Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem ez az első olyan napirend, ahol az alapvetést és az irányvonalat úgy kell kijelölnünk, hogy nemzeti érdeket szolgál az, ami előttünk fekszik, vagy pedig NER- vagy idegen befektetői érdeket, netán multinacionális érdeket. Nyilván, az előző napirend esetében, amikor közszolgáltatásokat nyújtó társaságokról volt szó, akkor talán a multinacionális érdek kevésbé jelent meg, inkább a belföldön tapasztalható és tetten érhető oligarchaérdekek mutatkoztak, itt viszont azt látjuk, hogy az e-útdíj tekintetében egy folyamatos nemzeti önfeladás tapasztalható most már nagyon-nagyon hosszú évek óta. Bár a vállalati szegmens kapcsán és a különböző fuvarozókat és transzportcégeket illető vetületek kapcsán lenne nagyon sok gazdasági és szakpolitikai véleményem, mégsem erről szeretnék beszélni, hanem inkább a javaslathoz szorosabban hozzátartozó és a lakossági szegmenst is érintő dolgokról.

Tehát: ha valóban az lenne Magyarországon a helyzet, hogy inflációkövetővé válik az e-útdíjak rendszere, és tényleg ezt minden évben betartatják, erről nem akarnak külön törvényt hozni minden áldott esztendőben, hanem szeretnék egy folyamatábra alapján ezt láthatóvá tenni, aztán az extrabevétel lecsapódna a magyar gazdaság érintett szegmenseiben, ott fejlesztések formájában a lakosságot és a közjót szolgálná, akkor úgy gondolom, mi itt nagyon jól el tudnánk vitatkozni a különböző szakmai részletkérdésekről, és akár még konszenzusra is tudnánk jutni, hiszen inflációval súlyozni egy ilyen összeget talán nem képezné akkora vita tárgyát, mint ha egy kicsit a mélyrétegeket megkapirgáljuk.

Azt látjuk, hogy ebből a vitából megint a tipikus magyar élethelyzetek maradnak ki, tehát az egyszerű magyar emberek mindennapi problémái. Mondok egy példát: valaki a járványügyi veszélyhelyzet közepén nagy nehezen kap egy időpontot egy orvosi kezelésre, adott esetben nem a megyében található kórházba, hanem, mondjuk, egy specialistához, a fővárosba, és ide valakinek el kell hozni a beteg családtagot. Mit tesz ekkor? Igénybe veszi az autópályát, és vesz egy egynapos, 24 órás autópálya-matricát? Ugye, nincs olyan? Vesz egy tíznapost, egy kicsit több mint egy hétre szólót. Ha esetleg a családját szállítja vagy a családja számára kíván bármilyen közszolgáltatást igénybe venni, akkor tud venni egy hétvégére szóló, vagy mondjuk, családi matricát? Ugye, hogy értetlen szemlesütés megint csak a helyzet, merthogy nincs ilyen Magyarországon.

Az a helyzet, hogy önök kifizettetnek magyar emberek tömegeivel igénybe nem vett szolgáltatást. A piacgazdaság alapfilozófiáját csúfolja meg az a rendszer, amiről beszélünk. Tehetik önök ezt inflációkövetővé, bármilyen machinációnak alávethetik, ettől a tény tény marad: olyan szolgáltatás után szednek be pénzt magyar emberek tömegeitől, amit azok a magyar emberek egész egyszerűen nem vettek igénybe, és olyan tömegeket tesznek ki ennek mindenféle szociális és társadalmi szempont figyelembevétele nélkül, akik a legsérülékenyebb csoportokhoz tartoznak. Tehát még egy olyan egyéni mentességi rendszer sem került 2010 óta bevezetésre, és legyünk korrektek, előtte sem, amely azokat a honfitársainkat mentesítené, akik esetében valóban nagyon sokat jelent az a néhány száz vagy néhány ezer forint.

