meg a nagy „legyen közös döntés” keretében a Demokratikus Koalíció, az önök szövetségesei el sem jöttek, tehát a baloldali pártok között sem tudott egység létrejönni. Képviselő asszony úgy tesz, mint ha semmi köze nem lenne a két pártnak egymáshoz, aztán meg arról beszél, hogy közös listán fognak indulni 2022-ben; ez biztos, hogy nem így van. Tehát egyrészt el sem jöttek részben erre az egyeztetésre, másrészt sajnálatos módon úgy kellett felállnom, hogy a papír üres maradt, és nem azért, mert nem írtam fel semmit, hanem azért, mert egyetlenegy épkézláb javaslatot nem tudtak tenni. (Kunhalmi Ágnes: A javaslatról beszéltem!) Egyetlenegy épkézláb javaslatot nem tudtak tenni. Tehát megint azt tapasztaltuk a baloldal részéről, hogy semmilyen módon nem képesek kompromisszumra törekedni, semmilyen módon semmilyen nemzeti kérdésben nem képesek együttműködést mutatni.

A másik az, hogy ne haragudjon, képviselő asszony, az hogy van, hogy egyrészt azzal kampányol ön is folyamatosan, hogy megnyerik a választást, a jogállam sem számít, meg a demokrácia, meg semmi nem számít, mindenkit földönfutóvá tesznek, ahogy azt Gyurcsány Ferenc elmondta, aztán meg fél perccel később azt mondja, hogy nem lehet a magyar választási rendszer szerint baloldali győzelem Magyarországon ‑ a két állítás közül megint az egyik nem lehet igaz.

Önök megint nem mondanak igazat, csak politikai, hatalmi szándékaik szerint kiforgatják a tényeket, és nemzetközi szinten az állampárt utódpártjaként lejáratják az országot. Ez szégyen és gyalázat, fejezzék be! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)