Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy mi indokolja, hogy a Ház foglalkozzon a rövid távú szálláshelykiadással, illetve annak szabályozásával. Elsősorban azért, az indokolja, mert ennek a tevékenységnek szerteágazó gazdasági és társadalmi következményei vannak, és a helyzet már Magyarországon is megérett a hatékonyabb szabályozásra.

A gazdaság egy olyan területéről van szó, amellyel kapcsolatban a világ számos országában kemény viták zajlanak. A kormány ezeket a szakmai vitákat és tapasztalatokat is figyelembe vette a szabályozás megalkotásakor. A javaslat lényege, hogy innentől kezdve az önkormányzatoké lesz a döntés joga. Ha ők szeretnék szigorítani a rövid távú lakáskiadás szabályait, akkor szabadon megtehetik.

Jelentős érv az új szabályozás mellett a rövid távú szálláshelykiadás albérlet- és ingatlanárakra gyakorolt hatása. Ez a hatás pedig egyértelmű áremelkedés. Ezt nemzetközi tanulmányok is megerősítik. Engedjék meg, hogy párra utaljak is itt! Egy Los Angeles-i kutatás szerint a városban az Airbnb-k közel fele hét városrészben tömörült, ahol az albérletárak 33 százalékkal gyorsabban növekedtek, mint a városi átlag. Egy 2019-es berlini tanulmány szerint egyetlen ‑ tehát egyetlen ‑ rövid távra kiadott lakás megjelenése a közelben ‑ ami azt jelentette ebben az esetben, hogy 250 méteren belül ‑ négyzetméterenként 7 eurócenttel növeli az albérletárakat.

Egy 2019-ben készült hazai, tehát magyarországi tanulmány szerint a budapesti belső kerületekben egy 50 négyzetméteres lakás havi bérleti díját átlagosan 13-27 ezer forinttal drágította meg a rövid távú lakáskiadás. Ez annak is következménye, hogy 2016-2019 között az ilyen típusú lakáskiadás 70 százalékkal nőtt.

Nem mellékes dolog a kérdés adóügyi vonatkozása. Az Airbnb második legjelentősebb piaca az Egyesült Államok után Franciaország. Itt arra panaszkodtak közéleti szereplők, hogy a cég ennek ellenére kevesebb, mint százezer euró adót fizetett, mert kedvezőbb adózású országokban van egyébként a bázisa.

A berlini adóhatóságok arra panaszkodtak, hogy az Airbnb nem működött velük együtt. Itt egyébként teljes politikai konszenzus volt az erőteljesebb fellépés mögött. Egy másik országban, Görögországban a rövid távon kiadott ingatlanok negyedéről derült ki, hogy nem fizetnek adót utánuk.

Az albérletárak, az ingatlanárak és az adózási szempontok mellett van még egy körülmény, ami a módosított szabályozás mellett szól. Ez nem igazán gazdasági, sokkal inkább társadalmi szempont. Még csak nem is kell ismernünk a Közös Képviselők Egyesületének állásfoglalását, mert ilyen is van, de nem kell ismernünk ahhoz, hogy tudjuk: a rövid távú lakáskiadás jelentős, napi szintű problémákat okoz a többgenerációs társasházakban; ami nem csoda, hiszen sok esetben egy-két napra érkező turisták és évtizedek óta ott élők, helyben élő lakók életét kellene összehangolni úgy, hogy egyébként az alapvető eszközei sincsenek meg a párbeszédnek.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy számos európai országban korlátozzák már most is a rövid távú lakáskiadást. Berlinben 2016-ban szigorúan korlátozták ezt a tevékenységet, kivéve azokat, akik saját felesleges szobáikat kínálták kiadásra, illetve kis számban kiadtak önkormányzati engedélyeket is.

(13.50)

A második és sokadik lakásokat csak 90 napra lehet rövid távra kiadni egy évben. Az ottani beszámolók szerint négyezer lakás került így vissza az albérletpiacra.

Hágában gyakorlatilag betiltották ezt a tevékenységet az év végéig. Ez lehetővé teszi, hogy a helyi hatóságok jegyzéket hozzanak létre az üdülési célú lakáskiadásról. Londonban szintén korlátozott számú napig lehet rövid távon lakást kiadni, mint ahogy Amszterdamban is, ahol ezenfelül a központi kerületekben teljesen tiltják. 33 franciaországi városban 120 napos korlátozás van érvényben.

Tisztelt Ház! A tárgyalt törvényjavaslat értelmében, még egyszer szeretném elmondani, a jövőben az önkormányzatok dönthetnek majd arról, hogy szigorítják‑e a rövid távú lakáskiadást. Ez megfelel, amint a példák mutatják, a nemzetközi gyakorlatnak is. Ez a megoldás ráadásul figyelembe veszi azt a fontos körülményt, hogy a rövid távú lakáskiadás teljesen eltérő súllyal és következményekkel van jelen az egyes magyar városokban.

Ami egyébként a konkrétumokat illeti: szálláshely-szolgáltatás csak a kereskedelmi hatóság részére történt bejelentést követően folytatható a javaslat értelmében. Új elem, hogy egy települési önkormányzat rendeletben szabályozhatja, hogy a magánszálláshely vagy egyéb szálláshely egy éven belül hány napot lehet nyitva. Ha az önkormányzat ezt nem szabályozza, akkor egész évben folytatható a tevékenység. Az önkormányzat egyébként rendeletben bírságról és tevékenységtől való eltiltásról is rendelkezhet, ha úgy kívánja. Ennyit a konkrétumokról.

Azt gondolom, hogy egy olyan javaslatról van szó, amit minden frakció jó szívvel támogathat, mind a konkrétumokat, mind pedig a javaslat eredeti célját tekintve. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiból.)