A XXI. században egy magára valamit adó nemzetállam halad a korral, igénybe vesz digitális eszközöket, nem véletlen, hogy e-útdíjról vitatkozunk, és már nem feltétlen a különböző aprópénzeket szedik be egy bizonyos beszedőponton. Éppen ezért semmiféle technikai akadálya nem lenne mind a 24 órás matrica bevezetésének, mind a családikedvezmény-rendszer, az egy hétvégére vonatkozó és különböző matricák bevezetésének, csak az a probléma, hogy mindebből ugye költségvetésibevétel-kiesés jelentkezne az önök fogalmai szerint. Nem gondolják végig tehát a magyar emberek érdekében ezt a rendszert úgy, hogy csak a teljesített és igénybe vett szolgáltatás után fizessenek az érintettek, mint egyébként a piacgazdaságban szinte bárhol, hanem fenntartják ezt a hibrid, mutáns, torz rendszert, amit évek óta megtűr mindenki Magyarországon.

De hadd tegyem már fel a kérdést, mélyen tisztelt államtitkár úr! Nem önnek személyesen szól, higgye el, a szakmai respektje megvan előttem, és nem csorbult semmilyen tekintetben, a képviselőtársaimhoz is fordulok ugyanezzel. Az üzemanyagnak nincsen adótartalma? Amikor az ember megtankolja az autóját, akkor nagyon súlyos, több tízezer vagy akár még több forintot fizet, és adózik az üzemanyag-vásárláson keresztül. Ezeknek a pénzeknek mi a pántlikázott célja? Az, hogy Magyarország Kormánya teljesen szabadon akármire felhasználhatja, mondjuk, külföldi multicégeknek odaadja vissza nem térítendő kedvezmény formájában? Nem lenne feladat ezekből a forintokból is fejleszteni meglévő rendszereket? Nem lenne feladat közszolgáltatásokat toldozni-foldozni ebből?

Mert látjuk, hogy nem működnek jól, épeszű ember ma Magyarországon nem mondhatja azt, hogy az úthálózat rendben van, nem mondhatja azt, hogy a vasúti hálózat rendben van, nem mondhatja azt, hogy közlekedés szempontjából lényeges és érdemi előrelépés valósult meg. Nézzük meg, hogy a főváros déli régiójában két évig újítanak egy utat, átadják, az balesetveszélyessé válik, két hét alatt lezárják, és most megint évekig építik, mert elképesztő, ocsmonda multiérdekek jelennek meg ebben a rendszerben és hazai oligarchaérdekek. Kivitelezőként olyan szereplők jelenhetnek meg ezen a piacon, amelyektől érzésem szerint egy tisztességes nemzetállam megvédené magát, és olyan ocsmonda túlárazások jelennek meg ebben a rendszerben, amelyekkel szemben egy tisztességes nemzetállam megint csak fellépne. Nem látjuk ezt. De ha önök ezt a hibrid rendszert üzemeltetik nemcsak politikailag, hanem most itt a közlekedés terén is, legalább azt várnánk el, hogy a társadalmi és szociális szempontok megjelenjenek.

Tehát még egyszer mondom: érdemi, konkrét választ szeretnék arra kapni, hogy a 24 órás pályamatricával, egy nagyon régi jobbikos ilyen nünüke vagy különböző jelzőkkel illethető, de egyébként nagyon sokakat érintő berögzült fogalommal kapcsolatban mi a kormány álláspontja. Miért nem mer, miért nem akar megszólalni ez ügyben, és a magát családbarátnak mondó kormány miért nem támogatja a magyar családokat abban, hogy ha nem vesznek igénybe egy szolgáltatást, akkor ne fizessenek érte, vagy ha csak egy napra veszik igénybe, akkor egy napra fizessenek érte?

Értem én az inflációkövetés szándékát, értem, hogy mi húzódik meg ezen javaslat mögött, de ha ezt nem rendszerben szemléljük, ha nem tesszük bele ebbe a rendszerbe az embert, a magyar emberek mindennapi problémáit, élethelyzeteit, akkor nagyon-nagyon nehéz érdemi, megfontolt szakmai döntést hozni ebben a kérdésben. Ezért nem csak kérem, de elvárom önöktől, hogy valódi emberek valódi problémáival is foglalkozzanak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)