Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy salátatörvény fekszik előttünk, amiről már elmondtuk korábban is a véleményünket. Általában a salátatörvényt az ellenzék negatívan értékeli, hiszen nagyon sokszor semmilyen összefüggés nincsen azok között a törvények között, amelyek módosulnak, és bizony nemegyszer vannak elrejtve olyan atombombák, amire rálépve az ellenzék, ha nem figyel oda, bizony belesülhet; úgyhogy nemcsak emiatt, hanem amiatt sem, hogy álláspontunk szerint nem praktikus a salátatörvény.

Ez kicsit másabb, hiszen némileg van összefüggés is, és nem 90-100 törvénymódosításról van szó, csak 8 darab törvény módosításáról. Itt elsősorban kettőt emelnék ki: a közjegyzői törvénnyel kapcsolatos, illetve a végrehajtókra vonatkozó jogszabályt. És valóban igaz, az előttem szólók említették is, hogy a szakma meghallgatásra került, amikor ez a jogszabály-módosítás kidolgozásra került. Valóban így van, valóban visszacsatolnak olyan részek ebben a módosításban, amelyek a szakmának már korábban is elvárásai voltak a törvényhozással szemben, és keresztül szerette volna vinni.

Ilyen volt például a végrehajtók esetében annak a folyamatos bizonytalanságnak a megszüntetése, ami miatt nem kaptak soha határozatlan idejű meghosszabbítást a jogviszonyuk tekintetében, hanem csak meghatározott időre, hét évre hosszabbíthatta meg az igazságügyi miniszter az ő megbízatásukat. Tehát nyilván a szakmának ez is egy régi igénye volt, hogy határozatlanra lehessen módosítani abban az esetben, hogy ha nincs fegyelmi büntetés, nincsen olyan ügy, ami miatt kétséges lenne az, hogy jól végzi a feladatát a végrehajtó, akkor határozatlan időre lehet módosítani.

(13.10)

De egyébként akár a fegyelmi eljárás során, akár a közjegyzői fegyelmi eljárás során valóban olyan elemek kerültek be, amelyek ebből a szempontból pozitívak.

Varga-Damm Andrea képviselőtársam az előző felszólalásban arról beszélt, hogy helyes, hogy meghallgatják a szakmát, és egy képviselőnek kötelessége is, hogy igennel szavazzon, ha a szakma álláspontja került bele. Én itt egy kicsit vitatkoznék vele e tekintetben. Azt valóban én is jónak tartom, ha meghallgatásra kerül a szakma álláspontja, és a törvényhozók figyelembe veszik azt, hogy mik a szakmai igények, mik a szakmai tapasztalatok, és az alapján működik a törvényhozás, viszont én egy kicsit megnézném és megfordítanám a dolgot, és az állampolgár esetét is nézném, az ő szempontjából is.

Például ami nagyon fajsúlyos a végrehajtások során: hihetetlenül sokat hallottunk arról, hogy a végrehajtók sok esetben milyen szabálytalan eljárásokkal járnak el, adott esetben hogyan forgatják ki az adósokat a vagyonukból.

Én azt gondolom, hogy itt nekünk fokozott a felelősségünk, és nemcsak a szakma álláspontját kell figyelembe venni, hanem az állampolgár szempontjait is nagyon erősen kell figyelembe vennünk, és az alapján kell meghozni azt a véleményünket, ami alapján majd egy jogszabály, egy törvény meg fog születni. Itt sok esetben súlyos ellentmondások, érdekbeli különbözőségek lehetnek a szakma elvárásai között, illetve azok elvárásai között, akikre vonatkozik a törvény, akik majd másodlagosan a végrehajtás során ezzel a jogszabállyal találkoznak.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről mi azért nem tudjuk támogatni ezt a jogszabályt, és tartózkodni fogunk a szavazás során, mert mi is figyelembe vesszük, hogy valóban vannak a szakma elvárásainak megfelelő pozitív elmozdulások, de vannak negatív dolgok is ebben a jogszabályban. Így például megemlíteném azt, hogy az ingó vagyontárgyak 1 százalékon történő elárverezése álláspontunk szerint sem az adósnak, sem a végrehajtást kérőnek nem érdeke, hiszen a végrehajtást kérő nem fog érdemben a pénzéhez jutni semmilyen formában, mert valljuk be, hogy az 1 százalék semmi. Tehát a kielégülése nem lesz meg abból az összegből, az adósnak pedig, akinek 1 százalékon fogják értékesíteni a vagyontárgyát, egy jókora vagyonveszteséget jelent ez adott esetben. Az érthetetlen ebben a dologban, hogy nem érdeke sem a végrehajtást kérőnek, sem az adósnak, mégis bevezetésre kerül ez az 1 százalékos értékesítés. Persze meg lehet magyarázni, s ennek is vannak indokai, amik akár érthetők is lehetnek, azonban álláspontom szerint itt a végrehajtást kérő és az adós érdekét kell nézni, ez esetben pedig ez egyikükét sem szolgálja.

Említettem már korábban a felszólalásomban azt, hogy számtalanszor merült fel probléma a végrehajtók munkavégzésével kapcsolatosan, hogy az mennyire törvényszerű, mennyire törvénytisztelő. Itt bizony voltak problémák, amelyek az országos médiában is nemegyszer helyet kaptak és akár nagy port is vertek fel.

Éppen ezért azzal a módosítással, hogy súlyosbodnak a fegyelmi büntetések, mindenféleképpen egyet lehet érteni ebben a tekintetben. Nyilván egy súlyos fegyelmi büntetés lehet az 5 millió forintról 20 millió forintra növelt összeg, és bizony kellően visszatartó ereje lehet egy ilyen nagy összegű büntetés kilátásba helyezésének. Ez esetben akár fehéredhet is ki ez a szakma. Mint ahogy mondtam, ezért is mondjuk azt, hogy vannak pozitív jelek, amelyek előremutatóak.

Körülbelül ennyi az, amennyit ezzel kapcsolatban el akartam mondani. Illetve van még egy dolog. Azzal, hogy gyorsítjuk az eljárást, általában mindig egyet szoktunk érteni; kivéve egyetlenegy eset van, amit fel tudok hozni, és ebben a törvényben is szerepel. Itt a módosulással a végrehajtás szabályaiban történik olyanfajta változás, ami a végrehajtási eljárást adott esetben gyorsítja is, ami sokszor jó, viszont abban az esetben, amikor a devizahitelesekről beszélünk és a devizahitelesek kilakoltatásáról beszélünk, akkor nem tudunk egyetérteni azzal, hogy gyorsított eljárásban kerüljenek az utcára ezek az emberek, akik sokszor saját hibájukon kívüli okok miatt kerültek olyan helyzetbe, hogy nem tudják fizetni a tartozásukat.

Ezek azok a pontok, amelyek miatt mi a tartózkodás mellett döntünk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.