Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Már nem akarom ismételni, hogy milyen pontokat módosít a kormány ezzel a törvénnyel, de azért mégiscsak én is elmondom, hogy mi miatt történt ez.

A javaslat apropója az a tragédia, amely Győrben történt, amelyet a börtönből feltételes szabadságon lévő apa követett el saját édes és nevelt gyermeke sérelmére. A férfi megfojtotta 13 éves nevelt lányát és 10 éves saját fiát, majd másnap reggel, miután legkisebb gyermekét ellátta, az épület mellékhelyiségében előbb fel akarta vágni az ereit, ám miután ez nem sikerült, felakasztotta magát. Az önakasztás következtében az elkövető meghalt. A férfi azért volt börtönben, mert 2016-ban egy kalapáccsal többször fejbe ütötte az alvó házastársát, majd a védekező sértettet egy szikével többször megvágta az arcán, a nyakán és a mellkasán. Az elmeszakértő megállapította, hogy az elkövetéskor a vádlott beszámítási képessége súlyos fokban korlátozott volt a cselekmény elkövetésekor.

A feltételes szabadság intézményét már akkor sokat támadta a Fidesz, azonnali szigorítást követelve. Az Igazságügyi Minisztérium felülvizsgálta a jogintézményt, és ezek alapján kiválasztotta azokat a tényállásokat, ahol szándékosan akart halált okozni az elkövető, ezen esetekben a feltételes szabadság lehetősége kizárt lesz.

(19.30)

A feltételes szabadság jogintézményének kettős célja van: egyrészt nagyban érdekeltté teszi az elítéltet a jó magaviseletre a büntetés-végrehajtási intézetben, hiszen kihágás esetén a feltételes lehetőségét akár el is veszítheti. A másik cél az, hogy a feltételes szabadságon lévő elítéltet visszatartja újabb bűncselekmény elkövetésétől, hiszen az azt jelentené, hogy azonnal folytatni kell a büntetést. Ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad, visszaeső esetén háromnegyed részének letöltése után lehetséges.

A javaslat által megállapított bűncselekmények köre akár még indokolttá is teheti a feltételes kizárását. Egyedül az emberölés alapesete lehet kivétel, ebbe ugyanis a legváltozatosabb szituációk is beletartoznak. Az egyes szándéktól kezdve ‑ azt akarja, hogy meghaljon ‑ az eshetőleges szándékig ‑ nem feltétlenül akarja, hogy meghaljon, de belenyugodott a lehetőségbe, tankönyvi példa a részeg ember házból való kirakása, aki utóbb a hideg éjszaka miatt kihűl, és életét veszíti ‑ bezárólag. Sok problémát fog okozni az is, hogy egy-egy esetet emberölésként vagy halált okozó testi sértésként fog értékelni a bíróság, hiszen előbbinél a feltételes lehetősége kizárt lesz, míg a másiknál nem.

Ha az elmúlt éveket vizsgáljuk, sokszor láttuk azt, hogy valamilyen nagyon-nagyon borzalmas, úgymond családon belüli erőszak történik, ahol elveszíti az édesanya vagy akár gyermek és gyerekek az életüket. Nagyon sok esetben azért beszélünk erről, mert legtöbb esetben nők és gyermekek kárára történik a bűncselekmény. És erre a politika reagál, ami talán helyes is, meg kell is reagáljon. De nem vagyunk következetesek, azért nézzünk magunkba! Nem egy-egy esetre kellene reagálni, és akkor törvényeket módosítani, hanem komplexen kellene vizsgálni, hogy mi is történik, hogy miről is beszélünk, és hogyan lehetne hatékonyabban fellépni azzal szemben, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy egy másik esettel példálózzak, hogy miért nincs ez rendben. Orosz Bernadettről beszélek. Egy hatgyermekes édesanya, nagymama, akit majdnem agyonvert volt barátja 2019 novemberében Bujákon, egy védett katonai objektumban; egy egykori alezredes. Csak azért nem tette meg, mert rajtakapták. 2020. augusztus 26-án tíz órakor polgári peres tárgyalás lett volna a Miskolci Törvényszéken, ahol becsületsértés miatt indított pert az elkövető az áldozattal szemben, azért, mert ő kiposztolta a képeket, leírta, megnevezte, hogy ki volt az elkövető, és nagy nyilvánosságot kapott az ügy. Több média beszámolt róla, és mindenki megismerhette Magyarországon magát az elkövetőt is.

Ami döbbenet ebben az ügyben, hogy nem telt el egy év, az áldozatnak bíróság előtt kellett volna megjelennie. Az elkövető ellen még vádat sem emeltek. Értik?! Aki majdnem agyonvert egy hatgyermekes édesanyát, egy nagymamát, még el sem jutottunk odáig, hogy vádat emeljenek, míg a becsületsértésért… Lehet, hogy a becsületsértés úgymond kisebb bűnnek számít, mint az, hogy valakit majdnem agyonvernek. Csak értik azért ezt a visszásságot; ez nagyon nincs rendben.

