Dr. Simicskó István (KDNP)

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem azzal, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója megköszöni a miniszterelnök úrnak a tájékoztatását és azt a munkát, amit eddig elvégeztek, mind az operatív törzsnek, mind pedig a kormány valamennyi tagjának. Azok a számok, azok a tények, amelyeket hallhattunk a miniszterelnök úrtól, egyértelműek; hogy valóban sikeresen védekezhetett az ország, az annak köszönhető, hogy időben meghozta a kormányzat a szükséges intézkedéseket, és az első és legfontosabb célkitűzés vezérelte, ez pedig a magyar állampolgárok életének, egészségének a megóvása. Ezért köszönettel tartozunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Hallgatva az előttem felszólaló frakcióvezetőket és ezt a vitát, jól érzékelhető, hogy szemléletmódbeli különbség és véleménykülönbség is van közöttünk. Ki így, ki úgy, ki amúgy, a saját habitusának megfelelően, jelleméből adódóan hangosabb, erőteljesebb, de mindenképpen kritikus észrevételeket tett. Azt kell hogy mondjam, hogy ez részben fakadhat természetesen a neveltetésünkből adódó különbözőségből, de nyilván fakadhat abból adódóan is, hogy mi másképpen látjuk az állam szerepét, nekünk, kereszténydemokratáknak az államfelfogásunk más, mint az önöké. Mi mindig is az erős állam hívei voltunk, mi mindig is olyan állam mellett tettük le a voksunkat, amely képes, akar és tud is cselekedni az állampolgárok védelme érdekében, legyen az árvíz, legyen az migrációs válság, legyen az Covid-járvány vagy bármilyen veszély.

(14.20)

Azt az óvó-védelmező tevékenységet minden magyar ember jól felfogottan úgy értékeli, hogy ez a hazaszeretetből fakadó tevékeny törődés ‑ ami jellemez egy kormányt, egy nemzeti-kereszténydemokrata kormányt ‑ a helyes út. Mi ezt várjuk el a kormánytól, és ezt láttuk az elmúlt hónapokban is. Ezzel szemben az önök államfelfogása a gyenge állam, az alvó állam, hogy ne mondjam, a „tanuljunk meg kicsinek lenni” állam létrehozása és fenntartása, vagy egyáltalán az állam elhalása, hiszen ez is az önök által felfogott baloldali vízióban szerepelt, és láthatjuk is ennek a felszólalásaikból tükröződő célkitűzéseit is. S jól érzékelhető ez a különbség a járvány elleni védekezés során is.

Összegzésként mindenképpen megállapíthatjuk, hogy az első hullámmal szembeni védekezés sikeres volt. Hozzá kell tennem, hogy a kormány a szükséges intézkedéseket időben meghozta, de szükség volt az állampolgárok segítségére és felelősségteljes magatartására is. Miniszterelnök úr megköszönte a magyar egészségügyben dolgozók munkáját, én hadd köszönjem meg az állampolgárok felelősségteljes hozzáállását is, akik megértették, hogy azok a döntések, azok a szabályok, amelyeket a kormány meghozott az operatív törzs javaslatára, róluk szólnak, értük szólnak, az ő védelmükben hozattak meg.

Látnunk kell, hogy annak ellenére voltunk sikeresek és volt sikeres a védekezés az első hullám időszakában, hogy a baloldalra sajnos ebben sem számíthattunk. Hiszen emlékszünk rá, hogy amikor itt a parlamentben vitatkoztunk és a négyötödös házszabálytól való eltérést kértük önöktől, akkor nem nyújtottak segítséget, miközben az ember erre számíthatna ilyenkor. Valamennyi állampolgár jogosan veti fel azt a kérdést, hogy rendben van, többpárti demokráciában élünk, rengeteg vita van a parlament falai között, de hát mégiscsak van egy veszélyhelyzet, mégiscsak van egy soha nem látott járvány, amire fel kell készülnünk, és védenünk kell az embereket, az időseket, a családokat és mindenkit, s akkor önöknek köszönhetően nincs megegyezés. Ez egy szomorú tény.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a nemzeti konzultációról. Látható a felszólalásokból, hogy önök életszerűtlen példákat hoznak fel, hogy milyen élethelyzetek vannak. A nemzeti konzultáció pont arról szólt, hogy kikérjük az emberek véleményét, hogy ők hogyan látták a védekezést, mit láttak jónak, helyesnek vagy kevésbé vállalhatónak, hogy hogyan járjunk el az elkövetkező időszakban. Mindenki tudta, hogy lesz második hullám, önök mégis arra buzdították az embereket, sőt jó néhányan aktívan részt vettek abban a munkában, hogy hogyan kell széttépni a nemzeti konzultációs íveket, hogyan kell kilopatni őket, és a többi, és a többi. Komolytalanná igyekeztek tenni a védekezés egyik fontos visszajelző monitoringrendszerét, hogy mit kell tennünk, és hogyan készüljünk fel a második hullámra.

