Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A közlekedési tárgyú törvénycsomag 13 törvényt módosít, valóban alapvetően azokat az ágazati jogszabályokat, amelyek a közlekedésben részt vevő szakterületeket érintik.

Azt üdvözlöm ebben a szabályban, hogy valamilyen módon megpróbálja elősegíteni, hogy az útdíjat fizetők valóban olyan kategóriájú díjat fizessenek, mint amilyen az adott gépjárműre jár. Csak fel szeretném képviselőtársaim figyelmét hívni arra, hogy míg például az éves díj vonatkozásában a személygépjárművel azonos díjkategóriában van a kistehergépjármű, addig a megyei matrica vonatkozásában viszont eggyel magasabb kategóriájú a kisteherautó, így azok, akik ilyen és olyan matricát is vásárolnak, bizony beleestek ebbe a csapdába. És nem az volt a megoldás, hogy például az ezt kezelő vállalat beismerte, hogy félrevezető a tájékoztatás, hanem bizony bírságoltak rengeteg kisteherautó-tulajdonost emiatt.

Az útdíj inflációkövetése. Először is, amikor arról beszélt képviselőtársam, hogy a legmagasabb szintű szolgáltatást tudják így igénybe venni az országos úthálózatokon, az autópályákon a gépjárművek, jelezni szeretném, hogy a száraz idő után is az összes autópályán olyan gaztenger volt végig, hogy minden volt, csak nem magas színvonalú szolgáltatás. A másik pedig, hogy az elmúlt évek felújítása után újra előjöttek a makadámút típusú útszakaszai bizonyos autópályáinknak. A régi vicc is az volt, hogy ahányat az autó ugrik, abból tudjuk, hányas autópályán vagyunk. Tehát az a helyzet, ha az útdíj inflációkövetése valóban a magasabb szintű szolgáltatást jelentené, azt én üdvözölném, csak az a baj, hogy a mindennapi tapasztalatok nem erről szólnak. Ráadásul rengeteg adótípus szól arról, hogy az úthálózat fejlesztéséhez szeretnék hozzárendelni.

Ha megnézzük csak az elmúlt tíz év költségvetési törvényeit és zárszámadását, azt látjuk, hogy az ilyen típusú adókból, díjakból befolyt összeget nem teljes mértékben az úthálózat fejlesztésére fordítják, sőt nálunk, Magyarországon az autópályát háromszor annyi összegből építik, mint bárhol a környékünkön, ami azt jelenti, hogy még ha a teljes forrást is erre szánnák, akkor is kevesebb hálózatfejlesztést tudnak megvalósítani a folyamatosan aranyárban dolgozás miatt.

De ami ebben a javaslatban nekem nagyon nem tetszik, az a nemzetgazdasági szempontból fontos beruházások kérdése. 2006-tól ‑ ahogy Ander Balázs képviselőtársam az általános vitában mondta ‑ gyűlöljük ezt a kifejezést, mert ez mindig valami mutyit, valamifajta oligarcháknak előnyt jelent, ha egy ilyen szabályozás bármi okból bekerül egy salátatörvénybe.

A másik pedig a nemzeti vagyonról szóló törvény 12. §-ának új g) ponttal való kiegészítése, amely azt mondja, hogy koncessziós pályázat vagy koncessziós szerződés nélkül is ágazati törvényben meghatározott módon átengedhető a szolgáltatás. Én nem tudom pontosan, mi ennek a célja, az általános vitában többen ezt megfogalmazták, egy biztos: ezt nem.

Tehát azt nem, hogy újabb szakterületet a kormány körüli oligarcháknak oda akarnak adni, át akarnak játszani. Semmi érdemi magyarázat az általános indoklásban erre nincsen, úgy átsiklik ezen a módosításon a részletes indoklás. Tegye már meg, államtitkár úr, hogy a vita végén ezt megmagyarázza, mert semmi, de semmi nem indokolja.

Úgyhogy mind az útdíj inflációkövetése, mind a nemzetgazdasági szempontból kiemelt ágazati törvény módosítása miatt nem lehet ezt a javaslatot támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)