És én azt gondolom, hogy a törvénykezésnek nem egy-egy példa után kellene azonnal így reagálni, hanem komplexen kellene beavatkozni. Én értem ezt a törvénymódosítást, szükség is van rá, csak mindig az ember felteszi a kérdést, hogyha azt a kört nézzük, hogy a 4. pontja szerint, az egészségügyi törvény szerint kötelező pszichiátriai gyógykezelést a korábbinál szélesebb körben lehet majd kezdeményezni, ki fogja ezt elvégezni. Lesznek rá megfelelő szakemberek? Az ellátórendszer fel fog rá készülni? Mindig ezt kérdezzük, hogy amikor a törvénykezés ilyeneket előír, akkor a jelzőrendszer, az a rendszer, aminek működtetni kellene ezt az egész rendszert, fel van‑e rá készülve. Lesz‑e majd annyi ember, aki ezt végre fogja hajtani? Vagy megint hozunk törvényeket, és semmi nem fog történni?

Az elmúlt években több szigorítást tett a Fidesz-KDNP-kormány, ami, azt mondjuk, hogy rendben van, mert tényleg nem kellene hogy ilyen esetekkel jöjjünk ide, és következő héten majd megint módosítani kell a törvényt, mert megint fog történni egy borzalmas tragédia Magyarországon; láttuk az elmúlt időszakot. De valahogy mégsem működik, és ezt kellene valahogy megoldanunk. Valami oknál fogva nem kevesebb az eset, nem kevesebb a halálozás, nem jövünk ide majd egy hónap múlva, és mondjuk azt, hogy minden héten meghal egy nő családon belüli erőszakban, minden hónapban egy gyermek elveszíti az életét családon belüli erőszakban, és legtöbb esetben önök is tudják, ismerik a statisztikákat, milliószor beszéltünk már erről a parlamentben, mert a legtöbb esetben nagyon közeli hozzátartozó követi ezt el, mint ennél a példánál is, maga az édesapa.

Akkor valami csak nem jó, valami csak nem működik. Hiába próbáljuk a törvényeket szigorítani, valahogy másképp kellene kezelnünk ezt az egész helyzetet, valami oknál fogva, amit itt is leírtak ebben a módosításban, hogy lehet visszatartó ereje, ha szigorúbb törvényeket hozunk. Nem ezt látjuk, hogy van visszatartó ereje. Talán azért, mert más esetekben meg pont az ellenkezőjét látjuk, hogy nem azt akarjuk megbüntetni, aki maga az elkövető, hanem még mindig azt akarjuk bántani, áldozathibáztatás, így nevezzük, amit látunk, hogy talán a magyar fejekből ezt nagyon nem lehet még mindig kiverni.

Én nagyon remélem, hogy talán egyszer egy olyan törvény fog idekerülni, ahol nem egy-egy esetre reagálunk, és próbáljuk úgy megoldani, hanem próbáljuk majd teljesen komplexen vizsgálni ezt az egészet. Én látom, hogy Budai Gyula is rázza a fejét, meg államtitkár úr is. (Dr. Budai Gyula: Nem erről van szó, képviselő asszony!) Soha nem erről van szó, amikor az ellenzék kritikákat fogalmaz meg, tudjuk. Én nem is vagyok jogász, be is vallom, nem vagyok jogász, de látszik, államtitkár úr és képviselő urak, hogy az elmúlt időszakban nem tudtunk előrelépni. (Nacsa Lőrinc: Ez nem igaz!) Most mondtam el, képviselő úr: nincs kevesebb eset. (Dr. Völner Pál: De!) Sőt, most mondjuk azt el, biztos ön is olvasta, hogy a járvány ideje alatt legalább 30 százalékkal nőtt a családon belüli erőszak eseteinek száma. Legalább 30 százalékkal! Hála a jó égnek, nem arra keltünk minden reggel, hogy milyen brutális eseteket mutattak be.

És akkor még a látenciát nem is tudjuk, hogy mennyi Magyarországon az az esetszám, amit nem tudunk, nem derül ki, nem látjuk. Én értem, hogy most arról beszélünk, hogy ez az ember már le volt csukva, kiengedték, és elkövette ezt a brutális bűncselekményt, és ennek szeretnénk gátat szabni: hogyha valaki ilyen brutális bűncselekményt elkövetett, nagyon nehezen jöhessen ki majd a börtönből, ha meg kijön, akkor nagyon komoly felügyeletet kapjon, és legyen olyan rendszer, amely meg tudja ezt gátolni. Értem, képviselő urak, csak azt látjuk, hogy valami oknál fogva, ha a statisztikákat nézzük, nem tudunk jobb eredményekről beszámolni. És ez lenne a cél, hogy próbáljuk meg, hogy ne kelljen egyetlenegy ártatlan embernek sem meghalnia csak azért, mert valaki úgy jött ki a börtönből, hogy az az első útja, hogy a saját családját kivégzi.

Én remélem, hogy egyszer majd úgy fogunk itt ülni a parlamentben, hogy nagyon nagy sikerekről tudunk beszámolni, és azt fogjuk tudni mondani, hogy hány emberéletet tudtunk megmenteni, mert ennyivel javultak a statisztikai adatok. Én remélem, hogy egyszer ez a pillanat is el fog jönni, és akkor azt fogjuk mondani, hogy tényleg elvégeztük a munkánkat. Köszönöm szépen, elnök úr.

(19.40)