Igen, az egészségügy felkészült az elmúlt hónapokban, igen, beszereztek sok-sok lélegeztetőgépet. Több mint 10 ezer lélegeztetőgép áll rendelkezésre. Sok millió maszkot szereztek be. Szijjártó külügyminiszter úr hetente adott tájékoztatást arról, hogy milyen beszerzéseket hajtott végre az állampolgáraink védelme érdekében. Önök hol azt mondják, hogy minek ennyi lélegeztetőgép, sok a lélegeztetőgép, majd a másik héten meg azt mondják, hogy ugyan már…! Ha van sapka, ha nincs sapka… Ez úgy sem jó, ha sok van, s úgy sem, ha kevés van, most nincs… S folyamatosan különböző ‑ nevezzük így ‑ rémhírekkel vagy kamuhírekkel próbálják az embereket lehetetlen helyzetbe hozni, és a kilátástalanság érzetét kelteni, miközben összefogásra lenne szükség, miközben egymásra kéne támaszkodnunk, hogy az emberek lássák, a bajban ott vagyunk mellettük, és nemcsak mellettük vagyunk, hanem óvjuk és védelmezzük őket. Eközben szerintem nem szabad pártpolitikai érdekeket ‑ még ha jól is hangzanak itt a parlament falai között ‑ felhoznunk. Segíteni kell a védekezést, és mindenkinek megvan ebben a maga helye. Mindenkinek, még az ellenzéki képviselőknek is van felelőssége, mert ők is magyar állampolgárok, sőt a közösséget szolgáló képviselők.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszak szerintem minden magyar állampolgárt meggyőzött arról, hogy az emberek számíthatnak a magyar kormányra, és ezt örömmel látjuk. A szabályok betartása mindannyiunk felelőssége. Mi magunk is úgy döntöttünk a Házbizottság ülésén elnök úr vezetésével, hogy magunkra nézve is kötelezőnek fogadjuk el a szabályokat, és maszkot viselünk, kivéve azt, aki beszél. A testhőmérséklet mérése is megtörténik a Házba való belépéskor. Azt hiszem, hogy ezek fontos üzenetek az emberek felé.

Miniszterelnök úr szólt a gazdaság helyzetéről. Nem értek egyet Szabó Timeával abban ‑ ebben sem, de ebben különösen nem ‑, hogy a második hullám idején nem lehet a gazdaságot újraindítani és munkahelyeket megvédeni. Dehogynem! Ha egy picit belegondol, és egy kicsit kitekint a világba, akkor számos példát lát arra, hogy a veszély egyben lehetőség is, és pont akkor kell egy offenzívát, dinamizmust elindítani a magyar gazdaságban és más vonatkozásban, amikor veszélyek vannak, amikor mások föltartják a kezüket és megadják magukat. A magyar kormány ebben is aktív, közreműködő, tenni akar, s valóban tudja és látja azt, hogy a gazdaság jelenti valamennyi terület, valamennyi szféra megélhetését, és ‑ hogy ne mondjam ‑ a magyar emberek, a magyar családok védelmét is ezen keresztül tudjuk a jelen helyzetben a leghatékonyabban megőrizni. Természetesen szükség van egyéb családtámogatási rendszer kiépítésére is, de ezen az úton is elindult a kormányzat, és az elmúlt tíz évben számos eredményt tud felmutatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy látom, hogy próbatétel valamennyiünk számára ez az időszak. Úgy látom, hogy a kormányzat döntései egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy erősebbé tegyék Magyarországot, erősebbé, mint korábban volt, erősebbé tegyék nemzeti közösségünket, és azon dolgozik, hogy erősebb családok alkossák a magyar társadalmat, a magyar nemzetet. Együtt képesek vagyunk helytállni, megvédeni a magyar családokat, a magyar gazdaságot, a munkahelyeket. S ha már önök, tisztelt baloldal, nem vesznek részt ebben a munkában, legalább ne hátráltassák a munkánkat! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)